Mibe csomagoljunk a bringatúrára?

Mozgásvilág.hu;http://www.mozgasvilag.hu/
Mozgásvilág.hu;http://www.mozgasvilag.hu/
2005/07/08
Hogy tisztázzuk a dolgokat, „bringatúra” alatt jelen esetben egy túlnyomó részben műúton ( és földúton, murvás úton) vezető, több napig tartó kerékpártúrát értek. Esetenként nehéz tereppel, ösvényekkel, de a fő cél A pontból B-be jutás lehetőleg nem a legextrémebb útvonalon. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert a következőkben leírtak nem extrém moutain bike túrákra vonatkoznak, amelyekhez –a pakolás szempontjából is- kissé más irányból kell közelíteni. Azonban senki se essen abba a hibába, hogy azért, mert nem az Andokba megy 2 hónapra, hanem a Duna-völgybe tíz napra, nem fordít elég figyelmet a táskákra (és az egész felszerelésre). A táskákkal kapcsolatos problémák előjönnek rövid, laza túrák alatt is, és ugyanúgy tönkre tudják vágni az egészet, mint egy „expedíciót”. Mert nem kell komoly túrára menni, hogy egy elázás, egy rossz cipzár vagy egy gyenge varrás tönkretegye a felhőtlen jó kedvet, és megkeserítse az élményeket. A táskák alapvető fontosságúak egy túrán, de ennek ellenére messze nem kapnak elég figyelmet.
Hirdetés

Noha a címben szereplő kérdésre adható felelet nyilvánvalónak tűnhet egyesek számára, eddigi tapasztalataim szerint sokaknak viszont nem az. Egy régi MBAH-ban olvastam egy cikket túrákról, és noha nem emlékszem már rá, -régen volt, vagy 6 éve legalább- egy valami mégis megmaradt bennem. Mégpedig az, hogy a cikk szerzője a nagy hátizsákos bringázás mellett tört lándzsát. Értsd: semmi bringástáska, csak egy nagy, 70-80 literes telepakolt hátizsák a háton. Ezzel kéne egész nap bringázni. Már akkor is furcsának tűnt az ötlet, és az azóta bringatúrákon eltöltött majd’ fél év arról győzött meg, hogy ezt a módszert nyugodtan el lehet felejteni. Csak gondoljatok bele a következőkbe.
Az egyértelmű, hogy még a legkényelmesebb nagy hátizsákok is elkezdenek kínozni egy idő után. Főleg, ha tele vannak pakolva - ami egy túrán elkerülhetetlen. Ráadásul amíg a gyaloglás során a felsőtest egyenes tartása elodázza a szenvedést, a bringás „görnyedt” tartása már eleve kényelmetlenné teszi a zsák viseletét. A hajlított tartás miatt a zsák hajlamos a háton oldalra csúszkálni, ami a derék és mellhevederek bekapcsolásával ugyan mérsékelhető, ez viszont kényelmetlenek. A felsőtesten cipelt 20- 25 kg cucc értelemszerűen fokozza a karok terhelését, és a nyeregre is nagyobb súly nehezedik. Ez utóbbi igen hamar a komfortérzet rohamos csökkenéséhez vezet, akármilyen jó is a nyereg.
Az viszont tény, hogy így a bringa teljesen kezelhető, nem lévén rajta semmi csomag. Ez ösvényeken, nehéz terepen nagy előnyt jelent. Azonban a bringatúrások nagy része, még ha montival is megy, nem igazán szeretne pl. hegyi ösvényeket beiktatni az útvonalba. És ha elő is fordulnak ilyen nehéz terepek, elenyészően kicsi az egész túrához mért hosszuk. Ezeket érdemesebb kitérőként, vagy napi túraként csomagok nélkül megcsinálni, mint ahogyan a legtöbben teszik. Tapasztalatom szerint hátizsákot csakis egynapos túrákon érdemes viselni. Ekkor kevés a cucc, tehát nem is kell nagy zsák, és nyugodtan lehet vadulni –nem kell félni, hogy leszakad az oldaltáska.
Én ezért a túrákra mindig viszek egy zsákot, csak kisebbet ( 40 literes) , amit azonban nem a háton viselek, hanem a hátsó csomagtartón keresztben helyezek el. A csomagtartóról lelógó részek az oldaltáskák tetején fekszenek, és kampós gumikötelekkel („pók”) rögzítem. Így ha egy napot csak montizással akarok eltölteni netán egy útvonalba nem eső helyet szeretnék meglátogatni, a napi cuccot e zsákba teszem, és felveszem a hátamra. A többi csomagot pedig lerakom valahol, és így teljes a szabadság. Arról nem is beszélve, hogy ha gyalogtúrák is tervbe vannak véve, vagy városnézés is, akkor mindig jól jön egy kisebb zsák. Szóval egy kisebb zsák szerintem nélkülözhetetlen egy túrán.
Ha tehát az ember nem a nagy zsák mellett dönt, a másik lehetőség az oldaltáska. Nekem ezek váltak be, kiegészítve a fentebb említett kis hátizsákkal. A túra hosszúsága és jellege meghatározza az elpakolnivalók mennyiségét, így azt is, hogy egy vagy két pár oldaltáskára van szükség. Ha rövidebb a túra, és lazábbak a körülmények, elég egy pár, ha hosszabb a dolog, és sok extra felszerelés kell, akkor két pár a megoldás. (Hogy mit és hogyan érdemes pakolni, egy másik cikk témája, így ezt most hanyagolnám.)
Miután a táskák minősége meghatározza a túra kimenetelét, érdemes befektetni valamelyik jobb (és sajna drágább) fajtából való párba, vagy párokba. Főként ha hosszabb távra tervezel, és szeretnéd, ha ezek még jó pár túrán hű társaid legyenek. Egy útközben elszakadó gyengébb minőségű táska hazavághatja a túrát, főleg, ha olyan helyen vagy, ahol pótlásról nem lehet gondoskodni.
Így az egyik fő követelmény, hogy a táskák erős, kopásálló, sokat bíró anyagból készüljenek, mint pl. a cordura, vagy műanyaggal, gumival bevont vászon. A szimpla gyöngyvászon zsákokat ne vedd figyelembe, mert noha olcsók, kérészéletűek. Komoly túrákra a tapasztalatok alapján nem alkalmasak, és felelőtlenség ilyennel elindulni. (A Dénes egy pár évvel ezelőtti Olasz túrájára egy ilyen O’Brien zsákokkal indult el, és az egyik már az első nap (!) végére megadta magát, és aztán a többi is követte.) A cordura jó anyag, sokáig bírja (ha a varrás is jó) de nem vízálló. Nekem a legjobban a gumírozott vásznak (nem tudom a pontos nevét) jöttek be. Ezek teljesen vízállóak, kopásállóak, és sajnos elég drágák is. De nekem már kettő 2 hónapos túrát kibírtak, rengeteg repülőzéssel, és még mindig teljesen jók. A varrásoknak, főleg alul és az illesztéseknél kivételesen erősnek kell lenniük. A legjobb, ha az illesztés nem varrással történik, hanem ragasztással, vagy egybeolvasztással. Ez persze csak megfelelő anyagoknál alkalmazható, mint pl. a gumírozott vásznak, de teljes vízállóság csak így érhető el.
A vízállóság fontosságát nem tudom eleget hangsúlyozni. Ha esik az eső, és ázol ronggyá, a tudat, hogy ott benn a táskában minden száraz, sokkal de sokkal elviselhetőbbé teszi a szívást. Persze ha nem vízálló az anyag, akkor műanyag zacsikba is lehet (kell) pakolni, szóval minden megoldható. Azonban azért sokkal kényelmesebb, ha minden száraz belül, és nem vizes zacskókkal van aztán tele a sátor.
Sok táska cipzárral záródik, ami sajnos nehezen kezelhető, ha a táska tele van, és fenn van a bringán (nagyon feszül). Jobb megoldás az, amikor a zsák a hátizsákokhoz hasonlóan egy lehajtható felső résszel rendelkezik, amelyet csattal lehet rögzíteni. Viszont messze a legjobb (és leginkább hibalehetőség-mentes) megoldás az, amit legelőször az Ortlieb táskákon alkalmaztak, és amit azóta sokan „átvettek” (lenyúltak…) Itt a zsák tényleg egy zsák, és a záráshoz csupán annyit kell tenni, hogy a tetejét összefogod, és lefelé csavarod, addig, amíg tudod (ez a belepakolt cucc mennyiségétől függ), és két csattal rögzíted. Teljesen egyszerű, biztonságos, és ráadásul vízálló is, ha megfelelő anyagból van a zsák.
A táskák vagy külön egységként funkcionálnak, vagy pedig páronként össze vannak erősítve. Jómagam rossz tapasztalatokkal rendelkezem az „egybe”-pár táskákkal kapcsolatban. Ezek esetében a csomagtartó két oldalán lévő zsákokat egy híd köti össze, amely maga is egyfajta zsákként funkcionál. Ez azonban a mozgatást, a cucchoz való hozzáférést nehezíti és a táskák stabilitását is csökkenti. Valamint felesleges feszültségeket kelt az anyagban és a varrásokban is. Ha viszont minden csomagot külön kezelsz, nagyban egyszerűsíted a dolgodat. Útközben elég csak például a „kajás” zsákot levenni, és ilyenek. Fontos dolog még az is, amilyen módon a táskák a csomagtartóra rögzülnek. Miután amennyi modell annyi fajta a rögzítés típusa is, ebbe nem mennék most bele. Legegyszerűbb, ha elviszed a bringát csomagtartóstól a boltba, és felpróbálod rá a táskát. Így minden rögötn kiderül. A táskák álljanak szilárdan, könnyű legyen a le-fel rakás, és állítható legyen. A legtöbb táska rögzítési rendszere elég tág tűréssel rendelkezik, sok fajta csomagtartóra igazítható. A beállításnál arra érdemes figyelni, hogy tekerés közben ne ütközzön a sarkad és a táska. A csomagtartó könnyű és erős legyen, lehetőleg szilárd rögzítési pontokkal.
Végezetül annyit mondanék, hogy aki több túrára tervez táskákat venni, az ne sajnálja a pénzt, mert hosszú távon nagyon megéri a drágább, jobb cuccokat venni. Saját tapasztalatból tudom, hogy mekkora különbség van táska és táska között. Otthon varrott, kezdetleges táskákkal kezdtem, de sok gondom volt velük. Aztán a komolyabb tervek komolyabb felszerelés beszerzésére sarkalltak, ami persze jóval több pénzbe is került. Jelenleg Ortlieb cuccokat használok. Az Ortlieb-ek az egyik legdrágább zsákok, de minden egyes forintot megérnek, sok-sok gondtól megszabadítottak már. És ezt az ember akkor értékeli igazán, ha előtte szívott már táskákkal. Ti ne tegyétek, inkább gondoljátok át rendesen, hogy mibe is pakoltok a túrára.

Forrás: www.hauser.hu