Az öttusa rövid története - Coubertin harca a modern öttusáért

Mozgásvilág.hu;http://www.mozgasvilag.hu/
Mozgásvilág.hu;http://www.mozgasvilag.hu/
2005/02/20
A modern öttusa kialakulását részletezve, elõször néhány mondatot Pierre de Coubertinnek kell szentelni. Fiatal korában angliai tanulmányúton vett részt, ahol alaposan megismerte az angol testnevelés gyakorlatát, pedagógiai elveire, gondolkodásmódjára is nagy hatással volt ez az út.

Az újkori olimpiai eszme létrehozása, keresztülvitele elsõsorban az õ kitartó harcának eredménye, küzdelme és gyõzelme közismert. Coubertin már a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB/CIO) alapokmányába (1894) bevetette, hogy az atlétikai sportok részére egy fõ bajnokságot kell rendezni pentatlon név alatt. A görögök azonban nem rendeztek pentatlont az elsõ újkori olimpián (1896), sõt a következõ játékok mûsorán sem szerepelt a pentatlon. 1906-ban, Athénban újra rendeztek játékokat a 10. évforduló alkalmából, ezt azonban a CIO nem fogadta el hivatalosan. Ekkor a görögök lebonyolítottak egy pentatlon versenyt az antik példa szerint, részei sorrendben: távolugrás, diszkoszvetés, gerelyhajítás, 200 méteres síkfutás, birkózás voltak. Pentatlon versenyt mindezek ellenére sem rendeztek 1908-ban, a következõ olimpián. Coubertin nem adta fel a harcot egy modern pentatlon létrehozása érdekében. A CIO 1909-es berlini ülésén ismét felvetette elképzelését. A svéd Viktor Balck õrnagy (aki a CIO alapító tagja volt), mint a soron következõ stockholmi olimpia egyik szervezõje, a Svéd Olimpiai Bizottság elnöke, ekkor bejelentette, hogy õk hajlandók megpróbálkozni egy újkori öttusa kialakításával. Felajánlotta, hogy kísérleteket végeznek, és 1910-ben beszámol a CIO-nek. Coubertin eredeti javaslatát – futás, lovaglás, úszás, kardvívás, evezés – korrigálva a párbajtõrvívást és a modern kornak megfelelõbb pisztolylövést iktatták a versenyszámok közé. 1910-ben a luxemburgi kongresszuson Balck beszámolt a CIO tagjainak, majd 1911-ben, Budapesten már a teljes programot is ismertette, bizonyos kezdetleges szabályokkal együtt. A számok sorrendje azután Stockholmban így alakult: lövészet, úszás, vívás, lovaglás, futás (ez a sorrend 1932-ben változott meg). A stockholmi olimpiáról írt visszaemlékezéseiben Coubertin a következõket fejti ki: „… Egy további újítás volt a modern öttusa. Már kétszer terjesztettem elõ a CIO-nak, de egy érthetetlen, majdnem ellenséges visszautasítást kaptam. Ezért nem ragaszkodtam hozzá tovább. Azonban ez alkalommal elfogadtak egy versenyszámot, amelynek én nagy értéket tulajdonítottam. A modern öttusa, a valódi atléták igazi avatása, a következõ számokat foglalja magába: futás, lovaglás, úszás, párbajtõrvívás és végül egy lövõszám, amely helyén szívesen láttam volna egy evezõszámot. Ez azonban a rendezés már úgyis nagy nehézségeit fokozta volna. A modern öttusa ettõl fogva állandóan növekvõ eredményre tud visszatekinteni anélkül, hogy az én igazi nézetem valaha is megvalósult volna: én a résztvevõk részére egy ismeretlen pályát akartam, versenyszámokat, melyek szorosan egymás után következtek volna és lovakat, melyeket a rendezõ ország biztosít és az utolsó pillanatban sorshúzás után váltak volna ismerõssé (ezt az óhaját már 1920-ban megvalósították). Véleményem szerint ezen keresztül biztosítható az egésznek egy elsõrendû pedagógiai karakter.” A verseny lebonyolításával kapcsolatban a következõket írta: „... az öt teljesítménynek megszakítás nélkül kellene egymásra következni, úgy, hogy az atléta az egyik szám után áttér a másikra, s csak annyi idõre szakítja meg, amennyi szükséges az esetleges ruhaváltáshoz. Nincs kétség aziránt, hogy ezt elérjük.” E tárgyban 1928-ban is mondta már, hogy nagyon szeretné megérni az öttusa egy nap alatt történõ lebonyolítását a következõ sorrendben: futás, lovaglás, úszás, vívás, pisztolylövés.
m/br>

Forrás: www.pentathlon.hu