A hegymászás rövid története - a korai időszak

Mozgásvilág.hu;http://www.mozgasvilag.hu/
Mozgásvilág.hu;http://www.mozgasvilag.hu/
2005/02/18
Az első mászások híre felkeltette az érdeklődést a hegyek iránt. Egyre többeket izgatott a bércek világával, de már nem csak kalandvágyból, hanem tudományos vizsgálatok céljából is. Ekkoriban kezdődik meg az ismeretlen területek feltérképezése a csúcsok magasságának tudományos módszerekkel történő meghatározása.
Hirdetés

Botanikai, hőmérsékleti, barommetrikus, kőzettani megfigyeléseket végeznek. . Egy francia expedíció 1735 körül felmérte a dél-amerikai Andok hegycsúcsait.
Az érdeklődők, tudósok nem ismerték a helyi viszonyokat egyedül nem merészkedtek fel a hegyekbe, így felkérik a környéken lakó legrátermettebb pásztorokat, orvvadászokat, kristálygyüjtőket, hogy kalauzolják őket útjukon. Tulajdonképpen így alakul ki egy speciális szakma: a hegyivezető A tudományos kutatások eredményeképpen megállapítják hogy az Alpok legmagasabb pontja a 4807 m magas Mont Blanc. Ennek a csúcsnak a meghódítása Jacques Balmat nevéhez fűződik aki 1786 augusztus nyolcadikán éri el Európa tetejét. A hivatalos Hegymászó történet is ezt a dátumot fogadta el az "alpinizmus születésnapjának".
A Mont Blanc történetével kapcsolatban meg kell emlékezni Henriette d' Angeville-ről aki 1838. szeptember 5.-én, a nők közül elsőként állt az Alpok legmagasabb pontján. A Matterhorn megmászásának története 1858-ban kezdődött, amikor olasz hegyivezetok egy csoportja Carrel vezetésével kísérelte meg a feljutást, de a hegy harmadától visszafordultak. A Matterhorn történetének megértéséhez tudni kell, hogy a hegy egy négylapú gúlához hasonlít. A déli-délnyugati és délkeleti fala Olaszországhoz, a többi Svájchoz tartozik. Első ránézésre az olasz oldal sokkal tagoltabb, mint az impozáns, "sima" lapokkal határolt Svájci oldal. Hosszú évek telnek el mire az első feljutó mászók bebizonyítják ez az oldal a könnyebben járható 1860-ban a Parker testvérek a svájci, 1861-ben John Tyndall a Carrel testvérekkel az olasz, Edward Whymper szintén a svájci oldalon tesz kísérletet. 1862-ben az idősseb Carrel egy McDonald nevű angol hegymászóval megint az olasz oldalon tesz több kísérletet, egy alkalommal 3800 méterig jutnak de a csúcsra vezető utat nem sikerül megtalálniuk. Whymper a hegy megszállottjává válik, 1863 őszéig tizenegy alkalommal kísérelte meg a csúcs elérését. 1864-ben Carrelel együtt kétszer is megpróbálkoznak az olasz oldalon, sikertelenül. 1865 nyarán Carrel elfoglaltságára hivatkozva nem kísérte el Whympert ezért ő Croz, Almer és Biener hegyivezetok kíséretében próbálkozott újra. Ekkor érkezett a hír Carrel önállóan - az olasz oldalról - próbálkozik a csúcs elérésével. Megkezdődött a nagy versenyfutás. Whymper a hír hallatára Zermattba - a Matterhornhoz legközelebb eső falu a svájci oldalon - sietett, és még aznap egy erős csapatot szervezet, lord Francis Douglas, Hudson, Hardow, Michel Croz, és két svájci hegyivezető - apa és fia - a két Taugwalder lettek a tagjai. A feladat az volt, hogy elobb érjék el a csúcsot Carrel, aki jóval elobb indult. Eroltetett tempóban július 14.-én estére 3600 méteren voltak és itt töltötték az éjszakát. Másnap hajnalban indultak tovább és délre 4200 méter magasan jártak, néhány óra múlva elérték az északi majd a déli csúcsot és megállapították, hogy ők az elsők akik ide feljutottak. A Matterhorn alakjából adódóan a hegy megmászása után ugyanazon az útvonalon - mivel ez a legkönnyebb- kell lemászni is. Aki csak egyszer is próbálkozott valamire felmászni, tudja a lefelé mászás nehezebb. Ehhez adódik hozzá a fáradság. Whymperék is megfeledkeztek erről, egy nehezebb szakasznál Hardow megcsúszott és a kötéllel ami a biztosítást szolgálta volna magával rántotta Croz-t, Hudsont, és Douglast. Így vált a dicsőséges nap egyben gyászos emléké is.

/A szöveg egy jelentős része a lazarus.elte.hu/yeti oldal Hegymászómúlt cikkje alapján./