Menü

Hozzászólás 0

2010.01.09.-2010.01.27. Dél-Amerika Nehéz Túra

Patagónia, Tűzföld

1. nap: Bu­da­pest – uta­zás Dél-Ame­ri­ka fe­lé (éj­sza­ka a re­pü­lőn, el­lá­tás: a re­pü­lőn szo­ká­sos)
Napközben in­dul me­net­rend­sze­rű re­pü­lő­já­ratunk a budapesti Fe­ri­he­gyi re­pü­lő­tér­ről. Egy eu­ró­pai át­szál­lás után in­du­lunk Dél-Ame­ri­ka fe­lé. Az éj­sza­kát a re­pü­lőn tölt­jük.

2. nap: Buenos Aires (szállás: szál­lo­da)
Az Atlanti-óceán fö­lött át­re­pül­ve délután ér­ke­zünk Argentína fő­vá­ro­sá­ba, Buenos Aires­be, Latin-Amerika egyik legnagyobb metropoliszába. Buenos Aires nagy ellentéteket hordoz magában: a központtól távolabb bádogvárosok állnak, mégis Dél-Ame­ri­ka egyik legfejlettebb városáról van szó, ahol a belvárosban csupa üveg felhőkarcolók és számtalan irodaház magasodik. Argentína gazdasága a fejlett, nyugati országok közé sorolható, erről rögtön meggyőződhetünk magunk is, amint átutazunk a városon szállásunk felé. A dél­utá­ni órák­ban fog­lal­juk el szál­lá­sun­kat, mely egy bel­vá­ros­hoz kö­ze­li szál­lo­dá­ban lesz. A nap hát­ra­lé­vő ré­szét pi­he­nés­sel vagy a bel­vá­ros sza­bad­prog­ram ke­re­té­ben va­ló fel­fe­de­zé­sé­vel tölthet­jük.

3. nap: Buenos Aires (szállás: szál­lo­da, el­lá­tás: reg­ge­li)
A dél­előt­töt kö­zös vá­ros­né­zés­sel tölt­jük, mely­nek so­rán fel­ke­res­sük Bu­e­nos Ai­res leg­fon­to­sabb lát­ni­va­ló­it. A vá­rost szé­les su­gár­utak sze­lik át, ami­ket patináns, ko­lo­ni­á­lis épü­le­tek sze­gé­lyez­nek. Meg­néz­zük töb­bek kö­zött a Casa Rosada kor­mány­za­ti épü­le­tét, a színes La Boca negyedet, valamint a La Plata fo­lyó töl­csér­tor­ko­la­tá­ban épült ki­kö­tőt. Te­szünk egy sé­tát a Flo­ri­da ut­cán, mely Bu­e­nos Ai­res sé­tá­ló­ut­cá­ja, és bel­vá­ro­sá­nak szí­ve, majd sza­bad­prog­ram ke­re­té­ben barangolhatunk tovább a központban. Es­te is­mét ér­de­mes a nya­kunk­ba ven­ni a vá­rost, és ke­res­ni egy-két han­gu­la­tos tan­gó­bárt, ahol magunk is kipróbálhatjuk tánctudásunkat. Ezek a patináns szó­ra­ko­zó­he­lyek nem rit­kán száz éve­sek, de ma is min­den a ré­gi idő­ket idé­zi.

4. nap: Buenos Aires – Ushuaia – Beagle-csatorna – Ushuaia
(szállás: vendégház, el­lá­tás: reg­ge­li, ebéd)
Ko­ra reg­gel Bu­e­nos Ai­res re­pü­lő­te­ré­ről egy bel­föl­di ­já­rat­tal Ushuaia vá­ro­sá­ba re­pü­lünk. Ar­gen­tí­na ha­tal­mas or­szág, a te­rü­le­te több mint 2,7 mil­lió km2, nem vé­let­len te­hát, hogy mint­egy 1500 ki­lo­mé­tert te­szünk meg a re­pü­lő­gép­pel Tűz­föl­dig. Ushuaia vá­ro­sá­ba ér­kez­ve el­ső­ként az ég­haj­lat vál­to­zá­sát lát­hat­juk, nyo­ma sincs már a Bu­e­nos Aires-i ká­ni­ku­lá­nak, itt a +15 °C-os hő­mér­sék­let már jó idő­nek szá­mít. A szál­lás el­fog­la­lá­sa után rög­tön egy ha­jó­ki­rán­du­lás­ra in­du­lunk a Beagle-csatorna vi­zén, mely Tűz­föld ar­gen­tin és chi­lei ré­szét oszt­ja ket­té. A part túl­ol­da­lán a vad Navarino-hegységet lát­hat­juk. A ki­rán­du­lás so­rán meg­né­zünk a ha­jó­ról egy fó­ka­ko­ló­ni­át, de láthatunk rengeteg ping­vint is. Es­te­fe­lé ér­ke­zünk vis­­sza Ushuaia ki­kö­tő­jé­be, mely a vi­lág leg­dé­leb­bi vá­ro­sa cí­mé­vel büsz­kél­ke­dik. Dé­lebb­re va­gyunk, mint Af­ri­ka, Auszt­rá­lia vagy Új-Zé­land leg­dé­leb­bi pont­ja; lég­vo­nal­ban pe­dig az Ant­ark­tisz már sok­kal kö­ze­lebb van hoz­zánk, mint Bu­e­nos Ai­res.

5. nap: Ushuaia – Tűz­föl­di An­dok – Alvear-gleccser – Ushuaia
(szállás: vendégház, el­lá­tás: reg­ge­li, ebéd)
Egész na­pos gya­log­tú­rá­ra in­du­lunk gya­kor­la­ti­lag a vi­lág vé­gén, Dél-Ame­ri­ka leg­na­gyobb szi­ge­tén, Tűz­föl­dön. Cé­lunk a Tűz­föl­di An­dok egyik érin­tet­len szeg­le­te, ahol raj­tunk kí­vül alig fo­gunk más tu­ris­ták­kal ta­lál­koz­ni. Ushuaiából in­dul­va mint­egy 20 ki­lo­mé­tert uta­zunk tú­ránk ki­in­du­ló­pont­já­ra. A Tierra Mayor-völgyben kezd­jük tú­rán­kat; elő­ször sű­rű, majd egy­re rit­kább er­dő­ben gyaloglunk föl­fe­lé. Nem­so­ká­ra a zöld nö­vény­zet tel­je­sen át­ad­ja he­lyét a szik­lák­nak. Út­köz­ben vé­gig lé­leg­zet­el­ál­lí­tó pa­no­rá­má­ban gyö­nyör­köd­he­tünk; kön­­nyen ha­tal­má­ba ke­rít­het itt min­ket Tűz­föld ki­et­len vi­dé­ké­nek sem­mi­hez nem fog­ha­tó han­gu­la­ta. Né­hány óra el­tel­té­vel a ha­tal­mas Alvear-gleccserhez és egy je­ges tó­hoz ér­ke­zünk, ahol egy ér­de­kes jég­alag­út nyí­lik. Egy tá­gas be­já­ra­ton ke­resz­tül lép­he­tünk be a glec­­cser je­ge alá. A tür­kiz ten­ger­szem part­ján fo­gyaszt­hat­juk el ma­gunk­kal ho­zott ebé­dün­ket, majd a már meg­is­mert út­vo­na­lon té­rünk vis­­sza tú­ránk ki­in­du­ló­pont­já­ba. Táv: 11 km, szint: fel 900 m, le 900 m. (***) Az estét Ushuaia belvárosában tölthetjük.

6. nap: Ushuaia – Tűz­föl­di An­dok – Laguna Amarga – Ojos de Albino-gleccser – Ushuaia
(szállás: vendégház, el­lá­tás: reg­ge­li, ebéd)
Ezen a na­pon is­mét tűz­föl­di gya­log­tú­rá­ra in­du­lunk, ha le­het, még sok­kal szebb tá­jak­ra, mint elő­ző nap. Tú­ránk ki­in­du­ló­pont­ját ez­út­tal is kis­bu­szok­kal kö­ze­lít­jük meg. Mi­vel ös­vé­nyünk mo­csa­ras, in­go­vá­nyos te­rü­le­te­ken ha­lad ke­resz­tül, ezért gu­mi­csiz­mát hú­zunk, ba­kan­csun­kat pe­dig a há­ti­zsá­kunk­ra erő­sít­jük. A gu­mi­csiz­má­kat part­ne­re­ink biz­to­sít­ják a hely­szí­nen. Egy me­ne­dék­ház­tól in­du­lunk a Carbajal-völgyben fel­fe­lé, mely az ál­lan­dó­an fa­gyott ta­laj mi­att egyes he­lye­ken iga­zi mo­csár­vi­lá­got al­kot. A fa­gyott ta­laj ugyan­is csak a fel­ső 20-40 cen­ti­mé­te­res sáv­ban en­ged fel, így az ol­va­dék­víz nem tud el­szi­vá­rog­ni. Nem­so­ká­ra a Laguna Amarga ten­ger­szem­hez ér­ke­zünk mely­nek tür­kiz szí­nű part­ján meg­pi­hen­ve cso­dál­hat­juk a Tűz­föl­di An­dok vi­dé­két. Ez­után a hó­dok bi­ro­dal­má­ba ér­ke­zünk; Tűz­föl­dön több tíz­ezer hód él, amik szá­má­ra ide­á­lis te­re­pet je­len­te­nek az el­du­gott völ­gyek. Lát­hat­juk ho­gyan épül fel egy hód­gát, ho­gyan sza­bá­lyoz­zák az ál­ta­luk vis­­sza­duz­zasz­tott ta­vak víz­szint­jét, va­la­mint mi­lye­nek a hód­vá­rak, amik­ben él­nek. Ez­után egy me­re­dek emel­ke­dőt (melyen a Baraka 2006-os katalógusának címlapfotója készült) le­küzd­ve ér­ke­zünk az Ojos de Albino, ma­gya­rul Al­bí­nó sze­me-glec­­cserhez. A vál­lal­ko­zó-ked­vű­ek há­gó­vas és ta­pasz­talt ve­ze­tők se­gít­sé­gé­vel fel­ka­pasz­kod­hat­nak a glec­­cser­re, ahol a Laguna Esmeralda cso­dás lát­vá­nya vár min­den­kit. Az iz­gal­mas ka­lan­dok és né­mi pi­he­nés után a már is­mert út­vo­na­lon tú­rá­zunk vis­­sza bu­szunk­hoz, mel­­lyel a nap vé­gén Ushuaia vá­ro­sá­ba uta­zunk. Táv: 14 km, szint: fel 750 m, le 750 m. (****) A tú­ra után fa­kul­ta­tív jel­leg­gel részt ve­he­tünk egy hódlesen, ahol a nap­nyug­ta után elő­me­rész­ke­dő hó­do­kat fi­gyel­het­jük meg.

7. nap: Ushuaia – Punta Arenas – Torres del Paine Nemzeti Park
(szállás: menedékház, teljes el­lá­tás)
Reg­gel el­hagy­juk szál­lá­sun­kat és Ushuaia vá­ro­sának repülőteréről Patagónia területére, a Chiléhez tartozó Punta Arenas vá­ro­sá­ba re­pü­lünk. Itt be­szál­lunk a ránk vá­ra­ko­zó kis­busz­ba, és észak fe­lé in­du­lunk. Ti­pi­kus patagóniai tá­ja­kon, vég­te­len­nek tű­nő pam­pá­kon ke­resz­tül ha­la­dunk, érint­jük Puerto Natales kis­vá­ro­sát, majd kö­rül­be­lül 5 órás uta­zás után ­ér­ke­zünk a hí­res Torres del Paine Nem­ze­ti Park­ba. A 181.000 hek­tá­ros, az Unesco ál­tal is vé­dett park a vi­lág leg­szebb nem­ze­ti park­ja­i­nak egyi­ke, Patagónia jel­ké­pe, ahol tisz­ta idő­ben szin­te bár­hon­nan lé­leg­zet­el­ál­lí­tó a pa­no­rá­ma. A Torres del Paine mintha a hegymászók és fotósok megvalósult álma volna. A sziklamászók napokig vagy hetekig másznak egyetlen gránitfalat, miközben állandóan a viharos széllel, a szabadjára engedett természeti erőkkel küzdenek. A fotósoknak pedig szinte remeg a keze, amikor a fényképezőgépjük keresőjébe nézve rádöbbennek, hogy életük legszebb képeit készítik éppen. A Torres del Paine csú­csa­i­nál kevés lenyűgözőbb ter­mé­sze­ti lát­ni­va­ló van a föld­ke­rek­sé­gen. Szál­lá­sunk a hegység mellett, a Las Torres menedékházban lesz.

8. nap: Torres del Paine Nem­ze­ti Park: Las Torres me­ne­dék­ház – Ascensio-völgy –
Base de Las Torres – Las Torres me­ne­dék­ház – Pehoe-tó – Pehoe me­ne­dék­ház
(szál­lás: me­ne­dék­ház, tel­jes el­lá­tás)
Egész na­pos gya­log­tú­rá­ra in­du­lunk a Torres del Paine Nem­ze­ti Park te­rü­le­tén. A Las Torres me­ne­dék­ház­ból (120 m) gya­log in­du­lunk az Ascensio-völgyben fel­fe­lé. Elő­ször kö­ves te­re­pen gyaloglunk, közben egy­re csak emel­ke­dünk. Kö­rül­be­lül két óra el­tel­té­vel ér­ke­zünk a Chileno mendékházhoz, ahol meg­pi­he­nünk. Utunk egy gyö­nyö­rű lenga er­dő­ben, az Ascencio-patak men­tén ve­zet to­vább. Nem­so­ká­ra egy me­re­dek, és ha­tal­mas szik­lák­kal bo­rí­tott tör­me­lék­lej­tő­höz ér­ke­zünk, me­lyen fel kell ka­pasz­kod­nunk. A fá­radt­ság azon­ban min­den­kép­pen meg­éri, hi­szen a lej­tő te­te­jén tisz­ta idő­ben fan­tasz­ti­kus lát­vány fo­gad min­ket. Előt­tünk ma­ga­sod­nak ugyan­is a 2850 m ma­gas Torre Sur, a 2800 mé­te­res Torre Central és a 2248 m ma­gas Torre Norte füg­gő­le­ges szik­la­tor­nyai. A lát­ványt a Ventisquero Torres jég­me­ző, va­la­mint egy tür­kiz ten­ger­szem te­szi tö­ké­le­tes­sé. Meg­pi­he­nünk a 900 m ma­ga­san lé­vő Base Las Torres ki­lá­tó­he­lyen, majd a már is­mert út­vo­na­lon vis­­sza­tú­rá­zunk ko­ráb­bi szál­lá­sunk­ra. Táv: 19 km, szint: fel 900 m, le 900 m. (***) In­nen már a fel­sze­re­lé­sünk­kel együtt in­du­lunk to­vább, és a ké­ső dél­utá­ni órák­ban né­mi bu­szo­zást kö­ve­tő­en egy ka­ta­ma­rán fe­dél­ze­té­re szál­lunk. A Pehoe-tavon mint­egy fél órát uta­zunk, mi­köz­ben – szép idő ese­tén – a Torres del Paine Nem­ze­ti Park egyik leg­szebb pa­no­rá­má­ját él­vez­het­jük... A ha­jó­ki­rán­du­lás vé­gez­té­vel a gyö­nyö­rű he­lyen épült, és szín­vo­na­las Pehoe me­ne­dék­ház­nál kö­tünk ki, ahol egy­más után há­rom éj­sza­kát töl­tünk.

9. nap: Torres del Paine Nemzeti Park: Pehoe me­ne­dék­ház – Grey-tengerszem –
Grey-gleccser – Pehoe me­ne­dék­ház (szállás: menedékház, teljes el­lá­tás)
Is­mét egész na­pos gya­log­tú­rá­ra in­du­lunk a Torres del Paine Nem­ze­ti Park he­gyei közt. A Pehoe me­ne­dék­háztól (200 m) gya­log in­du­lunk egy jól jár­ha­tó tú­ra­ös­vé­nyen. Lenga er­dők­ben hol föl­fe­lé, hol pe­dig le­fe­lé gyaloglunk, utun­kat ha­ma­ro­san a Paine Grande, az­az a hegy­ség leg­ma­ga­sabb csú­csa­i­nak lát­vá­nya kí­sé­ri. Bal ol­dal­ról vé­gig a Lago Grey, az­az a hos­­szú­kás ala­kú Grey tengerszem mel­lett ha­la­dunk el, me­lyet a má­sik ol­da­lán is ki­sebb-na­gyobb he­gyek ha­tá­rol­nak; míg jobb ol­dalt a Cumbre Central (2730 m), a Cumbre Principal (3050 m) és a Cumbre Norte (2750 m) csú­csok mel­lett tú­rá­zunk. Kö­rül­be­lül 4 óra gya­log­lás után ér­ke­zünk egy ki­lá­tó­hely­re, ahol a Lago Grey fö­lött át­néz­ve a Grey-gleccser ha­tal­mas jég­fa­lát lát­hat­juk. Né­mi pi­he­nést kö­ve­tő­en in­nen in­du­lunk vis­­sza a már is­mert út­vo­na­lon ke­resz­tül szál­lá­sunk­ra. A tú­ra so­rán vé­gig kis ma­gas­ság­ban já­runk, még­is nagy a tú­ra szint­emel­ke­dé­se. Ez an­nak kö­szön­he­tő, hogy a rö­vi­debb ide­ig tar­tó lej­tők és emel­ke­dők ál­lan­dó­an vál­ta­koz­nak egy­más­sal. Táv: 26 km, szint: fel 1400 m, le 1400 m. (****)

10. nap: Torres del Paine Nemzeti Park: Pehoe me­ne­dék­ház – Francia-völgy –
Pehoe me­ne­dék­ház (szállás: menedékház, teljes el­lá­tás)
Ezen a na­pon a Torres del Paine Nem­ze­ti Park egyik leg­lát­vá­nyo­sabb tú­rá­já­ra in­du­lunk. A Pehoe me­ne­dék­ház­tól gya­log in­du­lunk észak-ke­le­ti irány­ba. Utunk a park töb­bi ta­vá­hoz ké­pest kis mé­re­tű, de gyö­nyö­rű Skottsberg-tengerszem mel­lett ve­zet, míg­nem köz­vet­le­nül a Paine-hegység lá­bá­hoz ér­ke­zünk. Idá­ig nem kel­lett kü­lö­nö­seb­ben fel­fe­lé gya­lo­gol­nunk, in­nen azon­ban az út me­re­dek­ké és szik­lás­sá vá­lik. A híres Fran­cia-völgy­ben in­du­lunk föl­fe­lé, el­ha­la­dunk a Fran­cia-glec­­cser mel­lett és ha­mar be­ju­tunk a hegy­ség­nek ab­ba a ré­szé­be, ahol a legmagasabb csúcsokat láthatjuk. Szin­te sor­fa­lat áll­nak előttünk a he­gyek; jobb­ról töb­bek közt a Cuerno Principal (2600 m) és a Cuerno Espada (2500 m) ma­ga­sod­nak, szem­ben a hegy­ség ge­rin­cét lát­hat­juk, bal ol­dalt pe­dig a 3050 m ma­gas Paine Grande cso­port tör az ég fe­lé. Idő­já­rás­tól füg­gő­en 700-800 mé­te­res ma­gas­sá­gig tú­rá­zunk, majd vis­­sza­tú­rá­zunk szál­lá­sunk­ra. Táv: 25 km, szint: fel 870 m, le 870 m. (****)

11. nap: Torres del Paine Nemzeti Park: Pehoe me­ne­dék­ház – Lago Grey – Serrano
me­ne­dék­ház (szállás: menedékház, teljes el­lá­tás)
A Pehoe me­ne­dék­ház­nál fel­sze­re­lé­sünk­kel együtt ka­ta­ma­rán­ra szál­lunk és a Pahoe-tavon ke­resz­tül a Pudeto me­ne­dék­há­zig ha­jó­zunk. Utun­kat vé­gig a Paine-hegység lát­vá­nya kí­sé­ri. Mi­u­tán ki­kö­tünk, busz­ra szál­lunk és a Lago Grey ven­dég­házhoz uta­zunk. Itt né­mi pi­he­nés után neoprén ruhát öltünk, és két fős ten­ge­ri ka­ja­kokba szál­lunk. Utunk egyik legizgalmasabb programja veszi kezdetét, ugyanis kedvező időjárási körülmények esetén a Lago Grey vizén úszó jéghegyek közé evezünk. Kevés hely van a világon, ahol jéghegyek között evezhetünk; a Grey-tó ilyen hely, melynek vizén a hatalmas Grey-gleccserből leszakadó, bizarr formájú és gigantikus méretű jéghegyek úsznak. Nem kell mondanunk, mennyire kivételes érzés megérinteni több ezer éve megdermedt jégkristályokat, melyek az ujjaink között válnak újra vízcseppekké. Ha az időjárás nem elég kedvező, akkor a Rio Grey majd a Rio Serrano fo­lyó­kon evezünk. (***) A szállásunk a Serrano menedékházban lesz.

12. nap: Torres del Paine Nemzeti Park – El Calafete
(szállás: vendégház, ellátás: reggeli, ebéd)
Reg­gel el­hagy­juk a Torres del Paine Nem­ze­ti Par­kot és észak fe­lé, Ar­gen­tí­nába utazunk. Több órás buszozás után a ko­ra dél­utá­ni órák­ban ér­ke­zünk El Calafete hangulatos kis­vá­ro­sá­ba. A nem­ré­gi­ben ala­pí­tott te­le­pü­lés a kö­ze­li Los Glaciares Nem­ze­ti Parknak kö­szön­he­ti lé­tét, mivel év­ről év­re sok tu­ris­ta for­dul itt meg, akik mind Dél-Ame­ri­ka ha­tal­mas glec­­cse­re­i­re kí­ván­csi­ak. A szállás elfoglalása után a napunk hátralévő részét szabadprogram keretében töltjük, melynek során bebarangolhatjuk El Calafete belvárosát, ahol rengeteg érdekes üzletet és éttermet találunk. Ezen a szállásunkon egymás után két éjszakát töltünk.

13. nap: El Calafete – Los Glaciares Nem­ze­ti Park – Moreno-gleccser – El Calafete
(szállás: vendégház, ellátás: reggeli, ebéd)
Egész na­pos ki­rán­du­lás­ra in­du­lunk a Los Glaciares Nem­ze­ti Park te­rü­le­té­n. Elő­ször busszal uta­zunk az Abajo de Las Sombras-öbölbe, ahol egy kis ki­kö­tő­ben ha­jó­ra szál­lunk. Mint­egy 20 per­cet ha­jó­zunk a Lago Rico (Rico-tó) vi­zén, miközben már megpillanthatjuk a Pedito Moreno-gleccser 60 m ma­gas, gi­gan­ti­kus jég­fa­lát. A Moreno-gleccser méretei átláthatatlanok, csak a szélessége 4 km, hossza 250 km. Ennek ellenére ez a hatalmas jégfolyam csupán egy abból a 47 óriás gleccserből, amik a Patagóniai Kontinentális Jégmezőből indulnak el. A Moreno-gleccser a világon egyedüliként dacol a globális felmelegedéssel és kiterjedése ma is növekszik, naponta mintegy 30 cm-rel. Hágóvasat húzva a lábunkra egy rövid gleccsertúrára indulunk a jégfolyam tetején. A túra nem veszélyes, biz­ton­sá­gos út­vo­na­lon ve­zet, és sem­mi­lyen jég­má­szó-is­me­ret nem szük­sé­ges hoz­zá. Közben ren­ge­teg ér­de­kes­sé­get lát­ha­tunk a glec­­cser­ha­sa­dé­koktól és jég­tűktől kezd­ve a jég fel­szí­nén kí­gyó­zó pa­ta­ko­kon át a valószínűtlen színű jégfalakig. Táv: 1,5 km, szint: fel 30 m, le 30 m. (**) A tú­ra után egy páratlan panorámával kecsegtető kilátóba utazunk, ahonnan tökéletes kilátás nyílik a Pedito Moreno hatalmas jégfalára. A délutáni órákban az erős napsugárázás hatására menetrendszerűen háztömbnyi, átlagosan 60 m magas jégtömbök szakadnak óriási robajjal a gleccser előtti tóba. Nem mindennapi látvány! A késő délutáni órákban érkezünk vissza El Calafete kis­vá­ro­sá­ba.

14. nap: El Calafete – Chaltén – Chorrillo del Salto-vízesés – Chaltén
(szállás: vendégház, teljes ellátás)
Reg­gel busz­ra szál­lunk és a Los Glaciares Nem­ze­ti Park egy má­sik ré­szé­re uta­zunk. Ha tiszta az idő, útközben páratlan panorámában lehet részünk: két oldalt a kietlen pampát, előttünk azonban az Andok főgerincét, és annak két legendás hegycsúcsát, a Fitz Royt (3441 m) és a Cerro Torrét (3102 m) láthatjuk. A ko­ra dél­utá­ni órák­ban ér­ke­zünk Chaltén fa­lu­ba, ahol egy ven­dég­ház­ban fog­lal­juk el szál­lá­sun­kat. Az amúgy jelentéktelen település fontosságát az adja, hogy ez az utolsó lakott hely e két híres hegycsúcs felé, így a hegymászók és túrázók kiindulópontja. Dél­után egy rö­vid tú­rá­ra in­du­lunk a 15 m magas, látványos Chorrillo del Salto-víz­esés­hez. Táv: 7 km, szint: fel 80 m, le 80 m. (*) Az it­te­ni ven­dég­ház­ban egy­más után két éj­sza­kát töl­tünk.

15. nap: Chaltén – Laguna de los Tres – Chaltén (szállás: vendégház, teljes ellátás)
Egész na­pos gya­log­tú­rá­ra in­du­lunk az An­dok és a Los Glaciares Nem­ze­ti Park egyik leg­lát­vá­nyo­sabb te­rü­le­té­re. Chaltén fa­lu­ból gya­log in­du­lunk út­nak a Vueltas fo­lyó völ­gyé­ben. Ha­ma­ro­san egy ki­lá­tó­pont­ba ér­ke­zünk, ahon­nan pa­zar pa­no­rá­ma tá­rul a sze­münk elé, ki­tű­nő­en be­lát­hat­juk in­nen a Vueltas-völgyet. Tovább folytatjuk túránkat előbb a Chorrillo del Salto hegyi folyó mentén, majd nemsokára egy 400 mé­te­res, törmelékes emel­ke­dő kö­vet­ke­zik, mely­nek vé­gén a káp­rá­za­tos kör­nye­zet­ben el­he­lyez­ke­dő Laguna de los Tres ten­ger­szem mel­lett ta­lál­juk ma­gun­kat. Innen nyílik a Fitz Roy 3441 m ma­gas füg­gő­le­ges szik­la­fal­ának legszebb panorámája. A hegycsúcs és a tó között a Glacier de Los Tres glec­­cser hú­zó­dik. A lát­vány – mon­da­nunk sem kell – lé­leg­zet­el­ál­lí­tó! Egy szen­tély­ben érez­het­jük ma­gun­kat, me­lyet tel­je­sen kör­be­vesz­nek az An­dok káp­rá­za­tos hegy­csú­csai. Mi­u­tán kel­lő­kép­pen ki­pi­hen­tük ma­gun­kat, a már is­mert út­vo­na­lon té­rünk vis­­sza szál­lá­sunk­ra. Táv: 24 km, szint: fel 1000 m, le 1000 m. (****)

16. nap: Chaltén – Laguna Torre – El Calafate (szállás: vendégház, ellátás: reggeli, ebéd)
Egy újabb nagy­sze­rű lát­ván­­nyal ke­cseg­te­tő tú­rá­ra in­du­lunk az An­dok szí­vé­ben. Is­mét Chaltén ki­csiny te­le­pü­lé­sé­ről in­du­lunk gya­log, ez­út­tal azon­ban a Rio Fitz Roy fo­lyó völ­gyé­ben ha­la­dunk egy­re föl­jebb. Szá­mos ki­lá­tó­pont esik utunk­ba, ahon­nan nagy­sze­rű­en lát­ha­tunk egy sor hegy­csú­csot, köz­tük a 2248 m ma­gas Cerro Solo, a 2152 m ma­gas Cerro Techado Negro vagy a 2938 m ma­gas Cerro Adela csú­cso­kat. Tú­ránk cél­ja a Laguna Torre gyö­nyö­rű ten­ger­sze­me, melyet a ha­tal­mas Glaciar Torre glec­­cser lá­bá­nál ta­lá­lunk. In­nen a leg­szebb a ki­lá­tás a 3102 m ma­gas Cerro Torre döbbenetes szik­la­tű­jé­re. A hegymászók közt legendák keringenek a félelmetesen nehéz mászásokról, és a rengeteg sikertelen kísérletről. A legnevesebb mászók is, akik komoly sikereket érnek el a Himalájában, sorozatosan kényszerülnek meghátrálásra. Walter Bonatti után a Cerro Torre állandó jelzője a „lehetetlen” és a „kőbe zárt sikoly”. Jellemző, hogy a rettegett északi falat először csak 2005-ben tudta megmászni egy olasz expedíció. Némi pihenés után a Laguna Torre partjáról indulunk vissza Chaltén fa­lu­ba. Táv: 20 km, szint: fel 500 m, le 500 m. (***) Itt autóbuszra szállunk és El Calafate kisvárosába utazunk.

17. nap: El Calafate – Buenos Aires (szállás: szálloda, ellátás: reggeli, vacsora)
A délelőtti órákban El Calafate város repülőteréről Buenos Airesbe repülünk, ahol a szállás elfoglalását követően szabadprogram keretében barangolhatunk a belvárosban.

18. nap: Buenos Aires – utazás Európa felé
(éjszaka a repülőn, ellátás: reggeli és a repülőn szokásos)
Me­net­rend­sze­rű re­pü­lő­já­rat­tal in­du­lunk Eu­ró­pa fe­lé. Az éj­sza­kát a re­pü­lőn uta­zás­sal tölt­jük.

19. nap: Európai átszállás – Budapest (el­lá­tás: a repülőn szokásos)
Egy eu­ró­pai át­szál­lást kö­ve­tő­en, napközben ér­ke­zünk a bu­da­pes­ti Fe­ri­he­gyi re­pü­lő­tér­re.

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.