A magyar hegymászsás rövid története - 1945-ig

Mozgásvilág.hu;http://www.mozgasvilag.hu/
Mozgásvilág.hu;http://www.mozgasvilag.hu/
2005/02/18
A magyar hegymászás bölcsőjének nevezett hegység, a Magas-Tátra turista és hegymászótörténete az 1500-a években kezdődik. A hegység lábánál elterülő települések lakóinak és a késmárki líceum diákjainak kedvenc kirándulóhelye volt a Tátra. A fennmaradt írásos emlékekből valószínûsíthetõ - mint ezt több Tátra kutató is feljegyzi -, a hegymászás technikai fogásaiból sokat az első tátramászók "találták fel", és a késõbbi alpesi mászásoknál ezeket alkalmazták.
Hirdetés

Valószínû mindez azért is mivel ebben a hegységben már 1600 körül rendszeres túrákat tettek, az Alpokban viszont ekkor még mindössze 12 csúcsot másztak meg. Egy 1807-ben íródott mû név szerint is megemlíti Laski Albert késmárki várkapitányt, aki 1565-ben társaságával kirándulást tesz a Zöldtavi-völgybe.
Az első csúcsmászásról szóló leírás Fröhlich Dávid késmárki matematikus nevéhez fûződik. Az 1615-i mászás azonban nem az első, mert amint önmaga írta, már elõtte is többen jártak a csúcson. Leírások maradtak fent arról, hogy 1664. július 16.-án Buchholz György a Nagyszalóki-csúcsot, 1773. augusztus 4.-én Czirbesz András Jónás iglói lelkész a Krivánt mászta meg. Fábri Jakab 1760 és 1790 között járt a Lomnici-csúcson. 1793-ban a Magyarországon utazgató Robert Townson könyvet is irt Travels in Hungary címmel melyben leírja, hogy augusztus 17.-én megmászta a Lomnici-csúcsot. 1797 és 1800 között szintén Fábri jár elsőként a Vöröstavi-csúcson.

A XIX. században a Tátra híres hegyivezetõi, többek között Still János a Gerlachfalvi-csucsot, Blásti Ede a Tengerszem-csúcsot mászta meg elsőként. A hegyivezetõkön kívül sok tudós hegymászó is -Fuch Frigyes, Róth Márton, Kalchbrenner Károly, Münnich Sándor, Lorenz Vilmos, Dénes Ferenc, Wéber Sándor, Déchy Mór - segítette a hegység feltárását.

A felgyorsult fejlődés hatására 1873-ban hetedikként az alpesi egyesületek sorában megalakul a Magyarországi Kárpátegyesület. A század végére már minden csúcsra legalább egy út vezet, és megkezdik a menedékházak építését.

A nemzetközi hírnévre szert tett magyarok közül feltétlenül foglalkozni kell Zsigmondy Emillel. Meggyőződéses híve volt a vezető nélküli mászásnak, és kijelölte a modern hegymászás új irányát: a már megmászott csúcsokat új nehezebb útvonalon kell elérni. Véleménye szerint " ...túrákat elsősorban a nehézségek varázsáért vállalunk, és nem a más úton rendszerint könnyebben elérhetõ célért. A cél tehát - az út." Ezek a gondolatok vezették újabb és újabb kihívások felé. Rövid élete során több mint 100 háromezer méter feletti csúcson állt. Az alig tizennyolc éves Emil 1879. július 23.-án fivérével Ottóval megmászta a Zillervölgy legnehezebb, 3085 méter magas csúcsát a Feldkopfot, melyet halála után tiszteletből Zsigmondy-csúcsnak neveztek el.

A század másik nemzetközi híressége Déchy Mór. Járt Európa, Észak-Afrika magashegységeiben, Nepálban, hét expedícióval a Kaukázusban eközben számtalan megmászást hajt végre. 1884-ben a 4647 méter magas Adai-Coch és a 4853 méter magas Tetnuld első, az Elbrusz nyugati csúcsának második megmászója. A Kaukázusban végzett feltárásai világhírûvé tették, nevét csúcsok õrzik. 1914-ben megjelenik a Komarniczki Gyula által irt Magas-Tátra Hegymászókalauza amely minden csúcsra több út és számtalan változat részletes leírását tartalmazza.

/A szöveg egy jelentős része a lazarus.elte.hu/yeti oldal Hegymászómúlt cikkje alapján./