Menü

2010.08.17.     Hozzászólás 2

Bakony Maraton újratöltve

A verseny eredetileg májusban, pünkösdhétfőn került volna megrendezésre, de a májusi rendkívüli esőzések miatt a pálya teljesen használhatatlanná vált.

A Cuha-patak kilépett medréből, több helyen kidőlt fák, útleszakadások tették járhatatlanná az útvonalat, ezért a szervezők jobbnak látták az időpont módosítását. Végül augusztus 14-én került sor a megrendezésre, de az időjárás így is gondoskodott arról, hogy ne ússzuk meg sár nélkül, ugyanis a verseny előtti éjszaka jó kis vihar tombolt a hegyekben. Szerencsénkre a hétvégére ígért záport megúsztuk és 30 fokos verőfényes napunk volt.

A versenynek a Magas - Bakonyi Tájvédelmi Körzetben - Zirctől 20 km-re -, festői környezetben található Vinye adott otthont, mely a Bakony egyik legnépszerűbb kirándulóhelye. Szomszédos falva Bakonyszentlászló, melyet a feljegyzések szerint László király alapított. Egy kis érdekesség, hogy kb. 50 évvel ezelőtt Vinyét harminc család népesítette be, az ekkor még működő fűrészüzem munkatársai, erdészek és családjaik. Mára a kis település elcsendesedett. Mindössze öt család lakja.

Visszatérve a maratonhoz. A versenyzők három táv közül választhattak, rövidtáv 28km, középtáv 59km és hosszútáv 98km. Csapatunkból 7-en vágtunk neki, rövidtávon Volf Ancsa, Ondok Laci, Szabi és én (Juci), középtávon Orsi, Alex és Gaál Tomi. Külön rajtoltatták a három táv mezőnyét 15perces eltolással. A rajtvonalnál találkozhattunk elit versenyzőkkel is, mint Dósa Eszter vagy Blazsó Marci.

 

És nézzük milyen volt a rövid táv…

A rajtnál Laci és Szabi valahol előrébb állhattak meg, mert egész úton nem találkoztam velük. Én Ancsával próbáltam minél előbbre jutni, egy kis taktikai megbeszélés, mindketten azon voltunk, hogy végig nyomjuk a távot. Ancsa mesélte, hogy kénytelen volt gumit cserélni, mert a régi gumija már nagyon elkopott.

 

 

10:30-kor elrajtoltunk. A megbeszéltek szerint az elején amennyire csak lehetett próbáltunk a mezőny elejére kerülni, ez egész jól sikerült is. Itt még aszfalton mentünk, aztán egy éles balra kanyarral pocsolyával tarkítva fordultunk rá a dózer útra. A rövidtáv 90%-át ilyen út jellemezte, ennek az volt az előnye, hogy fölfelé is jól lehetett tekerni, viszont a mezőny eleje is nagyobb tempót diktált.

Ancsával együtt haladtunk, hol ő, hol én mentem elöl. De egyszer csak egy kicsit sárosabb ragadósabb részen Ancsa lemaradozott, gondoltam tuti utol fog érni. Sajnos nem így lett, és csak később derült ki számomra, hogy a gumi cseréje végül nem volt jó döntés, ugyanis ha jól emlékszem nem is 1,9-esre hanem talán 2,1-re cserélte, ami ennél az útviszonynál nagyon betapadt neki.

 

 

Én csak tekertem amennyire bírtam. 5-8 km körül utolértem Orsit, ő középtávon indult és váltóproblémával küszködve tekert, és végül kénytelen volt a rövid távra átállni. 13 km környékén egyszer csak megláttam egy női versenyzőt. Addig nem tudtam, hogy hányan vannak és kik vannak előttünk. Próbáltam utolérni, legalább azért, hogy megkérdezzem milyen kategóriában indult (felnőtt? master1?) érdemes-e vele „megküzdenem”.

Borzaváránál betonútra érkeztünk jó kis hullámvasutazással, majd mikor újból visszatértünk, az erdőben értem utol az előttem haladó női versenyzőt. Ő elakadt egy nagyobb pocsolyánál, én gyorsan végig tekertem rajta, azzal hogy lesz ami lesz, és közben gyorsan kérdeztem hogy milyen kategóriában van. Mint kiderült, ugyanabban mint én, így nem volt más hátra mint tovább nyomni, és megpróbálni elmenni tőle. Sikerült.

A Cuha-patak völgyébe érkezve, csodaszép látvány tárult elénk. Egészen beleszerettem a Bakonyba. Kanyargó völgy, viadukt, és jöttek a gázlók. Volt mélyebb, sekélyebb. Próbáltam mindegyiken áttekerni, ez többé kevésbé sikerült. Volt olyan hogy teljesen víz alatt tekertem derékig. Azt hiszem ez volt az a része a versenynek, ami mindenkinek a kedvence lett. Az összes patakátkelésnél turisták szurkoltak, vagy „drukkoltak” titkon remélve hogy ki mikor borul bele. Nagyon jó hangulat volt végig.

Az utolsó előtti gázlónál, egy férfi a partról odakiabált hozzám, hogy ha jól számolta én vagyok a 3. lány. Innen már nagyon közel volt a cél, úgyhogy csak reménykedtem, hogy tényleg jól számolt :-). Végül összetettben tényleg 3. ként érkeztem be, de kategóriámban a 2. helyezést sikerült elcsípnem, aminek nagyon örültem. Szuper verseny volt. Nekem a jelölésekkel nem volt semmi gondom, végig egyértelmű volt. A veszélyesebb részeknél pedig szervezők hívták fel előre a figyelmet, hogy mire számítsunk. A célban, bográcsban készített rizseshússal vártak minket, melyet mindenki örömmel fogyasztott.

Beszámoló: Bartos Juci

 

 

Tomi középtávos beszámolója

Idén lassan hagyománnyá válik, hogy a versenyekre vagy munkából, vagy pedig valamilyen zenés táncos iszogatós összejövetelről érkezem. Ez most sem volt másképp, Tóni barátom esküvőjének volt a hétvégéje és én Sopronból autóztam Vinyére, majd oda rohantam vissza a verseny után. Bringám Alex és Juci segítségével érkezett le a rajt helyszínére, ezért köszönet mégegyszer nekik.

Mióta versenyzem, próbálok minden évben részt venni a George Sport rendezvényein. Eleinte évente 3-4 versenyt rendeztek a Pannon maraton sorozat neve alatt, de tavaly óta sajnos ez egy versenyre csökkent. Ez a verseny lett a Vinyei rajtközpontú Bakony maraton, mely tavaly óta az egyik nagy kedvencem, annak ellenére, hogy az előző évben egy hatalmasat estem itt. A középtáv melyen indultam 59 km és 1650 méter szintemelkedést takart. Tavalyihoz képes a szervezők változtattak a pályán egy keveset, a pálya keményebb, technikásabb és sokkal nehezebb lett, mely részben betudható az idei heves esőzéseknek és viharoknak is.  A verseny előtti éjszaka szintén heves vihar és esőzés volt, melytől egy kicsit féltem, gondolván a pálya nagyon sáros lesz.

 

 

A rajt után egy hosszú gyors szakasszal kezdtünk, mely a rövidtáv eleje is volt, és már ezen a gyors részen elég szépen szétszakadt a mezőny. Az erdei részekre beérve a talaj nagyon változatos volt, rengeteg sárral, aminek ellenére jól tekerhető volt a verseny. Az új WTB Nano Raptor gumim nagyon gyors haladást tettek lehetővé ezen a talajon, viszont amint a vizes köves emelkedőkre és lejtökre értem, a gumik oldalirányba erősen csúszkálni kezdtek, így néhol még lefelé is tolásra kényszerültem.

Számomra olybá tűnt mintha a verseny első 40 km-én minden csak a felfélékről szólna, a lefelék jelentéktelennek tűntek. A középtáv idén is kétszer mászta meg a Kőris-hegyet, először egy nagyon meredek köves sáros felfele úton, majd onnan aszfalton le, és később ugyanez csak fordítva. A verseny során sokszor haladtunk a lassan már folyóvá áradt Cuha patak mellett, amit később a Cuha völgyben keresztezünk is jó párszor.

 

 

Az áradások miatt a patak melletti útvonalak nagyon meredekek voltak, vagyis a patak felöli oldal részben sok helyen leszakadt, és sokszor félő volt, hogy egyszerűen beleesünk a vízbe. Rengeteg kidőlt fán kellett átmászni, ami a pálya középső részét kicsit lassúvá, ellenben nagyon vadregényesé, kalandossá tette. A verseny a Cuha völgy kb. 5 km-es szakaszával zárult, melyet az tette érdekessé hogy a megáradt patakot 8-9 alkalommal kellett keresztezni. Tavaly 10-15 cm-es vízen kellett átgázolni, idén viszont volt hol térdig vagy akár combközépig is ért a víz. Nagyon kellett figyelni, hogy hol és hogy mész bele a vízbe, mert a patakmederbe megbúvó kövektől sokan kaptak defektet. Én ezt a szakasz nagyon élveztem, a rossz csak annyi volt benne hogy 55 km alatt felhevült lábizmokra a jéghideg víz hatása kissé brutális volt, egyszerűen megmerevedett, begörcsölt az izom a hirtelen hőmérsékletváltozástól.

 

 

Szerencsére a völgyből kiérve már a cél várt minket. Az idei verseny megerősített benne hogy még esős időben is érdemes ide eljönni, egy nagyon technikás, gyors, kalandos vadregényes pályán tekerhetünk, és ez a megmérettetés is bekerül a kedvencek nagy listájába. A végére csak annyi negatívum, hogy azért az az egy bringamosó ennyi emberre nem volt igazán elegendő. A célba érkezés és a gyors bringamosás után rohantam vissza Sopronba, hogy tovább ünnepelhessek az ifjú párral életük egyik legboldogabb napján. A nagy rohanás miatt elmaradt, de utólag is gratulálok a többi Merkaptos részvevőnek és a jó eredménnyel szereplő lányoknak.

 

Beszámoló: Gaál Tamás

Fotók: KeZso

Olvass többet a témáról: bakony maraton 2010

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.


  • adamrc 2010.08.19.   23:45

    adamrc

    Talán jobban örülnél neki ha cross motorokkal kaparnák szét az ösvényeket???????????

    a bringa jobb!!!!!!!!!!!

    válasz erre...

  • Pepe 2010.08.19.   21:41

    Pepe

    Már csak ez jiányzott!

     

    A biciklisek szarrátapossák az erdei utakat ösvényeket :(

     

    válasz erre...