Menü

2005.10.05.     Hozzászólás 0

A Börzsöny megkerülése

Góliát írása egy 125km-es kerékpáros túráról:

Az útvonal:
Szob (eddig vonattal jöttünk) - Ipolydamásd - Nagybörzsöny - Vámosmikola - Tésa - Parassapuszta - Hont - Drégelypalánk - Nagyoroszi - Rétság - Vác - Göd - Dunakeszi - Budapest.


Kicsiny, de annál lelkesebb csapatunk 7 órakor találkozott a Nyugati pályaudvar előtt, ahonnan fél órával később indult személyvonatunk Szobra. 9 órára már fenn is voltunk a magyar-szlovák határnál és nekivágtunk hosszú túránknak. Ipolydamásdnál ráfordultunk a gyönyörű Ipoly völgyére. Ipolytölgyes után csapatunk úgy döntött, hogy megnézzük Nagybörzsönyt, így bekanyarodtunk, azaz fölkanyarodtunk a település felé. Megnéztük a XIII. sz-i igen szép állapotban megmaradt Szent István templomot, illetve a működőképes vízimalmot. A festői völgyben elterülő település mindenkit ámulatba ejtett szépségével. Nem is gondoltuk, hogy ilyen keveset kell csupán utazni és máris csodálatos szépségű településre bukkanhatunk.
Utunkat folytatva a Kemence felé vezető "hullámvasút" előtt elkanyarodtunk Tésa felé. A szűk, de annál érdekesebb és szebb úton haladtunk az országhatártól alig néhány méterre, néhol már-már megfoghattuk volna az út mellett elterülő határköveket. Érdekes látvány és érzés volt, hogy az ember által húzott határvonalakat a természet laza egyszerűséggel hidalja át, szünteti meg. A tájban gyönyörködve nem volt félelmünk, hogy hátulról valaki megszólít tört magyarsággal, és igazoltatni kíván.
Miközben a Börzsöny "háta mögé" kerekeztünk, a természet is készülődött szépségén kívül egy kis bosszantásra: a szlovák oldalon lévő Ipolyság fölött lévő dombokon egy szép felhő közelített lógó lábbal. Betértünk Hontra és Drégelypalánkra is, ahol megnéztük Szondi György várkapitány, Drégelyvár várkapitányának sírkövét, a szentháromság szobrot és a régi földvár helyén a község templomát. Miközben kifelé másztunk a településről az egyre szebb panoráma mellett elkapott az eső, de hál' Istennek csak a széléből kaptunk, így igen hamar vége lett az ázásnak. A 2-es útról igen jó kilátás tárult elénk, főleg a Drégely várára, mely a hegy csúcsán a fák között szelíden, de annál magasztosabban állt.
Vácig a számtalan egy emelkedőn és szép panorámás lejtökön jutottunk le, ahol a kedvenc cukrászdánkban pótoltuk a Börzsönyben elvesztett energiáinkat. Gödig a kerékpárúton kanyarogva jutottunk el a Duna mellett, hol a gátján, hol az árterületen belül. Innen már mindenki jól ismerte a csapatból az utat: párszor már megtettük ezt az utat. Budapest határában szétmorzsolódott csapatunk, mindenki arra ment amerre a legegyszerűbb volt neki a hazajutás.
A túrán 6-an vettünk részt, s mindenki "hősiesen" végigtekerte a 125 km-es, hegyekkel tarkított kemény túrát. Minden kerékpáros túrázónak csak ajánlani tudom e fővároshoz közeli hegyet, hiszen szépségével, gyönyörű hegyvonulataival-völgyeivel, rétjeivel, erdőivel, településeivel, templomaival, váraival, vízimalmaival, földváraival kiemelkedő tájegysége az országunk csodálatos egységének.
Forrás: goliatka.fw.hu

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.