HÍREK

2010-05-10

Bele a lecsóba

Végre egy verseny, ahol kijelző mutatja mikor rajtolunk és nem a rajtbíró kajabálására kell figyelni...

Azért az vicc, hogy alig lépjük át az országhatárt, máris találunk vadvízi versenypályát. Mégha csak építettet is, de minden igényt kielégítőt. Ez egy olyan pálya, ahová elhozhatod a családodat, vagy a haverjaidat egy kellemes vizi hancúrra, de akár nemzetközi-, sőt világversenyeket is meg lehet rajta rendezni.

Mi az Európakupa miatt mentünk, mert minél több rutinra és tapasztalatra van szükségünk a csapat további sikereihez. A dunacsúnyi versenykörülmények hasonlóak az idei holland Világbajnokságéhoz, mindemellett a verseny egyben szlovák válogatóverseny is volt, ezért számos élvonalbeli csapat nevezte be magát. Tudtuk előre, hogy fárasztó hétvégénk lesz, mivel 4-es és 6-os hajóegységekben is indultunk, majdnem megduplázva ezzel az egy napra eső versenyszámokat.

Egy épített pálya maga a tömör gyönyör. A tervezők beledobálnak mindenféle finomságot (hatalmas hullámokat, örvényeket, sziklákat, vízeséseket, bevehetetlennek tűnő kapukat, ésatöbbi, ésatöbbi).

Már a pálya elején kénytelenek vagyunk lepottyanni egy kisebb vízbuckán, menet közben számos hajódobáló hullám fokozza az izgalmat és a végén nagy szeretettel vár Mr. Niagara, a két méteres vízesés. A szervezők humorát mutatja, hogy a niagara tövébe még egy piros (alulról felfelé bevetendő) kaput is beillesztettek, vagyis elvárták, hogy zuhanás közben még irányítsuk is a hajót. A pálya a férficsapatoknak is komoly kihívást jelentett, hát még a lányainknak (Kanyon Alpes), akik a nehézségek ellenére tisztesen helyt álltak.

Említettem a holland Világbajnokságot, aminek sajátossága a down river versenyszám. Normális esetben, - természetes folyón - fél- egy órán keresztül evezünk lefelé a folyón, mert engedi a folyó hossza. Egy néhányszáz méteres épített pályán ezt csak úgy lehet megoldani, ha körbe-körbe evezünk, s amíg valaki nem találja fel az önmagába visszatérő folyót, addig mi raftingosok kénytelenek vagyunk a pálya alján kézbe kapni a csónakot és felszaladni a pálya tetejére, hogy aztán ott a maximum pulzustól hörögve újból beugorjunk a hajóba és kezdjük előlről az egészet. Mindezt három körön (kb 30 percen) keresztül. Mindezek mellett imádjuk ezt csinálni :)

Az erős hazai mezőny és a külföldi érdeklődés ellenére 4-es hajóegységben sprintben és a gyilkos down riverben is dobogóra álltunk, de a többi számban sem csúsztunk az 5. helynél lejjebb, így összetettben is a dobogóra állhattunk.

Eredmények:
Sprint 4-es: 3.
Sprint 6-os: 4.
Szlalom 4-es: 4.
Szlalom 6-os: 5.
Down river 4-es: 3.
Összetett: 3.

Ez az eredmény nem jöhetett volna létre, ha nincs az a kedves szlovák lánycsapat, akik kölcsönadták a szuper versenyhajójukat, valamint szponzoraink: Főtáv, Játéksziget, Merkapt, Mozgásvilág.hu, Provice és Dr. Máráczi Zsolt & Társai Ügyvédi Iroda. Köszönjük!

Olvass többet a témáról: szlovákia, dunacsúny, rafting

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és írd be az ellenőrzőkódot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!