Menü

2015.10.28.     Hozzászólás 1

Mindig csak egy mozdulat

Az egész hegymászás felelőtlenkedés. De a szólómászás különösen felelőtlen.


Köteles mászás kötél nélkül, ég és föld között a sziklára tapadva: ez a szólózás.

Mivel több kötélhosszas utakat kevesen másznak biztosítás nélkül, kívülállóként meglehetősen őrültnek tartjuk azokat, akik erre vállalkoznak. Babcsán Gábort új, szólómászásairól készült kisfilmje kapcsán faggattuk felelősségről, határokról, hitről.

 

Ha több száz méteres falat mászol biztosítás nélkül, statisztikailag egyszerűen folyamatosan nő az esélye annak, hogy hibázol. Lehet-e felelősségteljesen szólómászni?
Mindjárt az elején belevágtunk a legnehezebb kérdésbe.

Az egész hegymászás felelőtlenkedés. De a szólómászás különösen felelőtlen.

Ha van egy gyereked, nem lehet megindokolni, hogy szólózol. Az egyik legnehezebb szólóm az Utópián volt, ami nem olyan magas, de 12-13 méterről azért le lehet esni, és meg is lehet halni, ráadásul az útnak nem könnyű a teteje sem. Egy éves volt a kisfiam, mikor az akkori párom is kijött, és végignézte a mászásomat. Szinte biztos voltam benne, hogy nem esem le.

Mindig matematikai esélyeket kell latolgatni: ha kevesebb, mint 91% az esélye annak, hogy ki tudod mászni, akkor az ember már nem mer belevágni, ha van egy kis esze. Ha leesel, és elveszted az életed, nem érte meg.

 

Babcsán Gábor Forrás: facebook.com

 

Megteheti-e az ember a társával és gyerekével szemben, hogy mint individuum dönt az életéről, ha mondjuk van 10% esélye arra, hogy elveszíti azt a saját hibájából. Vajon, ha én a szólózás mellett döntök, az azt jelenti, hogy nem szeretem őket eléggé?
Ha az ember szólózik, vagy bármilyen hasonlóan veszélyes dolgot csinál, az mindenképpen a szerettei elhagyása. Ezt nem lehet mentegetni, az az igazság. Nyilván, belül a kockázatot másképp élem meg, belülről érezhetem úgy, hogy 99% esélyem van a túlélésre, de kívülről persze nem így látják. De tulajdonképpen 1%-ot sem lehet menteni.

Ha a fiam szólózna, akkor az meglehetősen komoly aggodalmat okozna, igaz, az is, ha hegymászó akarna lenni. Ha sziklamászó, az nem, a sportmászást nem tartom különösebben veszélyesnek, de ha kitalálná, hogy alpesi mászó akar lenni, akkor az elgondolkodtatna.

 

Téged állított már valaki ilyen helyzet elé, azaz hogy választottan veszélyezteti az életét?
Nem mondanám, hogy ne csinálja, illetve először megnézném, hogy reális-e a dolog. Marhára aggódnék, de nem fognám vissza. Nem venném személyes sértésnek, de ha nem tartanám reálisnak, akkor próbálnék mindent megtenni, hogy lebeszéljem.

 

Csak olyat mászol szólóban, amit már ismersz?
Nem, nem. A szólózásban a nagyfalas törékeny utak lehetnek nagyon veszélyesek. Néha egészen törékeny utakat ugyan másztam biztosítás nélkül, de ettől függetlenül nem csináltam túl veszélyeseket. Van, amikor a kezedben bízhatsz, és van, amikor már a gondviselésben kell bíznod. Hát én próbáltam kizárni a gondviselést a dologból. Ha őszinte akarok lenni, akkor már jó néhány száz kötélhosszt toltam hatos, hetes, nyolcas, kilences fokozaton, és ebből azért volt néhány tucat, amit nem ismertem. Márpedig őszintén bevallva a legkockázatosabb az ismeretlen út.

 

Hogyan lehet relatíve biztonságosan űzni azt az ágát a sziklamászásnak?
Van egy fokozat, amit nagyon tudsz, ott már nagyon biztos vagy magadban. Az is csökkenti a kockázatot, ha az ember nem válik akut szólómászóvá. Egyrészt a nagy számok törvénye miatt, másrészt, ha kevesebbet mászol, jobban odakoncentrálsz.

 

Babcsán Gábor Forrás: facebook.com

 

Mi a fő motiváció? Az lehet, hogy a köteles utakon annyira hozzászoksz a veszélyhez, hogy már nem jutsz elég adrenalinhoz a biztonságos mászás közben?
Valószínűleg igen, könnyen lehet, hogy ez van, hogy hozzászoktál, és szükséged van az adrenalinra. A mászás biztosan adrenalinfüggőség, és kénytelen vagy magadnak adagolni. A szólómászás sok mindenre elég jó egyébként: önmagában persze nagy élmény maga az út, de arra is alkalmas, ha hamar nevet akarsz szerezni magadnak. A nagyon tehetséges mászók gyakran a szólómászást választották arra, hogy ne évek alatt szép lassan jussanak feljebb a ranglétrán, hanem pár év alatt a világ legjobb mászói között tartsák őket számon. Szólózással nagyon jól lehet prezentálni, hogy te nagyon jó mászó vagy. Volt olyan szólóm, amit nem is meséltem el senkinek, mert nem volt jelentősége.

A szólómászásnak teljesen más a nehézsége, mint a köteles mászásnak. A mászás biztonsága egy külön nehézségi faktor. Ha a mozdulatok nehezek, és iszonyú idegek kellenek a kivitelezéshez, az rettenetesen nehéz. Egy hetes reibung biztos, hogy nehezebb, mint egy nyolcas áthajló, ahol rángatod fel magad erőből, mert erő az van, de a reibung más, ahhoz koordináció kell.

Meg hit.

Igen, hit. Ezért rettentő nehéz tud lenni, holott a másik elvileg nehezebb fokozatú.

 

Biztos lepergett már néhányszor a szemed előtt, hogy mi van akkor, ha mégis megcsúszol egyszer. Nyilván az is félelmetes, hogy meghalsz, de talán még félelmetesebb, hogy nyomorék leszel egész életedre, és esetleg soha többé nem fogsz tudni mászni.
Az a határ, ahol nyomorék leszel, elég hamar véget ér. Van egy szürke zóna, a magas boulderek, mondjuk 7 – 15 méter között, ahol az ember még elég nagy nehézségeket bevállal, mert ott az esést még akár meg is lehet úszni. 13-14 méternél hamar elmélyül a víz, onnan már nem szokott kiugrani az ember – ez olyan, mint ha a harmadik-negyedik emeleten lennél, és erről nincs tapasztalatod, hogy hogy lehet megúszni.

Egyszer amúgy leestem egy magas boulderről, olyan kilenc méteren volt a kezem, nagyon megütöttem magam, de még nem tört el semmim. Ez egy nagyobb szóló volt, és a harmadik-negyedik nitt magasságában voltam egy áthajló útban, és le kellett ugrani. 8+ volt, nem ismertem, nem tudtam volna lemászni sem.

Tíz méteren lett volna még egy nehéz mozdulat, és úgy ítéltem meg, hogy nem szeretnék onnan leesni, inkább leugrom kilencről.

 

Tehát akkor van olyan, hogy az ember ki akar szállni. De mit csinálsz 100 méteren, ha rájössz, hogy inkább nem mennél tovább? Ha folytatod akaratból, nem nő jelentősen a kockázat?
’87-ben másztam Amerikában. Volt egy kétszáz méteres, hathosszas út, nagyon tört. Nem ismertem, és már egészen a végén jártam, amikor úgy ítéltem, nem tudom biztonságosan befejezni. A kiszállás alól másztam vissza, nagyon kritikus volt. Persze, ha nagyon nehéz, nem tudsz visszamászni, de van egy fokozat, ahol vissza tudsz. És persze az is opció lehet, hogy kikötöd magad egy nitthez. Én azonban sosem vittem beülőt. Csak egy magnéziás zacskót szoktam magamra kötni.

 

Hogy ne legyen kísértés?
Igen. Ráadásul az elég nagy lelki segítség, ha beülő van rajtad, meg mondjuk egy expressz. Az már igazán nem is szóló. Az is nagy segítség, ha például fotóznak, és melletted van egy kötél.

 

Milyen társ való egy olyan embernek, aki szólózik, akinek fontos a kaland és a veszély?
Egy elkötelezett mászó mindenképp problémás társ. Vagy az van, hogy a társad roppant toleráns, vagy az, hogy ő is mászik, és azért tolerálja. Vagy a kettő együtt, az a legjobb, mert akkor együtt is tudjátok csinálni. A harmadik lehetőség, hogy a mászást fogod abbahagyni.

 

Erre kicsi az esély.
Hát igen, erre kicsi. Ha egy elkötelezett mászó nem ilyen társat választ, akkor egy válás vagy egy rossz házasság be van oda időzítve pokolgépként.

 

 

Utolsó kérdés: a szólómászás kapcsán bennem óhatatlanul felmerül: hiszel Istenben, vagy valamilyen transzcendensben?
Nem járok templomba, de nem mondanám, hogy nem hiszek. Kereső lélek vagyok. A buddhizmus közel áll hozzám, bár a kereszténység egyes részei is. A vallásos műveket nagyon szeretem. De tévelygő juhocska vagyok.

Alapvetően bízom a gondviselésben. Azt gondolom, hogy ha valaminek meg kell történnie, akkor meg kell, még ha ez a halál és élet története is. Az öregség, az elmúlás érezhető közelsége nehezebb helyzet.

Bár a mászás nem vallásos tevékenység, ha az ember hisz és mászik is, az jó párosítás. Egyszerűbb a mászás hittel, mint ateistaként.

 

Babcsán Gábor néhány jelentősebb szólómászásai:
1983. Oszoly, Veszprémi direkt,7, Jetro Tull, 7
1987. USA, Smith Rock, Wild Animal, 7+ (on sight free solo)
1990. Kecskehegy, Peremszerelem, 9-
1992. Kecskehegy, Utópia, 9+
1994. Tardosbánya, 8 út, 7-8, egy délután
2001. Kisgerecse, Ekeke, 9-
2007. Rax, Fantasztikus Fantàzia, 8+, 350 m hosszú (kötélbiztosításos szóló)
2014. Rax, összesen 400 méter free solo , 6-7+
1982-2015 között több száz kötélhossz kötél nélkül a 6-9 fokozatban

Olvass többet a témáról: babcsán gábor

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.