Menü

2016.08.18.     Hozzászólás 13

Edurne Pasaban: szandálmodell már nem lehetek

Az idei OutDoor expón volt szerencsénk találkozni a női hegymászás két élő legendájával is. Elsőként következzék a hihetetlenül közvetlen Edurne Pasaban. Edurne az első nő, akinek sikerült megmásznia mind a tizennégy nyolcezrest. Manapság saját túraszervező vállalkozását igazgatja, előadásokat tart, de a mászásnak sem fordított hátat. A Haglöfs nemrégiben dobta piacra az Edurne közreműködésével fejlesztett és a nevét viselő outdoor kollekcióját. A svéd márka standján beszélgettünk.


A barátnőimmel iszonyúan belezúgtunk az egyik helyi hegymászó klub oktatójába, ezért beiratkoztunk tanfolyamra.

Edurne Pasaban Forrás: Mozgásvilág/Paraferee

Mozgásvilág: Kezdjük a klasszikus indító kérdéssel: Hogyan kezdtél mászni?

Edurne Pasaban: A szüleimmel kezdtem a hegyekbe járni. Baszkföldön élünk, ahol az emberek nagyon szívesen kirándulnak, bár nincsenek nagy hegyeink. Minden zöld, a táj csodás, és nagy hagyománya van a családos természetjárásnak. Én is így kezdtem. Aztán 14 éves koromban, a szülőfalumban, Tolosában elkezdtem sziklát mászni. A barátnőimmel iszonyúan belezúgtunk az egyik helyi hegymászó klub oktatójába, ezért beiratkoztunk tanfolyamra. (Nevet). Abban reménykedtünk, hátha észrevesz bennünket. Persze egyikünknek sem jött össze, én viszont a sziklamászásban valami különleges dologra leltem, ezért a tanfolyam után klubtag lettem. 15 évesen megmásztam velük a Mont Blanc-t. 18 évesen jutottam el először az Andokba, megmásztuk a Csimborasszót, a Cotopaxit. Nagyon szerencsés voltam, mert a hegymászó klubban nálam idősebbek voltak, akik sokkal tapasztaltabbak voltak nálam, és tanítottak. Ez nagyon fontos volt. Szinte saját kislányukként vittek a hegyekbe.

Aztán 1998-ban a hegymászó klubom egy nyolcezresre szervezett expedíciót. Ez nagyon vicces történet. Mi baszkok nagyon versengő típusok vagyunk. A szomszéd faluban volt valaki, aki 1997-ben megmászott egy nyolcezrest. A falumbeliek persze úgy gondolták, nehogy már csak nekik legyen nyolcezresük. Ha ők megmásztak egyet, akkor mi megmászunk egy másikat. Ez volt az expedíció mozgatórugója. Anélkül, hogy bármit is tudtunk volna a nyolcezresekről, a Dhaulaghirit választottuk. Volt egy pamplonai jóbarátom, aki 1979-ben járt már ott, az első baszk expedícióval. Ő agitált nálam, hogy oda kell mennünk, mert az nagyon szép. Persze, ha valaki ma kérdezné tőlem, hogy melyik nyolcezrest ajánlom kezdésnek, a Dhaulaghiri lenne az egyik utolsó, ami eszembe jut, mert az egy nehéz hegycsúcs. De mi azért megszerveztük a magunk expedícióját. Öten mentünk a hegymászó klubomból, és nulla himalájai tapasztalattal 7500 méterig jutottunk, amit jó eredményként értékeltünk.

A nyolcezresek alaptáborában rengeteg ismeretséget lehet kötni. Engem egy olasz csapattal hozott össze a sors, akiknek már komoly tapasztalata volt nyolcezreseken. Jó kapcsolat alakult ki közöttünk, az egyik fiúval különösen. Ahogy látjátok, az én életemben minden a szerelem körül forog :) Szóval, a vége az lett, hogy a következő évben már az olaszokkal mentem a Himalájába. Az Everestre szerveztek expedíciót, meghívtak, én pedig elfogadtam. Viszont sem ebben az évben, sem pedig a következő, 2000-es expedíció során nem jutottunk fel. Aztán végül 2001-ben, harmadik próbálkozásra sikerült az olaszokkal megmásznom az Everestet, ez volt az első nyolcezresem.

Használtál oxigént?

Igen, akkor használtam.

Az Everest után céloddá vált a nyolcezresek mászása?

Az Everest volt számomra az első és egyből a legmagasabb, de akkoriban meg sem fordult a fejemben, hogy mind a tizennégyet megmásszam. De az olasz barátom a nyolcezresekre koncentrált – meg is mászta mindet – ezért a következő évben is a Himalájába mentünk, a Makalura.

A Makalu nagyon jó választás volt számomra, mert 2002-ben, amikor megmásztuk, alig volt rajtunk kívül expedíció rajta. Ott átérezhettük az igazi Himalája hangulatát. Csak mi voltunk és egy másik kis expedíció, senki más. Ekkor nyílt fel a szemem a Himalájára, itt jöttem rá, hogy nagyon tetszenek az ilyen jellegű expedíciók.

Aztán 2004-ben, hat nyolcezres után megkeresett a „Lehetetlen határa”című ismert spanyol tévéműsor. 25 évig ment a tévében; számos dokumentumfilmet forgattak kalandsportokról, himalájai túrákról, volt sok saját expedíciójuk is. Kitalálták, hogy szerveznek egy expedíciót a K2 első megmászásnak 50 éves évfordulója alkalmából, és engem is meghívtak, hogy tartsak velük. Ez nagy dolog volt, mert ők állták az összes költséget. Azelőtt én is a keresetemből finanszíroztam az expedícióimat, és persze próbáltam szponzorokat keresni. Az apám volt az első szponzorom. A tévésekkel azonban egy új lehetőség nyílt meg számomra.

Edurne nyolcezer felett Forrás: Edurne Pasaban Facebook

Van még fotó, katt a képre!

A K2-vel szerencsénk volt, mert elsőre sikerült feljutnunk a csúcsra. Innentől kezdve viszont folytattam az együttműködést a spanyol tévével. Fizették az expedícióimat, amiből persze megélni nem lehetett, de a mászást fedezte. Továbbra is a nyolcezreseket céloztuk, és 2007-ben mondtuk ki először nyíltan: másszuk meg akkor mind a tizennégyet!

Számomra őrültségnek hangzik, ha valaki három nyolcezres után kijelenti, hogy mindet meg akarja mászni. Nem tudhatod, mit hoz az élet. Lehet, hogy holnap férjhez mégy és gyerekeket szülsz.

Neked vannak gyermekeid?

Nincsenek. Lehetetlen. Eddig legalábbis esélytelen volt. És azt gondolom, Gerlinde (Kaltenbrunner – PL) is hasonló helyzetben van.

Szeretnél gyerekeket?

Igen, de ez nem könnyű.

Én még nem akartam gyereket, ezért a párom elhagyott. Mély depresszióba estem.

Azt gondolod, hogy az ilyen szintű hegymászás és a gyerekvállalás nem egyeztethető össze?

Nem egészen. Azt gondolom, hogy egy férfi számára sokkal kisebb nehézséget jelent, mint egy nő számára.  A férfi elmehet úgy expedíciózni, hogy a gyerekét otthon hagyja a feleségével. Ez nem egy feminista szöveg részemről, sokkal inkább érzés.

Amikor 33 éves voltam, súlyos depresszióba estem. A párom, akivel együtt jártam, nagyon szeretett volna gyereket. Nem volt hegymászó, teljesen más volt az életformája és komoly nyomás alá helyezett. Mivel akkor én még nem akartam gyereket, végül elhagyott. Ez lelkileg nagyon megviselt. 2006-ban nem is voltam expedíción, súlyos depresszióval kórházba kerültem. Az egyik oka nyilván az volt, hogy sokszor az emberek, akik közel kerülnek hozzánk, esetleg hétköznapi, normális családi életet élnek, és azt szeretnék, ha én is ezt tenném. Viszont azzal az élettel én nem vagyok boldog. Persze, hogy én is szeretnék gyermeket. De akkor féltem, mi lesz, ha gyermekem születik, nagyon boldog vagyok vele, és már nem akarok több expedícióra menni? Ez egy nagyon nehéz döntés volt.

Edurne Pasaban és a szerző Forrás: Mozgásvilág/Paraferee

Most már meghoztad ezt a döntést?

Igen. Szeretnék gyereket, de már 42 éves vagyok, és ebben a korban ez nem megy olyan könnyen. De ehhez is úgy kell hozzáállni, mint a nyolcezresekhez: újra és újra próbálkoznod kell.

Lezártad a nyolcezres korszakodat?

Egyelőre igen, így, hogy mind megvan. Sosem lehet persze tudni, de most nyugodtabb vagyok.  Nem tudom, Gerlinde mit mondott nektek erről saját magára vonatkozólag, bár nagyon jó barátnők vagyunk, gyakran beszélgetünk.

Azt mondta, ő már nem megy többet nyolcezer fölé.

Én is inkább más célokat szeretnék. Persze, ha egy jó barátom megkérne, hogy vele tartanék-e mondjuk a Cso Ojura, lehet, hogy nem mondanék nemet. De a „főállású” himalájai expedíciózást nem szeretném folytatni. Lelkileg is jót tesz, ha az ember picit visszavonul a reflektorfényből, ahol az elvárások azért nagy nyomást okoznak.

Te voltál az első nő, akinek sikerült mind a tizennégy nyolcezrest megmásznia. A végén már kisebbfajta versenyfutás alakult ki, mert megjelent a koreai lány a színen.

Igen, ez elég fura helyzet volt. Előtte hárman voltunk lányok, akik közel álltunk, hogy az összes nyolcezrest megmásszuk: Gerlinde Kaltenbrunner, Nives Meroi és én. Jó barátok voltunk: egyszer az egyikünk mászott egy csúcsot, egyszer a másikunk, így haladtunk előre. Aztán 2007-ben megjelent ez a koreai lány, akinek semmilyen himalájai tapasztalata nem volt. Ez egyértelmű volt, amikor először láttam a Shishapangmán. Ő már akkor azt mondta, hogy az összes nyolcezrest meg akarja mászni. Én meg mondtam, hogy hajrá. Ő azonban nagyon gyorsan haladt előre, mert óriási infrastruktúra volt mögötte, alighanem komoly állami támogatással. A koreaiak nemzeti ügyet csináltak abból, hogy övék legyen a dicsőség, hogy koreai legyen az első nő, aki mind a tizennégy nyolcezrest megmássza. Úgyhogy amint megmászott egy csúcsot, az alaptáborból helikopterrel vitték a következő csúcs alaptáborába. Mire megérkezett, egy csapat serpa már kiépítette számára az utat a hegyre. Így akár három nyolcezrest is „be tudott gyűjteni” egy évben. Gerlinde vagy Nives részéről sosem éreztem versenyt. Tudom, hogy mindhármunknak mennyi erőfeszítésébe telt, hogy eljuthassunk az elsőség lehetőségéig. Különböző szinteken ugyan, hiszen Gerlinde sokkal technikásabb volt, de tudom, milyen keményen kellett dolgoznia, hogy megspórolja a pénzt az expedícióira. Rengeteg dologról le kellett mondanunk, mint például a párkapcsolat vagy a hétköznapi élet. És amikor végre ott vagyunk a célegyenesben, Gerlinde, Nives és én, akkor jön ez a koreai lány a rengeteg pénzével. Csak az Annapurna expedícióra ötmillió eurós költségkeretük volt. Egyetlen expedícióra. Én egész életemben együttvéve nem láttam ennyi pénzt, de mások se nagyon. Persze bennünk is elkezdett munkálkodni az ego. Keményen dolgoztunk, hogy eljussunk idáig.

Próbáltátok felgyorsítani az expedíciókat, hogy ne tudjon beérni titeket?

Versenyezni nem kezdtünk, úgy voltunk vele, lesz, ahogy lesz. Végül neki sikerült először. Viszont szinte még be sem fejezte az utolsót, már többen pusmogták, hogy voltak olyan hegyek, amelyeken a csúcsot valójában nem érte el. Ezért amikor befejezte, még a saját szövetsége is azt kérte tőle, hogy mutassa be a csúcsfotókat. Ezt azonban sosem tudta megtenni. Ami ugye fura, mert ha már versenyben vagy, nyilván bizonyítani is akarod a teljesítményedet. Addig unszolták, míg mutatott néhány fotót, de voltak, amelyeken látszott, hogy nem a csúcson készültek. Mi tudjuk, hogyan néznek ki ezek a csúcsok, és a csúcsfotó rólad vagy rólam ugyanolyan lesz. Amikor kérdőre vontuk, azt válaszolta, hogy csúcsfotó ugyan nincs, mert csak 100 méterrel a csúcs alatt készített képet. Ez badarság. Sosem fotózol 100 méterrel a csúcs alatt, amikor abból próbálsz karriert építeni, hogy te leszel az első, aki mind a tizennégy nyolcezrest megmássza. Ez sem a hegymászók, sem a himalájizmus, sem pedig a nők számára nem volt egy szép történet. (Oh Eun-Sun később bevallotta, hogy a Kanchendzöngán a csúcs alatt visszafordult, ezzel eldőlt a vita - PL).

Ha nem nyolcezresről van szó, senkit sem érdekel.

Nehezebb nőként szponzort találni?

Szabadidős tevékenységekre általában véve nehéz szponzort találni. Spanyolországban minden pénzt a focira költenek. (Ezen kölcsönösen jót derülünk - PL) Mi nagyon szerencsések voltunk – és itt csak a magam nevében beszélhetek, de talán Gerlinde is megerősítette nektek – , hogy mi pont akkor kerültünk reflektorfénybe, amikor a női mászást kezdték komolyabban venni és kezdett népszerű lenni. Így azért lehetett találni támogatókat, de sokkal fontosabb volt, hogy mit tudok ajánlani. A projekt, hogy én lehetek az első nő, aki mind a tizennégy nyolcezrest megmássza, elég jól hangzott. A szponzorkeresésnél komoly dilemma, hogy mit tudsz ajánlani. Egy nehéz, technikás hatezrest akarsz mászni Kínában? A kutyát nem érdekli. Csak a nyolcezresek, és az elsőség. Manapság nagyon nehéz dolgom van a szponzorkeresésnél. Rengeteg ötletem van, Gerlindével is többször beszéltük, hogy kellene közös projektet csinálni – de ha valamit együtt szeretnénk, akkor ugyanúgy saját pénzből kell megoldanunk, mint mindenki másnak. Nehéz szponzort találni, hiába tudnánk hegymászó szempontból értékeset mászni, ha nem nyolcezresről van szó, senkit sem érdekel.

Érdekes, amit mondasz, mert a férfi hegymászóknál egyre inkább előtérbe kerülnek a technikásabb utak alacsonyabb csúcsokon. Ennek tükrében érdekes hallani, hogy a szponzorokat nem érdekli ez a műfaj. Persze ennek valószínűleg az az oka, hogy a nagyközönség nem igazán érti ezeket az óriási teljesítményeket.

Pontosan. Az átlagembertől ez annyira távol áll, hogy nem tudja értékelni. Az olyan őrülteknek, mint amilyenek mi vagyunk, nekünk ez szenzáció, de mi csak két százaléka vagyunk a népességnek. A többi 98%-ot ez nem érdekli.

Edurne és a kollekció zászlóshajója, az Aran kabát Forrás: Mozgásvilág/Paraferee

Van még fotó, katt a képre!

Gondolod, hogy a Haglöfsszel való együttműködésed segít a mászás népszerűsítésében is? Ahogy látjuk, a rólad elnevezett kollekció inkább a lifestyle vonalat képviseli. Így talán nagyobb női célcsoporthoz juthat el. Szerinted ez segít abban, hogy a nők körében nőjön az ismertséged, és ezzel együtt a mászásé is?

Egy ilyen szintű márka természetesen sokat dob az ismertségeden, legfőképpen külföldön. Belföldön könnyebb ismertté válni, de egy nemzetközi márka leginkább abban segíthet, hogy külföldön is népszerűvé válj. Ennek segítségével aztán több előadás felkérést kaphatsz, egyéb előnyt nem igazán jelent. De ez így is jó, és szükség van az ilyen márkák támogatására. És úgy gondolom, hogy nekik is szükségük van a példamutató sportolók közreműködésére.

Van egy saját céged is, akarsz róla beszélni? :)

Amikor négy évvel ezelőtt befejeztem a nyolcezres projektet, elkezdtem azon gondolkodni, merre tovább. Azt mindenképpen szerettem volna, hogy köze legyen a hegyekhez, a mászáshoz.  Úgyhogy nyitottam egy utazási és hegyi vezető irodát, amely a Pireneusokban és Baszkföldön tevékenykedik. Az álmom, hogy megmutassam az embereknek a hazámat, ahol elkezdtem mászni. Gyönyörű helyek vannak errefelé, ahol túrázni, mászni vagy síelni lehet. Az irodám különféle túrákat kínál ezekben a témákban. Nem könnyű, mert egyrészt Spanyolországról mindenkinek a tengerpart jut eszébe, másrészt az állam is inkább azt a fajta turizmust dotálja, nem a hegyi túrázást. De kis lépesekben lassan haladok. Egyre többen jönnek az Egyesült Királyságból és Skandináviából. Nem könnyű, de sosem szerettem a könnyű dolgokat.

Edurne Pasaban Forrás: Haglöfs

Mi a helyzet a téli himalájai mászással? Próbáltad már?

Mostanában rengeteg ilyen jellegű ajánlatot kapok. A barátaim közül sokan foglalkoznak ezzel, mint Alex (Txikon – PL) vagy Simone (Moro – PL). Nehéz, de szívesen kipróbálnám. Egyre népszerűbb a téli mászás. Korábban a hat-hétezres csúcsokra alig jártak, ma már ezek is egyre népszerűbbek. A nyolcezresek közül már csak a K2 maradt, de alacsonyabb hegyeken is akad kihívás bőven. Lehet, hogy már nem nekem, de a hegymászás jövője ebbe az irányba mutat. Rengeteg célt lehet még találni.

Mi a véleményed a kereskedelmi expedíciókról a nyolcezreseken?

Huhh, ez egy súlyos kérdés, amit nehéz megválaszolni. Egyrészt már léteznek, van piacuk. Nem jelenthetem ki, hogy rossz dolog. Szabadok vagyunk, mindenkinek joga van a hegyekbe menni. Ha jön valaki és azt mondja, az az álma, hogy megmássza az Everestet, milyen alapon mondasz neki nemet? Azon viszont érdemes lenne elgondolkodni, milyen tapasztalatot követelnek meg a résztvevőktől, mert a saját szememmel láttam olyat, hogy az alaptáborban próbálta fel valaki először a hágóvasat életében. De azt nem mondhatom, hogy a kereskedelmi expedíciók nem jók. Sokan jönnek azzal, hogy ezzel elveszik az expedíciós hegymászás eredeti filozófiája, hangulata… Nekik azt mondanám, hogy ha üres hegyet akarsz, az Everestnek van 12 különböző útvonala, és ebből csak kettőt használnak a kereskedelmi expedíciók. Továbbá nem muszáj a zsúfolt tavaszi szezonban menni.

Volt komolyabb baleseted a hegyekben?

Veszítettem el barátokat expedíciókon, de nekem szerencsére nem volt súlyosabb balesetem, nem kerültem lavinába sem. Nagyon szerencsés voltam.  A K2-n ugyan fagyás miatt elvesztettem két lábujjamat. Szóval szandálmodell már nem lehetek :)

Milyen tanácsot adnál fiatal lányoknak, akik szeretnének komolyabban foglalkozni a hegymászással?

Próbáld ki és higgy magadban! Sokszor eltűnünk a férfiak árnyékában, pedig tudom jól, hogy számos kiváló képességű hegymászónő van. Ha tetszik és szenvedéllyel tudod csinálni, ne foglalkozz azzal, mások mit gondolnak, vagy mondanak, legyen szó akár a családodról vagy a barátaidról. Csináld azért, mert szereted csinálni!

Olvass többet a témáról: interjú

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.


  • Pontosítás 2016.08.20.   19:34

    Pontosítás

    Te kevered a fogalmakat. Egy tényállítás nem véleménynyilvánítás. Mi az, hogy „szerintem” nem igaz? Az vélemény kérdése volna, hogy O Unszon már 1997-ben mászott nyolcezrest, és 2007-ig még néhány másikat is? Ez nem vélemény kérdése, ezek egzakt tények, és evvel szemben azt állítani, hogy nem volt himalájai tapasztalata, egyszerű valótlanság, vagy ha úgy tetszik, tárgyi tévedés. Aki megmászik több nyolcezrest, annak VAN himalájai tapasztalata – ez nem vélemény-, hanem ténykérdés! A cikkben pedig ez az állítás szerepel, és nem Edurne Pasabannal akartam megvitatni, hanem a téves információkat tartalmazó cikk alatt jelezni, hogy pontos legyen a kép. Ennyi.

    válasz erre...

  • PraeriePanther 2016.08.20.   08:29

    PraeriePanther

    Ne haragudj, de ugyanazon információk másképp értelmezését nem lehet tárgyi tévedésnek nevezni. A "nincs himalájai tapasztalata" Edurne véleménye, nem az enyém, vele vitasd meg, ha szerinted nem igaz.

    válasz erre...

  • Pontosítás 2016.08.20.   05:09

    Pontosítás

    Szerintem Te nem tudsz túllépni azon, hogy itt másféle vélemény is megjelenik. A cikkben tárgyi tévedés, hogy O Unszon beismerte, nem járt a csúcson. Nem, ő azt mondta az általad belinkeltek szerint is, hogy néhány méterre volt a tényleges legmagasabb ponttól; ez némelyek szerint nem elfogadható csúcselérés, mások, pl. Messner szerint igen. Szintén tárgyi tévedés, hogy a vita eldőlt. Erről szó sincs, ha eldőlt volna, akkor O Unszon csúcselérését törölték volna a mérvadó statisztikákból. Nem ez történt, csupán "disputed" megjelölést kapott, női elsőségét sem vesztette el, függetlenül attól, hogy az ExplorersWeb erről mit írt. További tárgyi tévedés, hogy a koreai hölgynek 2007-ben nem volt himalájai tapasztalata, evvel szemben a valóság az, hogy tíz évvel korábban már megvolt az első sikeres nyolcezrese. Azt pedig nem mondtam, hogy a Te felelősséged volna bármilyen máshol megjelent cikk, csak érzékeltetni próbáltam, hogy az eset hazai irodalma finoman szólva némi kívánnivalót hagy maga után, ezért tartottam szükségesnek a részletek tisztázását most, hogy újra előkerült a téma, s megint csak az egyik oldalról.

    válasz erre...

  • PraeriePanther 2016.08.20.   00:39

    PraeriePanther

    1. Még egyszer hangsúlyozom, hogy ez egy interjú. Nincs jogom kétségbe vonni sem a véleményét, sem az általa elmondottakat. 2. A cikkben nincs tárgyi tévedés. Az lehet, hogy a te véleményeddel nem egyezik, de ezzel nem tudok mit kezdeni. Elolvasva a történetről rendelkezésre álló nemzetközi szakirodalmat, számomra minimum békanyálas a koreai lány sztorija, és nem érzem a nyugati sajtó lejárató kampányának. 3. Hogy más cikkekben mi jelent meg a hazai sajtóban, a legkevésbé sem a én felelősségem. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy én konkrétan csak az Everest esetében kérdeztem rá, hogy használt-e oxigént. Semmilyen tény nincs eltorzítva a cikkben. Igen, egyoldalúan mutatja be a történetet, de akkor elmondom utoljára: ez egy interjú, amiben az egyik fél beszél, többek között erről a történetről is. Légyszi lépj tovább ezen.

    válasz erre...

  • Pontosítás 2016.08.19.   22:32

    Pontosítás

    Szerintem meg vannak tárgyi tévedések, és föl is soroltam, hogy mik azok. Összességében pedig világos, hogy bár Edurne Pasaban a tényeket kreatívan kezelve másképp próbálja beállítani, O Unszon mászóteljesítményeiben semmi rendkívüli nincs, Edurne Pasaban és mások is hasonló tempóban voltak képesek gyűjtögetni a csúcsokat, ha úgy adódott. Értem én, hogy „elkezdett munkálkodni az ego” a jól szituált versenytárs megjelenése láttán, de szerintem ennél többet nem kell ebbe belelátni. És ez sajnos, ha rosszul esett is neki, nem is sportszempont. Olimpián sem kezdünk el szónokolni, hogy mondjuk az amerikaiak azért jobbak ebben vagy abban, mert micsoda anyagi hátterük van. A kereskedelmi expedíciókkal Edurne Pasaban olvasatában semmi gond, de O Unszon infrastruktúrája és költségkerete fölháborító – nehezen tudom elképzelni, hogy nem érzel rá, mennyire necces ez a viszonyulás. Én fontosnak tartom ezekre rámutatni, mert interjú vagy sem, a hazai szaksajtóban ez a sokadik cikk, ami Edurne Pasaban egyoldalú narratívájában mutatja be ezt a távolról sem egyértelmű történetet, nemegyszer a tényeket eltorzítva. (Csak zárójelben: hazai cikkek egész sorozatában szerepelt az az elképesztő állítás, hogy O Unszon az összes csúcsát oxigénnel mászta meg. A valóság: a 14-ből kettő hegyen használt oxigént. Nem mellesleg Edurne Pasaban is, hiszen a Kancsendzöngáról oxigénes mentéssel hozták le, így ez a csúcsa ugyanúgy nem számít oxigén nélkülinek, ahogy az Everest. Tényleg, ezt megemlíti, amikor rákérdezel az oxigéntémára? Ja nem.)

    válasz erre...

  • PraeriePanther 2016.08.19.   15:44

    PraeriePanther

    Figyelj, semmi bajom azzal, hogy van véleményed, csak ne akard pontosításként tálalni, mert nincs mit sem pontosítani, sem megcáfolni. A cikkben nincsenek tárgyi tévedések. Ha vitatkozni akarsz Edurne véleményével, írd meg neki bátran. Ez egy interjú, nem a női hegymászás történetének egyik legellentmondásosabb problémakörére megoldást kereső feltáró riport.

    válasz erre...

  • Pontosítás 2016.08.19.   15:19

    Pontosítás

    Nem pontosításfetisiszták „vagyunk”, de talán Google-találat-fetisisztának sem kellene lenni. De ha a ez ennyire fontos, azt is meg lehetne oldani úgy, hogy közlitek mindkét névátírást, de semmiképp nem úgy, hogy a hagyományos magyar átírást kihagyjátok. Nem lennél úttörő egyáltalán, ez az általános hazai sajtógyakorlat, a sportlapok is ezt használják a nem latin betűs népek sportolói esetében, nézd csak meg pl. az olimpiai tudósításokat. Edurne Pasaban azt mondja: a Sisapangmán látta, hogy a koreai hölgynek nincs tapasztalata. Ehhez képest akkor a koreai hölgy megmászta a Sisapangmát, Edurne Pasaban pedig nem, csak évekkel később! De ezt már nem teszi hozzá, vajon miért nem? Mert üti az O Unszont lejárató mondandóját. Nem akart belekeveredni, ahhoz képest elég rendesen benne van. És nyilvánvalóan megvan minden lehetősége, szemben O Unszonnal, hogy korlátlanul-kritikátlanul terjeszthesse saját álláspontját a nyugati hegymászósajtóban. O Unszon valójában annyit ismert be (az egyik belinkelt ExplorersWeb-cikk szerint is), hogy kb. öt méterrel a csúcs alatt állt meg (ami kb. azt jelenti, hogy a másik ExplorersWeb cikkénél levő Baranowska-kép szikláinál volt). Ez távolról sem azonos avval, amit mások próbáltak rábizonygatni, hogy 50, 100, 200 méterrel a csúcs alatt fordult vissza. Az ExplorersWebnek az a véleménye, hogy öt-tíz méterrel a csúcs alatt megállni azt jelenti, nem mászta meg a hegyet. Ez az ExplorersWeb véleménye, ez EGY vélemény. Reinhold Messner, aki talán eléggé kompetensnek tekinthető a témában, például kijelenti a cikkben épp az ellenkezőjét: a csúcstól öt-tíz méterre lenni azt jelenti, a csúcson lenni. (Messner egyébként beszélt O Unszonnal, és hitt neki.) Több hegyen nem is lehet megállapítani szabad szemmel, melyik a legmagasabb pont, az csak körülbelül van meghatározva, mint a Cso Ojun is. Ott vannak kritériumok (látszik a hátérben az Everest stb.), ettől függetlenül kétlem, hogy a hegyet megmászók mind ki merik jelenteni, hogy a hatalmas csúcsplatón megtalálták éppen a legmagasabb pontot. Az efféle szőrözés ott számít, ahol a csúcs közvetlen elérése valamilyen kihívás leküzdését jelenti, ilyen például a Manaszlu: ott tényleg nem mindegy, hogy az előcsúcs és a főcsúcs közti rövid, de rendkívül kitett, kilométeres mélység fölött húzódó gerincet átmássza-e valaki. Aki nem, annak viszont nem „disputed” a csúcselérése, hanem nincs csúcselérése. A Kancsendzöngán viszont nincs ilyen kihívás a csúcs előtt, csak a csúcsplatón van egy kb. kétméteres domb, amire még az illendőség kedvéért föl szoktak mászni, de eléggé a vicc kategóriájába tartozik, ha valakinek azért vonják kétségbe a csúcselérését, mert ezt az utolsó néhány lépést éppen nem bizonyítható, hogy megtette. „In fact, it is unlikely and unclear why the climbers, following such a long and hard effort, would stop on gently sloping snow only a few meters from the summit.” Ez elég világos. Csúcsfotó nincs, vagy nem megfelelő: valóban, de nem O Unszon az egyetlen, akinek nincs csúcsfotója, és emiatt nem szokás kétségbevonni a csúcselérést. Ueli Steck Piolet d’Ort kaphatott az Annapurna-mászásáért úgy, hogy nincs csúcsfotója, és hiába támadták levélözönnel a zsűrit, az nem engedett. A Himalayan Database és a 8000ers.com bármikor simán megcsinálja, hogy nem regisztrálja vagy törli bárki csúcseredményét, amennyiben erre komoly ok van. Hogy nem tették ezt, csak „disputed” jelzést alkalmaznak, az világosan mutatja, hogy ez mennyire nem egyértelmű történet. Miss Hawley nem akar döntőbíró lenni? Máskor miért vállalja be ezt a szerepet gond nélkül? Ne vicceljünk már, szerintem teljesen nyilvánvaló, hogy ha ő ilyet mond, az pontosan azt jelenti, hogy látja, mennyire necces az ügy.

    válasz erre...

  • PraeriePanther 2016.08.19.   12:45

    PraeriePanther

    Azon túl, hogy Oh Eun-Sun maga is bevallotta, hogy nem volt fent a csúcson, javaslom még tanulmányozásra az alábbi cikket: http://www.explorersweb.com/everest_k2/news.php?id=19770

    válasz erre...

  • PraeriePanther 2016.08.19.   11:21

    PraeriePanther

    Köszi az észrevételeket. Ha már ennyire pontosításfetisiszták vagyunk, akkor hadd reagáljak néhány dologra: 1. Keress rá a magyar átírás szerint a koreai hölgy nevére a Google-ben. Aztán keress rá az angol változatra magyar nyelvű cikkekben. Persze, lehetnék éppen úttörő is, de úgy gondolom, ez itt most mellé ment részedről. 2. A Himalayan Database-ben valóban "disputed", Hawley néni viszont úgy fogalmazott, hogy "addig tartja fenn a megjelölést, amíg a koreai egyértelműen be nem bizonyítja, hogy fent volt". Nem pedig addig, amíg Pasaban vissza nem vonja. Ezt is mondta: "a mászását valószínűleg élete végéig vitatottnak fogják tekinteni". Meg azt is, hogy ő ebben nagyon nem akar döntőbíróként szerepelni. Senki nem mondta, hogy törölték a koreai mászását. Viszont maga a koreai szövetség sem fogadja el, továbbá ők voltak az elsők, akik kétségeket támasztottak, nem Pasaban. Edurne később fejtette ki véleményét, mert gondolom, kérdezték tőle. Később azt mondta, hogy ha tudja, hogy ekkora balhé lesz belőle, inkább kimaradt volna. Az 8000ers.com oldal témában megjelent utolsó cikke Edurne elsőségének konklúziójával zárul: http://explorersweb.com/everest_k2/news.php?id=19771 Javaslom a témában az Oh wikipédia oldalán alul szereplő források IDŐRENDBENI átolvasását. 3. Ebben nem tudok állást foglalni, mert nézhetjük a tapasztalatot a megmászott csúcsok vonatkozásában, meg nézhetjük úgy, hogyan mozog valaki a hegyen. Miután vannak, akik feljutnak úgy is az Everestre, hogy az alaptáborban van a lábukon először hágóvas, el tudom képzelni, hogy Edurne ilyesmire célzott. Ő látta a koreat mozogni a hegyen, nem mi. Persze ettől még lehet, hogy túloz. 4. Ezt én fordítottam rosszul, évet mondott, nem szezont. Kétségkívül jelentős különbség a mondanivaló szempontjából... Összességében a tények: Oh szélviharban-felhőben elkövetett csúcsmászását a vezető serpája erősítette meg egyedüli szemtanúként. A vele lévő másik két serpa szerint viszont nem érték el a csúcsot. Csúcsfotó nincs, amit bemutatott, az bőven a csúcs alatt készült. A zászlóját egy pár nappal később arra járó mászó 50-60 m-rel a csúcs alatt találta kövek közé rögzítve. A hegyről szóló leírása nem egyezett azzal, amit más Kancs csúcsmászók elmondtak. Jóindulatúságot feltételezve nekem az a véleményem, hogy azt hitte, hogy a csúcson van, de nem volt. Bizonyítani pedig nem tudja, még egyszer megmászni nem akarja.

    válasz erre...

  • Pontosítás 2016.08.18.   23:35

    Pontosítás

    Összességében mindenesetre elgondolkodtató, hogy milyen energiával, a tényeket finoman szólva kreatívan kezelve próbálja még ennyi idő után is lejáratni egykori, félig már legyőzött ellenfelét, azt sugallva, hogy csalás történt. Holott ez bizony egyáltalán nem egyértelmű, és a hegymászóvilágban sem mindenkit győzött meg.

    válasz erre...