Menü

2015.04.14.     Hozzászólás 1

A teljesség felé

Szendrő Szabolcs és Babcsán Gábor mozgókép gyermeke


Szendrő Szabolcs

 

Kissé rendhagyó - vagy mondjuk úgy -, friss ötletekkel teli dokumentumfilm készült Szendrő Szabolcsról. A rendezést Babcsán Gábor (Gaba) jegyzi, aki – saját bevallása szerint is - általában magáról készít filmeket, most mégis letért erről az útról, mert ha valakiről a hazai hegymászásban érdemes képekben mesélni, akkor Szabolcsról biztosan.

A Teljesség felé kevés drámai szituációt tartalmaz, nem kell lélegzetvisszafojtva rettegnünk, hogy Szabolcs kiszabadul-e a gleccserszakadékból/leér-e a sötét, jeges csúcsról/elveszíti-e a fagyott ujjait. Ez a film nem arról a fajta teljesítményről szól - pedig az is van -, hogy sikerült-e minél több pénzből, minél nagyobb kockázatot vállalva minél magasabbra jutni. Hanem arról, hogy van, aki megtalálja az élethivatását, afelé halad, beteljesíti, majd elengedi az összes kényszert. Ráadásul a főszereplőnk soha nem helyezi magát előtérbe, szinte a kamera elől is megpróbál eltűnni, és csak azért megy bele a forgatásba, mert nélküle valamivel bonyolultabb lenne elkészíteni a filmet.

Fél lábbal mássza a falakat és csúcsokat, de ez említésre sem érdemes, hiszen ő is jobban örül, ha ezt a lényegtelen részletet mindenki elfelejti.

Szendrő Szabolcs

 

Gabával és Szabolccsal beszélgettünk az elkészült filmről, amit április 24-én, este 8-kor vetítenek először a Dialógus Platform Egyesület termében (Andrássy út 16., 2. em.), majd május 4-én, szintén este 8-kor a Monkey Boulderben (Szentendrei út 95.). A rövidfilm mellett Szabolcs is vetít a saját képeiből egy külön erre az alkalomra készített válogatást. Szabolcs gyönyörű fényképei egyébként a film szerves részeként is szerepelnek.

És hogy megéri-e eljönni? Aki nem ismeri Szabolcsot, annak érdemes legalább egy picit bepótolnia a kimaradt élményből, aki ismeri, azt nem kell kapacitálni. Aki eddig nem töltötte vele az életét, az végérvényesen lemaradt valamiről, és én a magam részéről legalább azt a pici szeletet, amiből még lehet részesülni, mindenképp igényelném.

Forgatókönyv és rendezés: Babcsán Gábor; kamera, vágás és hang: Zoltai György (Zozó); állóképek és háttérbe vonuló főszereplő: Szendrő Szabolcs.

 

Interjú
A film kapcsán Gaba és Szabolcs elképesztő öniróniával beszéltek önmagukról és első közös gyermekükről (ti. a filmről).

Hogy kezdődött az egész? Kinek az ötlete volt?
Gábor Én nagyon szeretem a filmeket, fiatalon megnéztem minden klasszikust. Zozó [a kameramann] régi tanítványom, baromi jól zenél, nagyon jól mászik. Zozóval kitalátuk, hogy kezdjünk el filmeket csinálni. És akkor egyből az merült föl, hogy csináljunk Szabolcsról egyet, mert Szabolcsot ismerik a hegymászásban, és a hegymászáshoz legalább értünk valamennyire mindketten. És ha valakiről forgatni kellene, az Szabolcs.
Tehát kivételesen nem magamról csináltam filmet. Ez nagyon nehezen is esett le, addig háromszor kellett nekilátni. Rájöttem, hogy lassan rólam szól a film. Amúgy is megszoktam, hogy rólam szól minden.

Szabolcs Ez nagyon egyszerű: Gábort szereti a kamera, engem pedig nem, de én se szeretem a kamerát.

Gábor Tényleg olyan, mint a mágnes, rárakod a kamerát, és lejön róla. Szabolcs nagyon nehezen jön át a képernyőn. Ha van három ember, hiába őt veszed, a három másik mindig feltűnőbb, mint ő.

Az is probléma volt, hogy ilyen közelről nehéz filmet csinálni, de nem lehetett semmilyen távolságot tartani. Zozóval viszont szerencsére baromi jól együtt működtünk, Zozó odaállt a kamera mellé, és mivel jó zenész, van ritmusérzéke, nagyon jól vágott. Volt három változat, nem értünk hozzá, de megmutattuk barátoknak, mindenki mondott valamit, és az alapján alakítottunk még rajta.

Szabolcs És az is igaz, hogy ez a mi gyerekünk. Amikor az első filmedet csinálod, és csak te csinálod, akkor nem látsz benne annyi hibát.

Gábor Igen, ha jó, akkor azt mindenképp érzed, hogy jól sikerült, a hibákat viszont nem. Nekem megvolt az elején az elképzelésem a fő csapásvonalról: Szabolcs megjelenik a baráti körben, barátok beszélnek róla, aztán vetítés közben látjuk, utána kéne egy interjú, amikor jobb híján a rendező kérdez, és a végén kibeszél a filmből. A menete tehát megvolt, de hogy pontosan milyen forgatókönyvvel, azt mindig az anyag alakította. Szabolcs amúgy jól vette a filmet érő kritikákat, a dicséretet viszont nem szereti.

 

Szendrő Szabolcs és Babcsán Gábor

 

Akkor sem örülsz, ha valaki azt mondja egy nehezebb út után, hogy szép volt?
Szabolcs Teljesen felesleges a dicséret, én ismerem magam. Tudom, hogy van mire szerénynek lennem. És mindent magamban rendezek le. Nehéz utakat pedig nem mászom ki. Ez pontosan egy óriási tévedés velem szemben: én nem vagyok hegymászó.

Gábor De ki az?

Szabolcs Jó, de én sose voltam király, én csak szerettem volna megfelelni expedíciókban. És másoknak nem okozni túl nagy csalódást, ha túrázunk, hogy ne kelljen énrám várni. Nekem az a fontos, hogy milyen környezetben vagyok, barátokkal. Ez a filmben is elhangzik.

Gábor Szabolcs nem önmaga felől közelíti meg a dolgokat, hanem úgy, hogy abba belefér a másik ember is. Éppen ezért ez a riportfilm baromira nem csak Szabolcsról szól, szól rólam is, és Zozóról is.

Szabolcs Jó, de nekem ez így jó. Ha csak rólam szólna, le is tiltanám.

 

Neked az tetszene legjobban, ha egyáltalán nem szólna rólad.
Szabolcs Nekem csak egy zavaró tényező van egyelőre a filmben, én. Nekem csak azért érte meg az egész, mert így velük lehettem a forgatás alatt.

Gábor Volt egy elég makacs elképzelésem arról, hogy ezt kell bemutatni, nem a teljesítményeket. Bár a teljesítményekről is szó van, de nem olyan hangsúlyosan. Az persze kiderül, hogy ez a majdnem hetvenéves faszi elég jól boldogul a hegyen, fel tud kapaszkodni a sziklákra, és jó bőrben van. De mi az üzenet? Az az üzenet, hogy Szabolcs egy olyan mászó, aki bizony a másik emberrel is foglalkozik, törődik. De ez a film szól egy korról is, a sportoló ember idősebb koráról, az öregséghez kapcsolódó dolgokról, amit nehéz megélni egy férfinak. Szabolcs viszont nem küszködik. Ő megértett azt az életében, hogy mire hívatott, megpróbálja azt beteljesíteni, ez sikerül neki, és utána el is engedi. Ez mindig hatalmas küzdelem, hogy megértsd és beteljesítsd a sorsod.

 

Mi marad utána, ha megértetted, beteljesítetted és elengedted?
Szabolcs Hogy jó így.

Gábor Semmi, nem kell semmi. Szabolcs már az elengedés állapotában van, a filmnek éreztetnie kell, hogy ő ezt már elengedte. A film már ezt mutatja. Persze fiatalon görcsölt ő is.

Szabolcs Ehhez azért szervesen hozzátartozik, hogy nem bírtam volna elviselni, hogy miattam várjanak. 80-ban kezdtem mászni, 82-ben mehettem a Kaukázusba, és nem tehettem meg, hogy ne másszam meg a csúcsot, vagy hogy ne jöjjek vissza. Hogy senkiben ne merüljön fel a gondolat, hogy miért kellett kivinni ezt a féllábút. Amikor én kezdtem, a mozgássérült sport nullán volt, de ehhez kellett egy befogadó csapat is, akik elvittek magukkal. Ezért akarok megfelelni száz százalékosan, mint egy tégla, aki pontosan beilleszkedik a helyére.

Gábor Azért Szabolcsnak vannak hendikepjei az életben, a lába, a válása.

Szabolcs Ha nincs hegy, és csak a meló van, abba lehet, hogy én is beledöglök. De olyan rossz soha nem történt velem, aminek ne lenne jó oldala. Lehet, hogy abban a pillanatban nem is érzed, de végül jó.

 

Meddig forgattátok?
Gábor Összesen olyan 15 forgatási nap volt. Egyszer elmentünk hegyi vezetésre Szabolccsal együtt, és megcsináltuk. A lényeg az volt, hogy nagyon alacsony költségvetésből, olykor barátok zsebéből utaztunk. Összesen háromszor álltunk neki Zozóval, és hat hónapot dolgoztunk rajta.

 

És az ötlettől számítva?
Gábor Egy év. Már ősszel csináltunk egy komplett változatot, de ez ehhez képest nagyon más világ.

 

A befejezés alapján olyan, mintha lezártatok volna valamit, leginkább Szabolcs életét vagy hegymászó karrierjét. Miért olyan, mint egy életműfilm?
Szabolcs Én húsz éve életutat vetítek. Most is voltam egy vetítésen egy iskolában, kaptam két és fél kiló füzetet. De 18 kiló a zsákom, amivel mentem, és húsz volt, amivel hazajöttem. Azt a két kilót alig bírom el. A buszon ültem másfél-két órát, és ha rendesen ennyit ülök, akkor sem tudok elindulni. Mikor megérkeztünk, felvettem a zsákot, és a lépcsőn alig bírtam lemenni. Lépcsőn koromat meghazudtolóan rosszul mozgok.

Gábor De csak a lépcsőn, sziklán eszméletlen jól mozog. Komolyan. Tök durva.

Szabolcs Nem az a durva, hanem megmondom, mi. Szegény Gáborékat azért sajnáltam legjobban, mert én is tudok róla, hogy remeg a kezem. Ha ideges vagyok, remeg, ha erőt fejtek ki, akkor is. És erről szólt a film, hogy mindent ki kell vágni, mert harmadszorra tudom beakasztani a karabinert, és negyedszerre tudom beletenni a kötelet. Az kéne, hogy legyen a címe, A nagy remegés.

Gábor Elég exkluzív társaságot vonultatunk fel Szabolcs körül a film elején, amolyan vének tanácsát. Ő azért a hazai hegymászásban fontos ember. Lajosnak [Kollár Lajos] volt egy szép mondata a filmben, amit nem vágtunk be végül. Sok mindent ki kellett vágni, aztán rájöttünk, hogy ha mindent kivágunk, akkor lesz a legjobb a film. De Lajosnak volt egy jó mondata, hogy tök mindegy, hogy Szabolcs mit csinált volna, ő mint jelenség érdekes. Ha nem hegymászó, ugyanúgy érdekes lenne.

Szabolcs nagyon sportos férfi, jó genetikával, és ugyan elvesztette a fél lábát, de a sportkarriert megcsinálta. Ebből látszik, hogy a teljességhez nem kell teljesség. Akár előny is lehet, ha valaki kapásból nem az első rajtkockáról indul.

 

Olvass többet a témáról: szendrő szabolcs, babcsán gábor

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.