Országos Kéktúra 18 Nógrád-Becske

Az Országos Kéktúra 18 Nógrád-Becske hossza 60 Km. Az útvonal szintemelkedése 1890 m, szintideje 11 Óra, nehézsége Közepes. Az útvonal Magyarország területén található.

Hirdetés

Nógrádtól Becskéig.

Szerkesztők: Kálmán Teréz, Szilvási Péter

„Csíny letudva!” – mondják a varázslók a Harry Potterben, s mondtuk mi is Becskére érve. Mert a második részre ennyit tudott. Szóval élvezd Te is addig, amíg lehet: mondjuk úgy a Naszály csúcsáig és még lefele, utána pedig vedd elő a homokozólapátod és imádkozz, hogy ne szakadjon Rád az ég, mert akkor sárvárat tudsz majd csak építeni vele. True story. Megéltük.

Útvonal: Nógrád – Lokó-pihenő – Magyarkút – Katalinpuszta – Ősagárd – Felsőpetény – Alsópetény – Romhány – Kétbodony – Becske

Táv: 60,2 km

Szint: kb. 1890 m emelkedés és 1875 m ereszkedés

Menetidő (bruttó): 1,5 nap (11 óra)

Pecsételések száma: 10

OKT 18. szakasz: Nógrád-Becske

1. Nógrádról egy klassz hamburger után indultunk tovább, hozzácsapva még az előző szakaszhoz laza 13,7 km-t. Azt kell mondjuk: nagy volt a kontraszt a Börzsöny után. A Cserhát ugyanis – bár mi hegységnek nevezzük – valójában egy dombvidéki táj, mely erdőt csak nyomokban tartalmaz, azt is többségében homokosan, akácosan, bokrosan és bogarasan (nyáron).

OKT 18: Nógrád-Becske Forrás: Bárhogy is legyen: mozogj! — OKT 18: Nógrád-Becske

2. Nógrádból kiérve a Nagy-Kőhegyre kapaszkodunk fel, ahol az első pecsétet a Lokó-pihenőnél találjuk meg. Csodás innen a kilátás, de sajnos nem élvezzük maradéktalanul... az erdő csendjébe hirtelen tíz cross motoros zaja rondít bele (a benzin szagról már ne is beszéljünk), s persze ezután ki számít arra, hogy őzeket, vadakat, vagy akár csak mókusokat lásson... hát mi nem.

Így hiába osonunk csendben Magyarkút felé a hegy oldalában, a 3,8 km meglehetősen eseménytelenül, ingerszegényen telik. Az Irma-forrásból megtöltjük a kulacsokat, mellette pecsételünk, majd visszatérünk a kékre (kis kitérő ugyanis a Kocsma a pipáshoz, ahol a fröccs igen frissítő!).

3. Már halljuk dörögni az eget a széles erdei úton haladva, és a napszemüveg a fejünkön egyre indokolatlanabb – sötétedik ugyanis. Amiért mégis még marad a „védőfelszerelés”, az a bogárraj, ami nem szűnő lelkesedéssel nyomja búraként a fejünk körül a „zzzzzzzzzzzzzzz”-t.

És persze, hogy az ég nem bírta Katalinpusztáig. A cipőnk minden lépéssel egyre nehezebb lett (sár az van), így túránk során először örültünk annak, amikor végre aszfaltot fogott a lábunk.

A szakasz további 46,5 km-ét egy másik hétvégén, egy nap alatt futottuk meg.

Függőhíd a Naszály-hegy közelében Forrás: Bárhogy is legyen: mozogj! — Függőhíd a Naszály-hegy közelében

4. Az első szakasz 15 km hosszú, de a Naszály-hegy (652 m) félúton megszakítja a monotóniát (amúgy az út idáig izgalmas: függőhíddal, meredek hegyoldallal, Naszályi-víznyelővel, kaptatós ösvényekkel). Bár a kilátó (igaziból geodéziai torony) létrája nem túl bizalom gerjesztő, fel lehet menni rajta (mármint nem volt kiírva, hogy tilos, de azért veszélyesnek hat). Ha azonban kihagyod sincs ok aggodalomra, mert néhány métert tovább haladva a hegy gerincén csodás panorámában gyönyörködhetsz Te is (a barlang jelen pedig a Násznép-barlangba leshetsz be).

Kilátás a kilátóból Forrás: Bárhogy is legyen: mozogj! — Kilátás a kilátóból

5. Ősagárd – Felsőpetény – Alsópetény. Mit is mondhatnánk. Mező, „erdő”, földút, szántó, mező, homok (jó nyilván, hiszen Homok-hegy, bár ki tudja tyúk volt-e előbb vagy tojás). Eseménytelen, látnivaló nélküli kilométerek. Szaladunk hát... gyorsabban vége lesz.

Naszály-hegy Forrás: Bárhogy is legyen: mozogj! — Naszály-hegy

6. Alsópetény bélyegzőjét követően utunk a falu fölé emelkedik, és végre újra gyönyörködhetünk (na jó, meg levegőt vehetünk!): a Korpa-hegy oldaláról visszanézve. Nem sokáig nézelődünk azonban, ugyanis az ég már megint dübörög. Romhányba még csak izzadtságtól ázott ruhával érkezünk, a Kétbodony táblánál (nincs messze, kb. 1 km) azonban már az eső mossa őket (mármint a ruhákat, s velük együtt minket). Egy buszmegálló menti az irhánkat a további villámlástól, ahol kb. 20 perc pihenőt kapunk az égiektől.

7. A falu kocsmájában pecsételünk, egy tíz fős kéktúrás csapatnak további jó utat kívánunk, majd nekiindulunk az utolsó etapnak, ahol már nem homokozunk, hanem sárvárat építünk, hála az előbbieknek. Nem, sajnos a helyzet nem vicces. A sár egy idő után turistaútnak nem nevezhető, kátyús, mezőgazdasági gépek által formált, fűvel benőtt szakasszá vált. Nem tudjuk már, hogy sírjunk vagy nevessünk, jobb-e a helyezt, vagy csak fokozódik. Mindenesetre szerintem ember nem örült még annyira Becske határában, mint mi, mikor az „Isten hozta!” táblát megpillantottuk.

Naszály-kilátó Forrás: Bárhogy is legyen: mozogj! — Naszály-kilátó

A 46,5 km-es szakaszból 41,3 km-t futottunk. Peti megkérdezte a falutáblánál: „na mi legyen?” A kérdés arra vonatkozott ugyan, hogy legyen-e maraton, legyen-e újabb kitűző az alkalmazásban (vagyis fussunk-e még egy kilométert), Teréz válasza azonban ettől most sokkal földhözragadtabbra sikerült: „egy krémes a cukrászdában!”

És ez lett. De nem egy, hanem kettő. És az a hely, a csodálatos vendégszeretetével (amikor a kapun fáradtan beestünk, már jöttek elénk egy-egy pohár vízzel!) újra mosolyt csalt az arcunkra, ami már nem csak a „végre végének” szólt, hanem őszinte volt.

A pecsét ott van a füzetben, és legközelebb is innen indulunk. Tízkor nyitnak. Majd így időzítünk.

Ui.: pizzájuk és fagyijuk is van. Meg szállás is, ha érdekes. És egy csoda nagy zöld kert, ahol elterülve pihenhetsz (és nyújthatsz, mert az kell!).

Ha tetszett a cikk, kövess minket facebookon Bárhogy is legyen: mozogj! és instagramon @ketszazhuszfelett.