Menü

2006.06.02.     Hozzászólás 0

Tisza tavi körtúra

SétáLós bácsi hívta fel a figyelmünket anno (már akiét), ő már kétszeres teljesítő (kerékpár és gyalogos). Azt hiszem, természetes, hogy úgy döntöttem, ezt a lehetőséget nem lehet kihagyni. És a jelvény is szép! A 65 kilométeres "kör" több túrával is teljesíthető, viszonylag egyszerű a logisztika, nem volt nehéz dönteni. Igazoló lap nincs, elég egy túrajelentés. Térkép kapható. Tél van, és a gát ugyebár közel vízszintes, már csak az alkalmat kellett kivárni.



Eredendően két túrát terveztem, a "déli" félkört (Kisköre - Abádszalók - Tiszafüred) télen, az "északit" tavasszal. A helyzet annyiban változott, hogy még két túra lesz:
Tiszafüred - Poroszló - Sarud Sarud - Dinnyéshát - Kisköre
Nem szeretném elkapkodni. Poroszlón van halászcsárda:o) A szombati túra meglehetősen húzósra sikeredett, elértem a vonatot, de már sötét volt. Bele kellett húzni a vége felé!
És akkor a részletek.
A 7:15-ös egri vonathoz van csatlakozás Kál-Kápolnánál. Kicsit drukkban voltam, hisz az átszállási idő mindössze 3 perc, de a MÁV nem hagyott cserben. Még bélyegezni is tudtam (motorvonatos mozgalom, 2. "kör"). Kisköre nagy állomás, már várt bennünket az ellenvonat. A vasutas állomásfőnök, váltókezelő, és pénztáros, egy személyben. Komotósan kibiciklizett a váltóhoz, majd indította az egyik vonatot. Ezt követte a másik váltó, és a másik vonat indítása. Majd vissza az első váltóhoz. Szépen kivártam a soromat (egyedül voltam az állomáson), majd irány Kisköre. A templom környékét lőttem be, és jól döntöttem. Tiszta, rendes "hivatal", jó kávé, tisztességes kiszolgálás. Állítólag pizzéria is. Még bélyegzőt is kaptam, igaz, a MÁV-os elég lett volna.
Tovább az erőmű irányába (a térképen a tó körüli települések térképe is megtalálható), majd a buszmegállónál (ERőMű) jobbra. Tábla nincs. Balra a bekerített erőmű, pár méter után már látszanak a sinek, majd egy balkanyar. Ismét irány a Tisza. Balra, elől a már ismerős "mű", majd egy jobbos félkör és már a zsilip tetején járunk. Szépen eltolva a hó, sok-sok keréknyom, jól járható ez a szakasz. Lenyűgözőek a méretek, szikrázó napsütés, hó, ameddig a szem ellát. A másik oldalon a 41.5-es kőnél indul a gáttúra. Ez már Tiszántúl. Ötszáz méterenként kő, ez nagyon hasznos infó. A számok szinkronban vannak a térképen lévő számokkal. Abádszalókig aszfalt. Jó volt félig szembe a Nappal, balra a hatalmas, hófedte tó, sok-sok horgász próbálkozott a jégen.
Jó tempóban értem el a település határát. Itt a gát éles szögben "visszakanyarodik", már nincsenek keréknyomok, de úgy döntöttem maradok a gáton (46.5-es kő). Egy kis feeling-re szükségem volt. Reméltem, nincs nagyon elkerítve a strand. Közel egy kilométer taposás után kerítés, de a gyalogosok nincsenek kizárva, van kekeny átjáró. A térképen is jól látszik a strand közepén egy út, mely a bejárattól vezet a gátra. Itt szánkózó emberekkel találkoztam, akkor már biztos voltam abban, hogy kijutok valahogy. Így történt. a bejárati kis kapu nyitva volt. Élet minimális, minden bódé zárva. A tavon nem volt korcsolyapálya, a néhány szánkózón kívül senkivel sem találkoztam. A könyvtár felé indultam, ott sok autó állt. Itt eligazítottak. Jobbra az első utcán egy pici, és ott a kocsma. Eredendően terveztem valami meleget enni, de csak csokoládé volt. Na és fröccs. Ez utóbbi hiba volt. Jobb lett volna a cola! Balra a Széchenyi utcán a templom felé, majd az éles jobbkanyarnál kinavigáltam a gát felé. Minden zárva, életnek semmi nyoma. A gátra itt lehet felmenni, balra, mintegy 500 méterre már ott a kerítés. A 49.5-es kőnél értem el a gátat.
Merész vállalkozás volt a közel 20 kilométer gát, télen. Félúton elvben van élet (van egy kis bódé, és emberek is voltak), de akkor már nagyon necces volt a teljesítés, feléltem tehát készleteimet, és irány Tiszafüred. Ötös tempó kellett, hogy a végére, mikor már besötétedett, ne legyen gond. A Tiszaderzs felé vezető műútig aszfalt, onnan földút. Sok jelenetősége ennek nem volt, a havat mindenhol eltolták, jégen mentem, keréknyomokban, félig-meddig a hóban, hogy ne csússzak nagyon.
Különös hangulata van a gáttúrának, télen. Minden csendes, nyugodt, a "magaslatról" jó messzire ellátni. A szükület (szemben Dinnyéshát) után sajnos a tóból nem sok látszott, a tó a "virtuális" túlpart után van. A fák miatt nem lehetett láni a másik oldalt. Nagyon hosszú volt a 20 kilométer. Szépen sütött a nap, gyengén fújt a szél, a jég csúszott. Jobbra néha gátőrház, hatalmas erdők, a "katonás" fajtából. Lehet, hogy ezeket úgy telepítik, hogy kiadják az "igazodj!" vezényszót? Hosszan bámultam a párhuzamos fákat. Néhány kikötő mellett is elmentem, sok-sok lakókocsi, csónakok a parton, egy helyen egy bakon lévő csónak alatt 2 kutya hergelte magát. Feljöttek a gátra, de csak ugattak.
A Tiszaszőlős magasságában lévő gátőrház után újra aszfalt, egyre több csónak. Tiszaörvény előtt hatalmas, zárt kikötő, hajóállomás. A gát kissé elkanyarodik, a 68-as kőtől 100 méterenként vannak a kövek. A "TISZAÖRVÉNY" felirat "feletti" furcsa tompaszögű kanyarnál van a 168,9-es. Itt indul az Esze Tamás utca. A gáton lehet menni, de már csak hó van, ki tudja, a strandig mi a helyzet? (Az útvonal szabadon választott!) Elsétáltam a főútig (100 méter), volt egy buszmegálló, de nem volt szerencsém:o( Elballagtam a kereszteződésig, tudtam, hogy vonat sincs, a sínek mellett lett volna a legrövidebb, de a hótaposáshoz nem volt kedvem. Követtem a térképen az útvonalat, elértem a 33-as utat. Sötét volt, nagyon elfáradtam, de nem volt más választásom. Időm még volt, de nagyon lelassultam. Egy helybéli mutatta az irányt, de a vonaton megnéztem, lett volna rövidebb út is. Most már mindegy, legalább volt társaságom:o)
Időben elértem az állomást, átellenben füstös kocsma, de nagyon kellett a szíverősítő. Bedobtam a szokásos unicumot, majd visszasétáltam. Hamarosan jött a vonat, jó meleg volt a kupéban. Meglehetősen fáradt voltam, de nagyon örültem, hogy minden klappolt. A vonat nem késett, maradt idő a restiben, vettem két Balaton szeletet és egy palack üdítőt. Éhes voltam, és fáradt. Szerencsére jött a vonat Eger felől, a jó meleg fülkében gyorsan telt az idő. 9:30-kor értem haza. Nem kellett ringatni!
A gáton döntöttem el, hogy felezem a hátralévő távot. Tiszafüredtől Poroszlóig országút (brrrr), ezt valahogy kibírom, majd Poroszlón egy kis pihenés, és irány Sarud. Itt is körülnézek, majd busszal Poroszlóig, ott kaja-pia-dínom-dánom, majd irány haza. Ennyi pont elég egy napra! Elvégre nem teljesítménytúra! Az utolsó szakasz minimális (15 kilométer), ezt majd tavasszal abszolváljuk.
A körtúra közel 100 MTSZ pontot ér, az élmény ennél jóval többet. Összejött tehát ismét egy szép téli túra, ismeretlen vidéken. Ajánlom mindenkinek!
Forrás: www.turabazis.hu