Menü

2009.07.24.     Hozzászólás 0

Manyszira

Hajózás Hvarba - Kedvcsináló

Vitorlát bontottunk. A hajó lassan haladt a ringató maestrallal, úgy tűnt, még így is túl gyorsan visz előre. Szerettem volna sokáig nézni a Palmizanát ölelő kék vizet. A tündéri kéket, azt a misztikusat, amit néha az őszi ég egy-egy kis szelete megmutat, ami vonz és elbűvöl, amire emlékeztet a katángkóró frissen nyílt virága, vagy a távoli hegyi-len mező.


 A kalózok öblében, ahol az éjszakát töltöttük, úgy 9 óra tájt szedtük fel a horgonyt. A hajó motorja lassan, fázósan indult be. Lehet, hogy „ő” is sajnálta itt hagyni ezt a mesés világot. Pedig átjutva a kikötő bejáratán a Tenger talán a legtündéribb arcát mutatta meg. Bár már a Nap fent ragyogott, itt lent mindent beborított a gyöngyházfényű pára. Jobbra, s elől a kis szigeteket mintegy puha párnán tartotta a víz felett. Minket is szelíden csalogatott előre a ragyogás felé.

  
Vitorlát bontottunk. A hajó lassan haladt a ringató maestrallal, úgy tűnt, még így is túl gyorsan visz előre. Szerettem volna sokáig nézni a Palmizanát ölelő kék vizet. A tündéri kéket, azt a misztikusat, amit néha az őszi ég egy-egy kis szelete megmutat, ami vonz és elbűvöl, amire emlékeztet a katángkóró frissen nyílt virága, vagy a távoli hegyi-len mező. Amit úgy érzel, örökké nézned kellene. Mi ez a hullámhossz? (Valaki egyszer azt mondta, hogy a hajós kapitányoknak kék a szemük. Lehet, hogy igaz?)






De ahogy a hajó haladt a ritkuló, de egyre fényesebb pára felé, a víz színe egyre csak változott, és lassan mindent eluralt a tündöklő ragyogás.
Amikor Palmizana végére érve balra vettük utunkat, hirtelen tűnt föl távolabb két- három kis sziget mögött egy nagy, csipkés ormú, buja zöld sziget: Hvar.
Bal oldalt közép tájt a Várral, jobbra fönt a fellegvárral Hvar városa. Sok a kertes ház a hegyoldalban, de a tágas kikötőt talán többszáz éves, emeletes házak veszik körül.
  
Kapkodom a fejem, mit is nézzek inkább? Hirtelen beszűkül a hajóút. Balra Palmizanat kerüli zöld vízen, jobbra a gyémántok ragyogása a két sziget között, előre túl keskenynek tűnő szoros. Hajók minden oldalon. Mi mégis biztonságosan siklunk előre Hvar felé.
Igazi mediterrán, pezsgő életű kikötő. Mint egy nagy hatásvadász festmény: nehézkes szürke vár, könnyed parti emeletes házak, pálmasor, vitorlás és egyéb hajók nagy összevisszasága, csillogó víz, azúrkék ég.

Csak emberi hangok hallatszanak, sehol egy autó, miért is lenne?





  
A kikötőben a dokknál egyetlen szabad hely. Mi jobbról, a part felől haladunk. Egy másik igen erőszakosnak tűnő vitorlás meg akar előzni. A négy kövér férfi mindent megtesz az elsőbbségért. Már szinte nekünk jönnek, de töretlen lendülettel, magabiztosan közeledünk a célhoz. Meghátrálnak. Mi befutunk. Kikötünk. Csak ezután tudom meg, hogy a szabályok szerint nekünk volt elsőbbségünk. ők csak szemtelenül blöfföltek, próbálkoztak, hátha meghátrálunk az agresszivitás előtt. 

Az igazi Kapitányok nyugodt, de rendíthetetlen határozottsága a mindenkori cél elérésének záloga, akikkel a világ végére is bátran elmehetsz.
Olvass többet a témáról: adria, vitorlás történet

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.