Menü

2008.08.27.     Hozzászólás 2

kalandtura-blog.hu

Magashegyi betegség

Az aktív utazások, s közülük is a magashegyi túrák egyre népszerűbbek és keresettebbek. De mielőtt elhamarkodottan döntene bárki is, szeretnék néhány szót szólni arról, mi kell ahhoz, hogy egy 5000 méter feletti csúcsmászás pozitív élmény legyen, ne pedig kínlódás vagy éppen tragédia.

Épségben hazatért az 5642 méteres Elbrusz csúcsáról csapatunk. Mind a 12 résztvevő elérte a csúcsot, ezzel ez az első 100%-os csúcsmászásunk az Elbruszon. Többen jelezték, hogy a siker annak volt köszönhető, hogy 1. jó kondiban volt mindenki, illetve a túra alatt tökéletesen sikerült akklimatizálódniuk úgy, hogy közben nem fáradtak túl. Köszönet érte Farkas Zsoltnak és Markos Hubának, valamint a csapat többi tagjának az együttműködésben. Jövőre természetesen újra nekivágunk, de mielőtt elhamarkodottan döntene bárki is, szeretnék néhány szót szólni arról, mi kell ahhoz, hogy egy 5000 méter feletti csúcsmászás pozitív élmény legyen, ne pedig kínlódás vagy éppen tragédia.

 

Mi is az a magashegyi betegség? A szakirodalom ekként definiálja:

“A magas hegyek csekély légnyomásának és a magas hegyi levegő kis oxigéntartalmának következménye. Tünetei: étvágytalanság, fokozott szomj, émelygés, hányás, szapora felületes légzés, szivdobogás, fuladás, szédülés, főfájás, levertség, álmosság, vagy izgatottság, álmatlanság, kimerülés, vérzések a legkülönbözőbb szervekből. Fellépése és súlyossága a magasságtól, az emelkedés gyorsaságától és az egyéni diszpozíciótól függ.”

Valószínűleg ezzel mindenki ilyen-olyan módon tisztában van, de miként lehet ellene védekezni? A kérdés jó, de mindenkire vonatkozó egységes választ kreálni nagyon nehéz. Valószínűleg még senkinek nem sikerült, de most teszek egy próbát. Előre kijelentem, hogy nálam vannak sokkal szakavatottabb magashegyi mászók is, így én pusztán a “turista laikusságával” közelítem meg a témát.

A szakirodalom jó része arról számol be, hogy az emberek 25%-a már 2500 méteren megérzi a magashegyi levegő hatásait. Én alapvetően ezzel nem értek egyet, az én tapasztalatom az, hogy ezen a magasságon szinte senkinek semmi baja nem adódik. Az első ilyen szint 2800-2900 méteren található, az alatt sokkal inkább a kimerültség és rossz fizikai állapot az, ami fejfájást vagy hányingert idézhet elő.

 

Beszéljünk először a tünetekről, amik leginkább este, nyugalmi állapotban következnek be:

1) A legenyhébb tünet az oxigénhiány. Ez még nem része a magashegyi betegségnek, ezt mindenki megérzi, más kérdés az, miként reagál erre a szervezete. A tünet enyhe fáradékonyság, lassabb haladás, gyakori pihenők beiktatása. Fontos, hogy amint ezt érezzük, azonnal ragadjunk vizes palackot és tartsuk be a napi minimu 2 liter víz elfogyasztását, különben feljebb komoly gondok következhetnek. Alvás közben minimális tünetek jelentkeznek, nehezen alszol el, enyhe émelygést érezhetsz. Szint: 2800-3800 méter.

2) Amint feljebb haladunk, változik sok minden. Az oxigéntartalom 2800 méter felett lineárisan csökken, éppen ezért az 5-600 méteres szintkülönbség tartás minden magasságon javasolt. Az átlag utazó ritkán emelkedik 5000 méter fölé, ott aludni pedig már csak az igazán bevállalós kalandozók mernek. A tünetek a következők: szapora szívverés, emelkedő pulzus, étvágytalanság, enyhe hasmenés, erősödő fejfájás. Ha előző este nem voltak tüneteid, akkor menet közben nem fogod érezni a magasság hatását, csak érkezéskor. Szint: 3800-5000 méter.

3) A harmadik szinten kiszámíthatatlanná válnak a dolgok. A levegő oxigénsűrűsége 5200 méteren a tengerszintinek csak 50 %-a. Ez az a szint, amin elválik, az ember alkalmas-e komolyabb mászásokra. Ezen a magasságon már menet közben is jelentkezhetnek a hegyi betegség tünetei, az erősödő fejfájás, hányinger, hasmenés, látászavar, orrvérzés. A szerevzeted úgy osztja el az oxigént  szervezetedben, hogy a túléléshez fontos szerveket támogatja, ezért elsőként az emésztés, a gyomor és a belek funkciója lassul le, majd az agy kevésbé fontos részei, mint pl. a beszédközpont. Lelassul a beszéded, csak tőmondatokat használsz. Szint: 5000-7800 méter.

4) A Halál Zóna. Csak a Himalájában és a Karakorumban fordul elő ilyen környezet, szervezett túrát ebbe a magasságba már nem lehet vezetni. Bármikor megállhat a szív, agyvérzés veszély, összezuhan a tüdő. Egyik pillanatról a másikra érkezhet a baj. A kevésbé jól akklimatizáltak már 7000 méteren is érezhetik a Halál Zóna hatását, ezért pl. egy Aconcagua mászást már nagyon jó edzettségi állapot mellett lehet csak bevállalni.

 

Mit tegyünk, hogy ne vagy csak minimálisan érezzük a hegyi betegséget?

1) Lépcsőzetesen haladjunk, de tartsuk be az alvási szinteket. A napi táv lehetőleg ne legyen több szintben felfelé 1000-1200 méternél és 3000 méter felett az éjszakázások között szintben 5-600 méternél ne legyen több. A legokosabb, ha elérvén a következő tábort lecuccolsz, majd minimális cuccal továbbemelkedsz 2-300 métert és visszatérsz a táborba.

2) 1500 méterenként hosszabb akklimatizáció javallott, tehát az adott szinteken további 1-2 éjszakát jobb eltölteni.

3) Folyamatos folyadékbevitel, napi minimum 2 liter. Ezt ritkán tartják be, mert a hidegben senkinek nincs kedve vizet inni. Továbbá 1000 méterenként +1 liter folyadékot kell megigyál, hogy a véred kellően híg maradjon. Ez 8000 méter felett már 8-10 liter víz fogyasztását feltételezi, ami lehetetlenség. Éppen ezért veszélyes felelősséget vállalni bárkiért is 7000 méter felett.

4) Könnyen emészthető, de energiadús kajákat kell fogyasztani. Tehát a gombapaprikás nem a legjobb menü.

5) Cukor és szénhidrát. Az édességeket az ember nem igazán kívánja, de cukorpótlásra tökéletes lehet a kóla. Sokan visznek magukkal néhány palackkal, mert víz helyett sem utolsó a magashegyen.

6) Fizikai állapot. Sokaknál azért alakul ki a magashegyi betegség, mert immunrendszerük le van gyengülve, esetleg kimerültek. Ilyenkor gyulladás alakul ki a szervezetben és akár már 3000 méteren kialakulhatnak a magashegyi betegség erősebb tünetei. Fontos tehát a tökéletes egészségi és fizikai állapot.

 

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon zéró magashegyi tapasztalattal mibe vághatok bele? Mehetek azonnal az Elbruszra vagy Peruba? Vagy kezdjem a Pireneusokban és az Alpokban?

 

Néhány túránál a gond az, hogy a repülő azonnal 3500 méternél tesz le. Ilyen pl. Peru, ahol Cusco 3400 méteren fekszik, vagy Ladakh, ahol Leh 3700-on. Ha nincs magashegyi tapasztalatod és nem tudod elképzelni ez mit jelent, akkor okosabb egy rövidebb és olcsóbb túrán mindezt megtapasztalni, hogy ne egy nagyértékű útnál szembesülj először a problémákkal.

1. szint: Pireneusok vagy Grossvenediger. A Pireneusokban 3355, a Venedigeren 3666 méterig juthatsz fel. Ezek a magasságok pont egy perui vagy ladakhi túra kiindulópontjai, tehát jobb, ha először egy ilyen túrára nevezel be.

2. szint: Nepál vagy Dél-Guatemala. Bár ezek a túrák már 4000 méter fölé mennek, a jó bennük, hogy nem igényelnek magashegyi tapasztalatot. Azért nem, mert a repülővel csak 1500-2000 méter magasra érkezel, onnantól folyamatosan tarthatók az akklimatizációs szintek, kivéve a Tajumulco megmászása Guatemalában, de itt 3800 méter felett nem töltesz el éjszakát.

3. szint: Elbrusz, Kilimandzsáró vagy Mont Blanc. Ezek a csúcsok alapvetően trekkingcsúcsok. Alvásban mindenhol tartjuk az akklimatizációs szinteket, kivéve a csúcstásmadások napját. Az éjszakákat még 5000 méter alatt töltjük, de nem iktatunk be 1500 méterenként több napos pihenéseket, ami miatt az utolsó 1-2 napban kialakulhat a magashegyi betegség.

4. szint: Peru vagy Ladakh. Mivel a repülő itt azonnal magashegyi zónában tesz le, az első napokban minden második ember rosszul lesz. Ha korábban jártál magashegyen, akkor a magashegyi betegség kialakulására kisebb az esély. Ezen a szinten fontos a magashegyi tapasztalat. Gyakran infrastrukturális hiányosság miatt kimaradnak akklimatizációs szintek, ezért bárkinél kialakulhat a betegség.

5. szint: Aconcagua. Az egyetlen túránk, expedíciónk, ami megközelíti a 7000 méteres magasságot. Ezen a szinten már nehéz bárkinél is garantálni a tünetmentességet, bár szigorúan tartjuk az akklimatizációs lépcsőket és pihenőnapokat.

 

Hogyan készüljek fel a magashegyi túrázásra?

1) Ha teljesen kezdő vagy, akkor mindenképpen az előzőekben leírt 1. vagy a 2. szintet ajánljuk. Ezek tanulópályák a magashegyi környezethez. Sokaknak ez lesz a maximum, de a tapasztalat az, hogy 70-80 %-a a túrázóknak a jövőben feljebb merészkedik.

2) Nagyon nem ajánlott, de néhányan mindenféle tapasztalat nélkül belevágnak a 3-4. szint túráiba. Ha megteszed, 90 %, hogy elkap a magashegyi betegség, de mivel nem érintjük a 6000 méteres magasságot, ezért még viselhetők a megpróbáltatások. Mi mégis azt ajánljuk, hogy ezekre a túrákra az 1. vagy 2. szinten mindenképp edződj.

3) 6000 méter fölötti túrára készülj a 3-4. szint túráival és magasságaival. Anélkül soha ne vágj bele egy ilyen túrába.

 

Fontos a fizikai felkészülés. A legjobb módja a hegyi kerékpározás és tájfutás. Ez tüdőt próbáló edzésmód, de lehet folyamatosan fejleszteni. Emellett nem árt, ha néha napján túrázol is. Ha 4000 méter fölé vágysz, akkor a téli túrázást ajánljuk, mert az készít fel az ott várható körülményekre.

 

Kérlek, írd le nekünk magashegyi élményeidet, legyen az pozitív vagy negatív. Nálad hol jelentkeztek az első tünetek, meddig bírtad azt elviselni, mivel készülsz fel a hegyi levegőre? Milyen trükkök és praktikák váltak be és mi nem?

 

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.


  • Kaffer 2012.05.19.   08:11

    Kaffer
  • szoszi 2012.01.29.   07:22

    szoszi

    La Pazban éltem két évet, 3800 m magasságban. A repülő 4000 m-nél tett le minket, és erős szédülést éreztünk, mintha hajón lennénk ami inogna a tengeren. Ez sokáig tartott, három napig nálam. Ez azonban nem zavart annyira, de aznap este lefekvéskor nagyon rosszul lettem, azt hittem végem. Az egész vérkeringésem és a közérzetem szinte tragikus volt, meg sem mertem mozdulni, de sikerült elaludni. Reggel erős tarkótáji fejfájást éreztem és hányingert. Enni nem tudtam. Harmadik napon koka teát itattak velem, ez szempillantás alatt meggyógyított. Viszont a hasmenés és orrvérzés még fél évig tartott, amíg teljesen akklimatizálódtam. Nálam tehát nehezen ment. Most idősebb korban készülünk ismét oda menni. Igazából félek mi vár rám, és keresem a megoldást arra, milyen módon kerülhető el a betegség, és a kokateán kívül van-e valami vérképző gyógyszer, amit már esetleg a repülőn leszállás előtt be lehetne venni???

    válasz erre...