Friuli Venezia Giulia - időutazás a Dolomitok keleti csücskében Hír

Házi Bernadett

2012/08/16

Lovaglás közben szabadon legelésző tehenek támadták meg az amatőr lovasokból álló csapatunkat...

Hirdetés

A Dolomitok Olaszországban helyezkedik el, az Alpok déli hegyvonulata, amely 11 területi egységre tagolható és a részek mind geológiailag, történelmileg és társadalmilag is elkülönülnek egymástól. A Dolomitok 2009 óta az UNESCO Világörökségének részét képezi. A Friuli Dolomitok Nemzeti Parkja a nyugati friuli síkság fölé magasodó hegyvonulat és a Tagliamento illetve Piave folyók által határolt terület. A teljes régióból és a legszebb természeti látványosságokból ez a rész 36 950 hektárt ölel fel. A dolomitok csúcsainak látványa igazi paradicsommá varázsolja ezt a helyet a kirándulók, túrázók és hegymászók szemében. Utak és falvak nélküli kiterjedt völgyek, messze magasodó hegycsúcsok növelik a park érintetlenségének érzetét. Könnyen láthatunk itt őzeket, hegyi kecskéket, tovaszálló fácánokat vagy fiatal játékos mormotákat.

Ez a szűk kanyonos, sziklás és mediterrán növényzet borította hegyvidék végtelen lehetőséget kínál azon látogatók számára, akik akár télen vagy nyáron szabadidejüket egy, a nagyvárosi élettől jórészt még ma is elszigetelten élő hegyi falvak nyomában járva, igazi észak-olaszországi kuriózumot szeretnének felfedezni. Az itteni településeken mintha megállt volna az idő, a házak régimódi bája magával ragad és könnyen ottfelejti magát az ember, ha a távozás pillanata nem sürgetné.

Első napunkon erre a kivételes tájra egy pár órás repülőút, majd kb. 60 km-nyi buszos utazás után érkeztünk meg. Első megállóhelyünk a Hotel Celis-ben volt, Barcis városában, az azonos nevű mesterséges tó partján. A hőség még a hegyek fogságában is felütötte fejét, így kifejezetten üdítő volt a gyönyörű zöld színű tó látványa. A délután folyamán meglátogattuk a Vajont völgy oldalában Erto e Casso hegyi falucskát, amelynek házai a hegyekből származó kövekből épültek és vakolatlan házfalaikkal autentikus látványt nyújtva simultak bele a tájba. A faluban feltűnően kevesen laktak, sok volt az üres épület, amelyre hamarosan megtudtuk a magyarázatot is.

A környéken az 1900-as évek elején az iparosodással a helyi völgyekben nagy gátépítési munkálatok kezdődtek, amelyek új lakókat vonzottak az itteni településekre. 1911-re csak Erto e Casso-ban több, mint 1000 ember élt. Az áramfejlesztés bűvöletében és az erős befektetési hullámnak köszönhetően több gát is épült itt ekkoriban, amelynek eredményét – a sok duzzasztott tavat – ma is látni. Volt viszont egy gát, pont itt a Vajont völgyben, amely építészetileg nem úgy sikerült, mint ahogyan számították. A gát 1959-re lett kész, ekkor kezdték felduzzasztani a völgyet a Vajont folyó vizével. Baljós kőzetlemez mozgásokra és kisebb beomlásra már 1960-ban is volt jel, ám a befektetők folytatták a vízszint emelését. A tragédia 1963. október 9-én következett be, amikor 260 millió m3 erdő, föld és kőzet szakadt a vízbe, amely kb. 250 m magas hullámot indított el, letarolva ezzel a hegyi falvakat. Az áldozatok száma elérte a 2000 főt, amelyből 467, 15 éven aluli gyermek volt. A kisebb falvak még ma is őrzik e szomorú múlt emlékét, hiszen keveset építettek újjá, így ezek nagy része sorra elnéptelenedett. Erto e Casso-ban 2011-ben már csak 388 ember lakott. A faluból erdei ösvényen leereszkedve mi magunk is megtekinthettünk a gátat közelebbről, amely szinte épségben áll a helyén még ma is. A gát meghatározott napszakokban látogatható, így aki kíváncsi, teljesen a közelébe merészkedhet. Vajont „interaktív ösvénye” egy kísérleti projekt, ahol egy innovatív eszköz segítségével, adott helyen egy kódot a mobiltelefonnal lefényképezve minden információ elérhetővé válik a jelzett területről. Továbbá hamarosan elérhető lesz az ideérkező vendégek számára a GPS segítségével való túrázás is, amely eszközök a helyi idegenvezetőnél állnak rendelkezésre. A kis GPS térképpel és hanggal is navigál, egyelőre csak olaszul. Az ötlet nagyszerű, várjuk a megvalósulását!

A délután hátralevő részében visszatértünk Barcis-ba, ahol kellemes sétát tettünk vacsora előtt a tó partján. A vacsora tradicionális észak-olasz előételből, főételből és desszertből állt. A „frico” előétel sült sajtkosárkát jelent, amit szeletelt sonkával vagy padlizsánkrémmel töltve, rajta sült szalonnával tálalnak, majd főételként általában polentát (magyarul puliszka vagy kukoricakása) szolgálnak fel, amin általában párolt gomba, tejföl illetve reszelt sajt van, más esetben húsok mellé is adják, ezt követően valamilyen tészta alapú ételt is fogyasztanak és végül süteményt vagy fagylaltot esznek. Az viszont jellemző, hogy egy étkezés rendszerint 5 fogásból áll.

Másnap, szállásunkat elhagyva felkerekedtünk és tovább utaztunk a Nemzeti Park belseje felé. Hamarosan egy újabb projekttel találkozhattunk Valcellinában, Claut városka mellett, a Settimana völgyben, az ún. „”-ben. Az elnevezést szó szerint kell érteni, ugyanis fenyőfák törzsére 2-4 m magasságban épített kis kunyhókról van szó, amelyek nem csak játék házak, hanem 100%-os szálláshelyként üzemelnek.

A domboldalon több ilyen házikó is található, némelyiket létrán vagy hágcsón, másokat pedig kis hídon lehet megközelíteni. Mindamellett, hogy ez a telep a gyerekeknek felejthetetlen élmény, a szülők kikapcsolódása is biztosított, hiszen a helyi vezető irányításával nordic walking túrákra indulhatunk a közeli ösvényeken, valamint a Settimana folyóban mezítlábas túrákat tehetünk a friss vízben lépdelve. Megmondom őszintén, hogy a cipőhöz szokott talpunk számára igen nagy újdonság az egyenetlen köves patakmeder, néhol szúrósabb kavicsokkal tarkítva. A víz pont annyira hideg, hogy pár percet azért el tudunk benne tölteni, majd kilépve belőle újramelegíthetjük lábunkat a napon. Hihetetlen jó szórakozás és a keringésre nézve természetesen kifejezetten jótékony hatással bír. A Tree Village-ben egyébként bio kertészet is helyet kapott, így a táplálkozás terén is el vannak látva az ide érkező vendégek minden földi jóval. A tervezők a jövő évben egy mini kalandparkot is szeretnének megvalósítani, így vonzva még több érdeklődő turistát a Tree Village-be.

A Settimana völgyet elhagyva ismét kisbuszunkba pattantunk és hosszú kanyargós utakon továbbutaztunk Carnia területére, a Sauris nevű településre, amelyet németül „Zhare”-nak neveztek el. Sauris a legkisebb városkája a Carnia régiónak, amely már Udine tartomány része. S hogy miért is fontos németül nevezni egy olasz települést? Sauris városka a tökéletes példája a hegyi városok elszigetelt létének, amely az évek alatt háborítatlanul saját kultúrát, sőt saját nyelvet alakított ki, amit az olaszok nem is értenek! Hogyan történhetett ez? Korábban a táj jellegéből adódva, a hegyi falvakba nem vezetett más, csak gyalogút, így a megtermelt terményeket és árukat gyalogosan szállították a helyi kereskedelmi útvonalakon egyik városból a másikba. Így Saurisba északról, azaz Ausztriából, német nyelvterületről is érkeztek kereskedők és vándorok. Az ide-oda ingázó forgalomban aztán sok német ajkú bevándorló is letelepedett itt, amelynek révén oly mértékű lett a keveredés, hogy egy saját nyelv alakult ki, ami az olasz és német nyelv között van valahol.

A saurisiak nagyon büszkék saját nyelvükre, így az iskoláikban is tanítják a gyerekeknek. A nyelvi sajátosság érdekes módon az építkezésben is testet ölt, hiszen a városka házai osztrákos jellegűek, ám ha végignézünk az épületeken, valami mégis más, akárhogyan is, de olaszos hangulatát is megtartotta. E csodálatos környezetben fogyasztottuk el ebédünket Sauris egyik leghíresebb éttermében, az -ben. Az ebédet a már megismert frico sajtkosárkák elfogyasztásával kezdtük, majd egy fantasztikus előbb pirított majd főzött házi tésztával folytattuk, amely sült zöldségekkel és kolbászdarabkákkal volt keverve. Ezt követte egy tál fenségesen puhára párolt vékony hússzelet és hozzá ismét sült zöldség. Ilyen finomat még életemben nem ettem, ide még vissza kell térnem, fogadkoztam magamban.. Saurisban egyébként 420 vendégágy található jelenleg és egy új apartman csoport kialakításán is dolgoznak, hogy az idelátogató turisták igényeit még jobban ki tudják elégíteni.

Az ebéd után szinte mozdulni sem tudtunk, ám volt fél óránk a regenerálódásra, hiszen saurisi lovasprogram várt bennünket a Bram’s Ranch-en! Aktív lovasként saját lovasfelszerelésemet vittem magammal, így készültem fel az itteni lovakkal való ismerkedésre. Újságíró társaim majdhogynem kezdő lovasok voltak, így a lovas tereptúránk nehezen akart összejönni. Ráadásul korábban vihar is volt nagy esővel, ezért a lovak kissé idegesnek tűntek. Társaságunk azért csak elindult az erdei körre, ahol én már nem is bántam, hogy csak lépésben haladunk, mert a lovam kifejezetten rakoncátlan volt és örültem, hogy egyáltalán a nyergében maradtam. Kalandban a visszaútra sem volt hiány, ugyanis szabadon legelésző tehenek iramodtak a lovaink nyomába, akik halálra rémültek a néhány kolompos jószágtól, ezért inkább kantáron vezettük őket, hozzáteszem, tényleg épphogy nem rohantak a szélrózsa minden irányába. Szerencsére hamar visszaértünk a karámhoz, majd sietve visszavezettük a lovakat az istállóba. Reméljük, hogy a lovak később megnyugodtak. Tanulságként azért nem árt az óvatosság, ha idegen helyen pattanunk nyeregbe.

Saurist késő délután elhagyva második szállásunk felé igyekeztünk, Arta Terme városába. Szállásunk a Grand Hotel Gortani***-ban volt és ismételten tradicionális észak-olasz vacsoránkat pedig az étteremben fogyasztottuk el, ahol már kapacitások híján igen keveset tudtunk csak enni.

Harmadik nap reggel meglátogattuk Arta Terme város közismert fürdőhelyét, az Arta Spa-t, ahol többféle egészségügyi kezelést is végeznek. Iszappakolás mellett légúti betegségben szenvedőket is ellátnak, pl. asztmásokat, illetve fizioterápia is működik. Emellett wellness, szépészeti és gyógynövényes szolgáltatásokat is igénybe lehet venni. A fürdőmedencék pedig a legmodernebb dizájn szerint várják a pihenni vágyókat. A fürdőt egyébként a Pudia forrás jótékony vize látja el, amely már a római korban is ismert volt.

Rövid fürdőzésünk után továbbutaztunk -ba, ahol a kabinos felvonóval fellibegtünk a hegytetőre. Tarvisio-t a sípályáin kívül sokan a bőrkabátok elsődleges lelőhelyeként ismerik, ám manapság már inkább turisztikai célból látogatunk ide. Maga a Tarvisio völgy is gyönyörű, de fentről a panoráma a meredek sziklafalakra egyszerűen lenyűgöző. Télen közkedvelt síelő hely, nyáron pedig a via ferrátások és sziklamászók paradicsoma. A környező hegyoldalakon 23 ezer hektáron lucfenyő erdők tisztítják számunkra az értékes levegőt, amit érdemes mélyen beszippantani. Tarvisio különlegessége, hogy három ország találkozási pontja is egyben, azaz Olaszországgal, Szlovéniával és Ausztriával határos.

A nemzetek minden időben békében éltek egymás szomszédságában, amelynek tiszteletére a Mount Lussari templomot emelték a hegy tetején és amely a mai napig a három nemzet zarándok útjainak közös célpontja. A felvonóval megérkezve az egyik fő látványosságot ez a szép fehér templom nyújtja, valamint közelebb érve egy mini sétálóutca csalogat kis szuvenírek vásárlására. Rövid túrával felkaptattunk a templom feletti sziklán lévő kereszthez, majd onnan leereszkedve ismét asztalhoz ültünk a Mount Lussari oldalában lévő Locanda del Convento étteremben és klasszikus fogásokkal tettünk ismét gasztronómiai körutazást a gyomrunk felé.

A délután folyamán ismét buszba ültünk és tovább utaztunk a , ahol a helyi turisztikai hivatal interaktív kiállításának villámlátogatása után helyi vezetőnkkel rövid kirándulást tettünk a Resia völgyben a „Ta Lipa Pot” vízeséshez. Az út egy szép kis árnyas ösvényen kanyarog a célhoz, majd az út végén feltárul maga a függőleges sziklafal, amiről csak úgy zúdul lefelé a víz. A patak mentén nagy szikladarabok mutatják a helyi erózió munkáját, valamint egész nagy hordalékkupacok is láthatóak, ahogy a patak lassan kimosta és lerakta a puhább kőzeteket. Egyes kupacok annyira morzsalékosak, hogy akár kézzel is kiszedhettem volna az apró kavicsokat. E különleges képződmények védelmének érdekében ezért tilos megérinteni őket, amit szerencsére mindenki be is tart. A völgyből kellemes kis ösvények indulnak felfelé kanyarogva a hegyoldalban, ahol nyáron az út mentén különféle virágok nyílnak. Az 1996-ban alapított Nemzeti Park ma már 10 000 hektárnyi területet tudhat magáénak. A cél ezeknek a területeknek a geológiai, természeti, tájjellegi, történelmi és kulturális kincseinek megőrzése. A park vezetett túrákat szervez a völgyben futó sok-sok ösvényen, valamint a magasabb hegyvidék védett területein. Mivel Resia nagyon közel, a határtól kb. 15 km-re található Szlovéniától, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy Resia-ban pedig olasz és szláv nyelv keverékéből származó saját nyelvet beszélnek, amely szintén teljesen egyedi errefelé. A turisztikai hivatalban mindenféle információs anyag megtalálható, pl. túratérképek és útvonal leírások is. Vacsoránkat és szállásunkat a völgyben, a Hotel Ristorante Carnia-ban töltöttük.

Utolsó napunkon szálláshelyünket korán reggel elhagytuk, majd Udine-ba indultunk. A délelőtt folyamán a velencei reptérre utazás előtt szerencsére maradt még néhány óránk, amit városlátogatásra használtunk fel. Udine a Friuli régió központja és erősen látszódik rajta a velencei fennhatóság befolyása, amely leginkább az építészetben nyilvánul meg és teszi hasonlatossá Velencéhez. Legnevezetesebb épülete az Udine egyetlen kiemelkedő dombján álló királyi palota (Castello), amelyet a velenceiek építettek 1517-től kezdődően és a templomtorony tetején az aranyozott Gabriel arkangyal szobra. Több épületen megjelenik a szárnyas oroszlán motívum, amely Velence jelképe. További látnivaló még a Santa Maria della Purità-, a Santa Maria in Castello templom, a város főtere a Piazza della Libertà, illetve a teret körülvevő szebbnél szebb korabeli lakóépületek, valamint az udinei katedrális, amelyet a gazdag udinei Manin család újított fel saját elképzelései szerint a 18. század végén.

Lenyűgöző udinei sétánk után végül a reptér felé vettük az irányt, majd néhány órával később landoltunk Budapesten.

A Friuli Alpokban tett kirándulásunk maradandó élményt nyújtott számunkra, a programok olyannyira koncentráltak voltak, hogy egy hagyományos nyaralás alkalmával mindennek a fele is elég ahhoz, hogy egy bizonyos területet jobban megismerjünk. Érdemes mindenkinek idelátogatni, aki e hegyvidék természeti kincsein túl, az észak-olasz nemzeti értékekbe, tradíciókba, kultúrába és gasztronómiai remekekbe is szívesen nyerne betekintést.