Menü

2013.07.31.     Hozzászólás 3

Elvesztettem szüzességem - vasalt utakon

Nem lesz baj! Nem zuhanok le… Kár, hogy én igazából nem is a lezuhanástól félek, mint inkább a földet éréstől…


Mindig is szerettem a saját határaimat feszegetni. Persze normális kereteken belül… és hát lássuk be, egy viszonylag erős klausztrofóbiával és akrofóbiával megáldva nem is nehéz megtalálni ezeket a határokat. A hegyi túráim során szinte folyamatosan találkozom ilyen helyekkel, legyen az egy erdélyi szurdok, ahol egy sziklafalon drótkötélbe kapaszkodva keresgéljük lábunknak a lépést, vagy egy aggteleki barlangtúra, ahol egyre kisebb helyekre préseljük be magunk. Tény, hogy évről-évre egyre többet, egyre „meredekebbet” tudok megcsinálni…

Mindig csábítottak a klettersteig avagy a vasalt utak. Beülővel és biztosító hevederekkel felszerelkezve nekivágni a meredek, magas sziklafalaknak bizony izgalmas, élmény dús és adrenalin bomba egyszerre.

 

parakletter01.jpg Forrás: Paraferee

 

Úgy hozta a sors, hogy Andrással (Mozgásvilág.hu) Heiligenblutba hívtak minket, ahol tavaly adtak át egy nem túl hosszú, 1 óra alatt bejárható vasalt utat. Az út különlegességét igazán az adja, hogy a beszállója a parkolótól 10 percnyi gyaloglással elérhető, és fantasztikus látványt nyújtó vízesések, zúgók és sziklafalak felett-között halad. Előzetes infó alapján A, B/A, C, C/D és egy rövid D nehézségű szakasz várt ránk (besorolás: A-tól B-ig könnyű, B/C-től C/D-ig nehéz, D-E/F nagyon nehéz, és F-F/G extrém nehéz szakasz).

Sajnos késő délutánra értünk csak át egy másik helyszínről, így elég gyorsan kellett szedelődzködnünk, nehogy ránk sötétedjen. A parkolóból 50 méterre kihelyezett táblán végig néztük az útvonalat, ahol szembesültem a ténnyel, hogy bizony 5 drótkötél híd is van… Azt hiszem, csak azért nem volt hallható a nyelésem, mert a pár méterre levő beszálló alatt dübörgött a víz… Mire vállalkoztam?? Kemény csávó vagyok, csak megcsinálom! Meg hát, itt a beülő, rajta meg a két biztosító heveder… Nem lesz baj! Nem zuhanok le… Kár, hogy én igazából nem is a lezuhanástól félek, mint inkább a földet éréstől…

 

Szemben az egyirányú "utcában"
A beszálló egy 7-8 méter mélyen zúgó patak fölé enyhén behajló fal. Csöppet izzadnak a tenyereim, és érzem, amint szétáramlik bennem az adrenalin. Kezdők hibáját vétve, folyamatosan karból próbálom tartani magam a kötélhez közel, hatalmas szikla-éleket lépünk át, miközben nem látom a következő lépést. Bő félórányi „bemelegítés” után András furán néz vissza, és a patak dübörgését túl ordítva közli: szembe jön egy bolond. Mivel épp remegő lábakkal terpesztek két szikla kiszögelés között, a sisakom alól úgy ömlik az izzadtság a szemembe, mintha egy flakont tartanának fejem fölé, karjaim bedurranva, alattunk cirka 10 méternyi mélység… nem igazán örülök a hírnek.

Közelebb érve a barátunkhoz hamar kiderül, mi szúrtuk el a dolgokat. Sietségünkben elindultunk visszafele a kletteren (mentségünkre legyen mondva, semmilyen tábla vagy festés nem jelzi a rossz irányt)… Szóval a C/D-s szakaszokat nyomtunk visszafele kezdésnek! Á… így már minden érthető. Ráadásul miután a helyes irányba elindulunk, hogy hibánk helyrehozva a tényleges kezdési ponthoz menjünk, az útvonal is sokkal barátságosabbá válik.

Gyors léptekkel sétálunk a valós kezdőpont felé. A házak közötti keskeny betonutacskát földút, majd keskeny ösvény váltja. Pár perc és már a jobbunkon zubogó hatalmas vízesést szemléljük. Ó… és az a drótkötél-hidacska előtte keresztbe?? Jaj… kezd ismét a pulzusom gyorsulni.

 

Többen vagyunk ebben a gatyában... én és Majré Forrás: Paraferee

 

Pulzusom a torkomban
A patak szintjére érve egy cirka 30 méter hosszú „nepáli híd” fogad minket beszállóként. Egy méterrel a fehéren habos víz felett 4 drótkötél ível át a túloldali sziklafalnak. Egy a lábnak, kettő a kéznek, és egy a biztosító hevedereknek. Nem őszinte a mosoly az arcomon. A közepe felé picit be is leng oldalra a lábam alatt, amitől csak tovább fehéredek. Amennyire tudom szűken és megfontoltan lépdelek. Tekintetem a lábaim elé szegezem… egye meg a fene, most nem nézelődök, csak érjek át, majd ha stabilan a sziklába vésem magam, szétnézek.

Még egy lépés, és a sziklafalba rögzített fémlépőn állók, fehéren izzó ujjakkal markolva a másikat vállmagasságban. Megengedek egy hátrafordulást, no persze csak fej és picit a felsőtest fordul… biztos, ami biztos. András is elindul utánam, így én közben kapaszkodom tovább felfele. A forduló után jobbunkon fantasztikus smaragdzöld örvénykád, és szemből finom vízpermet fogad minket. Előbbiben nem túl sokat tudok gyönyörködni, mert utóbbi, pontosabban annak lehetséges forrása, aggaszt.

Még két lépés felfele, és szemünk elé tárul a permet oka: egy 20-25 méter magas, brutális vízhozamú vízesés, pár méterrel előtte pedig egy, a beszállóhoz hasonló híd. Bár rövidebb annál, így kevésbé tud belengeni, a szakadatlanul áramló és rátapadó vízpára nem hagyja a kezembe állt görcsöt lazulni. Időközben megelőz minket egy pár, olyan tempóval, ami már-már megalázó… de nem számít. Most magamat kell leküzdenem. Pár percnyi gondolkodást kérek, mely alatt nem csak a pulzusom próbálom visszaterelgetni a torkom magasságából, de a párocska technikáját is lesem.

 

Nyugalom Padawan
Miután átértek finom, apró léptekkel kapaszkodom fel a drótkötélre Én is. Tekintetem ismét pár centivel az első lábfejem elé szegezem, de így lelátok… úgy 10-12 méterre. Nagyot nyelek és lépkedem tovább apránként. No persze feszült vagyok eléggé ahhoz, hogy a drótkötél rövidsége ellenére is beremegjen az. Pillanatra megállok, és egy hatalmas lélegzetet veszek, amit lassan fújok ki. Nyugalom Padawan. Érezd az Erőt…

Pár lépés és újra szilárdan állok. Pár méterrel a híd után következik egy C-s, nehéz szakasz… szerencsére odaérve kiderül, hogy ez semmi ahhoz képest, amit az elején a C/D részen visszafele kipróbáltunk.

Felérünk a harmadik, egyben a kb fél távnál levő kiszállási lehetőség előtti utolsó hídhoz. Ez még rövidebb az előző kettőnél, viszont nincs „korlát” érzetet adó két drótkötél a kezeknek. Itt csak egyik oldalt feszítettek ki kötelet. Hiába minden agykontrol, hiába minden, zavart érzek az Erőben. Így András veselkedik neki elsőnek, én pedig lesem.

A stabil traverzálás látványa viszonylag elég erőt önt belém, hogy utána induljak… amúgy sincs itt visszakozási lehetőség már. Picit bátortalanul lépek fel, miközben a két biztosító hevederrel küszködöm. Legnagyobb félelmem ennél nem is a magasságból ered, hanem inkább a kötelek elhelyezkedéséből. Pár oldalra csoszogás után oldódni kezdek. Nulla belengés, és ami még fontosabb nulla előre dőlés.

 

Legszívesebben ordítanék... úgyhogy ordítok
Újra szilárd talajjal lábam alatt hatalmas feszültség szabadul fel bennem. El is eresztek egy kiáltást, ami hosszan visszacseng a szurdok falai között. A kiszállás előtt még András előre megy picit, körbenézni. Csábítja a kletter többi része is, de egyedül nem menne, Én pedig kész vagyok. Forróság és valami őrületes felszabadultság érzet önt el, miközben felkapaszkodunk az erdő talajára, és két perc alatt visszacaplatunk a parkolóba.

 

parakletter03.jpg Forrás: Paraferee

 

Jótanács
Hatalmas élmény a klettersteig/vasalt út, még ha fóbiákkal is rendelkezünk. Nincs abból baj, sőt talán jót is tesz, ha feszegetjük ezen betegségünkből eredő korlátaink, de tartsunk be néhány fontos szabályt.

1) mindig legyünk tisztában saját határainkkal, és csak picit akarjunk azon túllépni.
2) mindig legyen velünk tapasztalt mászó.
3) ha még soha, de még A, A/B jellegű-n sem másztunk, elsőre ne veselkedjünk neki a nehéz útvonalaknak…

A felszerelés meglétének szükségességét nem emelném ki.
Szóval vasalt útra mindenki!

 

Klikk Klettersteig túraleírás-topo

 

Szállás javaslat: Hunguest Hotel Heiligenblut. A  félpanzió fenséges, a wellness részleg elengedhetetlen. Ja és nagyrészben kiváló magyar személyzet. 

Olvass többet a témáról: Klettersteig

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.


  • milansz 2013.08.07.   12:37

    milansz
  • Szerkesztőség 2013.08.05.   10:03

    Szerkesztőség

    Kedves Milansz! Köszönjük kérdésedet. A 21-es képen, ahol a kolléga kiszáll a függőhídból, az út kb. 5-6 fogással felfelé indul majd jobbra el. Ha ránagyítasz a képre, észrevehetők a lépések-fogások. Üdv

    válasz erre...

  • milansz 2013.08.04.   10:26

    milansz

    Sziasztok! nagyon jó volt olvasni :) volna egy kérdésem: a 21-es képen merre visz tovább az út. sehol sem látom a folytatást?

    válasz erre...