Csúcsok hangjai koktél Mostviertelben

Házi Bernadett

2013/06/28

Végy egy belevaló szamarat, néhány ismert osztrák zenekart és énekest, Alsó-Ausztria Mostviertel régiójának gyönyörű zöld erdőit, valamint 200 túrázót, keverd őket össze és máris kész a Csúcsok hangjai koktél!

Hirdetés

Június elején Alsó-Ausztriába, Mostviertelbe indultunk. Kicsit aggódtunk a nyár eleji folyamatos esős és hűvös időjárás miatt, de bizakodtunk, hogy hátha most ezúttal szerencsénk lesz. A jóidő végül nem váratott sokáig magára és remek nyári napokat fogtunk ki, a napsütés a zöld ezernyi árnyalatában engedte pompázni az erdőket és réteket.

Nemhiába a túrázás igen fárasztó dolog.. ;) — undefined

Galériáért klikk a képre!

A hajtányozás mulatságos!
Utunkat Budapestről kora reggeli indulással kezdtük és bemelegítésképpen máris egy izgalmas programnak rugaszkodtunk neki, mégpedig a -nak, magyarul hajtánynak. A keskenynyomtávos sínpáron korábban kisvonat közlekedett, de ma már átadta helyét az aktívabb hajtányos szórakozásnak. Egy hajtányon maximum 4 ember foglalhat helyet, kettő elöl végzi a mókuskerekezést, kettő pedig hátul kényelmesen ücsörög és a kellemesebb légáramlat érdekében sebesebb tekerésre ösztökéli az első kettőt. Igenám, csakhogy az áttétellel nem rendelkező hajtányok sebességileg némileg korlátozottak, bármilyen gyorsan is tekerünk, egy bizonyos sebességnél nem tudunk többet elérni, ezért utolérni legfeljebb csak lefelé lehet egymást, persze csak ha az előttünk lévő rendesen húzza a féket. Az út folyamán két rövidebb emelkedővel és egy hosszabb lejtővel számolhatunk, ami igazán jó móka, mert lefelé akár 30 km/h-ra is felgyorsul a kicsi kocsi!

Amikor a fröccsnek is eljön az ideje..
Ha útközben nem is, de a kb. féltávos megállónál helyet cserélhetünk és egy kicsit pihenhetünk is, ahol egy kellemes kis fogadóban leguríthatunk 1-2 fröccsöt vagy akár sört is. A hajtány kortól és nemtől függetlenül mindenkinek mosolyt csal az arcára, főleg, hogy kevésbé sportosak számára létezik e-hajtány is, illetve előfordult, hogy születésnapot is tartottak már itt, amikor egy külön sörcsapoló kocsit iktattak be több hajtány közé.. szóval kreatív ötletekért itt sem kell a szomszédba menni.

A hajtánynak is van néha stoptábla — undefined

Galériáért klikk a képre!

A hajtányozás után kellőképpen felvillanyozva továbbindultunk Mostviertel belseje, egyre szűkülő völgyek között haladó autóúton Hochplateau Hochreit település felé, ahol a Zettel család által üzemeltetett Ablass-Hofban regionális finomsággokkal leptek meg minket. Az osztrák konyhában ezúttal sem csalódtunk, az ízletes ételek mellett csak fokozta hangulatunkat a kilátás, amely a ház előtti hatalmas udvarról nyílt, nemhiába helyszíne a fogadó sokszor esküvőknek is.

Gyere Ide Babe!
Ebéd után továbbautóztunk a Hochkar melletti kis falu, Lassing felé, ahol a szállásunk is volt egyben. Az Alpenhotel Ennsmann közvetlenül az alacsony forgalmú út mellett helyezkedik el, gyönyörű kilátással a völgyre, ahonnan egyébként a Hochkar sípályákra vezető út is indul. A szobák elfoglalása után rögtön indultunk is a Csúcsok hangjai programsorozat nyitóeseményére, amit ezúttal a -ben rendeztek. Ezen alkalomból a Catch-Pop String-Strong kétszemélyes női - mondhatni újhullámos zenei vonalat képviselő - csapat lépett fel. Aki szereti a váratlan fordulatokban gazdag performance-ot, ki ne hagyja a Bécsben élő koszovói és szerb származású két hölgy fellépését, garantáltan tudnak meglepetést okozni a hallgatóságnak, főleg egy magyar szöveget is tartalmazó dalukban, a Gyere Ide Babe-ben, de erről már igazán nem árulhatunk el többet...
Az este meglehetősen sokáig elhúzódott, amely még azon helybeliek számára is teljesen elfogadott volt, akik velünk együtt másnap szintén túrára indultak, így hát mi is megpróbáltuk állni az újabb és újabb pohár borok és snapszok hadát, mondhatni kisebb-nagyobb sikerrel. Az ágyunkat még szerencsére megtaláltuk, így másnap viszonylag kipihenten ébredtünk.

Csacsi GPS
Lelkesedésünk reggel az ablakon kitekintve tovább fokozódott, ugyanis hétágra sütött a nap, egy kifogástalan nap képe sejlett fel a szemünk előtt, ezért mihamarabb el is indultunk, hogy minél több időt tölthessünk a szabadban. Ezt a kétnapos eseményt egyébként idén rendezték meg másodszor, amely helyi fórumokon is meg volt hirdetve és igen nagy sikernek örvendett már tavaly is. A jelképes összegű (1 nap 12 euro, 2 nap 18 euro) kirándulásra végül kb. 200 jelentkező gyűlt össze, hogy az erre a napra kiírt Königsbergi kört teljesítse.

A kör a Gasthof Jagersberger-től indulva kb. 11 km hosszú volt és 5 pontján várták a túrázókat különböző zenekarok, akik uzsonnájuk fogyasztása közben szórakoztatták a nagyérdeműt. A kirándulók felvezetője egy kedves barna - mellesleg igen fotogén - szamár volt, aki okos csacsi lévén mindig tudta a helyes utat. Természetesen segítségére volt ebben a gazdája, aki segítségére volt a navigációban. Az egyes megálló pontokon kb. 15-20 percet töltöttünk el felfrissüléssel, fényképezkedéssel és a legtöbbször feltűnő fúvós zenekar előadásának meghallgatásával, amely a frissen nyírt fűben heverészve igen kellemes időtöltésnek bizonyult.

Mielőtt..
bárki azt gondolná, hogy a kirándulás nélkülözte a sportértéket, azok számára el kell mondanunk, hogy bizonyos helyeken a szamár toronyiránt haladt az alpesi legelőkön felfelé, kicsit megtizedelve az addig zárt sorokban haladó tömeget. A meredek mászásra egy kis zimbabwei hangulatú Insingizi bemelegítő nóta buzdított minket, akik ígérték, hogy a hegytetőn immár zenekari erősítésével kibővülve bizony várni fognak bennünket és ott majd kiérdemelten hallgathatjuk meg a nagyszabású koncertet. Mielőtt még ez bekövetkezett volna, egy valóban meredek kanyargós erdei úton kellett felkapaszkodnunk a tetőn álló Thomasberger hüttéhez, amely az előadáshoz méltóan megfelelő mennyiségű paddal és a korábbi megállóponthoz hasonló tömött zöld fűvel rendelkezve várta a megfáradt és mezítláb lábujjaikat kinyújtóztatni vágyó kirándulókat.

Galériáért klikk a képre!

És ha jön az eső?
A hütte környéke igen hangulatos helynek bizonyult, ahol bőségesen lehetett enni-inni, a vidám zenélést és dalokat hallgatni, legelésző állatokkal barátkozni vagy éppen csak egy árnyékos fahintában elmerengeni, hogy mennyire könnyen át lehet itt venni az osztrákos életérzést és lazulást, amit aztán az ember oly nehezen enged el. Utunkat innen immár lefelé folytattuk, amely már utolsó szakasza volt a kirándulásunknak.

Ekkor még nem sejtettük, hogy ez egyben túránk legizgalmasabb része is lesz, mivel nemsokkal később leszakadt az ég és rövid idő alatt nagy meneküléssé változott az eddig békés kirándulás. Akik megfelelőképpen készültek, nem volt mitől tartaniuk, hiszen egy kis nyári zápor semmi kárt nem okoz az esőkabátban. Ellenben jónéhányan akadtak olyanok is, akiknek még esőkabátjuk sem volt, így nekik nem lehetett túl komfortos a visszaút a Jagersberger fogadóig. Szerencsére a hőmérséklet ideális volt, ezért az eső nagyjából senkinek nem okozott gondot, vidáman szaladtunk lefelé az erdő frissen áztatott talaján és az illatos mezőkön, majd a jókedvű szárítkozás következett a Florianer Tanzlgeiga dallamaira, sőt volt aki még táncra is perdült a klasszikus alsó-ausztriai nótákat meghallva. Az eső külön élmény volt, ami még kerekebbé tette a napot, hiszen bármikor nyakunkba kaphatunk egy könnyű záport... na jó.. meg igazi vihart is, de ebbe szerencsére most nem futottunk bele.

Sajnos kirándulásunk hamar véget ért, talán túl hamar is, de nem baj, reméljük jövőre is megrendezik ezt a remek programot és talán többen is találkozhatunk a 2014-es "Csúcsok hangjai"-n!

A túra lehetőségét és a meghívást ezúton is köszönjük az Alsó-Ausztria Idegenforgalmi Hivatalnak!

Kapcsolat: