Bozótmíves Túlélőverseny esete az előítéletekkel Hír

Két héttel ezelőtt Andrással ülünk a Mozgásvilág irodában, és épp a Bear Grylls-féle cuccok tesztjéről beszélgetünk, amikor hirtelen fejéhez kap - szerencsére már nem késsel a kezében - hogy nincs-e kedvem egy túlélőversenyre elmenni, és pár képet készíteni, mert lesz valami ilyesmi a Bakonyban. Én gondolkodás nélkül vágom rá, hogy dehogyisnem-hogyaviharbane. Csak utána kezdtem jobban belegondolni, mire is vállalkoztam, mire számítok…

Ha túlélőverseny kerül szóba, általában a Rambo c. filmek jutnak eszembe, vagy BG sorozatának részei… katonai, terepszínű ruházatba és surranóba bújt, az övről bőrtokban fityegő fegyverhordási engedély köteles penge méretű bozótvágó késsel felszerelt, fekete és zöld arcfestéssel ellátott fogvicsorító emberek, akik sárban hemperegnek, sziklafalakról vetik maguk a mélyben húzódó patak vizébe, miközben a háttérben hatalmas vízesés tölti be a látképet, vagy épp egy sűrű erdőn futnak keresztbe, szinte lélegzetvétel nélkül. Mindezt egy kishazánkban rendezett versenyen? Hát nem tagadom, kételyekkel tele indultam neki a Bakony nyugati erdeiben megbújó, Hubertus Erdei Iskolát megkeresni.

Ajkáig gond nélkül le is jutottam, de a városban már a Jókaibánya irányáról tájékoztató táblák és a papíralapú GPSemen újra-tervezés funkciójának hiányossága miatt egy, a sötét utcán sétáló bennszülötthöz fordultam.
- Stét’. Jókaibányát keresném, tudna segíteni merre az arra?
- Fijam, Gyóka’banya má’ nelé’ezi...
(enyhe bugyborékoló hang kíséri emberünk szavait, de ha már belekezdtem folytatom)
 - Lehet, de nekem oda kellene most eljutnom…
- Mija f××zna’ akasz Te odameni…?
(ekkor végre enyhe kilengő mozgásában rövidebb ideig stabil pozíciót fogott a sík aszfaltjárdán)
- Programom van ott, szóval meg tudná mondani…?
- B××d me Te tutod… Meny egyenese asztá gyobbra fe’ és maj látni fo’od…
- A-ha. Köszönöm.

Nagy gáz, mielőtt egy vörös hosszúfarkú állattal ajándékoz meg a lehúzott ablakon keresztül, majd a következő sarkon autóban ücsörgő sráctól végre pontos útbaigazítást kapok. Szerencsére jó irányba állok, így 10 perccel később már a völgyben kerülgetem a rozoga út sötétben megbújó kátyúit.

Éjjel fél 10 van, a sűrű erdő csendjét és fekete levegőjét egy hármas épület együttesből kiszűrődő fény és beszélgetések zaja töri meg. Belépek a főépületbe, ahol közel 100, többségében katonai, terepszínű ruházatba és surranóba bújt, az övről bőrtokban fityegő fegyverhordási engedély köteles penge méretű bozótvágó késsel felszerelt ember próbál bezsúfolódni… az előre kialakult kép kezd életre kelni előttem.  Megkeresem Csurgó Sándort alias Guerillát, a főszervezőt, majd rövid beszélgetés után elvegyülök a csapatok közt, akik  feszült, de vidám hangulatban várják Gerilla utolsó eligazítását. Jobban szétnézve már nem a Rambo 6 forgatásához verbuvált statisztákat kezdem látni: vannak itt idősek, fiatalok, nyugdíjasok és diákok vegyesen, egyikük sem az a kifejezetten fogai között kést szorítva erdőben rohangálós típus.

Az iskola étkezőjének virágokkal és levelekkel kisfestett fala előtt az összegyűlt fejkendős, kalapos szervezők úgy festenek, mint egy meséből előlépett Rumcájsz-figurák. Az életkor itt is széles skálán mozog, ami mindenkinél azonos, az a mosolygós közvetlen stílus.

Galériához klikk a képre!

Pontban tízkor aztán az első 6 csapat üdvrivalgás közepette ront be a terembe, ahol megkapják „a” borítékot… melyben két térképet (egy turistatérkép részletet és egy GPS koordinátákkal feljelölt szöveges infókat valamint egyéb jelöléseket nem tartalmazó térképet), egy itinert 5 őrzött és 11 őrzés nélküli pontról és egyéb fontos infókat tartalmazó papírt kapnak. A csapatok azonnal neki is esnek az információk átolvasásának és a térképek átnézésének. 15perc fejtörésnyi időt kapnak az asztaloknál, majd nyomás az éjszakába, hogy utánuk beléphessen a következő 6 csapat…

Mivel az első csapatok nagyjából hajnal tájt fogják elérni-megtalálni az első őrzött pontokat, elvonulok aludni, mert Én megtehetem… Hajnali 3 óra körül aztán arra ébredek, hogy hatalmas szélvihar tör a körülöttünk az égbe törő fenyvesre és lombhullató erdőre. A recsegve-ropogva hajladozó fák láttán és hallatán átsuhan az agyamon az épp az erdőben bóklászó csapatok sorsa… de elhessegetem a félelmeket, hisz ez mégis csak egy túlélőverseny.

6órakkor kopogásra ébredek. Pár perccel később már egy autóban ülünk Gerillával és zötykölődünk felfele az erdészeti úton, egy közeli ponthoz. A vihar még kitart, és se áram, se víz, se térerő. Sajnos emiatt még nincs infónk egyik pontról sem, hogy jártak e már csapatok valahol. Egy hatalmas szarvasbika fut át előttünk, de még annyira álmos vagyok, mire észbe kapok, hogy felemeljem a gépet, már rég elnyeli az erdő sűrűje. Miközben haladunk a verseny alapjairól kérdezem Gerillát:

Hogy is működik a BOMIT?
A versenyre 3fős csapatok nevezhettek. Induláskor egy tájoló, térképek, kés, 2liter víz és minimális élelem lehet náluk. A csapatoknak limitidőn belül (20óra) a lehető legtöbb pontszámot kell összegyűjteniük, az erdőben elrejtett őrzött és őrzés-nélküli pontokon. Ezeket a pontokat tetszőleges sorrendben kereshetik fel, de több olyan pont is van, amit korábbi pontokon tudnak meg, hogy merre keressék azokat. A végelszámolásnál a legfontosabb a megszerzett pontok száma, a menetidő harmadlagos…ja igen, és egy rovópálcát is cipelniük kell magukkal, amit nem hagyhatnak el, és nem sérülhet meg. Erre vésik fel az őrzés-nélküli pontokon talált infókat.

Mik azok az őrzés-nélküli pontok?
Az őrzés-nélküli pontokon egy-egy betűt dugtunk el, melyeket szöveges útbaigazítások alapján tudnak megtalálni a versenyzők. Ilyen pont 10 darab van összesen, mely betűk egy szót adnak ki végül (idén: viricselés = a tavaszi rügyfakadáskor a nyírt megcsapolják a gyógyító hatású nedvéért). A megtalált betűkért pontokat, valamint a teljes szó kitalálásáért extra pontokat kapnak a csapatok.

Galériához klikk a képre!

Mi a helyzet az őrzöttekkel?
Ezeken az állomásokon különböző, állomásonként meghatározott témakörben kapott feladatokat, és teszteket kell megoldaniuk sok-sok pontokért a csapatoknak, melyeket az ott állomásozó szervezők adnak ki. Vannak elméleti és gyakorlati kérdések.

Milyen témakörökről van itt szó?
5 ilyen jellegű pont van: a tűz-, a menedék-, az élelem-, az eü- és a növény-állomás.

Milyen nehezek az állomásokon megoldandó feladatok?
A legfontosabb, hogy nem a szívatásról szól ez az egész, hanem arról, hogy minél többet megtanuljunk az erdőről, és jól érezzük magunkat. Úgy gondolom, hogy nincs olyan feladat a versenyben, ami nem teljesíthető. Ha valamelyiket nem tudják a csapatok, akkor azokat a pont-őrök megmutatják és elmagyarázzák nekik. Persze pontot már nem kapnak ilyenkor.

Hány csapat jelentkezett?
A tavalyi 8 csapat után idén 30-ban limitáltuk a csapat létszámot. Ez elsődlegesen a szállás korlátai miatt alakult így, másodsorban pedig nem tudtuk biztosan, hogy ennél nagyobb létszámú társaság milyen hatással tud lenni az erdőre.

Milyen távot kell nagyjából legyalogolniuk a versenyzőknek?
Hát ez igen csak függ a csapatok taktikáitól és attól, hogy mennyire tudják pontosan megtalálni a pontokat vagy bolyonganak plusz métereket az erdőben. Ha optimálisan nézzük, akkor kb 35km-t kell gyalogolni ahhoz, hogy minden pontot érintsünk.

Közben leparkolunk az út szélén, a tüzes-állomástól bő 5percnyi sétára, hogy minél kevésbé legyen útbaigazító a jármű, majd besétálunk a sűrűjébe… Az állomáson épp két csapat is küzd egy-egy kupac éleszték felett. Mindannyian túl vannak a tesztlapon, és a tűzgyújtási feladat van soron. Szikravető vagy kovakő az opció, kevesebb illetve több pontért… Ha stabilan lángol már a fa, akkor a csapat egyik tagjának egy előre kijelölt, kb 50 méter átmérőjű körpályán végig kell szállítani a tüzet, úgy, hogy visszaérve egy újabb tüzet lehessen vele gyújtani. Kicsit még lessük, ki könnyebben és ki vért izzadva, de jellemzően vidáman oldja meg a feladatot, majd egy kicsit visszagurulunk a bázisra.

Útközben két csapattal is összefutunk. Az egyik csapat tagjai sajnos túlbecsülték a felkészültségük, és 8órával a start után már nem csak a tereppel, de 4 totál feltört lábbal is küzdenek, így feladják… A másik csapat a szumma elérhető 262 pontból egy 4 pontos betűt nem találtak meg 2 órányi bolyongás után sem, és morcosan tartanak a bázis felé, nem kívánják folytatni a versenyt…

1 órával később ismét a sűrűjébe, a menedék-állomáshoz tartunk, ahova a rajtnál kapott itiner alapján a csapatoknak fejenként 2-2 cövekkel kell megérkezniük. Megérkezésünkkor épp 3 csapat is játékban van, egynél a tesztsort töltögetik, a másiknál a 3 menedék-formából húzott változatot próbálják megépíteni a hozzá kapott poncsó és kis köteg madzag segítségével, míg a harmadik tagjai cövekeknek való ágakért kutatnak a környéken, mivel elfelejtettek hozni magukkal. A poncsó menedékké transzformálásánál hamar kiderül, a képeken vagy tévében látott szállások megépítése nem is olyan egyszerű… dőlnek a cövekek, az erős szélben zászlóként lobog az elszabadult poncsó… Az építés után még egy feladat vár mindenkire: két csomót kellett bemutatniuk, melyek használata a hétköznapi túrázások során is könnyen jól jöhet: a szorító nyolcast és a mentő csomót (boulin). Első rém-, míg a másik csak simán egyszerű, mégis páran vakarják a fejük, és miután sikeresen gordiuszi csomót kötnek a legközelebbi fa törzsére, a pont-őr érthetően és többször megmutatja a helyes megoldást…

Galériához klikk a képre!

Az autóhoz visszafele sétálva azon agyalok, hogy továbbra sem egy kőkemény, vérre menő túlélőverseny közepén érzem magam, mint inkább egy jó hangulatú baráti társaság megmozdulásán. Szóvá is teszem Gerillánál, aki megint felhívja a figyelmem arra, hogy nem a szívatás a verseny célja…

Az élelem-ponthoz tartunk, mely a legdélebbi állomása a versenynek. Parkolás után körülbelül 200méternyit sétálunk az erdőben, ahol két szervező épp békésen teát kortyolgat a tűz mellett. Csapatok híján az állomás nevével kapcsolatos kérdőívet nézegetem, miközben az összetett feladatsorok felvázolását hallgatom. Először három követ kap a csapat, melyekkel egy kb 2 méterre, egy faágról lógó 2 literes flakont legalább egyszer el kell találni, hogy a következő feladathoz kapjanak egy íjat. Ha elszórták a köveket, máris felajzhatnak egy íjat, a mező szélén „talált” madzaggal. Ha ez is kész, kézbe kapnak egy tökéletesen elkészített hátracsapó íjat és három kérdést. A helyes válaszok számával megegyező nyílvesszővel ezután a kb 5 méterre rohanó mozdulatlanságba fagyott habszivacs vaddisznóra lőhetnek. Minden szívkörnyéki találat kiemelt, az egyéb találat alap pontszámot ér. Rögtönözve lövök gyorsan Én is párat, és hagyom, hogy a disznó majd végelgyengülésbe pusztuljon el. Ennyi feladat után úgy érzem, mindennel megvagyunk, de rám szólnak, még egy feladat mindig hátra van. Jöhet egy kis agy és kézmunka: a csapda-építés. A méret lényegtelen, a funkcionalitás fontos. A pont-őr az állomástól pár méterre felállított minta csapdát mutat nekem, amit a sikertelen csapatoknak is megmutat, majd lemásoltatja velük, hogy legalább gyakorolják. A hosszú csapat-mentes időszak után egymás után 3 csapat is érkezik, Mi pedig távozunk, miközben a feladatok osztogatják Nekik.

Kicsit megint autókázunk, majd gyalogolni kezdünk a tanösvény mentén. Bő negyedórányira az autótól füst párna kúszik ki a sűrű fenyves szélén az ösvény fölé: megérkeztünk az EÜ-ponthoz. A két pont-őr épp vígan kanalakat faragcsál, eddig még csak 3 csapat járt náluk. A csapatok megérkezésük után a szokásos teszt-lapnak esnek, majd 5 feladatlap közül húznak, melyek fektetési és kötési feladatokat tartalmaznak. A bemutatottak után újabb kihívás: fára kitűzött versike, melynek sorai közt a következő pont rejlik. Amikor rájönnek, hogy a közeli barlang a megfejtés, máris neki eshetnek egy fáklya elkészítéséhez. Ha sikeresnek érzik ezt a részt is, a pont-őr hamar leveteti az egyik csapattag lábáról a fél bakancsot, spontán bokaficamot szimulálva. Összefogva (elmésen vagy fizikailag) kell eljutniuk sérült csapattársukkal a következő állomáshoz. Sokan kreatívan kihasználják az erdő adta lehetőségeket (mankó, hordágy,…), míg a többiek bicegve, vagy épp egy lábon ugrálva indulnak tovább.

Galériához klikk a képre!

A körülbelül 800méternyire fekvő Pokol-lik barlang felett, egy pihenőnél található utolsó őrzött pontnál növényismeretekről tesztelik magukat a csapatok, miközben a sérült társ meggyógyul, és megkönnyebbüléssel veheti vissza bakancsát. A padon fekete- és lucfenyő, tiszafa, és boróka ág, plusz a tesztlap. Az ehető-nem ehető kérdések mellett több érdekes és izgalmas pont is található a tesztsorban.

A végére még egy bújtatott pszichológia teszt: jó méteres és 15-20cm átmérőjű fatörzset kell lecipelni értékes plusz pontokért a célba, utána pedig vissza… ami kb másfél km távot jelent, 150-200méternyi szinttel. A benn maradt csapatokból csak egy-kettőben van morgás, de végül mindenki vállán puffan a nehéz fadarab. Ám mielőtt nagyon megrogynának, a kb 50méternyire található barlang bejáratánál előlép egy szervező, mondván most gyorsan letesztelhetik az eddig cipelt fáklyát, mert a mélyben fontos információt találhatnak.

Egy kis játékot ide is még becsempésztek a szervezők: egy ember gyújtja meg a választott méretű (és ezáltal más pontszámú) gyufát, a másik átveszi és tovább adja a harmadik személynek, aki meggyútja a kezében levő fáklyát, majd bekúszik a szűk nyíláson. A kb 10-15méter mély barlang aljában a kövek között faládában kis papír, melyen a fontos infó: a fáklyás-feladat sikeres megoldásáért cserébe nem kell tovább lefele cipelni a rönköt, csak vissza kell vinni a növény-ponthoz.

Vannak csapatok, akik még visszamennek az erdőbe további állomásokat és/vagy betűket keresni, de vannak jó páran, akik más taktikát követve, innen már ténylegesen a megérdemelt célvonalnak irányozzák magukat. Délután 5körül aztán a bázis kezd újra élettel megtelni, ahogy lassan, nagyon lassan beérnek a célba a részvevők. Még mindig szinte mindenki mosolyog, de azért érezhetően nehezebb a levegő... Van, aki az autójában ülve, kezében egy sörrel alszik, van, aki a napon ücsörög, és jó páran a priccsekre dobják magukat.

7óra körül a főépület mellett álló két nagy üstből hasnyálizgató illatok áradnak, amitől lassan az egész csapat libasorba sorakozik, üres tányérjaikat szorongatva. A menü babgulyás, mely olyan gazdagra sikeredett, hogy a merőkanalat szinte kalapáccsal kell beleverni. Nincs is panasz senki részéről, halk beszélgetés közepette fogyasztja mindenki, miközben a háttérben korábbi Bozótmíves események videói pörögnek a kivetítőn.

Az asztalomhoz ül le Dínó, aki az EÜ-állomást is „őrizte”, beszélgetünk miközben a magunk faragta kanállal toljuk a gulyást. Meglepődve konstatálom, hogy mennyire maximálisan törekednek az „erdőbe csak a lábnyomod hagyd, és csak emlékeket hozz el” elvre. Például a menedék-pontnál a csapdaállításhoz felhasznált gallyakat a városi fák metszésénél szedték össze és hozták fel, hogy az erdő ne károsodjon a verseny során, vagy a verseny végeztével minden állomáshelyet a lehető legjobban eredeti állapotba állítanak vissza…

Galériához klikk a képre!

A vacsora végeztével még páran sörözgetnek az asztalok mellett, de lassan kopik a társaság, és 10 óra tájára már csak páran beszélgetnek. Hosszú nap volt…

Másnap reggel alig múlt 8 óra, de már ébredeznek a kemény legények… és lányok. A tegnapról maradt babgulyás mellett ácsorgok másodmagam, Dínóval reggelizünk, miközben summázzuk a tegnapi napot. Az eredményről csak sejtelmesen annyit mond, hogy természetesen nem a legnagyobb mellénnyel, arccal és hanggal érkező és játszó csapat nyert, hanem a legszerényebb és legcsendesebb. Kicsit elkalandozunk más Bozótmíves programokra is, majd a babgulyással végezve a főépület lépcsője előtt gyülekezni kezdő csapatok közé vegyülünk.

Pontban 10órakkor aztán Gerilla az utolsó helyezettől kezdve minden csapatot kiszólít, és oklevéllel, és pár apró figyelmességgel jutalmazza őket a többi szervezővel együtt. Jó látni, hogy bár sok csapat még a tegnapi vacsora után elszállingózott, de a leggyengébb csapatokból többen is maradtak, és igen is megtapsolják a többieket. Bár fáradt a társaság, de továbbra is jó kedélyű a hangulat.

Summa summárum… egy nagyon jó hangulatú, versenyszagmentes verseny volt a BOMIT, mely az élményen felül teljes mértékben hasznos és értékes információkkal gazdagít, egy lelkes és nagyon vidám szervező csapattal a háttérben… csak ajánlani tudom mindenki számára, hogy legalább egyszer részt vegyen rajta!

Következő BOMIT 2012 nyarán lesz, a felkészülést lehet elkezdeni, de nem feltétlen a kondi teremben kezd… ;-)

…s végezetül álljanak fel a 30fokos dobogóra a II. BOMIT teljesítők, íme:
(maximum 262pont volt elérhető)

1. Miért éppen Alaszka? 248 pont
(Czúcz Judit, Czúcz Bálint, Somay László)
2. Civilizált nomádok 206 pont
(Kovács Zsolt, Ferenc Schefcsik, Ureczky Bálint)
3. Suhanó Tevenyál 199 pont
(Balog Anna, Gottschling Gyula, Szalay Kristóf)

4. Veréb utcai fiúk 194 pont
5. Pernyeverők 193 pont
6. Potenciális Medvetápszer 191 pont
7. Sétáló Farkasok 186 pont
8. Sakálok 184 pont
9. Békacombok 184 pont
10. Bakonyi Aszfaltbetyárok Szövetsége 179 pont
11. Hidegvérűek 177 pont
12. Bozót Szamurájok 177 pont
13. CS.Á.P. 176 pont
14. Bakonyi Lőképelemzők 173 pont
15. Csév City 171 pont
16. Alföldi Vidrácskák 165 pont
17. Csalánleves 163 pont
18. MÁV Gyorsreagálású Habtest 139 pont
19. Fehér Sárkány Gyermekei 138 pont
20. 8.8 134 pont
21. Macskajancsik 131 pont
22. Loszt Polisz 106 pont
23. Felfelé fulladok, lefelé szédülök 90 pont
24. Csakbeérünk 73 pont
25. HyperCube 68 pont
26. V.O.P.L. Team 51 pont
27. CsontBrigád 28 pont
28. Irregular Airsoft Squad 23 pont
29. FonnyadtMakk 16 pont
30. Kétbalkezes machetelóbálók 0 pont