Menü

2006.09.13.     Hozzászólás 0

A berberek földjén

Többszöri le- és felszállással egybekötött repülőutunk során Casablanca érintésével jutottunk el Marakeshbe, a Berberek városába, mely mintegy 75 km-re fekszik É-ra az Atlasz-hegység lábától.

Rövid kétnapos itt tartózkodásunk városnézéssel, és a hegy megközelítésének megszervezésével telt.

A Medina szűk sikátoros útvesztőjében kerestünk magunknak szállást, egy igazi tradicionális berber szállodában. Nappal a város nevezetességeivel, utcai árusokkal, mágusokkal, kígyóbűvölőkkel ismerkedtünk, este pedig a Jema El Efna téren kellemes csalódással kóstolgattunk a helyi gasztronómia általunk még ehetőnek ítélt ételeit.

Tervünk az Atlasz hegység legmagasabb csúcsának Toubkal (4167 m) valamint A Ras n’Ouanoukrim (4083 m) és a Timesguida (4088 m) megmászása, valamint egy kilenc napos, 80 km-t is meghaladó trekking bejárása a Magas Atlasz azon vidékein keresztül, ahova csak gyakorlott, jól felkészült trekkereknek érdemes ellátogatni.
Magyarországi publikációt erről az útról nem találtam, így felkészülésünket hosszabb kutatómunka előzte meg. Próbáltunk anyagot találni az interneten, illetve rábukkantunk John Cleare – „TREKKING Great Walks of the World” könyvére, melyben sok hasznos információt olvastam.


A Magas-Atlaszban kellemesen túrázni és hegyet mászni csak akkor lehet, ha elfogulatlan vagy, és nem próbálod meg állandóan összehasonlítgatni a hegyen tapasztalt körülményeket az alpesi országok megszokott komfortjával. A hegyen mindig előrelátónak kell lenni és lassan, de egyenletesen kell előre haladni. Ha meleg van és erősen tűz a nap, létfontosságú a sok folyadék (minimum napi 6 liter/ fő), amit jó ha magaddal viszel, mert kevés a víznyerési lehetőség. Ez különösen igaz a főgerinctől D-re, a Szahara felöli oldalon. Érdemes víztisztító készüléket is magaddal vinned, mert a patakokból nyert víz nagy valószínűséggel szennyezet az esetleg feljebb legelésző juh, vagy kecskenyáj miatt. A patakok időszakosan, elsősorban a nyári hónapokban kiszáradnak, ezért érdemes tájékozódni a legközelebbi víznyerési pont pontos helyzetéről. Ez különösen igaz, ha a Toubkal régióján kívül túrázol, vagy hosszabb trekkingen veszel részt a hegységben. Nem ritka jelenség az étvágytalanság, különösen ha nem akklimatizálódtál kellőképpen a magassághoz. A tájékozódás a hegyen GPS használatával biztonságos, hisz megfelelő térképhez is nehezen lehet hozzájutni. A hegyi falvak lakosai csak berberül beszélnek, és csak egy-két ember minden faluban, aki (a tanító) beszéli a francia nyelvet, és tud segítséget adni az útirányról, a várható körülményekről. A hegységben a trekking megerőltető, a völgyek (1700 m) és a hágók (3500 m) közötti nagy szintkülönbség, illetve a nehezen járható terep miatt. A hegyen teljes önellátásra kell felkészülni!

1. nap: Imlil - Neltner-ház

Menetidő: fel 5h • Szintkülönbség: 1472 m • Távolság: 11 km

Tábor: A Neltner-ház előtti füves térségen, a sátorhelyek néhol kialakítva.


Marakech-ből végül is taxival sikerült elutaznunk Imlilbe, túránk kiindulási pontjára. A taxiból kiszállva gyorsan tájékozódtunk a helyi viszonyokról. Ebben nagy segítségünkre volt a helyi hegyivezetők egyik csoportja, akik azonnal felajánlották szolgálataikat, segítségüket. Mi tudattuk velük, hogy magunkban, teherhordók és vezető nélkül kívánunk nekivágni a 10 naposra tervezett útnak. Ez igen meglepte őket, és amikor látták, hogy hátunkra vesszük a közel 30-kg-os zsákjainkat és elindulunk, barátságosan búcsúztak, és lelkünkre kötötték, hogy feltétlenül látogassuk meg őket, ha visszatérünk. Egyikük még magyarul is énekelt nekünk néhány sort egy ismert magyar népdalból. Igencsak feldobott bennünket, hogy a világ ilyen távoli pontján is ismerik a magyarokat, és egy ilyen gesztussal kedveskednek.
Az útvonal Imliltől a Neltner házig az Atlasz-hegység leggyönyörűbb völgyében, a Mizane-völgyben vezet. Imlilt elhagyva meredeken szerpentineztünk majd egy kis szurdokon átvezetve elhaladtunk a tőlünk balkézre eső Aroumd (1920m) falu mellett.

A falu a völgy túlsó lejtőjére épült. Elhagyva a falut, majd a helyi berber lakosok által művelt gyümölcsös ültetvényeket, kereszteztük a völgy alját egy kiszáradt köves folyómederben. Majd átérve a völgy bal oldalára meredeken emelkedtünk ki a völgy közepének síkjából. Folyamatos, nagyjából egyenletes emelkedéssel, néhol szerpentinezve haladtunk a völgy belsejébe és eljutottunk a 2310 méteren fekvő Sidi Chamharouch faluba (2h 15 perc)

A kis települést mindössze huszonöten lakják. Ez nem túl nagy szám, de a népességhez képest relatíve sok boltot "kávézót" láttam, elsősorban a turisták csalogatására. A hely nemcsak a turisták számára népszerű, hanem a helyi zarándokok körében is, akik a víznyerési lehetőség miatt gyakran megfordulnak itt, mivel abban a hitben élnek, hogy az itt nyert víz gyógyító erővel bír. Azt feltételezik az itt eredő forrásról, hogy vize különösen jó mozgásszervi betegségek kezelésére. Mi is megálltunk egy pár perce a faluban és megnéztük a boltokat, a helyi lakosok legnagyobb megelégedésére. Talán a meleget enyhítő mosakodásra használt víz gyógyító ereje is hozzájárult ahhoz, hogy túránkat minden baj nélkül teljesítettük.

Elhagyva a falut, mely ebben a völgyben az utolsó településnek számít, meredek szerpentinen folytattuk utunkat, követve a völgy kanyarulatát. A völgy jobb oldalán haladtunk. Itt már láthattuk balról a Toubkál hegytömegét.
Körülbelül két órával azután, hogy elhagytuk Sidi Chamharoucht, megláttuk a völgy mélyén a Neltner házat, melyet további 20 perc elteltével értünk el (3207m). A ház tulajdonképpen egy épület együttes, mely a Francia Alpin Klub (CAF) kezelésében üzemel. Mi a háztól 100 méterrel lejjebb egy szikla tövében vertünk sátrat.

A házban konyha, melegvizes zuhanyzó is van. 1€ -ért (10 Dirham) kulturált körülmények között meg lehet fürödni, ha valaki sátorban táborozik. Tekintettel arra, hogy mi a csúcs megmászása után egy 10 napos trekkingre indultunk, minden felszerelésünk megvolt ahhoz, hogy ne keljen a házban aludni és fogyasztani. De azért a zuhanyozás élményét nem hagytuk ki !


2. nap: Neltner-ház - Ras n'Ouanoukrim – Timesguida - Neltner-ház


Menetidő: fel: 4h30 le: 2h • Szintkülönbség: fel: 892 m, le: - 892 m • Távolság: 8 km
Nehézségi fok: UIAA I+, (télen: PD)
Tábor: A Neltner-ház előtti füves térségen, a sátorhelyek néhol kialakítva.

Másnap korán indulva, egyenesen felmentünk a ház felé vezető széles kőlépcsőn, majd balról elhagyva a fő épület bejáratát még tovább emelkedtünk a ház mögött kb. 50 métert. Itt elhaladtunk másnapi úti célunk a Toubkál felé vezető út mellett.
Innen egyenesen haladtunk tovább a völgy belseje felé, széles törmelékes terepen, tőlünk balkézre a Mizane patak medre. Az út jól kijárt, nem eltéveszthető, helyenként szűkületekben halad. Egy meredekebb felszökés után egyre beljebb haladva a völgy legbelső pontjához majdnem szintben haladtunk. Nem sokkal utána ismét emelkedtünk, míg újból elágazáshoz értünk. Balra a patakon átkelve az út tovább vezet a Tizi Ouanoums (3664 m) nyereghez, mely innen nézve meredeken szerpentinezik a völgy szemközti oldalán és átvezet a Tifnout völgy felé az Ifni tóhoz és lejjebb Amsouzart faluba.

Mi egyenesen mentünk tovább, fel egy széles lejtőn melyet hatalmas sziklák törnek meg. Ezeket balról érdemes megkerülni a Bou Ouzzal alatt. Száraz időszakban számos kőgörgeteges és sziklás szerpentinen a völgy jobb oldalán juthatunk egyre magasabbra, majd fel a Tizi Ouagane (3735 m) nyeregbe (háztól 2 óra).

A nyeregből átkelési lehetőség nyílik a D-i oldalra az Agoundis-völgy felé. Közvetlenül a D-i oldalban néha még nyár végén is nagy tömegű hófolt lehetséges, mely megnehezítheti az amúgy is nehezebb túlsó oldalon a leereszkedést. Mi innen a keleti gerincen folytattuk az utat. Néhány méter vízszintes után jobbra enyhén kitérve a Neltner-ház felőli oldalban, majd vissza a gerincre egy kettős kiemelkedő sziklataréjhoz. Innen tovább a gerincen, majd jobbra traverz át egy kis kuloáron, melynek oldalsó bordáján ismét vissza a gerincre. Követjük a gerincet (I+), mely feljebb haladva széles kőtörmelékbe megy át. Itt általában 30 méter távolságban balra vezet az út a sziklaletöréstől. A gerinc utolsó szakasza ismét sziklássá válik, majd elérünk az előcsúcsra, mely csak néhány méterrel alacsonyabb. Itt enyhén jobbra tartva le egy közbülső kis nyeregbe, majd a túloldalon néhány métert könnyű fallépcsőkön fel a csúcsra. Menetidő az Ouagane-nyeregból 1,5 óra, a háztól összesen 3,5 óra.
Elérve a Ras csúcsot lejöttünk a csúcsról az előcsúcs és a fő csúcs közötti bemélyedésbe, majd az előcsúcsot jobbról megkerülve déli irányban értük el azt a széles nyereget (3968 m) mely a Ras n'Ouanoukrim és a Timesguida csúcsát választja el egymástól. Innen egy széles kőtörmelékes háton egyenesen minden nehézség nélkül jutottunk fel második 4000-es csúcsunkra.

A csúcsról lemenetben nem szükséges újból felmenni a Rasra, hanem azt elkerülve ÉK-i irányban ereszkedtünk a Ras oldalában, majd meredek terepen le egészen a K-i gerincig egy széles kőtörmelékes hegyoldalban. A gerincet az első meredekebb felszökés fölött értük el, innen már a Ras n'Ouanoukrim csúcsra vezető keleti gerincen folytattuk az utat. A csúcsról 1 óra alatt elértük a Tizi Ouagane (3735 m) hágót, majd egy újabb órán belül lejutottunk a Neltner házhoz illetve a táborhelyünkhöz.


3. nap: Neltner-ház - Toubkal - Neltner-ház

Menetidő: fel: 4h le: 2h • Szintkülönbség: fel: 960 m, le: - 960 m • Távolság: 5 km

A Toubkal Észak-Afrika, az Atlasz hegység és Marokkó legmagasabb csúcsa. Louis Neltner (akiről a Toubkal lábánál épült túristaházat is elnevezték) a következőket írta a hegységről: "Nem szebb, se nem csúnyább mint az Alpok, de mégis más". A hegység benszülött lakosai a Berberek, a hegyet Idraren Draren (Hegyek hegye) néven ismerik. A Toubkal Masszivum nagyrészt zöld vulkanikus kőzetből, andezitből és riolitból épül fel, melyek óriási törmelékes lejtőket alkotnak. A fárasztó emelkedők mindenkiben mély nyomokat hagynak, ezért ha valaki az Atlaszban szándékozik trekkingezni, vagy hegyet mászni, annak érdemes lélekben erre előre felkészülni, és így már biztosan szeretni és élvezni fogja. A hegység legmagasabb csúcsa a Toubkal 1923-ig nem volt még jegyezve, annak ellenére, hogy feltehetően Berber emberek már jóval előbb megmászták.

Eleinte az előző napi útvonalat követtük, majd a ház mögött az első elágazásnál balra kanyarodtunk, egyenesen a Toubkal irányába. Kereszteztük azt a kis szurdokot, melynek alján a Mizan patak (Ait Mizane) folyik. Átkelési pontunk egy kisebb vízesés aljában, majd a patak túlodalán egy meredek sziklalépcsőn másztunk fel a szurdok másik oldalán. Eleinte simára csiszolódott, kőbabákkal megjelölt, táblás köveken, majd elértük annak a hatalmas törmelékes kúpnak az alját mely a csúcs felé vezető D-i völgy bejáratához vezet. A csúcsról lehúzódó NY-i gerinc ugyanis két oldalvölgyet választ el egymástól. Az egyik az É-i völgy, melyet inkább lemenetre javaslok, a másik. a D-i völgy, mely inkább felmenetre alkalmas. A törmelékkúp jobb oldalán kezdtük meg az emelkedést, majd haránt irányban emelkedve átmentünk a baloldalra, kissé laza omlatag kőgörgetegen.

Elérve a túlsó oldalt szerpentineztünk tovább, most már az óriási törmelékkúp bal oldalán, feljebb attól balra füves párkányokon, míg elértük a völgy bejáratát. Körülbelül egy óra alatt értük el a Neltner-háztól is jól látható hatalmas sziklatömböt. Innen tovább követtük az ösvényt, mely bevezetett bennünket a D-i völgy középvonalába. Itt több helyen nagyobb méretű sziklák között kellett a felfelé vezető utat megtalálni. A völgy közepét elérve áttértünk annak jobb oldalára, ahonnan már sokkal enyhébb lejtésű kőtörmeléken folytattuk az utat egészen a nyeregig (Tisin Toubkal 3924m). Közvetlenül a nyereg előtt kissé meredekebb laza szerkezetű köveken haladtunk. Az út a nyeregig összesen 2 óra 30 perc, de a nehezén már túl voltunk. Érdemes lassan és egyenletesen haladni. Ha úgy érzed, nehezen veszed a levegőt a magasság miatt, akkor is jobb inkább lassabban menni, mint megállni.

Tisi-n-Toubkal egy széles lapos nyereg, melyet elérve jobbra fordultunk és követtük a gerincet. Egy meredekebb felszökés után már látható a csúcs és a tetején elhelyezett háromlábú piramis alakú gúla. A gerinc innen enyhén jobbra kanyarodik, jobbról meredek letörések mellett haladtunk el. Ezektől kissé balra tartva egyre feljebb, míg elértük az utolsó most már közvetlenül a csúcskupolára vezető gerincszakaszt. Innen folytattuk utunkat a gerincen, habár ez egy kicsit nehezebb (UIAA II.), de meg lehet kerülni balról is. Teljes menetidő a háztól 4 óra. A csúcs NY-i irányban lapos széles térséget alkot, míg a K-i oldala meredeken szakad alá. A csúcsról felejthetetlen kilátás nyílik D-felé a sivatagra, melynek monoton vízszintes síkját a kialudt Siroua vulkán töri meg.

Visszafelé ugyanezen az úton 2 óra alatt jutottunk le a Neltner-házhoz.


4. nap: Neltner-ház – Tizi Ouanoums – Ifni tó



Menetidő: fel: 1h45 le: 2h30 • Szintkülönbség: fel: 457 m, le: - 1355 m • Távolság: 8 km

És eljött a nagy nap. Korai ébredést követően útnak indultunk egy közel 80 km-es túrára, a hegység azon részén, ahol már semmiféle külső segítségre nem számíthattunk, csak tapasztalataikra és felszerelésünkre. A völgy legmélyébe jutva egy meredek szerpentinen hatalmas függőleges sziklák mellett elhaladva jutottunk fel a 3664 m magas Ouanoums nyeregbe.

Ez volt az a pont, ahonnan még visszafordulhattunk volna, de a főgerinc túloldalán csalogatva várt minket egy ismeretlen világ. Úgy terveztük, hogy estére elérjük az Ifni-tavat, mely 1300 méteres mélységben lent szinte elérhetetlen célként csillogtatta meg türkizkék felszínét. Az út lefelé rendkívül meredek sziklás terepen haladt, néhol mászva kellett a 30 kg-os hátizsákjainkkal továbbhaladni. Délután 4 óra körül elértük a tó előtti sík terepet, majd a tó partját, ahol az öklömnyi kövek között megpróbáltunk egy aránylag kényelmesnek mondható sátorhelyet találni.

Nagy meglepetésünkre a tópart melletti „szállodasor” (sárból tapasztott kunyhók a hegy oldalában) egyik „bárjában” ismét feltölthettük vízkészletünket, és mivel sörrel nem szolgáltak, így beértük egy „berber whisky”-vel. Mivel a muszlin vallás tiltja a hívei számára az alkohol fogyasztását, ezért a marokkói nemzeti ital a menta tea, amit ők „berber whisky”-nek neveznek. Ezzel kínálják meg a vendégeiket, illetve ők is nagy mennyiségben fogyasztják a menta termesztett és vad változatából készített főzetet egyaránt. Rendkívül jó élettani hatása miatt a túránk során mi is gyakran fogyasztottuk, előfordult, hogy a vadon termő zöld növényből főztünk magunknak teát.


5. nap: Ifni tó – Amsouzart – Tissalda
i


Menetidő: le: 2h fel: 3h • Szintkülönbség: le: -572 m, fel: 354 m • Távolság: 16 km
Másnap reggel ismét sátrat bontottunk, majd az Ifni-tavat megkerülve jutottunk fel egy széles nyeregbe. Itt szembesültünk először azzal, hogy a gerincre felérve az út háromfelé ágazott nagyjából azonos irányba. A térképünk szerint itt egyértelműen haladt az út Amsouzart település irányába. Merre tovább? A GPS és a nálunk lévő térkép segítségével némi tanakodás után elindultunk az egyik úton. Amikor megláttuk a városka házait, akkor nyugodtunk meg, hogy a jó irány mellett döntöttünk, és nem kell újra visszajönni a gerincre. A város egy patak mellé települt. A zöld felületek, az árnyas fák látványa kedvezően hatott kedélyállapotunkra. Ezt fokozta egy hűvös, árnyas helyen elfogyasztott menta tea, majd egy hidegre hűtött sárgadinnye élvezete. Mielőtt nagyon belemerültünk volna a hűsölésbe, tovább kellett indulni az aznapi végcélunk, a 2094 m-en fekvő Tissaldai, a völgy utolsó települése felé. Itt terveztük a következő éjszakát.

Sajnos Amsouzart egy folyó melletti, mélyen fekvő település, így először visszakapaszkodtunk a völgy elágazásához, majd ezután fordultunk be a Tifnout völgy irányába. A délutáni szakasz emelkedése csak 354 m volt, így aránylag könnyedén jutottunk el a falu határába először a völgyet a bal, majd a patakot keresztezve áttértünk annak jobb oldalára, ahol egyre magasabbra jutva elhagytuk azt. Tissaldai falu már csak néhány házból állt, nyoma sem volt boltnak, kávéháznak, szállodának. Találtunk viszont egy bő vizű patakot, amely mellett felvertük a sátrunkat.

[ful 3. oldal]

6. nap: Mivel igen kora délután leértünk a faluba, azt terveztük, hogy kihasználjuk a bő vizű patak adta lehetőséget., egy kicsit rendbe tesszük magunkat és a cuccainkat is. Sajnos azonban a tervünket meghiúsítatta az, hogy a falu apraja-nagyja komoly érdeklődéssel figyelte ténykedésünket. Szinte mindenki kivonult a táborunk felett húzódó hegyoldalba, hogy szemügyre vegyék az idegen jövevényeket. Az éjszakát is azzal töltöttük, hogy sátrunkból figyeltük a falu férfitagjainak éjjeli ténykedését, ugyanis a sátrunktól nem messze lévő patak medrét ásták át másik irányba. Ezt csákányozták egészen hajnalig igen hangos szóváltások mellett. Mi egyszerűen nem tudtuk elképzelni, miért vonul a sátrunk felé egy csákányokkal felszerelt férficsapat! Csak reggel derült ki, hogy a patak vizét terelték el a település egy másik része felé, így biztosítva annak vízellátását. A nagy ijedtségre másnap egy kicsit tovább aludtunk, és úgy döntöttünk, nem megyünk tovább csak a következő napon.


7. nap: Tissaldai – Tizi’n Tarhaline – Tifni – Tizi’n Tifourhate - Likemt


Menetidő: fel: 6h30 le: 2h30 • Szintkülönbség: fel: 1555 m, fel: 1000 m • Távolság: 16 km
Korán reggel indulva még nem tudtuk, de estére már beigazolódott, hogy az egyik legkeményebb napnak nézünk elébe. Hajnalban 4 órakor bontottuk táborunkat és tovább kapaszkodtunk felfelé a völgyben egyre meredekebb terepen, míg egy megerőltető 5 órás gyaloglás után felértük a Tizi’n Tarhaline hágóba.

Mint minden gerinc átkeléskor itt is egy újabb völgy, újabb kihívásokkal tárult elénk. 500 méterrel alattunk egy Tifni nevű falucska feküdt, mely egész utunk során a legeldugottabb, legtávolabb fekvő település volt mindenféle civilizációs behatásoktól. Egy meredek kiszáradt szurdokvölgyön keresztül értünk be a faluba, ahol a helyi lakosok nem kis csodálkozását váltottuk ki megjelenésünkkel.

A falu egy hatalmas medencében fekszik, melyet É. felől az Aksual 3903 m, Iguenouane 3882 m és az Anrhermer 3892 m csúcsai határolják. Mivel még csak dél volt, úgy döntöttünk tovább folytatjuk utunkat, de sajnos nem találtuk a tovább vezető utat. Kommunikálni igen nehezen tudtunk, mivel a berber nyelvjárás nem az erősségünk, így egy fiúcska vezetett ki a faluból néhány baksis fejében. Délután átmásztunk az Aksual D-i oldalgerincén és annak túloldalán vertünk csak tábort.


8. nap: Likemt - Tizi’n Likemt - Tacheddird


Menetidő: fel: 3h le: 2h30 • Szintkülönbség: fel: 890 m, le: 1226 m • Távolság: 9 km
Táborhelyünk Likemt felett volt, ahonnan reggel tovább indultunk. Utunk keresztül vezetett a falun, ahol megint népes közönség hosszú sorfalai között haladtunk végig. Egy kicsit bekeveredtünk a falu labirintusába, utunk egyszer csak egy kecske ólba torkollott. Végül mégiscsak megtaláltuk a helyes irányt. Az úton volt aki menta teával és kenyérrel kínált bennünket.

Magunk mögött hagyva Likemt falut ÉNY-nak fordultunk és meredeken emelkedtünk egészen a 3540 m-en lévő hágóig. Az út ezen szakaszán forró szaharai szálviharban volt részünk 60-70 km-es széllökésekkel, mely szárazságérzetünket tovább fokozta. 3 órás kemény küzdelemmel jutottunk fel a hágóba, ahonnan már látszott aznapi célpontunk, a 2300 méteren fekvő Tachedirt település.

Lefelé ereszkedve úgy terveztük, hogy még a falu előtt tábort verünk már amennyire ezen a rendkívül köves terepen ideális sátorhelyet lehet találni és csak másnap fogunk áthaladni a falun. Ne kis megelégedettségünkre találkoztunk egy velünk szembe haladó karavánnal, akikkel együtt töltöttük az éjszakát. Szakácsuk miután elmeséltük neki honnan jöttünk, vendégül látott bennünket egy szerény vacsorára. Mit ne mondjak, igencsak jól esett, hisz már eléggé untuk a zacskós levest és a szárított tésztát.


9. nap: Tacheddird – Tizi’n Tamatert - Imlil


Menetidő: fel: 2h le: 2h • Szintkülönbség: le: 575 m • Távolság: 10 km

Másnap utolsó táborhelyünket elhagyva leereszkedtünk a faluba, majd NY. felé vettük az irányt. Most már éreztük, hogy célegyenesben vagyunk, hisz úgy terveztük, hogy még aznap délutánra visszaérkezünk Imlilbe.

Innen már láttuk az előttünk húzódó utolsó akadályt, a Tamatert hágót, melyen átkelve ismét a Mizane oldalában szerpentineztünk, a völgy aljában fekvő Imlil irányába..
A faluba beérve betértünk az első étterembe, ahol bevágtunk egy nagy adag tazsint. Ez egy marokkói nemzeti étel, cserépedényben sütött hús párolt zöldségekkel, igen gazdagon fűszerezve. Jól esett volna utána egy sör, amivel sajnos itt sem szolgáltak.

A késői ebédet követően kerestünk egy szálláshelyet, ahol megfürödtünk, és végre megszabadulhattunk nehéz zsákjainktól. Két napot töltöttünk ebben a városkában, hisz a taxi csak két nap múlva jött értünk. Felkerestük az induláskor megismert hegyivezetőket, akik régi ismerősként fogadtak, az utcán mindenkinek elmondták, hogy mi 10 napig egyedül, vezető és öszvérek nélkül milyen nagy utat tettünk meg a hegyen. Nagy népszerűségre tettünk szert körükben.

Visszatérve Marrakechbe megszerveztünk egy 5 napos túrát a sivatagba, ahol további kalandok vártak ránk.


Forrás: www.outdoorsport.hu

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.