Menü

2015.07.03.     Hozzászólás 0

A Millstatti-tó top 5 legjobb programja

Túrázás a Weg der Liebe-n majd 2000 méteres magasságban, fürdőzés a tóban és relax a fürdőházban, bringázás a tó körül, valamint közös halászat, hogy az ebédünk is meglegyen!


Uhh, hát igen, hol is kezdjük a történetet, persze-persze hát valahol az elején..

Már többször is volt alkalmunk a Millstatti-tóhoz látogatni, ahová a visszatérés mindig jóleső érzéssel tölt el bennünket. Azt ugyan nem mondhatjuk, hogy a tó ezer arcát ismerjük, de azért ahhoz elég sokat, hogy érezzük, a tónak és környékének határozottan van valami varázsa.

Itt Millstattban mintha megállna az idő, vagyis nem csak hogy megáll, hanem mintha egy olyan hegyekkel körbevett mini paradicsomba csöppennénk, ahol a világ összes baja eltörpül, nem látunk mást, csak a csillogó vizet, kiegyensúlyozott embereket és a magával ragadó természetet. Nem léteznek az itthoni gondok, egyszerűen csak átadjuk magunkat a szívélyes vendéglátásnak és a tó simogatóan lágy vizének.


Hotel KOLLERs - a karintiai szállodák Maybach-je

Természetesen erre az érzésre igencsak ráerősített fantasztikus szálláshelyünk, a Hotel KOLLERs mindennel felszerelt stílusos szállodája, ahol nem tudtunk olyat kitalálni, ami ne lenne itt elérhető. A tóparti dús fűben megannyi napozóágy várja gazdáját, az úszásban elfáradt és szaunázásban kitikkadt vendégeket a kültéri bár várja frissítőivel, illetve akinek nem elég kellemes a víz hőfoka, az beleereszkedhet a víz színén lebegő melegített vizű medencébe, ami télen is működik.

A szálloda egyedülálló szolgáltatása a tó közepén lebegő kis sziget, amelyet romantikus alkalmakra tartanak fent. Amennyiben valakinek kedve támad párját egy különleges vacsorára meghívni, akkor a finom vacsora bizony motorcsónakkal érkezik a "házhoz".

Ilyen körülmények között nyilván könnyebb az átlényegülés, hogy a szobák komfortját ne is említsük. Másnap reggel nehezünkre is esett kicsit elhagyni ezt a környezetet, de ennél persze azért jobban izgatott minket, hogy megismerhessük a régió új túraútvonalát, a "Weg der Liebe"-t, magyarul a Szerelem Útját.

 

"Weg der Liebe", a Szerelem Útja


Kilátás az Alexanderhüttétől Forrás: www.mozgasvilag.huGalériáért katt a képre!

Mint ahogy minden szerelemmel együtt jár a küzdelem, úgy nekünk is fel kellett magunkat küzdeni a túra kiinduló pontjához, a Millstatti-tó fölött 1625 méteres magasságban található Schwaigerhüttéhez. A tótól ez 800 m szintemelkedést jelent, amely autóval annyira nem jelent különösebb gondot, de a kerékpárosok előszeretettel izzasztják magukat ezen a szakaszon, hogy aztán a hegygerincen örömkerékpározásba csapjanak át.

A Schwaigerhüttétől már mi is gyalogosan vágunk neki az útnak, ahol a négykerekűeknek egy sorompó jelzi egyértelműen, hogy számukra nincs tovább. Ez szerintünk is így van jól, ezért a túrabotjaink után nyúlva már fel is készültünk az induláshoz. Egy rövidebb szerpentines gyaloglás után elértük az 1786 méteren lévő Alexanderhüttét, amelyet megkerülve, jól látható szürke tábla hívja fel figyelmünket a Szerelem Útjára. A táblán feltűnő szerelmes üzenetek minket is arra késztetnek, hogy valami jelzést hagyjuk itt magunkról az utókor számára, ezért egyből a piros filc felé nyúlunk, hogy a pillanatot megörökítsük.

A továbbindulás előtt még felhörpintettük gyógynövényes szörpünket és az itteni biogazdaság legjobb sajtjaiból bekaptunk pár falatot, hogy éhség ellen kellően felvértezve vágjunk neki a kb. 11-12 km-es túrának. Ahogy feljebb értünk, úgy nyílt ki előttünk az alpesi táj, a nap kellő melegséggel sütött, de egy kis széllel megspékelve igazi kiránduló idő kerekedett a nap folyamán. Hogy el ne felejthessük milyen úton járunk, utunkat kétszemélyes padok szegélyezték, ahol párkapcsolati kérdésekre válaszainkat egy kis könyvbe jegyezhettük fel. Kíváncsiságunk persze nem hagyott nyugodni bennünket, ezért fellapoztuk mások válaszait is, amelyek alapján nyugtáztuk, hogy még mi is kellően szerelmesek vagyunk.

Néhány száz métert követően belebotlottunk két sétálgató csacsiba, akik határozottan jöttek velünk szemben az út szélén. Ebből sejthettük, hogy már közel járunk a Millstätterhüttéhez (1876m), amely utunk alatt immár a harmadik menedékház. A hütte igazi kis állatfarmmal rendelkezik: tehenek, kecskék és néhanapján pónilovak is feltűnnek itt. Mivel az Alexanderhütte sajtjai ekkor még kitartottak a gyomrunkban, hamar tovább is álltunk és folytattuk utunkat a hegy oldalában. 

Pár km emelkedő után elértük a Gránát Kaput, amely mellett a kis páros padunkra le is huppanhatunk. Előtte nem árt a kapu alatt átsétálni, hogy a helyiek szerint ezáltal némi szerencsére tegyünk szert. Rajtunk ne múljon, gondoltuk.. lehet ennek tudható be az az extra méretű gránát darab, amit a földön találtunk? Ezt már sosem tudjuk meg, ám a gránáttal a zsebünkben ennek tudatában vígan mentünk tovább.

Az emelkedőkkel innentől fogva nem volt gondunk, viszont a térdfájósak most biztosan feljajdulnak, igen-igen, innen néhány km-nyi lejtő következett. A túra végén persze minden fájdalmunkat feledtette velünk a Lammersdorfer Hütte ízletes osztrák császármorzsája, valamint a mennyei helyi joghurtos gyümölcsital.

 

2,5 óra relax - szauna, fürdőzés, lebegés a vízen


Egyre apróbbnak érezzük magunkat Forrás: www.mozgasvilag.hu
Galériáért katt a képre!

Jutalmainknak ekkor még bőven nem volt vége, hiszen visszatérve Millstattba tárt karokkal várt bennünket az I. Karintiai Fürdőház, amelynek hangulatos szaunáiban, pihenőágyain, illetve medencéjében élvezhettük ki a lemenő nap utolsó pillanatait. A fürdőháznak egyébként közvetlen kapcsolata van a tóval, így aki nem elégszik meg a medence nyújtotta lazulással, csobbanhat egyet a kicsit hűvösebb vizben is. A napra a koronát az itt elfogyasztott vacsora tette fel, amelyet meg-megszakított a szinte kivételes szépségű naplemente, amelynek sugarai utópisztikus fényben fürdették a tájat. De tényleg..

Az élmény és a pezsgő után kissé bódultan tértünk vissza szálláshelyünkre, hogy testben és lélekben felkészüljünk a következő napi kerékpáros programra.



KTM kerékpárokkal a tó körül


A kerékpárútról remek a kilátás a tóra Forrás: www.mozgasvilag.hu
Galériáért katt a képre!

Kerékpárjainkat a seebodeni kölcsönzőből hoztuk el, amelyek vegyesen elektromos trekking és KTM mountainbike-ok voltak. Az csak később derült ki, hogy a KTM-eknél némi szervizeléssel a kerékpározás öröme teljesebb lett volna, ha nem kellett volna recsegős lánccal, lecsúszó nyeregcsővel és elforgó nyereggel bíbelődnünk.

Mindettől elvonatkoztatva, majd némi kerékpár csere-bere révén visszatért a kedvünk és a lendületünk is. A tó déli oldalán lévő erdős részen futó kerékpáros ösvény árnyas- és néhol panorámás útvonala mindenki kedvencévé vált, ahonnan menet közben remek rálátás nyílt a tóra. Az úton ritmusosan fel-le hullámozva, a lejtőket kicsit megtekerve igen élvezetes élményt nyújtott a bringázás. A 14 km-es erdei szakasz után jött a forduló és Döbriach települését elhagyva a szintén 14 km hosszú második szakasz, az északi oldalon immár az autóút mellett haladt tovább.

 


Féldrágakő vadászat a Granatiumban

Mi ezúttal ezt a részt kihagytuk és a nap végén inkább kis komphajóval visszahajókáztunk Seebodenbe. Ám mielőtt még ezt megtettük volna, néhány kellemes program várt még ránk. A Sittlinger Strandfürdő ízletes karintiai ebédszünete után ismét kisbuszba pattantunk és elautóztunk Radentheinbe, hogy a gránátokkal közelebbi barátságot köthessünk. A Granatium múzeumi részében megismerkedhettünk magával a kővel, előfordulási helyeivel, típusaival és felhasználási területeivel is. Megtudtuk azt is, hogy a történet szerint a gránát a szerelem és szenvedély köve, amelyet a helyi hölgyek ezért szívesen is viseltek.

A gránát manapság még mindig divatos féldrágalőnek számít, mélybordó színével egy érett és karakteres vörösbort juttat az eszünkbe. A múzeumból alagút vezet a gránát lelőhelyéül szolgáló barlangba, ahol természetes környezetében is szemügyre vehettük. A barlangból kilépve igazi meglepetés fogadott, hiszen Werner, a gránátfalak örzője és a gyerekek kedvence, szemüvegekkel és kis kalapácsokkal felszerelve várta, hogy mi is nekiessünk a kövek külszíni fejtésének. Na ez pont az a hely, ahol a felnőttekből is gyerek lesz, elszántan püfölni kezdtük hát a falat, hogy néhány kis követ megkaparinthassunk magunknak. Nagy öröm volt végül, amikor sikerült kiütnünk egyet-egyet a falból, mivel egyáltalán nem volt könnyű.

Kb. fél órás szorgos munka után nagyjából mindenki egy kis darab kő tulajdonosának mondhatta magát, ezért a Granatiumot boldog mosollyal hagyhattuk el. Mosolyunk nem sokkal később a helyi sörfőzdében tovább szélesedett az igazán friss és tartosítószer mentes helyben főzött söröktől. A Schilling Sörfőzde igazán kitett magáért és a legfinomabb söreit kínálta nekünk. Aki erre jár, ne mulassza el meglátogatni őket!


Amikor a pórul járt hal csapdába esik..

Mielőtt hazatértünk volna Magyarországra, utolsó napunk reggelén kieveztünk Peterrel, a helyi halász család leszármazottjával, hogy hálójával kifogjuk a napi halellátmányt. A tóra jellemző fajta a Reinankefisch, amely egy fehérhusú maréna féle. A napi 30-40 db kifogott hal egyébként nem károsítja a tó ökoszisztémáját, sőt egyből mennek is a konyhára, hogy a vendégek ízlelőbimbóit csiklandozzák.

Mi is versenybe szálltunk hát a halfalatokért, a tótól felsétáltunk Peterrel a Familienhotel Post éttermébe, hogy végigegyük a halmenüt, amelyben volt sushi, fűszeres füstölt halkrém, roston hal céklás rizzsel és petrezselymes burgonyával, valamint újszerű halburger pirított zsömlében és izgalmas szószokkal. A tetejére fojtásként pedig még egy almásrétes is jutott.

Ezek után jó is volt, hogy több aktív program nem szerepelt a tervben, hiszen örültünk, hogy a kisbuszig el tudtunk vánszorogni. Ma már viszont visszagondolva ezekre a halételekre, szívesen végigennénk újra bármikor!

Szóval nemsokára találkozunk!

 

Az utazás lehetőségét ezúton is köszönjük az Osztrák Idegenforgalmi Hivatalnak, a Millstatti Turisztikai Hivatalnak és a Kärnten Werbung GmbH-nak!

 

Olvass többet a témáról: Millstatti-tó, karintia, ausztria, kerékpártúra, túra

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.