Menü

2011.02.08.     Hozzászólás 2

9 nap Erdélyben - VI. rész

A tó vize helyenként sokszorosan sósabb, mint holt-tengeré, így sebbel nem igen ajánlatos belemenni…


<<Ötödik nap 

 

 

 

Sóbánya
A parajdi sótelep Európa egyik legnagyobb sótartaléka, a sótömzs maga 1,2 km x 1,4 km átmérõjû, enyhén ellipszis alakú és 2700m mélységbe gyökerezik. Több száz jõvõ-év kibányászható sóját rejti magába, Erdély gazdagságának egyik legjelentõsebb, és szinte feneketlen kincsesládája. A földalatti gyógykezelés az 1960-as években kezdõdött Parajdon, ekkor még a Dózsa György bányarészleg adott otthont a légúti betegek számára. 1980-tól az "50"-es szinten rendezték be a kezelési és látogatási részleget, a felszíntõl számítva 120m mélyen. A bejárattól, 1250m hosszú tárón vezet az autóbusz útja a szpeleo- és klimatoterápiás kezelésre alkalmas bányatermekig.

 

Hatodik nap, hamár só, legyen belőle sok. Kezdésnek (miután sós-kiflit reggeliztünk) lesétálunk a bánya bejáratához, hogy pár órára leereszkedjünk a gyógyulást remélők közé. A pesti tömegközlekedéshez edzetteknek meg sem kottyan a tömeg, mellyel verekszünk a buszra feljutásért, majd két perccel később a maradék oxigén molekulákért. Ablak nincs nyitva, a busz pedig továbbra is a tűző napon ácsorog. Végül záródnak az ajtók, lehet, hogy elöl valaki elájult és megszánta a sofőr… vagy csak estében lefejelte a gombot.

A mélyben aztán csípős hűvös, és hirtelenjében benzingőzzel és sóval telített levegő csap az arcunkba. Mire leérünk a még mélyebben elhelyezkedő termekbe vezető lépcsőkön nincs is szükség a pulóverre, és szerencsére a benzinszagnak sincs nyoma. Lenn elviselhető tömeg és hatalmas terek fogadnak minket. Az ember akár merre néz ücsörgő, vagy épp tollaslabdázó, hintázó embereket lát. Sokuk napi rendszerességgel jár ide le, és nem pár órácskára, mint Mi.

 

 

Pár órányi séta idelenn az egészségünkért, majd egy kávé az egyik büfében, mielőtt a felszínre indulunk. Fenn fejbevágóan forró az idő, főleg a hőmérséklet különbség miatt. Gyalogszerrel célozzuk be a falu másik végén található sószurdokot, ahol a felszínre törő sótömbök, és az esővízben feloldott és lemosott fehér erecskék nem evilági képet alkotnak az élénk zöld fűvel körbe véve. Sajnos a szurdok egyetlen hídját, melyen átkelve folytathattuk volna utunk körbe a szurdokban, elmosta egy nagyobb esőzés, így félbe kell hagynunk ezt a sétát.

 

Sószurdok
Parajd határában, a mélyben húzódó sótömb felett, ezen a területen vékony földréteg húzódik csak, így a Korond-patak és a csapadék változatos formákat, látványos sóalakzatokat, sószurdokot, sószorost hozott létre. Kitermelése nem gazdaságos, így turista látványosságnak megmaradhatott.

 

A szállásnál aztán magunkhoz vesszük a fürdőruháinkat, hogy a napot a legsósabb programmal zárjuk: a Medve-tóval. Maga a strand a 3 tavacska közül a legnagyobbra épült, régi, ódon hangulatú de szépen felújított épülettel a gyógyulni járóknak, és egyszerű fastéggel az alkalmi fürdőzőknek. A tó vize helyenként sokszorosan sósabb, mint holt-tengeré, így ha úszni próbálsz benne, szinte folyamatosan ki akar dobni magából… na és egy jó tanács: sebbel nem igen ajánlatos belemenni…

 

Medve-tó
A Medve-tó sókarszton létrejött heliotermikus tó, mely 1875-ben keletkezett és a világ legnagyobb heliotermikus tava. Alakja kiterített medvebőrre hasonlít, innen származik a neve. Sótartalma a felszínen 100 g/l, mélyebben 220-300 g/l. Vize a helioterm jelenség következtében 35°C-ra is felmelegszik 2 m mélységig; de a tó kialakulásakor legmelegebb rétegében 80°C-ot is mértek. Hőmérséklete a beömlő édesvíz és a fürdőzők miatt napjainkban csökkent. A tó vizét a múlt század óta használják a meddőség gyógyítására, de ajánlják különböző reumatikus és gyulladásos betegségek kezelésére is.

 

Másfél órás tartósítás, majd indulunk hazafele. Pedál, már mint a tegnap hazahozott kutya (neve ezen felül még számos akadt, de előre láthatólag hivatalosan ez az egy marad meg), farok csóválva fogad Minket. Hihetetlen, hogy egész nap nem ment el máshova. Linda és Jani komolyan kezdhet gondolkodni a hazajuttatásán.

 

Hetedik nap>>

www.paraferee.hu 

Olvass többet a témáról: erdély, útibeszámoló

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.


  • Fazék 2011.02.28.   13:55

    Fazék

    Ott a helyem! Nyáron megyek megnézem azt a macipatakot.

    válasz erre...

  • lippen 2011.02.08.   14:50

    lippen

    Hát igen, nekem is volt alkalmam kipróbálni a tavat, és a sebeim úgy égtek fürdés közben és után, mint a tűz. De azzal vigasztaltam magam, hogy legalább fertőtleníti őket:) És hihetetlen, mi mindenre jó a só. Például a sós levegő, ami a bányában is van, nagyon jó allergiásoknak. Anno én is voltam hasonló, bár mesterséges barlangban (sószobának hívták), és azon a nyáron nem jött elő az allergiám, kaptam rendesen levegőt. És nem utolsósorban: nem csak hasznos, hanem szép is a só:)

    válasz erre...