Menü

2010.10.28.     Hozzászólás 0

9 nap Erdélyben - II. rész

csak azért jön velünk, mert a két szárnyas kabinajtót vkinek fognia kell belülről, nehogy kinyíljon menetközben…


< 

 

Második napunk itthoni idő szerint 8 körüli ébredéssel indítjuk. A házigazdánktól kapott fekete felpörgeti a pakolást, majd még egy gyors juhtúrós lángos az óvárosba főterén teljessé teszi a napkeltét… Persze biztos találtunk volna máshol is kaját, de az ódon falak és az idén is kifogott hatalmas katonai parádénak meg van a sajátos hangulata, amitől sokkal finomabb a lángos, és sokkal jobban ízlik bármi, amit itt sütnek és megvásárolható.

Utunk továbbra is Brassó felé vezet az iszonyatosan forgalmas főúton… Szemeim kezdenek idegesen jobbra-balra rángani a kanyarokban meglepetésszerűen szembe érkező két egymás mellett guruló autó láttán, vagy azon nem-nap-barnította-román testvíren aki úgy előz rám és az előttem haladó kamionra, hogy semmit, értsd SEMMIT nem látni előre, mert kanyar van és domb tető jön…

 

A Fogarasi-havasok

 

Jó 2órával később rövid kitérő erejére lefordulunk a Fogarasi-havasok fele. Az angol TopGear-es srácok itt jártukkor a világ legszebb útjának nevezték a Transfogarasi utat, amiből kisebb ízelítőt kapunk a felvonó alsó állomásáig. A váltott kabinos (amikor jön le az egyik, a másik ág megy fel) felvonó 3 oszlop érintésével éri el a 2200méter közeli végállomást, a Balea-tó partján.

Az eddig a feljutásával és igazából tériszonyával kétségek közt gyötrődő Peti az épp leérkező és a feltámadó szélben lengedező doboz láttán döntésre is jut: nincs az a pénz, amiért beszállna a kabinba.

 

A félelmetes felvonó 

 

Hiába győzködjük, így egy fővel kevesebben zsúfolódunk be a kezelő mellé. Róla hamar kiderül, csak azért utazik velünk, mert a két szárnyas kabinajtót vkinek fognia kell belülről, nehogy kinyíljon a magasban, menetközben…

 


Transfogarasi-út
Az 1970-es években építette Ceausescu, 90 km hosszú, összesen 578 hídja és viaduktja van. 2042 m magasságig vezet fel, majd egy alagúton halad át a főgerinc alatt, hogy tovább folytassa útját. Erősen lavina veszélyes területen vezet át, emiatt sokszor csak június és október között van nyitva.

 

Az alattunk kacskaringózó út és a hatalmas vízesés látványa ámulatba ejtő. A közel 20perces út szinte végig csendben telik. Fenn aztán 20fok körüli szeles, de szerencsére napos idő vág arcunkba. Kiszálláskor kapjuk az infót: az utolsó kabin fél 5körül indul lefele, így addig egy nagyobb sétára van időnk a tengerszem körül, no és persze ha már itt vagyunk, átsétálunk a gerinc alatti alagúton is a déli oldalra.

 

A Balea-tó felülről

 

Szerencsére bőven az előzetesen megjelölt utolsó kabin indulása előtt érkezünk vissza a felvonó épületébe, már így is vagy 3 menetre elég embertömeg álldogál előttünk, és folyamatosan érkeznek mögénk is.

 

A déli oldal 

 

Sanyiéknál előkerül a maradék sör, plussz a sütis doboz is kézről-kézre jár, míg végül közel órás ácsorgás után, két részletben le tudunk menni Mi is.

 

 

Ismét a forgalomban küzdünk. A vezetési morál kaotikus. Pedig ez még csak a második nap, de kezdek ideges lenni. Jobbunkon lassan eltávolodik a Fogarasi-havasok égig érő gerince, és feltűnik előttünk Brassó hatalmas városa. 2-3, sőt néhol 4-5 sávok haladnak egy irányba, a táblázás zéró, vagy tökéletesen rosszul kivehetők-értelmezhetők. A hazai kedvencemből, a több sávos körforgalomból hirtelen 2 is utunkba akad, örömmel konstatálom, hogy itt sem tudnak benne közlekedni szabályosan. Egyre mélyebbre nyomulunk a városba, lassan csak megérzéseinkre támaszkodva a jó irányt illetően, amikor a 4 tömött közül a külső második sávban haladva, az egyik lámpás kereszteződésbe érve a kereszteződés túl oldalán mindennemű előjelző nélkül megpillantjuk a balra mutató táblánk… Enyhe idegrázás söpör át a gerincvelőmön. Egy nem-túl szabályos és szitkozódásokkal teli visszafordulást követően totális csend vesz körül a kocsiban, ahogy Sepsiszentgyörgy felé haladunk.

 

Giga vízesés

 

Magunk mögött hagyva a betondzsungelt lassan végre tényleg Székelyföldre érünk. A táj is változik, a megművelt földek mögött tömör erdőkkel borított hegyek hullámoznak mindkét oldalon. A kezeim is kezdik kevésbé szorítani a kormányt… Hozzávetőlegesen 2óra telik el csendben, amikor egy tábla Tusnádfürdő (4) kezdetét jelzi: végre megérkeztünk. Nagyot szippantok a levegőbe és már csak a táskánkban heverő pálinkára gondolok… Jól fog esni a mai nap után… A panzió egyike kedvenc erdélyi szállásaimnak: terméskövekből és fából épített, szinte már vár-jellegű épület, nagyon baráti árak, és egy szomszédban lakó megbízott, aki átadja a kulcsokat, és felhívja szíves figyelmünket a már az utcasarkon is látott tábla információ tartalmára: VIGYÁZZ! MEDVÉK JÁRNAK!

 

Vigyázat medvék

 

Amikor meg tudja, hogy még ma este szalonnát sütnénk, kissé elfehéredik, kedvesen megkér minket, hogy inkább holnap tegyük ezt, kicsit korábbi időpontban, mert tegnap este is a kertben sétálgatott a maci, és nem szeretné, ha véletlenül a sütögetés ma is lecsalná ide… igen, Erdélyben vagyunk… gondolkodás nélkül elfogadjuk az ötletét.

 

Harmadik nap>> 

www.paraferee.hu

Olvass többet a témáról: útibeszámoló, erdély

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.