110km-es túra Lappföldön - Fjallraven Classic 2011 Hír

 

Talán sokan fognak felhorkanni: Micsoda, nyáron havazás? 10 fok? Na nem, el nem cserélném a 36 fokot és a pancsolást a vízparton. Pedig mi ezt tettük és több éves készülődés után beneveztünk a svéd Lappföldön 110 km-en kanyargó Fjällräven Classic -ra és egyáltalán nem bántuk meg. Hogy miért, az a cikk végére átérezhetővé fog válni.

 

Augusztus 3. 6:43 Budapest Ferihegy 2B - Hamarosan indul a gépünk Stockholmba, mivel csak a svéd fővároson keresztül tudjuk elérni végső célunkat, Kirunát . Csomagjainkat már feladtuk, mérlegeléskor a zsákjaink rendre 18 és 13 kilósak voltak, a polifoam-mal viszont kiütöttük a biztosítékot. Végül nem engedték felvinni a  gépre, azt is fel kellett adjuk.

10 órakor már Stockholm felé robog a buszunk, mivel a reptér ( Arlanda ) a várostól mintegy 30 km-re található. Kénytelenek vagyunk eltölteni itt egy napot, mivel a gépünk a menetrend szerint fél órával később érkezik, mint ahogy kirunai járat indul. Ez legyen a legnagyobb problémánk, egyébként is szerettük volna megnézni az észak Velencéjeként is ismert Stockholmot.   

 

 
81996-D40_1132_1474_DxO.jpg
 

 

 

 

Augusztus 4. Már a reptérre menet is több, túraruhába öltözött, hátizsákos emberrel találkozunk. Még viccesen fel is tettük magunknak a kérdést: Na vajon ők hová mennek? De csak mikor kiérünk a check-in-hez, akkor látszik igazán, hogy ez nem vicc, mindenki a Fjällräven Classicra megy. A reptér személyzete is fel van erre készülve, nem akadnak fenn holmi polifoamon és málhazsákon.  :)

Csodálatos dolog Svédország  felett repülni, mintha egy hatalmas fenyő erdő lenne, északon jó néhány kisebb-nagyobb tóval megtűzdelve. A kirunai reptér nem nagy, a 737-es épphogy meg tud állni… a kifutópálya végén. :)

 

 
81996-W30_1132_04977.JPG
 

 

Az idő még mindig napos, de így 200 km-re északra a sarkkör felett már csak 16 fok van.

A kicsiny reptérről kiérve buszok várnak ránk, hogy a gyülekezési, nevezési helyre szállítsák a résztvevőket. Kiruna igazi nagyváros Lappföldön , vasérc bányász faluból nőtte ki magát. Jelenleg 14 000 körüli lakosságával az észak svédországi térség központja, melynek óvárosa a Világörökség része .  

 

 
81996-G12_1131_0659_DxO.jpg
 

 

A nevezéskor megkapjuk a térképet a Lappföld magashegyi területéről, amit fjäll -nek hívnak, valamint magunkhoz vehetünk annyi élelmet, melyre az elkövetkező 5 napban szükségünk lesz. Alapvetően zacskós szárított tésztás ételeket, valamint a helyi turista kenyeret jelent ez, plusz a Pb gázt az elkészítésükhöz. 

A délután városnézéssel és egy nagyon is fontos felszerelési elem, a szúnyogriasztó beszerzésével telik. Este még teszünk egy sétát a rózsaszín-narancs égbolt alatt, mert itt már nem nyugszik le nyáron soha a nap, csupán a piros és a sárga bármely árnyalatára képes festeni a felhőket, így téve kivételessé a skandináv fehér éjszakákat. Ma már sátorban térünk nyugovóra a kirunai Camp Ripan kempingben.

 

 
81996-G12_1131_0672_DxO_v.jpg
 

 

 

 

Augusztus 5. Az éjszaka gyorsan eltelik, izgatottan kelünk, itt a nagy nap. Körülöttünk mindenki motoszkál, pakol, van aki már indul is. Mi a 11 órás busszal megyünk a rajthelyre, Nikkaluoktába . Ez a kicsiny lapp falu egy turistaházból, lakóházból és gazdasági épületből áll, és egy sami, azaz lapp család tulajdona. Az indításunkra a tulajdonosnő Anna Sarri is eljött, aki egy lapp dallal kedveskedik a résztvevőknek ( nézd/hallgasd meg, klikk ide ).

Egy órakor elhangzik a rajt és a majd 300 ember megindul 110 km-re lévő célja, Abisko felé   ( ezt is nézd meg, klikk ide ) . A rajtot csodálatos napsütésben, 17 fokban élhetjük meg, ami a majd 20 kilós hátizsákkal több is mint kellene. Az első 5 km-t megállás nélkül tesszük meg, a térkép szerint skandinaviska skog -ban, ami a jellegzetes skandináv nyírfa erdőt jelenti. A terep enyhén sziklás, az aljnövényzet dús. Az első pihenőt mindenképp az ebéddel terveztük egybekötni, amire mi sem lenne alkalmasabb, mint a Lap Dånalds (úgy hangzik, mint a skandináv Mek Dánöldsz :) - a Szerk.) , ahol rénszarvashúsból készült hamburgert fogyaszthat a fáradt és éhes utazó.

 

 
81996-G12_1131_0720_DxO_v.jpg
 

 

Miközben falatozunk a Lapjaure (jaure, lapp nyelven tavat jelent) szépségében gyönyörködhetünk. Alig indulunk tovább, hűvös fuvallat ér minket el, a távolban pedig látni a hegyek feletti fény pászmákból, hogy esik. Szerencsére minket nem ér el, mi viszont elérjük első napi táborhelyünket, a Kebnekaise turistaállomást. Az út nem volt bonyolult, sem nehéz, hajtott minket az adrenalin, az izgalom, hogy itt lehetünk. 

 

 
81996-G12_1131_0724_DxO.jpg
 

 

Első éjszakánk a vadonban kissé hidegre sikeredik, de nem szegi kedvünk, talán csak azt sajnáljuk, hogy a felhők miatt most sem láthatjuk a Kebnekaise csúcsát. Ez a hegy Svédország legmagasabb pontja 2111 m-es magasságával, bár erről a rajta állandóan jelenlévő hósipka vastagságának változása miatt eltérő információkat találni sokfelé. 

 

Augusztus 6. Elhagyva erdei szállásunk, pár kilométer múltán a terep alapvetően megváltozik, eltűnnek a fák és a dús aljnövényzet, helyüket cserjék, bokrok és rengeteg szikla veszi át. Mivel a terep nyílt, a szél csípősen fúj és időnként majd ledönt minket a lábunkról.

 

 
81996-Panorama002.jpg
 

 

A szint emelkedik és kezd kibontakozni a táj alattunk. Egyelőre csak a tegnapi utunkra tudunk visszatekinteni, de a térkép szerint hamarosan a völgyszoros is elénk fog tárulni, melyben az elkövetkező napokat töltjük majd. Az időjárás napközben is gyorsan változik, ez a hely sajátossága. Amilyen gyorsan érkezik egy zivatar és lesz a tiszta kék égboltból zárt felhőzet, ugyanúgy pillanatok alatt ismét visszatér a napsütés.

 

 
81996-W30_1131_04910_v.jpg
 

 

Ilyenkor érdemes megállni, kifeküdni a fűre, hallgatni a szél susogását, szívni magunkba a D-vitamint és a friss levegőt. Ennyire érintetlen és tiszta természetet máshol már nem találni, hiszen Lappföld ezen része teljesen lakatlan, egy kb. 300 km-es körzetben. Singi ellenőrző pont után azonban nincs ilyen szerencsénk, az eső elered és nem is látszik a vége, míg el nem érjük aznapi célunkat, Sälkát , nem áll el. Így a tegnapi 19 km-hez ma még 27,5 km-t írhatunk fel. A napot egy meleg teával és egy szelet répatortával zárjuk, mely a rendezők kedves figyelmessége a résztvevők felé.

 

 
81996-G12_1131_0827_DxO_v.jpg
 

 

 

 

Augusztus 7. Sokkal kitartóbb volt az eső, mint vártuk, így még reggel is esőben kell csomagolnunk. Az ilyen helyzetre itt fel kell készülni, mivel a vizes felszerelést nem lesz lehetőségünk megszárítani, vizes sátorban vagy ruhában lenni pedig nem egészséges dolog. Utunk továbbra is a völgyszorosban vezet, melyből ma egy hágón keresztül fogunk kilépni.

 

 
81996-G12_1131_0899_DxO_v.jpg
 

 

Ez lesz a túra legmagasabb pontja, Tjäktja-hágó 1140 m-en fekszik. Odáig azonban még el kell jutni, a mai napra ingoványos, mocsaras terep jutott. A felhőkből néha előbukkanó csúcsok jelzik, hogy a völgyet határoló hegyek is megvannak. Tiszta „Gyűrűk ura”, amire a helyiek is rendszeresen asszociálnak. 

Időnként szemből is jönnek, hiszen az útvonal egy híres skandináv túraútvonal , a Kungsleden vagyis a Királyok útja része. A svéd turista szövetség , az STF által alapított és karbantartott, teljes hosszában 440 km-es útvonal Abisko-tól Hemavan-ig vezet, melynek célja, hogy megismertesse Lappföld vadonját. Mielőtt emelkedni kezdene az út, szinte mindenki megáll enni, inni, erőt gyűjteni, mi azonban nem ijedünk meg és nekivágunk. Meglepően gyorsan és egyszerűen fel is jutunk és a kilátás vagy lelátás csodálatos élmény. Innen belátni teljes hosszában elmúlt két napi utunk.

 

 
81996-G12_1131_0905_DxO.jpg
 

 

Nem véletlen, hogy ezzel „reklámozza” a Fjällräven ezt a túrát és hogy

ezt látva szerettem bele és határoztam el három éve, hogy eljutok ide.

A hágóban azonban nem tudunk sokat időzni, mivel a majd' 80 km/h szél szinte mar és az eső itt már finom hódara formájában száll alá. Ennél fogva az ellenőrző pontot sem itt jelölték ki, hanem a hágó túloldalán a völgyben, csupán 4 km-re innen. De az a 4 km életünk legnehezebb távja, hatalmas sziklákkal, átfolyásokkal, sárral és széllel és nem túl komfortos lejtéssel. Mire elérjük az ellenőrző pontot, nem érezzük a lábunk, vagyis nagyon is, zsibog. Elgyötört arcok mindenütt , van akit már az orvosok látnak el és kétséges, hogy tovább tud menni. Mi 20 perc pihenés után már tovább is indulunk, hogy sikerüljön teljesíteni a mára tervezett etapot, amit egyszerűen csak úgy definiáltunk magunknak, hogy ameddig este 8-ig eljutunk .  :)

 

 
81996-G12_1131_0952_DxO.jpg
 

 

Menet közben több sátrat is látunk, ők ma már nem mennek tovább, de hogy miért pont itt álltak meg, arra jó magyarázat lehet a panoráma. Lélegzet elállító a látvány, ahogy a nap is kisüt, meleg vöröses színekkel festi meg a tájat. 

 

Augusztus 8. Következő napi reggeli készítésekor nem várt vendégek toppannak be (vagy talán mi toppanunk az ő előszobájukba): rénszarvasokkal szemezhetek a pataknál. Szép állatok, inni jöttek a patakhoz, ahogy én is. Itt ez nem probléma, a környező hegyeken olvadó hó folyik le és duzzad kisebb-nagyon patakokká, ami olyan kristálytiszta, hogy az ember nyugodtan ihat belőle minden egyéb kezelés nélkül. Sátorbontás után egy órával már el is érjük Alesjaure -t, a következő ellenőrzőpontot, ahol a szervezők gáz és élelem utánpótlásról gondoskodtak. Van itt minden, hiszen Alesjaure igazi központi hely, több út is indul innen. Rengeteg stuga (kis faház) és még egy igazi fával fűtött finn szauna is van itt, melyet svédül bastu- nak hívnak.

 

 
81996-G12_1132_0996_DxO.jpg
 

 

A szauna a túrázók előtt is nyitva áll, de a stuga előnyeit most nem élvezhetjük, hiszen bármely ilyen „civilizált eszköz” használata a versenyből való kizárást von maga után. Mivel a szél továbbra is nagyon fúj és hűti a levegőt - aminek 7 fokát amúgy sem nevezhetjük túl melegnek - így hamar tovább indulunk. A terep itt sokkal barátságosabb, nincsenek sziklák, de mivel az Ales-tó mellett haladunk mintegy 7 km-t, sár az van bőven. Arra a kérdésre, hogy melyik volt a túra legnehezebb napja mindenképp azt mondanám, hogy ez, mert bár távra, szintre nem volt jelentős, de az orkán erejű szél miatt nagyon kellemetlen és élvezhetetlen volt. Én nem vagyok fázós, de szégyenszemre kénytelen vagyok polárban, sapkában és kesztyűben túrázni augusztusban. :) A helyiekkel folytatott beszélgetés során kiderül, hogy a jelenlegi időjárás azért itt sem általános ebben az időszakban, az elvárt 15-18 fok lenne.

 

 
81996-G12_1132_1024_DxO.jpg
 

 

Nehézkesen mozgunk már. Nem a terep miatt, nincs izomlázunk se, sőt az ízületeink és a talpaink is jól vannak, de a súly – a hátizsák súlya – nem csökkent. Ebben a hátizsák méretben már komoly hátrendszer dukál, nem nyom, nem húz sehol, de a súly miatt az ember önkéntelenül is ellentart a vállával, aminek hatására a gerinc melletti izmok szinte görcsben állnak. Eddig ez csak a nap végén volt jellemző, de ma már menet közben is megállásra kényszerít minket. Ilyenkor levesszük a zsákot és nyújtjuk a hátunk, amire mi sem lenne kényelmesebb, mint egy nagyobb szikla. 

Mire legyűrjük a napi penzumot – 22 km – már ereszkedik a nap lefelé, látni a leheletünket, kicsapódik mindenen a pára. Sátrunkat Kieron nevű ellenőrző pontnál verjük fel, ahogy sokan mások is. 

 

Augusztus 9. Utolsó nap reggelén mintha friss hó lenne a hegyek tetején, melyet később a rendezők is megerősítenek, több résztvevőt ki is kellett menteni miatta. Vidáman vágunk neki az előttünk álló szolid 17 km-nek, melyet ismét csak nyírfa erdőn keresztül haladva teszünk meg.

 

 
81996-G12_1132_1062_DxO.jpg
 

 

Vegyes érzelmek keringnek bennünk, kényelmes dolog lenne már célba érni – meleg vizes zuhany, rendes étel –, de maradnánk is szívesen még a nomád életnél, a vadonban. Annyira megnyugtató és tiszta érzés, nem akaródzik visszamenni a zajos, rohanó világba…

Ma is egy tó mentén haladunk, az Abisko nemzeti parkban az Abiskojaure mellett. Ebédidőben itt választunk magunknak egy remek piknik helyet és élvezzük a friss levegőt, az érintetlen tájat, a madarak csicsergését. Ez a terület kedvelt madárfigyelő hely is, több kivételes faj is él itt, mint például aranysas, hóbagoly, hosszúfarkú skua.

 

 
81996-G12_1132_1088_DxO.jpg
 

 

Ahogy közeledünk a célhoz , miden arc felvidul, mi sem a megtett 100 km-t érezzük a lábunkban, hanem a cél közelségét, melyet a távolban felhangzó üdvrivalgás és taps hangja is jelez. Mikor pedig befordulunk az utolsó kanyarba és a várakozó tömeg tapsviharban tör ki, most éppen minket ünnepelnek.

 

 
81996-G12_1132_1092_DxO.jpg
 

 

Feledhetetlen élmény, a Fjällräven Classic 2011-en regisztrált két magyar résztvevő célba ért 98 óra és 29 perc alatt. 110 km-t tettünk meg kicsit több mint 4 nap alatt, esőben, hidegben, nomád körülmények között, még is megérte, hogy ezt az aktív pihenési formát választottuk valami vízparti láblógatás helyett. 

 

Azt gondolom, hogy bárki, aki rendszeresen túrázik, mozog, kis rákészüléssel képes arra, amire mi is és ez a gyönyörű, érintetlen vadon – a svéd Lappföld – mindenképpen megéri.

Ha valaki kedvet kapott, vagy csak még többet szeretne tudni a Fjällräven Classic -ról látogasson el a www.fjallraven.com/classic oldalra.

Néhány infó a túráról a hazai forgalmazó honlapján: