Megtizedelt verseny - már, ami az indulókat illeti

Kisköre, Középtávú OB 

Azt hiszem, jópáran vagyunk, akik évek óta járunk triatlon versenyekre és azt hiszem, sokan egyet kell, hogy értsünk Péter Attilával, miszerint még nem találkoztunk jégesővel versenyen. Ez az igen szeszélyes szombati nap a mezőny kb. 10%-án kifogott, a többieken meg talán épp nem.

A verseny nem indult zökkenőmentesen, ugyanis a nevezési iroda előtt kanyargó sor csak nem akart elfogyni, így az úszás fél órás csúszással vette kezdetét. Neoprénben nem lehetett úszni, hiszen a Tisza-tó 23,1°C-os volt, ami a bemelegítés során elég hidegnek tűnt. Vacogva vártuk a rajtjelet, hogy nekivágjunk a 4 körnek. Személy szerint nekem nem okozott gondot a neoprén hiánya és kifejezetten jól esett az első szám, nem erőltettem túl magam, ennek ellenére a 10. helyen értem partot. Kerékpáron aztán gyorsan 3 helyet előre léptem, majd Bartos Dáviddal összeállva haladtunk a szélben. Örömmel vettem tudomásul, hogy a Kisköre-Tiszanána utat felújították, így tényleg határozottan élvezni lehetett a száguldozást. A harmadik körre megtanultuk, hogy kifelé szemből fúj a szél, de visszafelé lehet jönni, akár 45-50km/h-val. Ám az időjárás nem követett semmilyen menetrendet, vagy versenyszabályzatot, és egy gyors záporral egybekötve megfordult a szél, így a harmadik kört végig ellenszélben nyomtuk le. Az utolsó fordulóra kicsit helyreállt a „rend” és ismét jobban lehetett haladni Kisköre irányába. Szokásomhoz híven az utolsó 4-5km-en inkább nyújtottam és frissítettem, készültem a befejező számra.

Leszállva a nyeregből viszont majdnem orra estem. Ekkor vettem észre, hogy elzsibbadtak a lábaim és talpam első felét alig érzem – gondoltam remek, jó lesz így futni. Igyekeztem a depóban mozgatni őket, hogy minél előbb visszatérjen beléjük az élet, ami nem biztos, hogy nagy hátrány futás előtt. Erre azonban jó egy körig, vagyis 5 km-ig várnom kellett. Éreztem, hogy mozgásom nem az igazi, ugyanakkor nem volt nagy problémám a tempóval, hiszen Bozsó Zoli mögött tartottam a távolságot egészen 7,5km-ig. Ekkor egy gyors technikai pihenő jött, majd megkönnyebbülve szinte repültem egy kört, ám a verseny java még hátra volt! Azt hiszem, nem hiába mondják, hogy az Ironman egy olyan félmaraton, amire 3,8km úszással, 180 km bringával, és félmaratoni futással melegítünk. Nos, a hétvégére lefordítva így lehetne ezt mondani: a kiskörei verseny egy olyan 10km-es futóverseny, amire 2,5 km úszással, 80 km bringával, 10 km futással, két záporral és közepes széllel melegítünk.

Kép forrása: undefined

Jött az áldás: a jégeső és szélvihar. Engem ez az erőmű környékén kapott el. Először azt vettem észre, hogy vág az eső, aztán láttam miért: borsónyi jégszemek estek ránk. A szemüvegem párás volt nem láttam benne, levenni nem tudtam, hiszen akkor a szemem veri szét a jég, de jó lenne siltes sapka - gondoltam… Majd kb. 5 másodperc elteltével rájöttem, hogy van a fejemen sapka, csak éppen laza stílusban hátrafelé fordítottam az elejét. Gyorsan megfordítottam, szemüveg le és máris láttam, hová lépek!

Kép forrása: undefined

Nem vagyok egy ijedős típus, de a sapkás történet után nem sokkal akkorát ugrottam, hogy szinte átrepültem egy pocsolyán. Történt ez azért, mert a pálya mellé közvetlenül vágott be a villám nem kis csattanással. Szerencsére a gáthoz és a célhoz érve a villámok már arrébb cikáztak. Az utolsó körre fordulva már nagyon rosszul voltam. A 10 fokos hőmérsékletesés közel 10 perc alatt összehúzta a vádlimat és a görcs szélére sodort. Erre jött még rá, hogy a pauzám helyszínén felejtettem az utolsó 10 kilire szánt gélemet, aminek a hiányában a vércukrom is egyenes arányban zuhant a hőmérséklettel. Szóval enyhén lelassulva levezető tempóban sikerült végül befejeznem a versenyt a 8. helyen.

Kép forrása: undefined

A versenyt Csortos Imre nyerte teljesen megérdemelten. Már úszás után alig volt hátránya, kerékpáron gyorsan az élre állt és fantasztikus időt hajtott végig egyedül elől, majd futáson már nem lehetett utolérni. A második helyen a debreceni Szabó Attila végzett nem kis meglepetésre, míg a harmadik az Ironmanre készülő Kis Gyula lett. Az élen végzett hármasnak külön lehet gratulálni, de bárki, aki ilyen körülmények között befejezte a küzdelmet, méltó az elismerésre!

Kép forrása: undefined

Én szeretem Kiskörét és a véleményem nem változott meg a hétvége óta. Ám a szervezésben sajnos voltak hiányosságok, melyek több ponton bosszantottak. Sajnos a kerékpáros pályán alig láttam versenybírót, akik a bolyozást a figyelik, ebből adódóan sokan sokféleképp értelmezték a szabályokat, melyek azonban egyértelműek: először figyelmeztetés a bolyozás miatt, majd sárga lap és időbüntetés, végül piros és kizárás. Tekerés közben eszembe jutott a tavalyi szombathelyi verseny, ahol a sorunk mellett folyamatos bírói felügyelet volt. A frissítő állomásokon csak vizet lehetett felvenni, nekem hiányzott az izo és az étel – ami a korábbi években volt! A lelkes segítőknek sem mondta el senki, hogy a poharakat fentről lefelé lógatva kell átadni, ahhoz, hogy az a szerencsétlen flótás, aki rajthoz állt megkapja a folyadékot, amit szeretne. Ezek apróságok, mégis hozzátartoznak egy ilyen távú megmérettetéshez, akár úgyis, hogy egy-két ezer forinttal drágább lesz a nevezés emiatt, de így biztosan mindenki maradéktalanul elégedetten távozhat a helyszínről.