Menü

2016.07.11.     Hozzászólás 0

Kezdődik, vagy vége van?

Edzett testhez az edzett lélek sem árt


Egyre kevésbé tiszta számomra, hogy mindjárt kezdődik, vagy inkább mindjárt vége...

Ha kinyújtom a kezem, már beleér a Gyékényesi bányatóba, de ha székre állok, akkor már azt is látom, hogy ott vagyok a célvonalon túl, céltalanul... Ismerős ám ez az érzés, tudom, hogy mit kell(ene) tennem ellene (erről még tökrégen Nándi is írt egy cikket), de egy picit azért most összetettebb. Összetettebb azért, mert a sportcél mellett még valami véget ér(?), a felkészülésem az Ensport csapattal.

Nem terveztem megkedvelni egy újabb sportközösséget, bőven elvoltam a magánéletem mellett a raftingcsapattal, de hiába; ha egyszer a közös célnak ilyen erős összekovácsoló ereje van. Az egyszerűnek tűnő terv, miszerint csatlakozom néhány hónap erejéig egy triatlonos bandához, aztán viszlát... nos, ez a viszlát nehezebb lesz, mint gondoltam. Az ideihez hasonló szintű energiabefektetésre a jövőben nem biztos, hogy lesz lehetőségem, úgyhogy ezért most abszolút bizonytalan, hogy milyen célokat tűzhetek ki magam elé augusztus 1-től. Talán lefutom újra a maratont mezítláb, azt úgyis megfogadtam, hogy soha többé :)

- picsogás vége -

 

Riding @ Kisköre. #ensporttraining #ensport #cycling #tempotraining #roadtoironman

ENSPORT (@ensporttraining) által közzétett fénykép, 2016. Júl 9., 03:10 PDT

 

Önalázás, csúcsterhelés, irigykedés

Borzasztóan élvezem az utolsó időszakot. Az edzésekből egyre inkább kikeredik a végső cél, a távok nőnek, erősödnek és mind több visszacsatolást adnak a várható optimális eredményről is. Még mindig vannak banális hibáim, amiket elkövetek az edzéseken: a túltolás és az alábecsült frissítés rendszerint visszatérő vendég, de ha kellően észnél leszek július utolsó szombatján, akkor csúnyán lealázhatom a három, vagy akár az egy évvel ezelőtti önmagamat.

Még izomlázzal a combomban csücsülök a székemben a hétvégi csúcsterhelés után. Ez a csúcsterhelés annyira csúcs, hogy egy mini edzőtábort is vontunk köré és levonultunk Kiskörére, a Tisza-tó mellé. Ezúttal kislétszámú, #csaknándinagyatádisportolói közösségben össze-vissza féltucatnyi létszámmal, családi hangulatban. A csúcsterhelés csúcsa az E2 zónában tölött három órányi tekerést követő félmarcsi (szintén E2-ben). Természetesen sikerült a bringát túltolnom, a frissítést alábecsülnöm (Garmin Connect itt), de így lesz öröm nézni, hogy élesben ezeknek a hibáknak híre-hamva se lesz. Emellett úszkáltunk is meg még futottunk és bringáztunk, valamint szénhidrátcsökkentetten vacsoráztunk és a nevetőizmoknak is adtunk némi EX-terhelést.

Kiskörén egyébként a homokóra is lassabban pereg, sőt, talán meg is áll sokszor (vagyis a hangulat retro), de a környék alacsony forgalmú, nagyrészt pöpec minőségű, szintmentes és nyílegyenes országútjai, valamint a Tisza-tó közelsége triatlonos felkészüléshez több, mint remek. A darazsakat és méhecskéket ezúton kérem, hogy hagyják el az aszfaltút légterét (apropó, a méhecske mérge nem tartalmaz iso-t?).

És tudjátok miért lehet engem még cefetül irigyelni? Például az olyan dolgokért, amikor egy egész hetet a Kőrös holtága mellett, vízparton tölthetek távmunkában, mobilnetet használva, úszva a napfelkeltében... triatlonos fejjel gondolom el tudjátok képzelni.

 

 

Rossz fele mész, átúszom feletted

Az elmúlt időszakban nyíltvizes technikákat is kaptunk Nánditól, mint a célpontkövetés, vagy a heringorgia közbeni egymáson átúszás szemből-, vagy nindzsa-szaltó-cukahara stílusban. Voltak olyan medencés edzéseink is, ahol egy sávban hárman indulva a szemközti falhoz mindannyian más pozícióban kellett érkeznünk és az ilyen edzések után egyszer észrevettem, hogy hiányzik egy darab a lábamból... de szép ez a sport.

 

sCulturális rovat

A versenyfelszerelésem pár hete teljesen összeállt, a Merida Scultura 6000 országúti fenevad betöltötte az utolsó hiányzó láncszem helyét is. A tavaszi teszthétvégénken haverkodtam össze vele és őszintén reméltem, hogy Nagyatádra együtt mehetünk. Időfutam géphez nem érzem magam méltónak, de amúgy is, a Scultura borzasztóan gyors és masszív pillebringa, a sötétszürke vázon futó zöld vonalak pedig a mezemhez is passzolnak (és mint tudjuk, ez utóbbi az egyik legfontosabb szempont).

 

 

Nemsokára

Innentől Nándi ígérete szerint egyre könnyebb edzések következnek és három hét múlva találkozunk. A célig pedig nem sírok többet.

 

Erdélyi Nándi, az ENSPORT sportszolgáltató fővezére (a továbbiakban csak Nándi, vagy edzőbá') és a főnököm (az az isten) lepaktáltak, hogy rajtam fogják kipróbálni Nándi edzői tehetségét és majd én jól beszámolok róla. A beszámolók alapján pedig mindenki eldöntheti (és számomra is világos lesz), hogy megéri-e, illetve miért éri meg szakértő segítségével készülni (nem csak hosszú távú versenyekre).
 
 
ENSPORT

Olvass többet a témáról: SiMoon edzésterve, edzésterv, ensport

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.