Menü

2016.05.31.     Hozzászólás 0

Háziverseny és 15 perc hírnév

2:1 a Gonosz manó ellen, mégis én lettem kiütve


Kicsit hosszabb idő telt el legutolsó beszámolóm óta, mint terveztem, de igazából ez is elég sokatmondó - borzasztóan sűrű lett a naptáram.

A Mozgásvilág dübörög, közben a raftos öregfiús összetartásra is szakítottunk időt voltunk ausztriában Európakupán és szlovéniában EB-n is, ahol a negatív rekordok ellenére meg tudtuk őrizni jókedvünket és produkáltunk parádés futamokat is.

És persze Nándi továbbra is írja nekem az edzéseket, de dícséretére legyen mondva, nem passzírozza ki belőlem a lelket - végtére is megteszem helyette ezt én magam egyéb elfoglaltságaimmal.

Időnként persze beficcen egy-egy hétvégi 7 órás edzés (5 óra bringa 2 óra futással kombinálva), ahol már a kerékpár első három órája után halálra unom magam, de maga az edzésszám teljesen elviselhető: jellemzően heti egy úszás, két futás és hétvégére valami fincsiség - plusz persze a napi szintű 40 km-es bringás ingázás.

 

Viszlát medence, helló tó

Viszlát medence, helló tó...

 

Igen mester...

Mivel mindig is tömegben edzettem, vagy aztán az utóbbi időben teljesen a magam szakállára, még mindig meg tudok lepődni az olyan figyelmességeken, mint amikor Nándi felhív hétvégén, hogy jól érzem-e magam, mert nézte online az értékeimet és elég kimerültnek látszom, ha nem tudott eljönni a versenyemre, akkor felhív a részletek miatt, vagy hogy egy fárasztó hét végén, amikor ellenőrizném, hogy a hétvégi edzés pontosan hogy is van, látom, hogy Nándi azt pihenésre módosította. Ehhez persze az is kellett, hogy folyamatosan logoljam azokat a tevékenységeimet, amiket az előírt edzéseken felül csináltam.

Azt is észrevettem, hogy ahogyan régen a szüleinket azonnal hívtuk, ha valami nagy esemény történt az életünkben, a többi Ensport-tanítvány is így üzeni meg edzőjének eredményeit, sikereit, kudarcait, szóval elég meghitt és támogató ez a fajta kapcsolat. Erről egyébként a májusi edzőtáboron győződtem meg személyesen, aminek utolsó etapján, a háziversenyen én is részt vettem.

 

Háziverseny

A helyszín Orfű, ami triatlonos körökben igen népszerű. Az Ensport csapat az edzéseken kívül megszervezte a szállást és az ellátást is, ami nem kis feladat, lévén, hogy a két hetes edzőtábor alatt bőven volt fluktuáció a résztvevők között, hisz nyilván mindenkinek van egyéb elfoglaltsága a sport mellett (akinek mégsincs, annak üzenem, hogy megesz a sárga irigység). Az edzőtáborban a fizikai edzések mellett megtanulhatjuk, hogy milyen teendőink vannak verseny előtt, közben, után, mit tartalmazzon a felszerelésünk, hova és hogyan tegyük azokat, hogyan öltözködjünk, hogyan toljuk a depóban a bringát és persze az a fránya becsatolt bringás cipőbe ugrás is előkerül. Én a részemről a depózásra eddig nem sokat adtam, lévén hosszútávnál nem éreztem olyan fontosnak, hogy erre is időt fordítsak a felkészülési időszak alatt. Most viszont, amikor előttem lebeg egy jó teljesítés lehetősége, nem mindegy, hogy 11:03, vagy 10:58 az eredmény.

 

Ensport háziverseny mezőny

Bedepózás után, rajt előtt pózol a mezőny

 

A Gonosz Manó nem műemlék

No akkor vissza a háziversenyre, ami egy körülbelüli féltávnak indult, csak az alacsony vízhőmérséklet miatt az úszást becseréltük 2 km futásra. A kerékpáros útvonal az Adamkó apartman melletti parkolóból indult (itt volt a depó) észak felé, majd rögtön fel Abaligetnek a "Gonosz manón" keresztül. Mivel számomra ez a környék teljesen ismeretlen volt mindeddig, reméltem, hogy a "Gonosz manó" egy szobrocskát és nem emelkedőt jelent, de persze, hogy emelkedő. Abaliget után Kishajmás - Bodolyabér - Magyarhertelend - Orfű útvonalon érkeztünk vissza a depóhoz és ebből nyomtunk le hármat, a futás pedig a Pécsi-tó körül volt.

A két kili futás igazából elég lájtos volt úszás helyett, inkább csak

arra kellett figyelni, hogy ne szaladjam el magam túlságosan, mert nálam ez szériahiba.

A depóba még elsőként értem, onnan kifelé pedig már csak második voltam - ja, azt még nem is mondtam, hogy mivel még nem boltoltam le az idei versenyparipámat, jó öreg acélvázas Atala Corsa vadállattal vágtam neki a távnak és túl sok jót nem is reméltem (2013-ban is ezzel teljesítettem Nagyatádot, de akkor még jobb állapotban volt).

Elég gyorsan odaértünk a Gonosz manóhoz és ugyan tudom, hogy spórolni kell az energiával, annyira jóleső volt a mászás, hogy nehezen tudtam visszafogni magam. És ha őszinte akarok lenni, az még tovább motivált, hogy viszonylag könnyedén hagytam le a spéci időfutamgéppel tekerő sporttársamat (az acél felhajtóereje nagyobb, mint a karboné?). Na, mondom,ha úgyis lehagynak később, legalább itt legyek nagymenő. És kábé így is lett, az emelkedőn megszöktem, aztán síkon úgy száguldottak el mellettem, mintha hátrafelé tekertem volna. Ez a csikicsuki két körön keresztül tartott, emelkedőn feljöttem, síkon lemaradtam.

A harmadik körre viszont meguntam a mászásokat, nem volt kényelmes kiállva tekerni és már igazából ülve sem. Nem éreztem magam eléhezve, elfáradva, csak nem esett jól. Az első két körben is tudtam, hogy ha túltolom, akkor könnyen így járhatok, de

azért van a edzőverseny, hogy elkövessük azokat a hibákat, amiket a fő versenyen majd nem fogunk.

No meg arra is rettentő büszke voltam, hogy Atala ilyen jól vette az akadályokat. Féltem, hogy az emelkedőkön majd szétesik alattam, de becsülettel bírta a strapát az acél. A bringa szakasz után szó szerint beestem a depóba és azt hiszem nem vették be, hogy direkt csináltam. Mindegy, átvettem a futócipőmet és mentem három kört futni a tó körül. Nem esett sem kifejezetten jól, sem rosszul, de valószínűleg a manónál tudtam volna ide spórolni.

Összességében baromi hasznos, hogy az edzők szeme láttára, tét nélkül gyakorolhatjuk a versenytechnikát és felismerhetjük - vagy esetemben -, újratanulhatjuk saját hibáinkat.

 

Garmin Connect

A háziverseny részletei a Garmin Connecten

 

Tapasztalatok és ami még hátravan

Azóta még arra is rájöttem, hogy az edzést hátrányosan érinti, ha

- hosszan vitatkozol járdán tekerő bringásokkal, mert a 180-as pulzus tönkrevághatja a másfél órás tempófutást.
- hajnalig túlórázol és csak három-négy órát alszol edzés előtt.

A célverseny egyre kézzelfoghatóbb közelségben van, de mégis úgy érzem, hogy a felkészülés java még hátravan. Tervben van egy Speciál táv és lesz még egy közös edzőhétvégénk is a csapattal, illetve minden hétvégére jut egy-egy combosabb kombó. Fú, de jó lesz.

 

Erdélyi Nándi, az ENSPORT sportszolgáltató fővezére (a továbbiakban csak Nándi, vagy edzőbá') és a főnököm (az az isten) lepaktáltak, hogy rajtam fogják kipróbálni Nándi edzői tehetségét és majd én jól beszámolok róla. A beszámolók alapján pedig mindenki eldöntheti (és számomra is világos lesz), hogy megéri-e, illetve miért éri meg szakértő segítségével készülni (nem csak hosszú távú versenyekre).
 
 
ENSPORT

Olvass többet a témáról: SiMoon edzésterve, ensport, edzésterv

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.