Menü

2015.04.20.     Hozzászólás 0

Schneidhoffer Gábor

Thaiföld

Szörfösként Thaiföldön, nem szörfös szemmel


Az elmúlt évek során már szokásunkká vált rövid beszámolókat írni az utazásainkról, elsősorban kiteos kollégák számára, egyfajta személyes „trip advisorként”. Amikor azonban először vitt az utunk Ázsiába, annyi élmény ért minket a mindennapi életben, hogy a szörfös szemszögtől elvonatkoztatva kezdtünk mesélni a sok furcsaságról, amivel európai emberként találkoztunk a messzi keleten. Ez alkalommal sincs ez másként, a thaiok életstílusa, vallása, meggyőződése annyira különbözik a miénktől, hogy muszáj mindezekről is szót ejtenünk.

 

Thaiföld Forrás: Schneidhoffer Gábor

 

Kik vagyunk? Lilla és Gábor, nemrég végeztünk egyetemi tanulmányainkkal, de ahelyett, hogy beálltunk volna a mókuskerékbe, egyelőre járjuk a világot és próbálunk a hobbinkból, a kiteszörfözésből élni. Szerencsések vagyunk, mert ezáltal számos helyre eljuthatunk és 1-1 szezon alatt, ami általában egy 3 hónapot felölelő időszak, igazán beleláthatunk a helyiek életébe és fel tudjuk venni az ő ritmusukat.

 

Néhány napja érkeztünk meg Thaiföldről, az időeltolódás 6 óra, a hőmérsékletbeli különbség legalább 20 fok, a legnehezebb viszont visszatérni a hajtásba, a mélabús arcok látványa a metrón, és az, hogy csak azáltal, hogy nézzük őket, újra megérezzük, mi az a stressz. Thaiföldről azt mondják, a mosoly országa. Nem véletlenül! Folyamatos mosolygás és köszöntések kísérnek minket végig az úton, az emberek segítőkészek és annak ellenére, hogy olykor problémát okoz számukra az idegen nyelven történő kommunikáció, igyekeznek, mutogatnak és az activity legtöbbször nyomravezető.

A thai emberek életében a vallás nemtől és kortól függetlenül elég nagy szerepet játszik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a hatalmas Buddha szobrok és szentélyek országszerte, melyek nem csupán turista látványosságként szolgálnak, hanem tényleges zarándok helyek. Emberek tömege visz nap, mint nap virágokat és gyújt gyertyákat a szobrok lábánál, a szentélyeket pedig üdítőkkel, édességekkel és hasonló világi javakkal töltik meg. Nem próbáljuk meg a buddhizmus tanait átadni ebben a rövid irományban, csak néhány gondolat, hogy megértsük, miért viselkednek úgy az emberek, ahogy. A thaiok hisznek az újjászületésben, melynek célja, hogy előbb-utóbb eljussanak a nirvana állapotába, ami viszont csak úgy érhető el, hogy megszabadulnak a szenvedélyektől és a szenvedéstől. Számukra a földi létük végeztével nincs vége az életnek, sőt magára a mindennapi életükre tekintenek úgy, mint az útra, ami majd eljuttatja őket a végső boldogsághoz, melyet viszont ki kell érdemelni. Pontosan emiatt, a karmikus gondolkodás miatt igyekeznek önzetlenül élni, segíteni a másikon. Nem azért, mert várnak valamit a másik embertől cserébe, hanem mert jót akarnak cselekedni. Annak ellenére, hogy én nem feltétlenül hiszek a következő életben, nagyon is szimpatikus ez a vallás, mert eléri azt, hogy az emberek attól érezzék jól magukat, hogy mással jót tesznek, nem pedig attól, hogy másokat eltiporva feljebb jutnak a ranglétrán.

 

Kite trip tips: Hua Hin, Thailand from Gábor Schneidhoffer on Vimeo.

 

A másik dolog, ami szintén a vallásból következik, az egyszerű élet elfogadása, ami szintén kulcsa a boldogságuknak. A legnagyobb különbség, amit észrevettünk az ő felfogásuk és a mi nyugati sikerorientált hozzáállásunk között pont ez, hogy ők képesek beérni azzal, ami van és nem vágynak folyamatosan többre, másra, jobbra. Nyilván fontosak a célok és a fejlődés egy ember életében, de amit gyakran elfelejtünk,

megállni egy pillanatra és élvezni, ami van és hálásnak lenni az egyszerű dolgokért.

  

Thaiföld Forrás: Schneidhoffer Gábor

 

Bringával kuriózum
Ugyanakkor bizonyos helyzetekben nem tudtuk átadni magunkat a „go with the flow” érzésnek. A kosz, hogy nincsenek az utcán szemetesek és a hulladék tengerbe vezetése fölött nem lehet szemet húnyni. Sajnos Ázsiában nem igazán járulnak hozzá a Nyugatot egyre inkább foglalkoztató fenntartható fejlődés projektjéhez. Egy átlagos napi bevásárlás során legalább 10 nejlonzacskót adtak, minden egyes üveges üdítőhöz 1-1 becsomagolt szívószálat, újrahasznosításnak a jelét azonban sehol nem láttuk. A tömegközlekedés Bangkokot leszámítva egyáltalán nem divat, minden családnak saját autója és/vagy motorja van, hiszen az autógyárak közelsége miatt relatíve olcsón lehet járművet vásárolni. Mi a kevésbé bátrak csoportjába tartozunk, ami a száguldást illeti, ezért biciklivel közlekedtünk, amivel Vietnámhoz hasonlóan itt is nagy sikert arattunk. Érdekes, hogy amilyen elterjedt a robogók használata (akár 3-4 személy, 1 kutya és némi dinnye egy járgányon), olyan ritkán látni valakit a környezetkímélő és biztonságos biciklin. A közlekedés bal oldali, amihez nem volt könnyű hozzászokni, de ennél is nagyobb kihívást jelentett számunkra, hogy a zebra, mint olyan nem jelent semmit, így olykor 5-10 percbe telt átjutni az úton.

 

Eszem-iszom
A közlekedés tehát nem, az étkezés viszont annál inkább tartozott a kedvenc programjaink közé a nap folyamán. Egyedül a reggeli okozott gondot, konyha hiányában ugyanis a boltok késztermék kínálataira voltunk utalva, ami egyébként meglepően széles választékot nyújt. Szendvicstől kezdve, rizses és tésztás ételeken át, egészen a különböző töltött fánkokig mindent lehet kapni a népszerű 7eleven láncnál, ráadásul ott helyben felmelegítik, vagy megsütik a megvásárolt terméket. Napközben a nagy melegben sokszor csak gyümölcsöt ettünk, amiket ha ismertünk is, az ízük kellemes csalódást okozott. Itt ettük a legédesebb ananászt, a legpuhább papayát, a mangónak pedig ezer arcát megismertük. Ebből készül Thaiföld egyik nevezetes desszertje is, a „mango sticky rice”, ami nem is takar mást, mint ragadós, édes sűrített tejjel leöntött rizst, melyre mangószeleteket vágnak. Az édességek egyébként nem tartoznak a thaiok erősségei közé, mi hamar le is mondtunk a kelttésztás történetekről, és desszertnek leginkább fagyit fogyasztottunk. Ezen a téren viszont rendkívül kreatívak, a parton kókusz héjban, rizzsel, mogyoróval és tejjel leöntve, esténként pedig kenyérben sült formában ettük a fagyit. Szerencsére hamar megtaláltuk a helyiek népszerű vacsorázó helyét, ami tulajdonképpen egy hatalmas placcon terült el, ahol minden család a saját készítésű ételét árulta 1-1 bódéból, középen pedig kőasztalok mellett foglalhattak helyet a vendégek és az ételek mellett minden este élőzenét is élvezhettünk.

 

Thaiföld Forrás: Schneidhoffer Gábor

 

Hua Hin
Mi lényegében mind a 3 hónapot Hua Hin városában és annak környékén töltöttük, egyszer látogattunk el Bangkok nyüzsgő forgatagába, de abból nekünk 1 nap elég is volt. Hua Hin körübelül 3 órás autóútra van Bangkoktól délre, Prachuap Khiri Khan tartományban helyezkedik el a Thai-öböl partján. Ez lényegében egy üdülőfalunak felel meg Thaiföldön, a tehetősebb családok ugyanis előszeretettel töltik itt a szabadidejüket, sokan vásárolnak maguknak nyaralót a környéken. Nyugati viszonylatban is modernnek nevezhető a város, hatalmas bevásárlóközpontok vannak, folyamatosak a beruházások, így sorra épülnek a hotelek, apartmanok, aquaparkok és golf pályák a vidéken. Az Ázsiára általánosságban jellemző kettősség itt is megtalálható, a modern épületek találkozása a régivel, az előkelő turista negyedek drága éttermei és üzletei mellett pedig egy utcával arrébb ott vannak a helyi piacok, ahol bogarakat árulnak nassolás céljából, hemzsegnek a kóbor kutyák és mezítláb mászkálnak az emberek.

Tekintve, hogy az ország népességének jelentős része él manapság a turizmusból igyekeznek lenyűgözni a külföldieket, melynek egy látványos módja a makett szerű városrészek építése. Mint kiderült, nagyon szeretik utánozni az európai romantikus városokat, hangulatuk megelevenítésére egyszerűen csak felépítik kicsinyített másukat, elkerítik, kitalálnak néhány programot és belépőért cserébe bárki, aki átlépi a kaput, eljuthat egy másik földrészre. Hua Hintől északra egy mini Velence volt, amit meg is látogattunk. A gondolázást a mesterséges kis folyón ugyan kihagytuk, de rengeteg fotót készítettünk, miközben úgy éreztük, hogy egy hollywood-i díszlet darabjai között sétálgatunk. Ugyanilyen okból épült egy kicsit messzebb, Cha-Amban a Santorini vidámpark, illetve a Swiss Sheep Farm. Egy másik napon a délre fekvő területre, Pranburiba látogattunk el, mely a környék híres halászfaluja. Ha valaki erre jár, érdemes elmenni a Mangrove Forest Parkba, ami csodálatos fáival és csendes kis turista ösvényeivel az egyik legszebb élményt nyújtotta számunkra. Amit pedig biztosan nem fogunk elfelejteni soha, az a látvány, ami a szállásunkkal szemben lévő hegyen, a Khao Hin Lek Fai kilátóban fogadott minket. Több száz kismajom lepte el a sziklákat és mi soha nem éreztük még magunkat annyira közel a természethez, mint amikor elkezdtek velünk játszani, a nyakunkba ugrottak és hagyták, hogy megsimogassuk, etessük-itassuk őket.

 

Thaiföld Forrás: Schneidhoffer Gábor

 

Kite
Ami utazásunk elsődleges célját, a kiteozást illeti, szerencsénk volt, ugyanis az ott töltött idő 70 százalékában fújt a szél. Hua Hin városában a kiteozásra kijelölt partszakasz a Marriott hotel és a Khao Takiap hegy közötti rész. Egy nagy kite iskola uralja a partot, mégpedig az Ázsiában már szépen elterjedt KBA (Kiteboarding Asia). A KBA-nek jelenleg 3 centere működik ezen a területen, amivel tulajdonképpen nekik van a legnagyobb érdekeltségük. Második helyen áll a North suli, és őket követi egy helyi tulajdonú szörf iskola, a Surfspot. Az árak nagyjából egységesek, az 1 napos tanfolyam (3 óra) 3-4000 Bath, ami kb. 30.000 Ft-nak felel meg, a 3 napos teljes kurzus pedig 11.000 Bath, azaz 90.000 Ft. A körülmények kezdőknek is ideálisak, főleg februártól, amikor déli szél fúj, melegebb és sekélyebb a víz és a hullámok is kisebbek. Decembertől február elejéig általában korábban kezdődik a szél, mint a szezon második felében, sokszor már reggel 9 körül kint voltunk a vizen, a kondíciók azonban rosszabbak voltak a nagy hullámtörés miatt, és előfordult, hogy dagály idején szinte eltűnt a homokos part alólunk. A szezon itt április-májusig tart, utána sokan a szigetek felé veszik az irányt, a KBA csapata például a Phuketen üzemelő centerükbe költözik át a nyárra. Az átlagos szélerősség 10-16 csomó, de voltak napok, mikor csak a 18-as ernyők repültek és volt néhány, amikor már a 9-esünkkel is túlerőben voltunk délutánra. Akik tervezik, hogy ellátogatnak ide kiteozás céljából, a 12-es, vagy a 14-es méreteket ajánljuk, mert azokkal biztosan lesz olyan napszak, amikor ki lehet menni. A tengerpart homokos és a víz sem tartogat igazán veszélyt, egyedül a medúzákkal kell óvatosnak lenni. A parthasználatért sehol nem kell fizetni, a beach boyok segítenek az ernyő feladásban és levételben, sőt a KBA-ben kompresszor is rendelkezésre áll.

Olvass többet a témáról: Schneidhoffer Gábor, Thaiföld

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.