Űrbudis kalózhajós pályaszállás Mönichkirchenben

Simon Ádám

2013/01/24

Kezdő síelők és családosok síparadicsoma igényes pályaszállással, mindössze három órányira Budapesttől.

Hirdetés

A lackenhofi nyugalomból egy másik síterephez utaztunk, de maradtunk továbbra is Alsó-Ausztriában. Még időben találtunk benzinkutat és élelmiszerboltot, ami nem piskóta, hiszen ezek hiánycikknek számítanak errefelé - erre figyeljetek oda Ti is.

Tejfölködös utazás

Két külön kocsival mentünk, mindkettőben GPS, amik természetesen tök eltérő útvonalat ajánlottak, úgyhogy számítottunk huncutságokra. A legszebb dolgok a céltól mindössze 1,3 km-re történtek, ahol olyan tejföl köd borult ránk, hogy még a műszerfalat sem láttuk. Ja, a lényeget kihagytam, vagyis, hogy a második úticélunk Mönichkirchen sípálya és a pálya melletti Alpengasthof Enzian panzió volt.

Szóval ott botorkáltunk - mint később kiderült - a sípálya tövében és egy kis segítséggel megtaláltuk a pálya melletti erdei utat, ami a szálláshoz vezetett. Túl nagyot amúgy nem tévedhettünk volna, mert, ha véletlenül a sípályán indulunk neki, akkor is eljutunk a panziónkhoz és a terepviszonyok sem nagyon különböztek - azt hiszem a síelők örültek, hogy megtaláltuk a jó irányt.

Az erdei út elején egy sorompó lógott keresztben, mellette kaputelefon. Majdnem olyan, mint amivel anno felcsöngettünk anyuéknak, hogy "hadd maradjunk még a játszótéren egy kicsit", ám ezúttal a pályaszállások recepciójával lehetett némi bájcsevejt követően felnyittatni a kaput és haladni tovább, a ködben, havas úton.

A hóláncok tették a dolgukat, csöndben pihentek a csomagtartóban, míg mi a számítógépes szimulátorokból szerzett tapasztalatainkra támaszkodva próbáltunk feljutni az egysávos havas emelkedőn. Az egyik keményebb emelkedő után megálltunk egy percre elgondolkozni azon, hogy feltegyük-e a hóláncokat, nehogy baj legyen, miközben azt se tudjuk, hogy merre járunk (ja, már be is sötétedett épp). Még az a szerencse, hogy a kocsiból kiszállva két lépést előre gyalogoltam és majdnem bevertem az orrom az Enzian bejárati ajtajába (ha el akarod képzelni, mit éreztünk, látogass el a láthatatlan kiállításra a Népligetben). Megúsztunk negyed óra felesleges hóláncbabrálást két lépésre a szállástól :)

A következő napok napsütéses, tiszta időjárásában szemügyre véve a tájat már nevetségesnek tűnt, hogy a megérkezésünkkor azt hittük, odaveszünk.

Szállás űrhajós budival és kalózhajóval

Az Enzian Alpengasthof egyike a Mönichkirchen pálya mellett közvetlenül elhelyezkedő néhány szállásnak és látatlanban is merem állítani, hogy az egyik legjobb választás közülük. A padlófűtéses szobák igényes berendezést kaptak (bőrkanapé, kovácsoltvas- és fa szekrények, kellemes színvilág), egyedüli furcsaságként az "űrhajós budit" tudnám megemlíteni. Anno szlovéniában találkoztam már ilyen előre gyártott elemekből (ebbe a padlótól a zuhanyzón és csapon keresztül a plafonig mindent beleértek) épített fürdőszobával. A családi "lakosztály" meglehetősen nagy, egy nagy előszoba, franciaággyal, plusz még egy hálószoba franciaággyal, kisággyal és egy nappalival a már említett bőrkanapéval, társasjátékozós asztallal és erkéllyel, amin már lehet is csatolni és onnan rácsúszni a pályára.

Aplengasthof Enzian a síliftről — undefined

Az Enzian tisztességes szauna-termében némi fitness-re is van lehetőség, bár télen a síeléstől, nyáron a túrázástól amúgy is kitikkad a vendég, a gépek nincsenek lestrapálva. Kifejezetten családbarát jellegről tanúskodik az étteremben található számos etetőszék és a vendégházhoz tartozó méretes játszótér, kalózhajóval, bérelhető triciklikkel és még egy szamár-család is i-á-zik a közeli pajtában. A személyzet kedves, segítőkész és az egész épületnek kellemes a hangulata.

Szállás címe: Enzian*** Aplengasthof, Schwaig 148. 2872 Mönichkirchen, Austria

Sípálya Mönichkirchenben

Az Enzian nagyjából a sípálya felénél lett megalapozva, úgyhogy első körben nyomtunk egy féltávot. Azt a távot, amin nagy galiba esetén kocsival jöttünk volna fel, ha elvétjük az útvonalat. Valószínűleg nem lett volna gond akkor sem, mert a pálya olyan kék, hogy inkább zöldnek mondanám. Tapasztaltaknak fájóan lassú és vízszintes, de a panoráma miatt egyszer megéri. És azért is, hogy ha egyszer egy kezdő kérne tanácsot megfelelő tanulóterepre, akkor csípőből lökd oda: Mönichkirchen sípálya! A legfélősebb, legtériszonyosabb ember is vigyorogva tanulhat meg ezen a hosszú, enyhe lejtésű pályán síelni, ráadásul Budapesttől mindössze 327 km-re található (ha letérsz az autópályáról, 300-on belül megúszhatod).

Aztán, ha komolyabb lejtőre vágysz, akkor az Enzian alól induló lifttel tudsz még feljebb jutni, ahonnan piros pályákon csúszhatsz le a kék pálya tetejéig, vagy átcsúszhatsz a hegy másik oldalára a piros és a pici fekete pályához. Ez az oldal már tapasztaltak számára is mókás, ha megfelelő hóviszonyok uralkodnak - ottjártunkkor sajnos jeges volt és így deszkával karcos volt.
Tanulók számára egyébként a sípálya legalján és a pályaszállások magasságában vannak kialakítva tanulópályák, ahol magyar oktatóktól is lehet tanulni. Snowparkot a hegy tetején alakítottak ki. A sípálya méretével arányosan nem túl nagy, egy-két laza trükközésre épp megfelelő.