Snowboard vagy sí? Hír

Imádom a snowboard-ot, szeretek az erdőkben, vagy meredek járatlan utakon siklani. Nincs is annál szebb, mint amikor az ember távol a pályák zajától szinte tökéletes csendben siklik a porhóban. Az első nyomot húzni ezeken a helyeken pedig maga az álom. Szerintem a snowboard-ot erre találták ki. Persze néha eltévedünk egy kicsit, mászunk a mellig érő hóban és hasonlók. Ezek a történetek egyszerűen csak megfűszerezik az amúgy is kellemes élményeket. (Persze lavinával, eszetlenséggel vigyázni kell, de ezt mindenki tudja).  

Sokszor azonban amikor kijutok valamely síterepre nincs elég hó a titkos ban csavarogni. Ilyenkor a pályán bohóckodik az ember, de amikor a pálya kemény, szinte jeges, akkor a félkemény deszkával hiába kapirgálom a havat, nem tudok szép íveket húzni és egy idő után gondolkodóba esek, hogy ezekben az esetekben nem kellene-e más „lóra” ülni.  

Több lehetőség is adódik, kinek mi jön be leginkább.   • Lehetne ugyanezzel a deszkával elkezdeni ugrálni, trükközni, de ehhez már nem elég jók az ízületeim. • Egy kemény deszkával és kemény kötéssel még el lehetne lavírozni. Jónak is tűnik az ötlet. Tehát akkor kell venni egy másik deszkát, kötést és egy cipőt is. És maradok a snowboard-nál. Lehet, hogy érdemes lenne mégis csak kipróbálni valami mást. •  Igazi alternatívát a carving sílécek jelenthetnek . Az utóbbi években a snowboard-tól „visszalopott” piskóta formájú lécek egyre népszerűbbek lettek és az én fantáziámat is izgatták. Egyszerűen több lehetőséget látok benne, mint mondjuk egy kemény deszkával menni a pályákon (persze ízlések és pofonok). • És persze lehetne korcsolyázni, szánkózni, lovas szánnal, motoros szánnal, siklóernyővel, kite ernyővel száguldozni stb . de ezek persze inkább csak lehetséges kiegészítő őrületek (az egyéb alkalmatosságok pl. telemark léc, hóbicikli, hórafting stb. szintén nem a kemény pályán ideálisak).

 

  

A napokban végül lehetőségem adódott carving léc et bérelni és pár nap oktatásban részt venni. Jobban nem is alakulhatott volna. Aki a snowbord -al szeret szép íveket húzni és még nem próbálta a carving léccel, azonnal próbálja ki. Maximum fél óra alatt rá lehet érezni, hogyan kell megtaposni a lécet, és ettől a pillanattól kezdve egy kis stílus gyakorlással iszonyatosan jókat lehet szakítani. Persze maga a síelés tudomány nem ilyen egyszerű, azt jól meg kell tanulni. Kanyarodni, ráfékezni, „csóválni”, a lábakat nem összecsomózni. Nos ehhez kell legalább 1-2 hét. Nekem szerencsére még kamasz koromból volt némi alapom (2 méter tíz centi hosszú nyíl egyenes léc – a kölcsönzős szerint síugró léc lehetett - hóeke, mellézárás stb.), ezért az első nap után már bátran adhattam a leejtőknek. Némi gyakorlást követően nagyon kezdtem élvezni és nem voltam hajlandó leülni a többiekkel sörözni. Remekül rá lehet dőlni az ívekre, és az úgynevezett rövid kanyarok begyakorlása után a meredek és/vagy buckás szakaszokon is élvezet haladni. Nekem a buckás részeken még szükségem lett volna egy napra, bár ezeken a helyeken is jöttem bátran.

Gyakorlatilag egy új sportot tanultam meg, amely rengeteg lehetőséget rejt magában és utólag a lehető legjobb döntésnek tartom. Persze a deszkámat nem dobom el, de abszolút egyenrangú helyre emelkedett a carving sí. Ajánlom mindenkinek ezt a nagyszerű sportot (is).