Menü

2006.03.01.     Hozzászólás 0

Sítáboros - beszámolós

Végre valahára elérkezett a február 21. Ezt a jeles napot már réges-rég vártam, hiszen hajnalban indultunk síelni. Idén a Villach-régió (Ausztria) volt a cél. Ez a terület számos pálya rendszert foglal magában, amik közül az egyik legismertebb az Ossiach–tó mellett emelkedő Gerlitzen Alpe.
A mi csoportunk azonban nem a gerlitzeni lejtőkön próbálkozott.
Utunk Arnoldstein falucskáján át vezetett Dreiländereckhez.



Hogy miért is ide jöttünk?
Kétség kívül nagy szerepe volt a döntésben annak, hogy a 18 éven aluliak számára a négy napos bérlet ingyenes. Másik döntő tény meg az volt, hogy ez ideálisabb helyszín a teljesen kezdő, síelni vágyók számára.
No de akkor nézzük szépen sorjában!
A szálásunk kb. 20km-re volt a pályától. A Car-tour által ajánlott egyik remek helyen szálltunk meg, kényelmes, hangulatos és igényes apartman házakban. Félpanziós ellátást kértünk (reggeli és vacsora), hogy ne kelljen egész napos síelés után még főzőcskézni is.
Nem vagyok egy kis étkű ember, mégis azt kell hogy mondjam, nem maradtam éhen egyszer sem!
A felvonókat kilenc órakor indítják, ezért 8:40 körül indultunk mindegyik reggel a szállásról. A pályarendszer alján két felvonó található. Van egy tányéros, ami a libalegelőn szállítja a síelni és felvonózni tanulókat. Egyedül ennél a felvonónál kellett sorba állni, ami többek között annak is köszönhető, hogy a picinyke osztrák síbajnokok nem ismerik a sorbaállás intézményét. A kis lurkók gátlástalanul előre tolakodnak még a legnagyobb tömegben is, keresztül mindenkin (a léceket sem kímélve).
A másik felvonó az egyetlen ülős a pályán. Ez viszi fel az embert a többi pályához, cirka 12 perc alatt. Odafent (kb. 1600 méteren) több irányba el lehet indulni. Két irányba lehet nekivágni a nagy piros pályának (én általában ezeken próbálgattam magam). Ezeken kívül kb. hat másik pálya van odafent, abból az egyik fekete! A maradékok pirosak, kékek és van egy gyerkőc pálya is, köteles felvonóval. Ezt a „pályát” általában a síovisok használják.
Az idővel sajnos nem volt szerencsénk. Az előző 2 hétben állítólag végig sütött a nap, de nekünk nem akarta megmutatni magát. Viszont a köd rendszeresen rátelepedett a pálya különböző részeire. Volt úgy, hogy csak tippelni lehetet, hogy merre is kéne menni. Kimondottan izgalmas volt.
A vacak időt kompenzálta a pálya minősége. Rengeteg hó volt mindenfele, ráadásul jól karbantartották a „sógorék”. Az időm nagy részét azzal töltöttem, hogy próbáltam az 1/B jelzésű pályán minél hamarabb leérni. A legjobb időm 5perc 19 másodperc lett. Egész büszke is voltam magamra, amíg az egyik oktató ki nem jelentette, hogy ő úgy három perc alatt szokott leérni! Természetesen megpróbáltam én is a lehetetlent, de nem sikerült javítanom az addigi legjobbamon. Ez részben annak is köszönhető, hogy egy aprócska esést mindegyik rekordkísérletnél beiktattam.
Nem akarom még jobban elnyújtani a beszámolómat, ezért röviden és tömören:
A hely remek. A pályák nem a leghosszabbak, de remekül kezeltek és kimondottan szép helyeken vezetnek. Ráadásul a pályarendszer az Osztrák – Olasz – Szlovén határon van, így a megfelelő bérlettel át lehet kukkantani a másik két országba is csúszkálni egy kicsit. Dreiländerecket elsősorban családoknak ajánlom, hiszen az aprótól a nagypapáig mindenkinek van megfelelő pálya. (Kicsiknek magyar síovi is).
Csináltam az 1/A pályáról egy rövid videót, ízelítőnek.
Ha szeretnéd megnézni click IDE!
Ha valamiér nem indul el a letöltés vagy gond van vele, click az IDE-re jobb gombbal és hivatkozás mentése más néven.
Ha lenne bármilyen hozzászólásod írd meg a fórumba!
A fórumhoz click IDE!
- Mozgásvilág -
Külön köszönet Kati néninek, hogy elvitt a táborba!

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.