Menü

2013.11.07.     Hozzászólás 0

Aki szárnyakat kapott, és elszállt – Shane McConkey

Vizisível az alaszkai porhóban.


2009. március 26-án az olasz Dolomitok egyik hófödte csúcsáról indult jóbarátjával, JT Holmes-szal, hogy a meredek lejtőn leszlalomozva, a szakadék széléről elugorjon sível, szaltózzon párat, majd bázisugrással érje el a sziklás meredély alját. Mindent gondosan megterveztek, a saját dizájnú kötéstől a szélsebességen át a landolásig. Shane barátja el is ugrott, lecsatoltak a lécei, kinyílt a denevérruhája, szépen landolt, majd bekapcsolt kamerájával várta, hogy társa beérjen a képbe. De Shane csak nem akart megérkezni. A fejkamera alapján rekonstruálták később, hogy elugrás után nem oldódott le a bal léce, a jobb pedig fennakadt a balon. McConkey nem esett kétségbe, erre a verzióra is gondoltak. Pánik nélkül sikerült kikapcsolnia a bal kötést is, és így mindkét lécétől megszabadult. Csakhogy addigra már annyit zuhant szabadesésben, hogy esélye sem volt lelassulni a becsapódás előtt.

Felesége, Sherry soha nem értette azokat a kérdéseket, hogy miért nem tartja vissza a férjét. Hogyan zárhatta volna be a sasmadarat egy szűk kalitkába? Ugyanígy kislányukat sem fogja semmiben megakadályozni, de nem szeretné, ha bázisugrana…

 

Shane McConkey

 

Shane sízőként kezdte, egy rövid ideig az amerikai csapat tagja is volt, de onnan kitették alacsony termete miatt. Ezután jött a buckasízés szaltókkal, és mivel itt is kiverte a biztosítékot, arra jutott, hogy inkább alapít egy freeski szövetséget, magát az elnevezést is ő találta ki a pályán kívüli és akrobatikus siklásra. A szövetség keretein belül versenyeket rendeztek, ahova hamar eltaláltak a szponzorok is, McConkey így fektette le az utána következő generációk legjobbjainak megélhetését. 

Abban az időben, a ’90-es években, amikor még a szuperhosszú és szuperegyenes lécek voltak a menők, Shane már a szélesedő darabokat próbálgatta, amik jobb kanyarodást, stabilabb siklást biztosítottak. Itt kezdődött el a carvingok és széles sík forradalma. Egy vizisízés során pedig arra is rádöbbent, hogy a porhó állagra és viselkedésre közelebb áll a vízhez, mint a hóhoz, így az ő ötlete és tervei alapján az addigitól gyökeresen eltérő dizájnú léceket kezdtek gyártani, ezt vette át később egyik főszponzora, a K2 is, és a tervezése lassan mainstream lett. Családján kívül erre volt a legbüszkébb.

 

A Red Bull Ausztriából indulva lett világvállalat, de McConkey-t még az előtt kezdték támogatni, hogy a tengerentúlon kereskedelmileg terjeszkedtek volna. A tulajdonos maga is repülésimádó, és szponzoráltját, Shane-t is támogatta az egyre merészebb és merészebb ötletek megvalósításában. És hát, mindig akadt túlszárnyalnivaló, ha más nem, hát a saját teljesítményei. Így évente 3-4 hónapot otthonától távol töltve McConkey elutazhatott a világ számos részére, ahol épp síelt vagy bázisugrott, miközben nem voltak megélhetési gondjai, és egyetlen feladata az volt, hogy kitalálja a következő projektjét, majd meg is valósítsa. Mivel szponzorálás nélkül is pontosan ezt tette volna, nem kellett meghasonlania önmagával. Persze felmerülhet a kérdés, hogy Red Bull nélkül is hajszolta volna-e az egyre veszélyesebb célokat.

A barátai szerint nagyszerű humora volt, a freeski szövetség elnöke a síipar bohóchercegének nevezte. Jellemző volt rá a klub, amit kezdő bázisugróként alapított barátjával, Miles Daisher-rel: Plunge to your death camp, kb. Vesd le magad a haláltáborba, ahol az első két meghívott akkori barátnőik, Nikki és Sherry voltak. A csajokat később feleségül vették, tekintve, hogy a haláltábor – Shane szavaival – 100%-os sikertelenségi rátával működött.

 

Shane McConkey

 

Voltak egyéb baráti körben tartott kezdeményezései is, például a Last Man Standing társaság. A körbe tartozó srácok minden év elején bedobtak egy 100 dollárost a közös edénybe, és a megállapodás alapján az kapja meg a pénzt, aki utolsóként életben marad…

McConkey és az összes vele ugró, síelő társa tisztában volt azzal, hogy sportot űznek az életveszélyből. De ez nem jelenti azt, hogy direkt keresték a halált. Shane-ről azt állították a barátai, hogy szinte kényszeresen elővigyázatos volt. Előfordult, hogy egy bázisugrás előtt 15-ször kiment a sziklára, megmérte a szelet, és tizenötször vissza is fordult, mert nem ítélte elég biztonságosnak. Egy extrémsportoló barátjának a halála is csak tovább erősítette benne a gondolatot, hogy az egész nem játék, és iszonyatosan oda kell figyelni. Ennek ellenére barátai, mentora, és egyáltalán, senki halála nem téríthette el attól, hogy folytassa az egyre meredekebb kísérletezést. Sherry-vel, feleségével az volt a tervük, hogy Shane befejezi az ugrásokat, és a meglévő ingatlanjaik kiadásából fognak élni… De McConkey közeledett a 40 felé, és folyamatosan emelte a tétet. 
Simone Moro iránymutatása elgondolkodtató: éld meg az álmaidat, de ne halj meg értük.

A Shane McConkey életéről szóló dokumentumfilmet
November 21.-én láthatod a Corvin Moziban. 

 

 

A Shane McConkey életéről szóló dokumentumfilmet 
November 21.-én láthatod a Corvin Moziban. 

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.