Aki szárnyakat kapott, és elszállt – Shane McConkey Hír

2009. március 26-án az olasz Dolomitok egyik hófödte csúcsáról indult jóbarátjával, JT Holmes-szal, hogy a meredek lejtőn leszlalomozva, a szakadék széléről elugorjon sível, szaltózzon párat, majd bázisugrással érje el a sziklás meredély alját. Mindent gondosan megterveztek, a saját dizájnú kötéstől a szélsebességen át a landolásig. Shane barátja el is ugrott, lecsatoltak a lécei, kinyílt a denevérruhája, szépen landolt, majd bekapcsolt kamerájával várta, hogy társa beérjen a képbe. De Shane csak nem akart megérkezni. A fejkamera alapján rekonstruálták később, hogy elugrás után nem oldódott le a bal léce, a jobb pedig fennakadt a balon. McConkey nem esett kétségbe, erre a verzióra is gondoltak. Pánik nélkül sikerült kikapcsolnia a bal kötést is, és így mindkét lécétől megszabadult. Csakhogy addigra már annyit zuhant szabadesésben, hogy esélye sem volt lelassulni a becsapódás előtt.

Felesége, Sherry soha nem értette azokat a kérdéseket, hogy miért nem tartja vissza a férjét. Hogyan zárhatta volna be a sasmadarat egy szűk kalitkába? Ugyanígy kislányukat sem fogja semmiben megakadályozni, de nem szeretné, ha bázisugrana…

Kép forrása: Flickr

Shane sízőként kezdte, egy rövid ideig az amerikai csapat tagja is volt, de onnan kitették alacsony termete miatt. Ezután jött a buckasízés szaltókkal, és mivel itt is kiverte a biztosítékot, arra jutott, hogy inkább alapít egy freeski szövetséget, magát az elnevezést is ő találta ki a pályán kívüli és akrobatikus siklásra. A szövetség keretein belül versenyeket rendeztek, ahova hamar eltaláltak a szponzorok is, McConkey így fektette le az utána következő generációk legjobbjainak megélhetését. 

Abban az időben, a ’90-es években, amikor még a szuperhosszú és szuperegyenes lécek voltak a menők, Shane már a szélesedő darabokat próbálgatta, amik jobb kanyarodást, stabilabb siklást biztosítottak. Itt kezdődött el a carvingok és széles sík forradalma. Egy vizisízés során pedig arra is rádöbbent, hogy a porhó állagra és viselkedésre közelebb áll a vízhez, mint a hóhoz, így az ő ötlete és tervei alapján az addigitól gyökeresen eltérő dizájnú léceket kezdtek gyártani, ezt vette át később egyik főszponzora, a K2 is, és a tervezése lassan mainstream lett. Családján kívül erre volt a legbüszkébb.

A Red Bull Ausztriából indulva lett világvállalat, de McConkey-t még az előtt kezdték támogatni, hogy a tengerentúlon kereskedelmileg terjeszkedtek volna. A tulajdonos maga is repülésimádó, és szponzoráltját, Shane-t is támogatta az egyre merészebb és merészebb ötletek megvalósításában. És hát, mindig akadt túlszárnyalnivaló, ha más nem, hát a saját teljesítményei. Így évente 3-4 hónapot otthonától távol töltve McConkey elutazhatott a világ számos részére, ahol épp síelt vagy bázisugrott, miközben nem voltak megélhetési gondjai, és egyetlen feladata az volt, hogy kitalálja a következő projektjét, majd meg is valósítsa. Mivel szponzorálás nélkül is pontosan ezt tette volna, nem kellett meghasonlania önmagával. Persze felmerülhet a kérdés, hogy Red Bull nélkül is hajszolta volna-e az egyre veszélyesebb célokat.

A barátai szerint nagyszerű humora volt, a freeski szövetség elnöke a síipar bohóchercegének nevezte. Jellemző volt rá a klub, amit kezdő bázisugróként alapított barátjával, Miles Daisher-rel: Plunge to your death camp, kb. Vesd le magad a haláltáborba, ahol az első két meghívott akkori barátnőik, Nikki és Sherry voltak. A csajokat később feleségül vették, tekintve, hogy a haláltábor – Shane szavaival – 100%-os sikertelenségi rátával működött.

Kép forrása: Redbull.com

Voltak egyéb baráti körben tartott kezdeményezései is, például a Last Man Standing társaság. A körbe tartozó srácok minden év elején bedobtak egy 100 dollárost a közös edénybe, és a megállapodás alapján az kapja meg a pénzt, aki utolsóként életben marad…

McConkey és az összes vele ugró, síelő társa tisztában volt azzal, hogy sportot űznek az életveszélyből. De ez nem jelenti azt, hogy direkt keresték a halált. Shane-ről azt állították a barátai, hogy szinte kényszeresen elővigyázatos volt. Előfordult, hogy egy bázisugrás előtt 15-ször kiment a sziklára, megmérte a szelet, és tizenötször vissza is fordult, mert nem ítélte elég biztonságosnak. Egy extrémsportoló barátjának a halála is csak tovább erősítette benne a gondolatot, hogy az egész nem játék, és iszonyatosan oda kell figyelni. Ennek ellenére barátai, mentora, és egyáltalán, senki halála nem téríthette el attól, hogy folytassa az egyre meredekebb kísérletezést. Sherry-vel, feleségével az volt a tervük, hogy Shane befejezi az ugrásokat, és a meglévő ingatlanjaik kiadásából fognak élni… De McConkey közeledett a 40 felé, és folyamatosan emelte a tétet. 
Simone Moro iránymutatása elgondolkodtató: éld meg az álmaidat, de ne halj meg értük.

A Shane McConkey életéről szóló dokumentumfilmet
November 21.-én láthatod a Corvin Moziban. 

A Shane McConkey életéről szóló dokumentumfilmet 
November 21.-én láthatod a Corvin Moziban.