- Futás
- Hegymászás
- Kerékpár
- Túra
- Sí
Baumann Viola
2017/01/19
Dugjuk ki az orrunkat a felvonóból, és nézzünk körül a környéken.
Hirdetés
Mivel a legtöbben Magyarországról viszonylag ritkán járunk síelni-bordozni, ha már évente egyszer-kétszer eljutunk, igyekszünk kihasználni az időt. Nem szívesen tartunk pihenőnapot, és gyakran nyitásra már a liftnél vagyunk. Persze többünk utána a hüttében tölti a drága időt, de valakinek ez jelenti a téli vakációt. Éppen ezért hajlamosak vagyunk a szállás-sípálya-aprés ski bár/szauna három- vagy négyszögben mozogni, és ha valaki megkérdezné, hogy tetszett a település, ahol voltunk, el tudnánk mondani, hogy szép volt a fehér főutca, ami a sílifthez visz.
Pedig az a helyzet, hogy több síközpont is, például a Schladming-Dachstein régió, szuper lehetőségeket kínál a lesiklás mellett.
Ez már csak azért is fontos, mert néha nem minden családtagunk síel, vagy például eljön a nagymama is vigyázni a legkisebbre, és őt sem kell bezárni a szállás vagy a hütte négy fala közé.
Sífutó pálya
Ha ismernénk a lehetőségeket, szinte biztos, hogy egy-egy napot beáldoznánk a lejtőkön való száguldozásból. Például azért, hogy felfedezzük az Alpok legjobb, 435 km-es sífutó pályarendszerét, ahova a kazahtól a norvég válogatottig járnak a világ profijai. Ez persze a mi tudásunkon nem segít, de nem olyan rossz a tökéletesen fektetett nyomon, távol bármilyen településtől, a csillogó, fehér, napsütötte dombocska tetején összefutni Ole Einar Björndalennel, és legalább 10 másodpercig üldözni, hogy aztán lihegve folytassuk a saját tempónkban. Ráadásul a sífutást bármikor el lehet kezdeni, és ha a Schladming-Dachstein régióban járunk, akkor szinte muszáj is, mert ilyen szuper infrastruktúra és ilyen sífutó kultúra nem sok helyen van, pláne a közelben. Ausztriában vagy Szlovéniában ezt idősebbek is űzik, mert lehet nyugodtan sétálni is, nem kell rohanni, és még úgyis nagyszerűek az élettani hatásai, ha nem köpjük ki a tüdőnket, tekintve, hogy a botok helyes használatával az egész izomzatunk és a szívünk is keményen dolgozik. Annyi a rossz hírem, hogy ha valaki egyszer kipróbálja Ramsauban a sífutást, akkor minden alkalommal szeretné ezt megismételni, szóval így érdemes készülni a síbérlet-vásárlásokkal. A felszerelés vagy a tudás hiánya pedig természetesen nem akadály, hiszen kölcsönzők és kezdő órák is rendelkezésre állnak.
Kép forrása: austria.at_Hans Simonlehner
Hótalpazás
Ha valaki hasonlóan izgalmas és gyönyörű, de kevesebb technikai tudást igénylő mozgást választana, az kipróbálhatja a hótalpazást is. Mivel a régióban előszeretettel esik a hó, és általában áprilisig meg is marad, legalább egyszer az életben muszáj felcsatolni a hótalpat, és bejárni az érintetlen hegyi utakat, a hóborította, törpefenyős domboldalakat, és a csúcsokat, ahonnan rálátni a sípályákra vagy épp a Dachstein hegy oldalára. Amerre a hótalpas túrák visznek, arra gyalog csak nyáron jutnánk el, mert a meredek domboldalakon hótalp vagy túraléc nélkül lehetetlen haladni, illetve annyira kimerítő, hogy még a helyiek sem csinálják. Márpedig ez intő jel. Ha viszont szeretnénk (és bizony szeretnénk!) combig érő szűzhóban csodálni a tájat, akkor a régió honlapján vagy helyi irodájánál jelentkezzünk be, hogy megszervezzék nekünk a hegyi vezetőt, aki ismeri a jelöletlen és homogénen fehér ösvényeket, a lavinaveszélyes részeket, és persze a legszebb csúcs után a legeldugottabb hüttét is.
Kép forrása: schladming-dachstein
Kitáblázott futókörök, téli bringás útvonalak
Ha télen éppen nem síelünk (tehát azt az 5-14 napot leszámítva), akkor sokan futunk vagy bringázunk. Futni persze mindenhol lehet, de a Schladming-Dachstein régió adottságai ehhez is csodálatosak télen-nyáron, nem beszélve a kitáblázott futókörökről, meg a kemény emelkedőkről. De itt bizony télen bringázni is lehet, és nemcsak az úton, hanem a behavazott hegyen, fatbike-okkal! Aki valaha tekert havon-jégen, annak nyilvánvaló, hogy miért olyan szuper fattykkel csapatni a porhóban, miközben a bringát még mindig lehet irányítani, és kicsi az esély, hogy elcsapjon egy autó vagy egy fa. És mivel a síboxba kicsit nehezen fér be a bicajunk, szerencsére az eszközöket is biztosítja a régiós iroda.
Kép forrása: Michael Stix_alpinefatbike.com
Szánkózás
De akár síelünk, akár bringázunk, hótalpazunk vagy sífutunk, a szánkózás mindenképp belefér az időnkbe, mivel Hochwurzenen éjszakai csúszással csábítják azokat, akiknek nem volt elég a napi hideg/adrenalin. Sokunk utoljára gyerekkorában csúszott, és akkor is többnyire libalegelőkön, ez azonban kissé más kategória. Először is, nem árt, ha villámgyorsan megtanulunk fékezni és hajtűkanyarokat bevenni, ellenkező esetben a mély hóban, neadjisten, a sípályán találjuk magunkat. Ha mindez megvan, és beöltöztünk rendesen, akkor eresszük neki! Lábakat fel, kezek a gyeplőre, és élvezzük 7 km-en keresztül, ahogy száguldunk a finoman kivilágított, különleges hangulatú erdőben, miközben folyamatosan boruláshatáron egyensúlyozunk, és bár a legjobb egyedül, a versenyszellem mégis azt diktálja, hogy beérjük az előttünk menőt.
Kép forrása: TV Schladming-Rohrmoos
Szóval, bár a Ski Amade schladmingi sípályái a világ legjobbjai között vannak, épp ezért világklasszis versenyzők edzenek rajta, az infrastruktúra a fűtött-védett liftekkel pedig lekörözi a sírégiók legnagyobb részét, ideje, hogy végre kidugjuk az orrunkat a felvonóból, és kicsit körülnézzünk a környéken, a lesikláson kívül más sportokat is kipróbálva. A legrosszabb, ami történhet, hogy jövőre nem 5 napra foglalunk szállást, hanem 10-re...
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
