Menü

2016.02.09.     Hozzászólás 0

Katschberg az ezerarcú síterep

Ennél vidámabb síelésünk még nem volt, Katschberg egy igazi jó hangulat és program bomba, amit mindenkinek látnia kell!


Előfordult már veletek, hogy 3 napos síelés alatt az időjárás felvonultatta az összes elképzelhető arcát?

Nos, Katschbergen ez sem lehetetlen, azaz, ha valaki épp a megfelelő pillanatban jár erre, akkor rövid idő alatt kifoghat egyszerre napos, ködös, szeles, havas esős, ködös-havazós és végül szakadó hóesős időjárást is.

Mindenesetre ezúttal mi így jártunk, de persze nem bántuk, mivel a fentiek nagyban hozzájárultak a már eleve "profi" sítechnikánk fejlődéséhez. Ilyen esetekben nem egy hátrány, ha sínadrágból és dzsekiből legalább kettő van nálunk, illetve jó ha rendelkezünk nap- és síszemüvegek komplett arzenáljával is.


Az Aineck csúcsáról, St. Margarethen felé tekintve. Forrás: www.mozgasvilag.hu
Galériáért katt a képre!

 

10 perc és huss, már síelhetsz is!

De hogy ne szaladjunk a történetben ennyire előre, első napunkon Budapestről több órás utazás után érkeztünk meg a Hotel Lärchenhof Katschberg****-be, amely a következő néhány napban az otthonunkként szolgált. A szálloda Katschberg szívében helyezkedik el, minden földi jóval felszerelt és a sípályáktól kb. 50 m-re helyezkedik el. Mi sem természetesebb tehát, mint reggelente 10 perc alatt átcsattogni az első pályához, becsatlakozni a síterep vérkeringésébe.

Míg társaságunk egyik fele a bébi pályán kezdte el tanulni a síelés alapjait, addig a mi kis háromfős csapatunk az első fél órában már a Tschaneck 2030 m magas csúcsán találta magát. A nap ekkor még fényesen ragyogott, ellenben antarktiszi szél süvített és igyekezett minket a liftbe visszaszorítani. A völgyben egyébként már ekkor is sűrű köd úszott, de nem sejtettük, hogy egy szűk óra leforgása alatt még egymást is alig fogjuk látni tőle.


Minden mennyiségben köd és köd.. ja és persze köd

Hogy a pályákon könnyen kiismerjük magunkat, nem ártott volna, ha 3 méternél messzebb is ellátunk, ennek ellenére lelkes vezetőnk karlendítésekkel jelezte, hogy hol melyik hegynek kellene lennie. Aha.. Az időjárás viszont egy pillanatra megkegyelmezett nekünk, amikor az Aineckről (2220 m) csúszni kezdtünk St. Margarethen felé. A táj megvillantotta határtalan szépségét és a havas hegyvonulatok csipkézett csúcsait - akár egy vonzó demo verzió - a szemünk elé tárta, de éppen csak azért, hogy a következő pillanatban elvegye tőlünk és ismét gomolygó ködfelhővel fedjen be minket.

A délután további részében már totálisan teljes - hogy fokozzuk még - ködben síeltünk, melynek köszönhetően a pályán egyre kevesebb lett a síelő akiket követni tudtunk volna, így jobbára a pálya szélén leszúrt botokon csüngött a szemünk, hogy ne tévesszük el a menetirányt.


Van az a pillanat...

..amikor már a buckák sem rajzolódnak ki, csak úgy az ember elé ugranak, vagy hogy nem érezni merre van a fel és le.. na ekkor kell betérni egy erőt adó italra a hüttébe, ugyanis mindenki tudja, hogy egy glühwein számos problémát megold, pl. sokkal viccesebb lesz utána a botorkálás a pályákon.

Be is tértünk hát a már korábban kipécézett Gamskogelhüttébe, amelynek különben az a jellegzetessége, hogy kedvelt esküvői helyszín, illetve Karintia és Salzburgerland határán fekszik. A hüttében a határ zászlókkal van jelölve, egész konkrétan a hütte közepén halad át a határvonal.

Miután eldöntöttük, hogy melyik tartományban szeretnénk forraltborozni, már jöttek is a korsók és hamar emelkedetté vált a hangulat. Olyannyira, hogy fel sem tűnt:  ránk sötétedett. A későig tartó sípályás hüttézésnek megvan az a varázsa, hogy a hold és a csillagok fénye mellett teljesen üres pályán lehet lesíelni, ami nagyszerűen hangzik, viszont a már ismert okok miatt, nekünk csak a közlekedő pályakarbantartó ratrakok kevésbé romantikus fénye maradt. A lesíelés azonban valóban eléggé viccesre kerekedett, vezetőnk, aki az "akik becsípnek, soha sem sérülnek meg" elvet követve, kicsit lendületesebben haladt lefelé, biztos lehetett benne, hogy mi esni-kelni fogunk. Fejünkben ekkor az egyetlen "azért sem fogok elesni" gondolat dobolt, de hogy-hogynem a forraltbor átvette az irányítást és néhány leszúrt ritbergeres bukfenccel lassan elértük a pálya alját. Kissé havasan, de annál jobb hangulatban vettük észre, hogy cipőink a már bezárt kölcsönzőben maradtak, de ez már egy másik történet..

A 3. nap reggelén csodás napsütésre ébredtünk. Forrás: www.mozgasvilag.hu
Galériáért katt a képre! 

 

Van az a kulcs..

..ami mindent nyit, így az este további részében szerencsére megszabadulhattunk sícipőinktől és újra élvezhettük saját lábbelink melegét. Gyors regenerálódás a szobában, aztán máris indulás vacsizni a 
Hintereggers Ainkehrbe, amely Katschberg központjában található. Miután a forraltbor még erőteljesen éreztette hatását, éppen ideje volt valami táplálékot magunkhoz venni, ám hogy ez épp egy fantasztikus steak és ízletes saláta, majd egy fenséges eperszószos csokoládé szuflé formájában fog érkezni, senki sem sejtette. Aki a legízletesebb falatokhoz akar jutni itt Katschbergen, ide feltétlenül jöjjön el, nem fog csalódni!


A Katsch beer és az üsd be a szöget játék különös találkozása

Hogy az este ne érjen olyan hamar véget, a vacsi után továbbindultunk a Stamperl Pizzériába, egy kis buli után kutatva. Sajnos ez nem az az este volt, amikor a tömött diszkóban hajnalig pörög a DJ, de a szórakozásunkat itt is megtaláltuk: megkóstoltuk a Katsch beer-t - helyben főzött sör - és kipróbáltuk a helyiek kedvenc játékát, amit mondjuk "alpesi darts"-ként írhatnánk le a legjobban: szóval egy fatönkbe szögeket kell verni a kalapács keskenyebb részével. Mivel ez a játék még józanul sem olyan könnyű, 7-8 embernek bőven eltart egy ideig. A játék szabályai szerint, aki a legutoljára veri be a szögét, az fizeti mindenki italát. Aki tehát erre a játékra vetemedik, nem árt gyakorolni előtte!


Fekete leves síelés - avagy a havas eső előnyei.. ja, azok nincsenek..

Az első kiadós nap után elégedetten ébredtünk másnap reggel, egészen addig, amíg ki nem néztünk az ablakon. Szó szerint arcunkra fagyott a mosoly, ugyanis az előző esti gyenge havazást reggelre havas eső váltotta fel, sűrű cseppekben hullott a még megmaradt hóra, teljesen tönkre téve a viszonyokat. Lelombozva kezdtünk neki az öltözködésnek, sok jóra odakint nem számítottunk.

Reménysugárként felvillant, hogy a felsőbb régiókban biztosan hó esik, ám a liften ülve rá kellett ébrednünk, hogy ha még véletlenül is havazna, látni továbbra sem látunk semmit, mert a köd teljesen felszállt. A pályák egyetlen síelhető szakasza a 2-es kék pálya és a 3-as fekete pálya alsó része volt. Gondoltuk, próbáljunk egy kis feketét, a normál látótávolság kb. addig is tartott, ameddig a csákányos felvonó felvitt. Akik igazán elszántak, még egy ilyen nap sem tántoríthatja el őket az egész napos síeléstől, bár a végén búvárruhaként lógó ázott síruhával fizettünk a mókáért, szerintünk mégis megérte.

Hótalpazás a friss hóban. Forrás: www.mozgasvilag.huGalériáért katt a képre!


Igazi fainság - lovasszános hütte vacsora

Az esti program előtt igazi hősként ünnepeltettük magunkat, ám amint megérkezett a lovasszán, hogy elvigyen minket egy erdei út mellett megbúvó apró hüttébe vacsorázni, napi dicsőségünk hamar feledésbe merült. Közben az idő is lehűlt végre, így a szánozásnak már ideális feltételek között, igazi mesebeli havazás közepette kezdhettünk neki. A szánozás olyan volt, ahogy a nagykönyvben meg van írva, immár sűrű hóeséssel, meleg takarókba burkolózva, a ponyva rései között beáramló hópihék táncával és persze két megtermett fújtató lóval együttvéve. A Pritzhütte tulajdonképpen egész évben szervez lovas programokat, akár szánozást, lovaskocsizást vagy lovaglást a gontali természetvédelmi területen.

Egy jó órás szánozás után meg is érkeztünk a kis kunyhóhoz, amelyben már terített asztal és kandallóban ropogó tűz várt bennünket. A gyomrunk már hangosan korgott, rá is vetettük magunkat az előételre: frissen reszelt csípős tormára és házi sütésű barna kenyérre. A főétel egyenesen mennyei volt, klasszikus húsleves zöldségekkel, majd rozmaringos főtt hús és burgonya, párolt zöldségekkel, káposztával, kolbásszal és fűszeres gombóccal.

 

"Ich schenk Dir ein Katschbergherz"

Ekkor még nem sejtettük, hogy a ház ura éneklésre fog bírni minket az este folyamán, aki először a Katschbergherz dalt egyedül adta elő. A jó hangulat mindenkire átragadt, hamarosan már egymást karolva és dülöngélve próbáltunk a szöveg nyomába érni, amit a helyiek szájáról igyekeztünk leolvasni. Ami biztos, hogy a Katschbergherz dal néhány snapsz után mindenkinek menni fog, aki pedig eddig nem beszélt németül, egy este után énekelni legalábbis tökéletesen megtanul!

 

Az éj leple alatt 30 cm friss hó esett - irány a hótalpazás!

Most már elmondhatjuk, hogy Katschbergen minden nap egy újabb meglepetés, ugyanis harmadik reggelünkön szikrázó napsütésre és 30 cm friss hóra ébredtünk! Juhhééj, csak úgy repesett a szívünk kimenni, végre értékelhető fotók születhetnek az útról! Örömünket csak az aznapra tervezett hazaút árnyékolta be.

Ezért a délelőttből igyekeztünk a maximumot kihozni, végre megfelelőek voltak a körülmények a hótalpazáshoz, amit feltétlenül ki akartunk próbálni. A sípálya mellett indulva gyorsan bevágtattunk egy erdei ösvényre, ahol a hótól meghajlott fenyőágak között igazi móka volt a bújkálás. Ha valaki újra gyerek szeretne lenni, ne hagyja ki a hótalpazást, ugyanis kevés olyan dolog van, ami ennél viccesebb lenne - na jó, a szánkózás -, a mély hóban fetrengés és meredek hófalakon való csúszkálás szinte kötelező, anélkül senkit nem engednek haza!

Miután jól kihavaztuk magunkat, gyorsan meglestük még, mit nyújt a hotelben a nászutas és szerelmes lakosztály, illetve a Hinteregger Családi Hotel, ahol a gyerekeknek szemlátomást egy külön birodalmat alakítottak ki mozival, játszóházzal, gyerekdiszkóval.. összesen 6 külön teremben! Meg kell említenünk még a szintén grandiózus wellness részleget is, ahol természetesen gyermek-wellness is kialakításra került medencékkel és csúszdákkal. Ami pedig egy külön érdekesség, hogy a családi szobákban a gyerekek emeletes ágya mellett teljes falat beterítő falmászó fogások biztosítják, hogy a gyerekek még ott se unatkozzanak.

 

Az utazás lehetőségét ezúton köszönjük az Osztrák Idegenforgalmi Hivatalnak!

Olvass többet a témáról: , ausztria, Katschberg, karintia

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.