Menü

2008.06.17.     Hozzászólás 0

Mozgásvilág.hu

A sport és a nemzeti ellentétek

Nem vagyok politológus, csupán egy sportoló. Nem vagyok naprakészen tájékozott a nemzetek közötti ellentétek forrását illetően sem, csak azt látom, hogy a sport képes felülkerekedni a nemzeti ellentéteken.


Bizonyára többen és többet hallottatok a múlt heti kézilabda meccsen kirobbant botrányról, mint a szintén Boszniában megrendezett Rafting elő Világbajnokságról. E két esemény egyazon időben, egyazon országban zajlott és mégis, egészen más képet mutat a háborúban megtépázott országról.

 

Nem is a helyszínen van a hangsúly, sokkal inkább az embercsoportok viselkedésén. A kézilabdameccs példájából azt a tanulságot szűrhetnénk le, hogy a nemzetek közötti ellentétek a pályára is beszűrődtek már, hiszen az incidens egy sporteseményen történt. (Aki nem tudná: "A hazai szurkolótábor biztosra vette, hogy csapata fog győzni. Már korábban is repültek be különféle tárgyak a pályára, ám amikor 27-24-es magyar vezetésnél, az izlandi bírópáros kiállított egy bosnyákot, elszabadult a pokol. Esernyők, öngyújtók és palackok is érkeztek.).

 

Jómagam - mint a Magyar Rafting csapat tagja -, nem sokkal arrébb, a Foca városhoz közeli Tara és a Banja Luka-t átszelő Vrbas folyónál megrendezett Rafting Világkupán vettem részt, ami a 2009-es Rafting Világbajnokság főpróbája is volt egyben. Nem jártam még az egykori Jugoszlávia területén, ezért a hírekben hallottak alapján veszélyes körülményekre számítottam. Az természetes, hogy a háborús időszak nyomai még mindig meglátszanak a vidéken, a házakon, ám amint a versenyek helyszínére értünk, a "nemzeti ellentét" fogalma fényévekre távolodott el. A bosnyák szervezők példamutató házigazdának bizonyultak, pazar vendégszeretetről téve tanúbizonyságot. A versenyen részt vettek többek között brazilok, japánok, szlovének, horvátok, szerbek, bosnyákok, venezuelaiak, szlovákok és persze mi magyarok is.

 

Bár a pályán - főleg a head 2 head számokban - komoly csatákat vívtunk egymással, a rajt és cél által határolt területen kívül a legnagyobb békében, sőt, barátságban fértünk meg egymás mellett. Időnként más csapatoktól nagyobb elismerésben és gratulációban van részünk egy-egy nemzetközi versenyen, mint saját honfitársainktól. (itt egy kicsit engedjétek meg, hogy büszkélkedjek: két bronzérmet szereztünk down river és head 2 head számokban, így együtt állattunk dobogóra a világbajnok brazilokkal és a japánokkal… felejthetetlen élmény)

 


Csatába menet, de békével...

 

Bár nem láttam bele a magyar-bosnyák kézilabdameccsbe, gyanítom, hogy ha a szurkolók valóban tudnák mit jelent a sport, a játékosok végig tudták volna játszani a meccset. Hiszen azért voltak ott.

 

 

Konklúzió? Rátok bízom...

Olvass többet a témáról: rafting, sport

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.