Menü

sportág: KERÉKPÁR    táv: 50 km    szintemelkedés: 500 m    szintidő: 5-6     nehézség: Közepes

Velencei-hegység bringatúra - elfeledett turistautak nyomában

80561-Velencei-t-.jpg 

Egy kis helyismeret:
A Velencei-tótól északra, nagyjából vele párhuzamosan húzódik a Velencei-hegység, melynek legmagasabb pontja a 352 m magas Meleg-hegy. Állandó vízfolyása nincs, de sok forrás ered itt (pl. Anikó- és Angelika forrás). Egyedi látványosságai az ingókövek, a legszebb alakzatok az Oroszlán-kő sziklái, a Pandúr-kő, és a Meleg-hegy valamint a Csöntér-hegy Sukoró fölött húzódó alakzatai, pl. a Likas-kő. Nadapon található az ország geológiailag legstabilabb pontja is, ahol megállapították a térképezéshez feltétlenül szükséges szintezési fő alappontot. Ez a stabilitás persze viszonylagos, a Velencei-hegység is elmozdul évi 1-2 mm-t. (forrás:
Wikipédia, Monstone, Történelemportál)

 

A túra összességében kb. 50 km, reggel 11 órás indulással, kényelmes tempóban délután 16-17 órára vissza lehet érni. Természetesen a túra ennél sokkal gyorsabban is megtehető.

 

80561-terkep.jpg

 

A nagy létszámú túra megszervezése előtt már sok „tesztkört” tekertünk itt végig, volt néha egy-két meglepetésben részünk (kutyák, tehenek, bárányok, kecskék, őzek és lovak) de végül a bemutatásra szánt kört biztonságosnak és egyszerűen követhetőnek tartjuk.

 

80561-Els-mez-2.JPG

 

Bringatúránkat így, egy kifejezetten nagy, 18 fős társaságban, egy szép szeptemberi vasárnapra időzítettük, a Velencét és Sukorót határoló Halastófolyás utcán kezdve a tekerést, ahol az aszfaltút hamar erdei útra vált, majd a kis erdősávot követve egy széles mezőre érünk ki. A mezőn áttekerve balra nagy ívben kell követni a döngölt utat a lakóházak között, majd egy hirtelen visszafelé hajló jobb kanyarral elkezdeni felfelé mászni a Meleg-hegyre. Ott jártunkkor meglehetősen nagy szárazság uralkodott, így az út felfelé-lefelé is sodrós, így aki hasonló időjárási viszonyok között jön erre, legyen óvatos.

 

 

80561-Likas-k-.JPG 

 

Az út alacsony lombkoronájú erdőben vezet, a Nap elöl még épp elegendő árnyékot nyújtva a fejünk fölé. Változatos kanyargós úton haladunk felfelé, majd egy meredekebb kapaszkodó után feljutunk a gerincen lévő kis tisztásra. Itt egy csomópontot találunk, ahonnan négyfelé ágazik az út. Mi azt választjuk, amelyik a Likas-kőhöz visz, kis kanyargós ösvényen jutunk a kőhöz, amely jól láthatóan magasodik ki az őt körülvevő környezetből. Miután mindenki jól megszemlélte a követ, visszafordulunk, majd ugyanazon az úton haladva visszajutunk az előbbi kis kereszteződéshez. Innen a gerincen átbukva lefelé indulunk, majd az első lehetséges bal kanyarnál rátérünk egy újabb erdei ösvényre.

 

80561-Ing-k-.jpg

 

Ezen az úton haladva, hamarosan egy újabb apróbb kővel felszórt kereszteződéshez érünk ki, amelyen egyenesen áthaladva tartjuk az irányt nyugat felé. Utunk mellett bal kéz felől kerítéssel elzárt területtel találkozunk, e mellett elhaladva ismét egy kellemes erdei szakaszon találjuk magunkat. Ezen a helyen mi már számtalanszor láttunk őzeket, így ha nem csapunk túl nagy zajt, az elöl haladóknak része lehet ebben a szerencsében! Az egyenes erdei út itt hamarosan egy rövid emelkedőben végződik, majd balra kanyarodva egy kellemes lejtőzéssel egy újabb erdei tisztásra jutunk.

 

80561-K-ves-t.JPG

 

Tovább tekerve ismét elágazások jönnek, mi itt jobbra fordulunk, egészen ki a szántásig, ahol szintén sokszor lehet őzeket látni. Innen szemlélve már lehet is látni azt a apró kővel felszórt utat, amelyet követni fogunk még mindig a nyugati irányban. A szántás mellett balra fordulva egyenesen neki is megyünk az útnak, ahol jobbra fordulunk. Ez az út gyakorlatilag egy régi katonai út, amely a Velencei-hegységet szelte át valamikor, ezen haladunk tovább egyenesen. Az út dimbes-dombos részeken visz át bennünket, két oldalról erdős rész szegélyezi. Az útra egy bizonyos szakaszon most nagy kapukat helyeztek, de mivel nem lakattal záródik, könnyen átjutunk rajta, viszont arra ügyeljünk, hogy mindig csukjuk vissza. Ez az út általában teljesen mentes mindenféle közlekedő járműtől, sőt embereket sem láttunk errefelé nagyon, így akadálytól nem kell tartani.

 

80561-P-tkai-v-zt-roz-.JPG

 

 

A két kapun átjutva hamarosan az út végéhez érünk, amely becsatlakozik a Pátkát Lovasberénnyel összekötő 811-es útba. Mi itt Pátka irányába fordulunk, egy kis kitérőt tartva a túránkon, hogy megtekintsük a Pátkai víztárolót. Pihenőnk után visszatérve a 811-es útra, rövid aszfaltos tekerés után jobbra fordulva ismét visszatérünk az erdőbe, a vasúti síneket keresztezve jelzett kerékpárúttal találjuk magunkat szemben. A síneken áthaladva jobbra fordulunk és követjük az utat egy következő kis tóig, amely mellett valamikor egy ifjúsági tábor állhatott, ma elhagyott házak és lebontott épületek emlékeztetnek a múlt korra.

 

80561-Kis-pihen-P-tk-n-l.JPG

 

A jelzés szerencsére végig jól látható, amely mentén egy villanypásztoros részen áthaladva, érintve a Lujzamajor határát jobbra fordulva kukorica földek mellett haladunk tovább. A vasúti síneken ismét áthaladva jobbra fordulunk és Lovasberény irányába tekerünk tovább. Bejutva a településre a főúton jobbra kanyarodva tarjuk az útirányt, addig, amíg bal kéz felől egy kisebb parkolót és egy vendéglátó ipari egységet nem látunk. Itt bekanyarodunk balra, majd egyenesen fel a János-hegyre.

 

 

 80561-L-szfalak-k-z-tt.JPG

 

A hely sajátossága, hogy az út 3-4 m magas löszfalak között vezet egészen a tetőig, amely izgalmas képet nyújt, szinte olyan, mintha egy csőben haladnánk. A tetőre érve követjük az utat, majd a gerincen átbukva gurulunk lefelé. Itt érdemes a féken tartani az ujjunkat, mert autók jöhetnek szembe, az ütközést jobb elkerülni! Az út egyenesen becsatlakozik A Lovasberényből Nadap irányába haladó autóútra, ezen haladunk mi is tovább felfelé, amely úton egy elnyújtott emelkedő vár ránk. A tetőre érve –mielőtt lefelé kezdenénk gurulni nagy örömünkre – egy jobb kanyarral újra visszatérünk az erdőbe, majd az úton felfelé haladva megint a Likas-kőhöz vezető út elágazásához érünk. Itt egy rövid lejtőzést követően jobbra fordulunk, majd egyenesen haladva egy szűkülő ösvényen bebringázunk a patakmeder völgyébe.

 

80561-Likas-k-el-gaz-s.JPG

 

Itt kacskaringós kis utakon haladunk előre, egyik oldalról a másikra, keskeny, fákkal szegélyezett ösvények mentén jutunk ki egy szántás mellé, ahol balra fordulva, az utat egyenesen követve kiérünk Pákozdra. Itt több választási lehetőségünk is van: az autóúton visszabringázunk Sukoróra, vagy továbbhaladunk a pákozdi csata emlékműve felé. Az emlékműtől lefelé a Szúnyogszigetre lyukadunk ki végül, amelynek végében egy igen kellemes Halászcsárda áll. A nem túl sok szinttel rendelkező túra végére azért kellemesen el lehet fáradni, ezért már mindenki korgó gyomorral várja a vacsorát. Evés után, hogy még egy kicsi extrát tegyünk a napi túrába, az úton visszaindulva jobbra terepre fordulva egy meredek emelkedőn közvetlenül a pákozdi emlékműhöz lehet jutni, majd áttekerve a létesítményen egy bringaút visz minket vissza Velence központjába.

Jó hír a geocaching-et kedvelőknek, hogy jó néhány pontot elrejtettek a Velencei-hegységben is, így a keresgélésre is lehet időt szánni.

 

80561-Hal-szcs-rda.jpg

Összesítés

A Velencei-hegység bringatúra - elfeledett turistautak nyomában hossza 50 km, az útvonal szintemelkedése 500 méter, szintideje 5-6, nehézsége közepes. Az útvonal Magyarország területén található.

GPS track letöltés: klikk ide!

Várható időjárás (hőmérséklet, csapadék, szélerősség)

Péntek Szombat Vasárnap Hétfő
°C -3 / 9 2 / 10 0 / 8 4 / 6
mm 0.0 0.0 0.0 0.0
km/h 16.9 9.7 22.7 36.0

Hosszabb távú, részletesebb előrejelzések: meteoplaza.info

Olvass többet: kerékpártúra, velencei-tó