Menü

sportág: KERÉKPÁR    táv: 62 km    szintemelkedés: 850 m    szintidő: 7 óra     nehézség: Közepes (Néhol nehéz)

Keresztül a fennsíkon

Útvonal: Szilvásvárad – Olasz-kapu – Nagymező – Jávorkút – Savós-völgy – Lillafüred – Lusta-völgy – Nagymező – Olasz-kapu – Szilvásvárad 

Ha szeretnéd egy túrába zsúfolni a lehető legtöbb Bükk-jellegzetességet, akkor ez a túra a Te túrád. Kiindulási pontunk Szilvásvárad. Parkolóhelyet bőséggel találunk, bár a legtöbb ma már fizetős. Közkút és kifőzde is akad bőven, így túránkhoz kellő mennyiségű vizet, valamint egy elmulasztott reggeli esetén energiát vehetünk magunkhoz. 

 

 

Túránk a Szalajka-völgyben kezdjük. A völgybe vezető aszfaltúton kerekezünk az Olasz-kapui elágazásig. A táblákkal jól jelzett balos leágazást követve már bemelegítésként könnyed emelkedőn haladunk. Ezen szakaszon arra figyeljünk, hogy bár hivatalos forgalom nincs rajta, de fizetős jegyet lehet vásárolni, amivel Olasz-kapuig felmehetnek autóval.

A Szilvásváradon végződő Szalajka-völgy a Bükk hegység egyik legszebb, a kirándulók számára legjobban kiépített része. A magashegységi jellegű völgy nevét a 19. században kapta az itteniek fő megélhetéséről, a latin sal alcali után szalalkálinak nevezett hamuzsír égetéséről. A Szalajka-patakban már hosszú ideje vadon él a sebes pisztráng, aminek szaporítása érdekében a patak medrét több helyen visszaduzzasztották, mesterséges neveldéket alakítottak ki. A völgyben mintegy 100 éve tenyésztik a pisztrángokat. Helyi specialitás a füstölt, sült pisztráng. A völgy felső részében található a Fátyol-vízesés, mely bőséges vízhozam mellett hazánk leglátványosabb vízesése.

Az elején komótosan emelkedő út rövidesen combosabb mászást igényel. A rengeteg kanyarral tűzdelt úton nagyjából 3 kilométer után érünk fel a Millennium-kilátóhoz, ahol érdemes rövid szusszanásnyi szünetet tartani. A kilátó használata fizetős, de már a lenti, a szerpentin melletti parkolóból is szép kilátás nyílik a településre alattunk.

Az út minősége néhol fokozott figyelmet kíván, főleg ha vékonyabb gumikkal indultunk neki. Utunk sokszor fenyvesek övezik, lábuknál kövek és sziklák kandikálnak a napfényre, melyek egy forróbb nyári napon, ahogy haladunk felfele, néhol erőteljes Adriai-tengerpart illatot árasztanak magukból… Akik már jártak a tengerpartot övező csupasz sziklákon növekvő fenyőfák és ciprusok között, nosztalgikusan szippantanak mélyeket ezeken a részeken.

A monoton mászást, főleg kisebb kondícióval rendelkező kerékpárosok számára, ajánlott többször pihenővel megszakítani, hogy kedvünk ne szegje. Ilyen szünetekre alkalmasak az út szélén kialakított parkolók, melyek általában csodálatos kilátást is biztosítanak szusszanásunk közben, a hegy alacsonyabb lankáira.

Végül csak laposodni kezd a hegy, és kezd kiszélesedni az út két széle, füves területekkel tarkítva az eddigi sűrű erdőt, majd elérjük a Bükk egyik jellegzetes helyét, Olasz-kapu. Kerékpárunk letámasztva érdemes besétálni a szűk, magas falak közé, ahol még forró nyári napon is jó pár fokkal hűvösebb van. Ráadásul a túl oldalán már a fennsík hullámzó mezői terülnek el, ami szintén csodálatos látványt nyújt.

Thurzó Gáspár irányításával 18 olasz hadifogoly vágta át a sziklagerincet 1918-ban, hogy utat nyissanak egy kisvasútvonal építéséhez. A sziklafalban emléktábla örökíti meg a verejtékes munkát. A vasútvonal 1940 környékén szűnt meg, jelenleg egy erdőgazdasági műút köti össze Szilvásváradot a Bükk-fennsíkkal.

A fennsíkon vezető szürke betoncsík minősége néhol igencsak rossz, legyünk óvatosabbak innentől. Folytatva utunk rövidesen jobb kézről egy nagyon régi Őrházat, vele szemben pedig leágazást érünk el, ahol balra fordulunk, és pár száz méterrel később már meg is pillantjuk a következő jellegzetességet, a hegy egyik jelképét, Nagymezőt. Miközben a lenyűgöző, és ámulatba ejtő látványú hullámzó rétet kettészelő úton gurulunk, egy parányi füves szigettel a közepén, hármas elágazáshoz érünk. Itt egyenesen haladunk tovább, miközben végre ismét kellemesen gurulható út fut alattunk.

A fennsík aszfaltcsíkja

Nagymező
Hazai viszonylatban egyedülállóan, 900 méter feletti magasságban terül el. A XVIII. század második feléig fás terület, de az ekkor kezdődő erdőirtások miatt mára már csak egy-egy magányosan álló idős faóriás emlékezik az egykori bükkösről. Felszínét víznyelők szabdalják, melyekben összegyűlt víz a földalatti járatokban utat törve magának az alacsonyabban fekvő forrásokból tör felszínre. A terület növényvilága nagyon változatos: a töbrök alján és oldalain borókások, rekettyések váltják egymást, a mező többi részein pedig változatos, ritka, védett virágokat találhatunk, mint az északi sárkányfű, csinos tárnicska, füles kosbor, kakukk szegfű. A helyi mikroklíma a geológiai viszonyoknak megfelelően elég hűvös, a víznyelők alján nyáron sem ritka a 0 fok körüli hőmérséklet.

Pár száz méterrel később már magunk mögött hagyjuk a hatalmas mezőt, és ismét fenyvesek és lombhullatók között, illetve ezek közé beékelődő kicsiny rétek mellett haladunk. Egy rövid szerpentinen legurulva újabb elágazás érünk, ahol balra fordulunk. Továbbra is lejt utunk, így könnyed tempóban tekerhetünk be Jávorkútra. Itt friss és hideg forrásvízzel tölthetjük fel kulacsaink, valamint a büfében akár energiánk pótolhatjuk.

Jávorkút 685méter magasan fekszik, a hely a juhar régies elnevezéséről, valamint az egész évben bővizű forrásról kapta nevét, amely a Bükk fennsík egyetlen karsztforrása, és egyben létesítményeink teljes ivóvízellátója.

Ha ismét erőt érzünk a tovább haladáshoz, akkor folytatjuk utunk az úton, keresztül a fennsíkon. Magunk mögött hagyjuk Jávorkutat, és víznyelőkkel, sűrű fenyő és átláthatóbb lombhullatókkal körülvéve gurulunk lefele. Miután egy balos kanyarral a meredekebb útszakaszhoz érünk, már a Garadna-völgybetartó Savós-völgyi szerpentinen tekerünk. Itt kellő figyelmet fordítsunk a téli szezonban homokkal és sóderrel szórt úton síkosság-mentesítő eljárás maradványainak, melyek főleg a kanyarokban lehetnek veszélyesek.

PICT0299_o1_o2_o3_o4_o5_o6_o7_resize.JPG

Ha kellő eső áztatta tavasszal az utat, könnyen nagy sebességre lehet itt szert tenni, olyannyira, hogy akár a lefele haladó autókat is előzgetjük. A szerpentin végén éles jobbos kanyar után áthaladunk a kisvasút nyomvonalán, majd jobbra fordulunk, és lassan a Hámori-tó mellé érünk. A tó mögött, a fők lobjai között már fel-feltűnik a keleti üdülőközpont jellegzetes épülete, a Palotaszálló. Ideérve, Lillafüreden érdemes rövid szünetet tartani. Mind látnivalóban, mind ivóvízben és ételvásárlási lehetőségekben jól ellátott a település.

A Garadna-völgyben két patak összefolyásánál kialakult természetes tavat 1813-ban egy völgyzáró gáttal visszaduzzasztották, hogy biztosítsák a vashámorok – vízzel hajtott pörölyök – működéséhez szükséges vizet. Gróf Bethlen András az 1890-es évek elején elhatározta, hogy a Hámori-tó közelébe kormányüdülőt építtet. A település nevét Bethlen unokahúgáról, Vay Erzsébetről kapta, akinek a beceneve Lilla volt (Lilla Vay Elemérnek, Borsod vármegye akkori főispánjának testvére volt). Amikor 1920-ban Horthy Miklós kormányzó gróf Bethlen Istvánt kinevezte miniszterelnöknek, az új kormányfő a Népszövetség támogatásából építtette fel a Palota-szállót. A Szinva-patak eredetileg a Hámori-tóba torkollott, de a Palotaszálló építésekor áthelyezték folyását, többek között egy mesterséges vízesést is kialakítva, mely Magyarország legmagasabb vízesése. Egyéb látnivalói a kisvasút, a Hámori-tó, és két barlangja, melyek egyike cseppkő, míg másik mésztufa jellegű.

Figyeljünk az órára, még egy hosszabb mászás és fél táv előttünk áll. Ha feltöltődtünk, tekerjünk tovább, felfele Egernek a műúton. Áthaladunk a rövid alagúton, majd elhagyjuk a település táblát is. 2,5 km-nyi komótos tekerés után, az utunk jobb oldalán sorompóval lezárt töredezett régi aszfalt csík indul, mely a Lusta-völgy lélegzet elállító környezetébe vezet Minket ismét fel a fennsíkra.

A neve ellenére néhol erőteljesebben emelkedő úton forgalomra nem kell számítanunk, elméletben a sorompó ezt kizárja, de azért legyünk éberek, mert erdészek és parkőrök közlekedhetnek rajta. A néhol igen kellemes hűst biztosító árnyékok lassan elhúzódnak fejünk fölül, és az elágazástól nagyjából 4km-re az út ellaposodik. A kiszélesedett völgyben enyhén kacskaringózó szürke út mindkét oldalán széles rét húzódik, rajta a Bükkre oly jellemző víznyelőkkel. A völgy szélét hegygerincek és rajtuk erdők határolják.

Magunkba szívva a táj szépségét feledjük a mögöttünk álló mászás fáradalmait. Hamarosan elérjük azt az elágazást, ahol idefele balra, Jávorkútnak fordultunk. Itt, ha vizünk esetleg vészesen megcsappant, tehetünk egy rövid kitérőt a forráshoz. Ha folytatjuk utunk, akkor balra, a rövid szerpentinnek tekerünk, és innentől a túránk kezdetén már megjárt utat követjük visszafele, egészen a kiindulási pontunkig, Szilvásváradra.

Összesítés

A Keresztül a fennsíkon hossza 62 km, az útvonal szintemelkedése 850 méter, szintideje 7 óra, nehézsége közepes (néhol nehéz). Az útvonal Magyarország területén található.

GPS track letöltés: klikk ide!

Várható időjárás (hőmérséklet, csapadék, szélerősség)

Vasárnap Hétfő Kedd Szerda
°C -1 / 6 2 / 4 -5 / 0 -6 / -1
mm 0.0 0.8 0.0 0.0
km/h 16.6 19.8 6.8 7.6

Hosszabb távú, részletesebb előrejelzések: meteoplaza.info