Menü

2016.11.14.     Hozzászólás 0

Szentgyörgyi Krisztián

Wines2Whales - MTB verseny novemberi hőségben

Montiverseny, ahogy a dél-afrikaiak szeretik.


Miközben Európa közepén Magyarországon közeleg a tél, itt a Föld déli féltekén, a Dél-Afrikai Köztársaságban teljes erőből tombol a nyár. Ez a kora reggeli 15-20°C-tól a déli legmelegebb akár 40°C-ot is jelenti.

Hogy miért is kíséri óriási érdeklődés pont ezt a versenyt itt Dél-Afrikában, ahol évről évre nő a jobbnál jobb többnapos mountain bike versenyek száma (gondolok itt a Cape Epic-re, a Joburg2C-re, a két legnagyobb 8 napos verseny vagy a Sani2C, Berg and Bush versenyek)? Erre a kérdésre minden bizonnyal csak a harmadik nap végén tudok saját tapasztalatból származó választ adni. 

 

Tények a Wine 2 Whales versenyről

Ez a legnépszerűbb verseny Dél-Afrikában 

2015 óta a versenyen résztvevők szavazata alapján, az MTB magazin felmérése szerint. A verseny Fokváros külvárosi részéből indul, érinti a legnevezetesebb borvidékeket majd a harmadik napon megérkezik az Atlanti-óceán bálnák által is nagyon kedvelt partjára.

A versenyt először 2009-ben rendezték meg

Először még csak egy futammal és 300 indulóval, 2013-tól azonban a három futamon már 1800 versenyző indult. A három futam: „Adventure” (2016. november 4-6), „Ride” (november 7-9) és „Race” (november 11-13).

A „Race” profi futam komoly pénzdíjjal és többek között olyan versenyzőkkel, akik már nyertek olimpián, világbajnokságokon vagy a Cape Epic-en (pl. Karl Platt Németországból, Christoph Sauser Svájcból). Erre a futamra szinte lehetetlen bejutni, csak azok vehetnek részt, akik korábban már indultak rajta. 

A három nap számokban

1. nap: 68 km, 1420 m szintkülönbség,

2. nap: 64 km, 1400 m szintkülönbség,

3. nap: 69 km, 1200 m szintkülönbség.

A verseny lényege, hogy a résztvevők jó kerékpáros élményekkel gazdagodjanak, miközben kellemesen elfáradnak. Persze minden attól függ, milyen erőbedobással teker az ember.

Első napon az indulás helye Lourensford Estate, a befutóé pedig Oak Valley (amit szinte mindenki ismer ebben a sportágban, sokszor ért itt véget a Cape Epic).

 

1. nap - frissítő kultúra

Ma reggel viharos szélre ébredtünk, ami itt Fokvárosban az óceán partján 60-70 km/h is lehet. Az egyetlen pozitívum az időjárásban az, hogy legalább az eső nem esett.

A mai szakasz tartalmazott egy 4 km-es kötelező "bringás sziklamászást" a búrok (főleg holland származású bevándorlók) emlékére. Elképesztő, hogy régen ezen a helyen lovas kocsikkal közlekedtek.

A verseny egy 8 km-es kellemesen emelkedő résszel kezdődött. A rendezők legfontosabb célja, hogy a kerékpárosok számára minél élvezhetőbbé tegyék az egyes szakaszokat. Legyen ugyan emelkedő, de fontosnak tartják, hogy az emelkedőre mászva ne essen hanyatt a résztvevő. A cél, hogy a kerékpárosok jó élményekkel térjenek haza, a szakaszok között a kemény tekerés mellett a pozitív élményekről beszélgessenek és ne arról, hogy milyen borzalmas volt az a bizonyos emelkedő vagy lejtő. Meggyőződésem szerint ez a verseny sikerének az egyik titka.

 

Első nap Forrás: Szentgyörgyi Krisztián

 

Fontos megemlíteni a frissítő állomásokat, amiket itt nagyon jól működtetnek. Ez nem kizárólag a bőséges választékban nyilvánul meg, ugyanis odafigyelnek olyan részletekre is, hogy az italokat hűtve kínálják.

Néhány szabály betartásával maguk a versenyzők is hozzájárulnak ahhoz, hogy minél gördülékenyebben és a lehető legrövidebb idő alatt történjen meg a felfrissülés. A versenyzők a frissítő állomáshoz érve a bal oldalon felállított falnak támasztják a kerékpárjukat és nem hagyják az út közepén, vagy nem állnak be az asztalokhoz lábuk között tartva a biciklit, ezzel akadályozva a többieket.

 

2. nap - beépített "ügynökök"

Szélcsend az óceán partján nem létezik...
 

...de szerencsére az előző napi viharos szél sokat szelídült. Minden résztvevő izgatottan várta a mai szakaszt, mivel a táv 70%-a single track-ből és összesen 9 km függő- és erdei hidakból állt, néhol egészen vad dzsungel hangulattal fűszerezve. Áthaladtunk három különböző, magánkézben lévő és itt nagyon divatos kerékpáros parkon, amiket igazán élvezetes kanyarok és épített rámpák tettek még érdekesebbé.

Nagy élmény volt, mikor egy almafeldolgozó üzem területén hatalmas almás rekeszekből 6-8 m magasra feltornyozott labirintus rendszeren keresztül haladt az út.

A korábban már feltett "miért is annyira népszerű ez a verseny"- kérdésre egy újabb választ kaptam egy véletlennek köszönhetően. A kerékpárosok az előző napi teljesítményük alapján 200 fős csoportokban indulnak. A táv első harmadában egy sziklás terepen haladva a belső nélküli gumim egy oldalvágás miatt teljesen leeresztett. Bosszúságomat tetézte, hogy mikor megálltam, az eső is elkezdett csöpörögni.

 

Második nap Forrás: Szentgyörgyi Krisztián

 

Próbáltam a hibát elhárítani, de a súlyelosztás miatt a csapattársammal elfelezett szerszámok közül nálam csak a pótbelső és a gumileszedő, a társamnál viszont a pumpa és a bomba volt. Ő a verseny ebben a szakaszában előttem volt kb. 50 m-rel. Túl sokat nem kellett azon gondolkodnom mit is tegyek, mert ekkor megérkezett két "sweeper", kivették a kezemből a kereket és megszerelték az általuk hozott szerszámokkal.

Kiderült, hogy minden csoportban van két - a rendezők által beszervezett- önkéntes "söprögető", akik a mezőnyben haladva szükség esetén segíteni tudnak a bajbajutottakon. Ez a pozitív élmény igazán felejthetetlenné tette számomra a mai szakaszt.

 

3. nap - tengeri homok a hegytetőn

A verseny utolsó napja itteni viszonylatban elképesztő hidegben (15°C) indult. Szerencsére a szakasz kisebb hegymenettel kezdődött így volt lehetőség fel- és bemelegedni. Az indulás helye Oak Valley volt, amit 2011-ben a Cape Epic legjobb szakaszának választottak.

Az emelkedő leküzdése után a szakasz hosszú (22 km-es), eszeveszett száguldozós, néha elképesztő kanyarokkal és szakadékokkal fűszerezett lejtővel folyatódott. Errefelé előfordul, hogy a hegy tetején hófehér tengeri homokot találunk. Ez látványnak nagyon érdekes, viszont nem kellemes nagy sebességgel a homokba érkezni, próbára téve ezzel a kerékpáros technikai felkészültségét. Homokos és sziklás szakaszok váltogatták egymást a mai napon többször is.

 

Harmadik nap Forrás: Szentgyörgyi Krisztián

 

Fontos megemlíteni az útvonaljelölés nagyszerűségét. Minden tábla a helyén van, messziről is jól látható és teljesen egyértelmű. Kissé felgyorsította a mai teljesítményemet, mikor egy kis településen áthaladva egy munkáját nagyon komolyan vevő házőrző megkergetett, de ez persze nem a rendezők hibája.

Egyedülálló a helyi emberek, iskolák, farmok és a verseny szervezői közötti együttműködés. Több frissítő pontnál a falusi iskolások énekkel, zenével bíztatják az áthaladó versenyzőket.

A mai nappal a szakasz és maga a verseny is véget ért az Atlanti-óceán partjához érve.

Mindenképpen ajánlom ez a versenyt azoknak, akik megtehetik, hogy a kerékpározás fellegvárába Dél-Afrikába utazzanak.

Olvass többet a témáról: Dél-Afrika, Wines 2 Whales

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.