Menü

2012.07.13.     Hozzászólás 0

Kimura - Mozgásvilág.hu

Váltóssal indultam, egysebissel érkeztem

Immáron harmadik éve került megrendezésre a Drótszamár fesztivál Erdőbényén, ami számomra az igazi fesztivál. 


 

Nem járok szigetre meg voltra, de ide ha törik, ha szakad lemegyek. Mi az ami ennyire vonz benne? A társaság, a hely, a jó verseny, a pincék, és az elmaradhatatlan buli.

 

82491-ebmoz-5942.jpg

 

Most is volt maraton, gyerek verseny, bringapóló, uphill, futárverseny és goldsprint, úgyhogy akinek kétkerekűje van, megtalálhatta a neki tetsző szakágat a hétvégén. Az eddigi évekkel eltérően most a Béres birtok tövében kaptunk ingyenes táborozási lehetőséget, amelynél jobb kényeztetést el sem képzelhettünk volna, ugyanis a sátrakat a szőlő tövébe tudtuk rakni, hogy a reggeli felkelő napsugarak legalább egy fél órával tovább hagyjanak minket aludni, és 20 méterre volt mosdó és zuhanyzó is. A kilátás meg? Egyszerűen pazar, nem minden nap kelhet az ember ilyen környezetben. Pláne, hogy igazi retro módon az egyik bringapólós srác az ős Ladájával jött le, amely mintegy dísztárgy állt a szőlő tövében.

 

82491-ebmoz-5944.jpg

 

Pénteki megérkezést követően, jól meg is látogattuk az első pincét, ahol 100 Ft /deciért mérték a saját borukat, úgyhogy kóstolósra vettük a figurát, de csak óvatosan, reggel korán kelés és verseny.

 

82491-ebmoz-5947.jpg

 

Reggel különösebb gond nélkül ment a felkelés, összekészülődés, reggeli. Szép lassan közeledett a 11 órai indulás. A várható nagy melegre tekintettel csak a rövidre neveztem, az előző két évből ismertem a pálya maradék részét, ahol egy centi árnyék sincs, negyven fokban meg nem akartam a homokban tekerni.

 

Lassú rajttal mentünk egészen a város közepéig, ahol egy földúton nekikanyarodtunk a hegynek. Jó nagy tempóban mindenki megindult felfelé. Én 8-10ik hely felé voltam, ebből csupán egy rövidtávos volt előttem, a többi mind hosszús. A hegy felétől nem láttam magam mögött kék rajtszámosat, így nem volt más, a tempót tartani, és menni amit tudok. Jó ötlet volt megint camelbacket vinni, így frissíteni sem kellett megállni, ezzel spóroltam egy kis időt.

 

82491-ebmoz-5949.jpg

 

18-ik km körül elmentem Farkas Joci mellett, aki éppen defektet szerelt. Innentől nem volt más, csak nagytányéron tartani a tempót a végéig. Ez ment is, végül egy füves részen estem egy kicsit, és mikor visszaszálltam, a lánc keresztbe állt, erre rátekerve leszakadt a váltótartó fül, a váltó a kerék és a váz között darált pár küllőt.

 

Gyors fejszámolás, láncfeszesség mérés, láncbontás, egysebire kimér, váltó leszed, és pörgetés. Közben jó páran elmentek mellettem. Mondom ez a verseny már oda. A láncot egy-egy huplinál a rázkódás ledobta, mindig vissza kellett rakni a helyére. Szép egyenletes tempóban bepörgettem magam a célba, ahol mondják, hogy negyedik vagyok. ÁÁÁ ilyen nincs, első helyről kiesni egy ilyen miatt. Nembaj, zuhany, átöltözés, lementem bringapólózni én is kicsit a focipályára. Fél négyre visszamentem az eredményhirdetésre, amikor ért a meglepetés, szólítanak a dobogóra. Mi? Értetlenkedés. Kiderült, a harmadik helyezett pályaelhagyásért ki lett zárva, így sikerült bejönnöm harmadiknak. Az első Farkas Joci lett. Lányoknál Manka vitte a rövidet, hosszún Hauser Tamás, Kis Józsi, Ringelhann Fanni és Tóth AndriSS hoztál el az első helyeket.

 

Örömködés után vissza játszani. Sajnos pólóban kiestünk, de vigasztalt minket, hogy ez csak egy játék, és nemsokára kezdődik a koncert. Subb Bassre már elfogyott egy pár fröccs, úgyhogy a hangulat mindenkinél a tetőfokára hágott. Együtt bulizott mindenki, a végére félmeztelen/mezítláb kombinációban. Ez az a pillanata a Bényei fesztiválnak, amikor mindenki elengedi magát, és egy emberként énekli az összes régi nagy nótát.

 

82491-ebmoz-6270.jpg

 

Amit öröm volt látni, a falucska egy év alatt hatalmas átalakuláson ment keresztül, az infrastruktúra megújult, lett a focipálya mellett fedett épület, ahova be lehet ülni. Idény a nyeremények is fantasztikusak voltak, a már megszokott borok mellé most Görögországi nyaralásokat is sorsoltak. Ilyeneket nagyobb maratonokon sem tapasztalunk. A vendéglátás, a szervezés, a lebonyolítás mind-mind ötös, a Hegyibringások hatalmasat alkottak idén is.

 

Akinek még volt lélekjelenléte, vasárnap elindulhatott az uphill versenyen is, ahol egy nagyon meredek szakaszon kellett minél feljebb küzdenie magát az embernek egy jó adag borért. Ezt idén Káldi Tomi vitte el végül.

 

Szép lassan mi is elindultunk haza, ismét egy évre szóló élménnyel a hátunk mögött. Erdőbényét nem lehet nem szeretni, barátságos környezet, gyönyörű táj, remek vendéglátás. Mindenkinek ajánlom, ha csak egy jót szeretne borozni, akkor is!

 

 

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.