Menü

2014.09.03.     Hozzászólás 0

Szkokán Vilmos

Tour de Szlovénia kerékpártúra - 12 nap, 830 km, 4500 m szint

3 fiú összefogott, hogy idén nyáron felejthetetlen bringatúrára induljanak Ausztrián át Szlovéniába, majd vissza Magyarországra.



Előzmények

Mondhatni, már hagyománnyá vált a nyári kerékpártúránk, hiszen egyre többen rájövünk, az aktív nyaralás legjobb módja két keréken bejárni a környező országokat. Ilyenkor 10-12 napra megváltozik az életünk, nomád, kerekező turistává lényegülünk át és élvezzük a szabadságot. Idén Erdélyt szerettük volna bejárni, de a logisztika közbeszólt, így egy héttel a tervezett indulás előtt kétségbeesetten terveztük meg az új útvonalat: Szlovénia! Jártunk már arra, de nem eleget...


A kezdetek

Szombaton Zalaegerszegről szikrázó napsütésben, délben kezdtük meg túránkat egy pár órás vonatút után. Már itthon szép tájakon vezetett utunk, hiszen az Őrségen át közelítettük meg a szlovén határt dimbes-dombos utakon, gyér forgalom mellett. Muraszombati pihenőnk után vészjósló fellegek lepték el az eget, de bizakodóan tekertünk tovább a kis falvak mentén, ám hamar éreztük, hogy a mai vihar elkerülhetetlen lesz. Szerencsére éppen jókor pillantottunk meg egy focipálya szomszédságában lévő elhagyatott fedett pihenőhelyet Rankovci környékén, amit birtokba is vettünk és itt vészeltük át a villámokkal tarkított esőzést, amely egész éjjel tartott, így óvóhelyünk szállássá lépett elő.

Forrás: Szkokán VilmosGalériáért katt a képre!


Sokat ugyan nem aludtunk a szúnyoginváziónak köszönhetően, de így is örültünk, hogy nem sokkal ébredés után abbamaradt az esőzés, így gond nélkül igyekeztünk első nagyobb célpontunk Maribor felé. Ausztriába is benéztünk útközben, de ebédidőre már Mariborban voltunk, ahol a hangulatos belváros felfedezése és egy kiadós pljeskavica után a Dráva mentén folytattuk utunkat. Bár egy-egy alkalommal nem volt egyértelmű az útirány, igazán élveztük a csendes folyóparti útszakaszt, amit rövidesen a Dráva menti főút váltott, de nem bántuk, mivel napnyugta közben a szinte teljesen üres úton gyönyörködhettünk a környező hegyek és a folyó harmóniájában. Egy kedves fogadó mellett tudtunk tanyát verni éjjelre.


Ausztria

Harmadik napunkon már tartósabb időre léptünk át Ausztriába a korai kelés után, de a Dráva még mindig hű társunk maradt. Egy csavarral letértünk az út menti kerékpárútról, és a folyó túl oldalán folytattuk a tekerést a dombok árnyékában, gyakran murvás úton, konstans lenyűgöző tájakon. Egyetlen ellenfelünk a kánikula volt, jócskán kimerülve már délután értük el Völkermarkt városát a türkizkék tó partján. A remek ebédet és a kötelező sziesztát követően egy szomszédos, a Klopeini-tó felé vettük az irányt, ahol letáboroztunk a helyi kempingben, majd a fürdőzésnek hódoltunk nem keveset.

Sajnos az egész éjjel ömlő eső reggel sem unt rá eme tevékenységére, így nem nagy kedvvel hagytuk el reggel a kempinget. Túránk során első ízben nem volt melegünk, és rá kellett jönnünk, hogy ez nem is olyan jó érzés. Tettük a dolgunkat, haladtunk a folyó mentén hol kisebb, hol nagyobb esőben, Ferlach városában sziesztáztunk, estére pedig ismét egy tó mellett kötöttünk ki, a szintén felkapott Faaki-tó barátságos kempingjében éjszakáztunk igen szép környéken, s reménykedtünk az időjárás kegyességében.

Hiába tettük, másnap a szemerkélő esőben bágyadtan hagytuk el a tavat, első hágónk a Wurzenpass felé igyekezve, ráadásul a száraz ruháink is fogytán voltak. Megküzdöttünk az 1073 méter magas hágóval az időközben már szakadó esőben, az áttételhiány és a csomagok súlya miatt egy-két szakaszon tolni is kényszerültük a paripákat a 18-20 %-os emelkedőkön. Mivel a szlovén határon több óra várakozás után sem állt el a zápor, legurultunk a Krajnska Gora előtti Podgoren falvába a hegyek között és kerestünk egy kiadó szobát. A remekbeszabott vacsora kárpótolt a félresiklott napért.

Forrás: Szkokán Vilmos
Galériáért katt a képre!

Szlovénia legjava

A változatosság kedvéért ma is szakadó esőben indultunk, hiába vártunk sokáig reggel, az időjárás nem kegyelmezett. A jó hangulatú helyi csomópont Kranjska Gora városából ezúttal nem a Vrsic-hágó irányába vettük az irányt, hanem a jóval alacsonyabban fekvő Bledi-tó felé száguldottunk csuromvizesen dalolászva. A kifogástalan minőségű bringaúton így is élvezet volt a haladás, de Mojstrana után vadregényesebb erdei utakra váltottunk, amiket csodás tájakkal hálált meg környék, néha pedig még az eső is elállt. A lenyűgöző Vintgar-szurdok bejárása előtt erőt gyűjtöttünk és melegedtünk egy ebéd mellett, majd szaporán kattogtattuk a fotógépeket. Sajnos kisvártatva újra a szakadó esőben találtuk magunkat, így hajtottunk át Bleden, egyenesen a Bohinji-tó felé, melyet estére el is értünk, majd bőrig ázva kerestük szállásunkat.

Végül két éjszakát maradtunk Stara Fuzina-ban a tó partján, de egy hetet is szívesen eltöltöttünk volna a paradicsomi környezetben. Már a tó önmagában is pazar látványt nyújt, de a környéken számos túraútvonal vezet tucatnyi vízeséshez a festői hegyek között, nem csoda, hogy igen népszerű úticél a környék. Utolsó reggelünket a picit zsúfolt, de csodás Savica vízesés meghódításának szenteltük, majd Tolmin felé vettük az irányt, hamarosan pedig egy újabb hágó keresztezte utunkat. A névtelen hágó ugyan 1300 méter magasra felvitt, de sokkal barátságosabb volt korábbi társánál, ráadásul esőmentesen tettük meg az odavezető utat, majd rövid pihenő után őrült gurulásba kezdtünk Tolmin felé, ami 40 km volt még, de 1000 méter szintvesztést jelentett. Csodás szakasz volt ez is, nehéz volt megállni, hogy ne álljunk meg minden percben fotózni, de próbáltuk magunkba szívni a táj minden szépségét.

Most na Soči falvánál megcsodáltuk a Soča folyóból duzzasztott képeslapra illő tavacskát, majd elértük Tolmint és burekkel töltöttük fel igencsak megcsappant energiakészletünket. Lemondva a helyi reggae fesztiválról, a közeli Gabrje falvában találtunk menedéket egy kemping formájában a folyóparton kis helyi segítséggel a vaksötétben.

A Bohinji tó. Forrás: Szkokán Vilmos
Galériáért katt a képre!

Az egész térség remek hangulatú volt, de minket főleg a Tolmin-szurdok vonzott, amit másnap reggel immár újra szikrázó napsütésben tekintettünk meg, igazán elszoktunk ettől a klímától, de nagyon jól esett végre, a szurdok szépségeit pedig nem ecsetelném, mert hiábavaló próbálkozás volna.

Fájó szívvel hagytuk ott ezt a vidéket is, túránk legnyugatibb pontját, de ideje volt „hazafelé” venni az irányt. Mivel délután 4 órakor sikerült elindulnunk, igencsak belehúztunk. Cerknoban álltunk csak meg egy vacsorára, majd úgy döntöttünk nekivágunk egy kisebb 787 méter magas hágónak (Kladje), pedig már jócskán sötétedett. Bevállaltuk a gurulást, így végre az éjjeli túrázásnak is hódoltunk, igazi élmény volt ez is a néptelen utakon. Vadkempinggel zártuk ezt a remek napot.


Úton hazafelé

Skofja Loka, Kamnik, Celje útvonalon haladtunk tovább kelet felé, s mivel már nem volt minden sarkon egy nemzeti park és enyhe hátszelet is kaptunk, nagyobb távokat teljesítettünk napról napra. Celje volt az első lehangoló pontja a túrának, gyorsan magunk mögött hagytuk a zajos nagyvárost, majd hamar dimbes-dombos borvidéken találtuk magunkat, de annyira nem esett jól a sok meredek kaptató. Sajnos estébe nyúlt a tekerés, végül egy út menti bárnál találtunk menedéket, ahol a helyiek vendégszeretetét jól példázza, hogy a sátorozási terveinket felülírva a létesítmény egy raktárnak használt egységébe invitált minket szállásra a tulaj.

Másnap búcsút intettünk kedves vendéglátóinknak, az utolsó teljes napunk volt ez a túrán, amikor is Lendvát jelöltük meg végállomásnak és amolyan jutalom végett egy termál kempingben szerettünk volna éjszakázni. Bár a vidék szépsége jócskán visszaesett a korábbiakhoz képest, élveztük a jó iramú száguldást Ormož, majd Ljutomer felé, korábbi sziesztánkat pedig Ptuj belvárosában, a remek panorámát nyújtó vár árnyékában töltöttük el. Korán értük el Lendvát, majd egy gyors sátorállítás után önfeledten csobbantunk a változó hőmérsékletű termálvizes medencékben, amelyet jócskán megérdemeltünk az elmúlt 11 nap után.

Nem túl stílszerűen pizzával búcsúztunk lélekben Szlovéniától az esti vacsoránál, majd reggel fizikailag is megtettük ezt egy kis pancsolás után. 50 km volt még Nagykanizsáig, melynek eléréséhez 2 óra sem kellett, és a kultúrsokkon kívül, amit az elnéptelenedett, lepusztult nyugati falvak okoztak, már semmi említésre méltó nem történt velünk.


Konklúzió

12 nap, 830 km és számtalan élmény az, amit magunk mögött hagytunk. Szlovénia csodás ország, kedves, vendégszerető lakókkal, turistabarát infrastruktúrával, és ami a legfontosabb volt számunkra, igazi kerékpáros paradicsom. Bár nem nagy ország, de még biztosan vissza fogunk térni a közeljövőben, valamint minden kedves túratársunknak is jó szívvel ajánljuk.

A beszámolót ezúton köszönjük Szkokán Vilmosnak és barátainak, akik végigtekerték ezt a fantasztikus 830 km-t!


A túra saját Facebook oldalára >> IDE >> kattintva juthatsz el.

Route 2 778 806 - powered by www.bikemap.net
Olvass többet a témáról: Bohinj, Bled, szlovénia, kerékpártúra

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.