Menü

2015.08.18.     Hozzászólás 0

Restart - avagy ismét megyek maratonozni a Mátrába

Szóljon ez az írás kicsit azoknak is, akik sérülés, vagy nagyobb kihagyás után próbálnak helyrerázódni.


Másfél év mínusszal a visszatérés felé


Lassan másfél éve törtek keresztbe a terveim, illetve nem csak a terveim, a bokám is három helyen. Annak rendje és módja szerint kaptam három csavart, amik megmaradnak, meg gipszet is, szintén három hónapra. Elég nehéz volt fejben lemenedzselni ezt az egészet. A forma múlandó, és az edzés munka elvész, a kilók jönnek, és nem érzed jól magad a bőrödben.

Aztán nagyon lassan jönnek rendbe a dolgok, fáj minden tekerés után, és igen nehéz új motivációt találni bármire is. Tavaly ősszel még konkrétan rá sem tudtam nézni a bringára. Ez mostanában kezdett elmúlni, amikor végre megjött a jó idő, és rájöttem, lehet újra élményből is tekerni, és nem izgulni azon, ha nem megyek fel ott ahol régen vagy mindenki lehagy, néha még a kezdők is.

Rajt Forrás: www.vuelta.hu


Célkeresztben az új kihívás!

Mivel régebben a legtöbb maratont ami kis hazánkban található már teljesítettem, kellett valami új kihívás. A Mátra maraton jó ötletnek tűnik, mivel azon egyszer már indultam, de a sípálya után lefelé három defektet is összeszedve feladásra kényszerültem… Idén újra próbálkozom, mégpedig középen. Kb. 1500 szint, 60 kilométer, ezerszer megcsináltam már régen ilyen távokat… Most is menni fog, csak lassan. De van olyan, amikor nem az számít hányadiknak érsz be, hanem maga az út, ahogyan eljutsz oda.

Kell egy terv...

Persze ahhoz, hogy jól érezze magát az ember egy ilyen tekerésen, kell egy alap, kell rá edzeni. Első körben, hét közben 3-4 óra tekerés valahogy elosztva és hétvégén meg hosszabbak, amennyi csak belefér. Oda kell figyelni a táplálkozásra is persze, és ahogy egyre jobban megy már, úgy jön meg az ember kedve is.

Millió cikket lehet találni a neten az alapokról, mit hogyan kell csinálni, mind az edzésről, mind a táplálkozásról. Nekem most tök jó elfoglaltság, hogy újra elővettem a régi tudásanyagot, a régi edzésnaplókat és átnézem azt, amit már egyszer tudtam. Az embernek nem mindig úgy alakul az élete, hogy azzal tudjon foglalkozni amit akar, munka, gyerek, sérülés, anyagi okok, bármi miatt lehet pár év, amikor elhanyagolja amit szeret, jelen esetben a bringázást. Ilyenkor nem kell csüggedni, amikor az ember újrakezdi, csak a helyén kezelni a szituációt.


Kékes Forrás: www.vuelta.hu


Mire lehet számítani a pályán?

Szóval megnéztem, mire lehet számítani a pályán. 60 km, kb. négy óra tekerés. Akkor ehhez kell némi állóképesség. Vannak benne lefelék, meg egyenesek is, a terhelés nem folyamatos. Szóval pihenni azt lehet. Az első mászás az igazán combos, fel kell jutni a Kékes tetejére, 450 szint kb. Az eleje aszfalt, a vége füvön a sípályán. Ha ez megvan, olyan nagy meglepetések már nem érhetnek, innen lefelé, a következő hosszabb mászásig két frissítő is van, bőven ki lehet pihenni magunkat. A 40-ik kilométerig letudjuk a szint legnagyobb részét, onnan már csak kisebb emelkedők vannak. Ha addig eljutok, akkor onnan már gyerekjáték.

Úgy számolom, hogy ezzel a második mászással fogok elfáradni, szóval a terv:
- az elején nem robbanni a tömeggel, és lefárasztani magam
- saját tempóban kezdeni, kis tányéron, minél jobban pörgetve felmenni a sípályán
- jól kihasználni a frissítőket
- lefelé csak gurulni, nem nyomni nagytányéron izomból, annyit nem nyerek vele, amennyit fáradok
- Szénégetők után kiderül, mennyire leszek fáradt, ha nem nagyon, akkor az utolsó harmadban ellőni a puskaport, az már mindegy, mennyire leszek fáradt a célban, csak előtte ne dőljek ki

Elmentem egy hosszút tekerni síkon, és megnéztem, meddig tart az állóképességem, majdnem két óra, tökéletes alap. Akkor erre kell rágyúrni. Sebesség? Azt idén el kell felejteni, súlyproblémákkal küzdök, felesleges erre erősíteni, a fő cél a fogyás, szóval maradok most a hosszabb, mérsékeltebb tempójú tekeréseknél. Ha jól számolom, akkor az első két nagy mászásra ki fog tartani a lábam, és nem lesz nagyobb baj.

Terep Forrás: www.vuelta.hu

 

Kirándulómód ON

Mint már említettem, a forma múlandó, és az ember ragaszkodik a megszerzett dolgokhoz, legyenek azok tárgyak, vagy mondjuk eredmények. Felesleges, csak magamnak okoznék folyamatos csalódást azzal, ha a régi önmagamhoz próbálnám mérni a mostani formámat.

Mit lehet tenni?
A táv egészséges, normális kirándulós, nem meghalós teljesítését bevállalni, ahol nem gáz, ha 20 másodperccel többet állok egy frissítőn. Vagy megállok egy gyönyörű helyen fotózni párat. Nincs tétje, hogy 160-nak, vagy 165-nek érek-e be.

Már nagyon várom, hogy két év után végre újra elinduljak, ráadásul most minden új lesz. Nem ismerem a pályát, új emberek fognak javarészt körülvenni, és magammal szemben is új kihívás lesz így. Olyan ez, mint egy vakrandi egy csajjal, akiről csak annyit tudsz, hogy mi a neve, meg egy számot, ami a kora, vagy a súlya is lehet. Szóval kicsi Mátra, már látatlanul is vágyom rád, még ha hatvanas is vagy…

 

Olvass többet a témáról: kerékpárverseny, Mátra Maraton

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.