Ott voltunk - Közös edzés a Merida Maraton Team-mel

Első hallásra kicsit furcsának tűnik, hogy a csapat edzésén hogyan tudna bármely más földi halandó részt venni. A válasz egyszerű, ugyanis a Merida Maraton Team is hozzánk hasonló földi halandókból áll, akik csupán az átlagosnál jobban szeretik a hegyikerékpározást és aktívan részt is vesznek a különböző Montis eseményeken (természetesen emellett komoly eredményeket elért tagokkal is büszkélkedhetnek). Ha Te is szeretsz a természetben tekerni és jó a kondid, nem foghat ki rajtad egy ilyen közös edzés. (Persze ha éppen a kemény mag indulna neki, akkor már csökkennr annak az esélye, hogy a nyomukban maradj :-) )

A csapatban valamennyi korosztály képviselője megtalálható. Ki több, ki kevesebb időt és energiát tud szenvedélyére fordítani, így az edzettségi, erőnléti szintek is változékonyak a csapaton belül. Egy-egy edzés nehézségét általában az határozza meg, hogy mennyien és milyen edzettségi szinttel jelennek meg, a csapat egy emberként hódítja meg a hegyvidéket.

Az edzésen nem az a cél, hogy egymást lenyomva, megmutassák "kiakirály", hanem az, hogy a csapat együtt hódoljon kedvtelésének. Az útkereszteződéseknél, illetve egy-egy hosszabb szakasz végén kis pihenőket tartanak, amikor az elsők bevárják a hátul haladókat, így mindenki a saját szintjén tud haladni.

Edzés start

A vasárnapi közös edzés a Margithíd budai hídfőjétől indult, ahol 10 órára szép számmal gyűltek össze csinos egyenmezben a Merida Team tagjai és civilben a nyílt napra érkezők.

A csapat szép rendezett sorban elindult a Szépvölgyi út irányába, az első emelkedős szakaszhoz majd a Pilis hegység változatos terepein, különböző hegyi utakon egészen a 700 méteren lévő Dobogókőig tekert. Az odaút nagyjából 40 km hosszú volt, összesen valamivel több, mint ezer méter felfelé kapaszkodással.

Az emelkedős terepeket legyőzve és a csapattól nem lemaradva kellemes elégedettséggel és fáradtsággal pihentünk meg az egyik dobogókői kisbüfé előtt. Ekkor még külsősként simán "medium mountainbiker"-nek éreztem magam, hiszen nem maradtam le és ez épp elég öröm volt. A hazaút (nagyjából 30-40 km) természetesen más irányban haladt, amolyan downhill-es szakaszokon, egészen Szentendréig, majd onnan aszfaltúton a fővárosig.

A meredek erdei "lefelészakaszokon" már megértettem mi az igazán nagy kunszt a hegyikerékpározásban. Aki nem ismeri a murvás, földes, esőáztatta, avaros, köves-sziklás terepek sajátosságait, az könnyedén elbukhat egy ilyen terepen, illetve merészség híján inkább nyugdíjas tempóban halad, miközben az ügyesek nagy sebességgel suhannak el mellette, rutinnal véve az egyes kanyarokat, buckákat.

Míg én egy patakon áthaladásnál hosszan gondolkozom hogyan is kelljek át, addig a rutinosak már messziről meg tudják határozni, milyen szögben keljenek át. Ez egy kissé megtépázta az ego-t...

Aztán lassan, de biztosan végül magunk mögött hagytuk az erdei terepet és aszfaltúton haladtunk, ahol ismét a kondi vette át a szerepet a 30-40 km/órás utazósebesség megtartásáért, csak úgy levezetés képpen. Nem mondom, nem volt rossz érzés egy bolyban tekerni a Meridás mezt viselő bringásokkal, akik bármerre elhaladtak, vonzották az utakon lévők tekintetét. Egyszerűen nagyszerű élmény volt

A mostani edzés apropóját az egy hétre rá induló Mátra Maraton szolgáltatta, de a tervek szerint ősszel is lesz hasonló nyílt nap, amin bárki részt vehet, aki szívesen végigtekerne egy edzést a Meridásokkal. Aki ott lesz, biztosan nem bánja meg!

A nyílt edzésen részt vevők között kisorsolásra került egy Pulzusmérős Sportóra és egy Merida mez. Az ajándékokat nyerték:

Barabás János – Pulzusmérő ONYX Pro
Nagy Zoltán – Merida Image Szett (TEAM mez, Baseballsapka, Csuklószorító)

A nyerteseket e-mailben értesítjük. Nyereményüket átvehetik személyesen a Merida TEAM sátorban a Mátra Maratonon Mikula Gábor „Mikusz” csapatvezetőtől a középtávos befutó után.