Menü

2016.03.17.     Hozzászólás 0

Őrült verseny a sípályán - White Down

Egy kerékpáros, egy síelő és egy szlalompálya


Végre tavasz van - ragyogó napsütés és 16-18 fok. Én mégis a téli bringás ruháimat pakolom az utazótáskámba,

mivel másnap egy különleges versenyre vagyunk hivatalosak. Próbálok ráhangolódni, de valahogy a rövidujjas pólós időben nehezen tudom elképzelni, hogy hamarosan havas tájon leszünk.

Aztán pár órával később már a semmeringi sípálya aljában állunk Andrással, ahol a +1 fok körüli hőmérséklet miatt vizes hótakaró borítja a hegy tetejét. Furán érzem magam itt és most a kocsi hátulján lógó bringával, még akkor is, ha az egy fatbike. Pedig hamarosan rajthoz állok vele, egy a sípályán kialakított szlalompályán, míg András síel mellettem. Hisz ez a White Down.

 

White Down - Mozgásvilág Team Forrás: Mozgásvilág.hu

 

Úristen, mire vállalkoztunk?

White Down

Az immáron hatodik éve megrendezésre kerülő White Down inkább móka, mint véresen komoly megmérettetés. Mégis, amikor megpillantjuk a pálya mentén álló számos pályabírót, a fotócellás időmérést - amit nagy kijelzőn követhetünk, és a pálya kijelölésének komolyságát elkezd emelkedni a pulzusunk… finoman van benne egy komoly érzés.

A regisztráció, majd a rövid eligazítás után nagyjából 1 órát kapunk "edzeni" és szokni a pályát. Ez utóbbira szükség is van - nekem mindenképp - hisz idén egyetlen egy havas napot sikerült kifognom a "hegyen", mármint a Mátrában. Ráadásul azok az ösvények messze nem olyan meredekek, mint ez a fekete pálya... Bizony, a White Down nem a gyerekek játékteréből - a szánkópályából, vagy a kezdő síelők számára alkalmas, lankásabb sípálya részekből lett kialakítva, hanem a meredek, fekete pályán. Újabb adalék, amitől még jobban emelkedik a pulzusunk...

 

White Down Forrás: Mozgásvilág.hu

 

Egy kövér a feketén

A fatty hatalmas (26×4,25”) gumijai tökéletesek puha, mély hóban és a lankásabb részeken, ám a sípálya keményre letömörített haván, a meredek szakaszokon egyszerűen álló kerekekkel gyorsulok. Utólag jó ötlet volt reggel sötét színű alsógatyát húzni... Az első körökben sikerül is eldobnom a lovat, de körről körre egyre jobban ráérzek a feladatra. A feladatra, ami mind a síelőnek, mind a bringásnak ugyanaz - szlalomozni a kapuk között, előbbieknek nagyjából 800, utóbbiaknak cirka 400 méter hosszan. Mi kerékpárosok azért kaptunk még két-két hóból épített ugratót és döntött kanyart is, de ezeket az edzés végére szétvágtuk a kerekeinkkel.

Az edzés végeztével van egy kis szusszanásnyi idő, így a mezőny a hüttébe vonul. Nincs túl nagy stressz – van, aki fejméretű burgert tol a szájába és van, aki sört, aztán van, aki épp a bringás gatyára kívülről felhúzott tangáját és a kabátra felvett, hatalmasra tömött melltartóját igazgatja és van, aki csak ücsörög és merengve nézi az ideiglenesen üressé vált pályát. Mi legurítunk egy rumos forró csokit hidratálás, energia bevitel és lazítás gyanánt.

 

White Down Forrás: Mozgásvilág.hu

 

Aztán elérkezett az idő... Andrást a fenti sí rajtpontnál hagyom, Én pedig legurulok a bringások start helyére. A hatalmas felfújt iv alatt, a startkapu mellett két pályabíró. A férfi írótáblán jegyzeteli a versenyzőket és folyamatosan egyeztet valamit a rádión keresztül. A nő pedig - isten bizony láttam valamelyik Eurosportos közvetítésben - fején egy hatalmas fülessel, melyből egy diónyi méretű szivacslabda áll ki a szája elé, a versenyzőket rajtoltatja el. Mint egy világkupa futamon... Naná, hogy megint felugrik a pulzusom.

 

Nincs visszaút, itt rajt

Ahogy az előttem rajtolók körét nézem, a szívem egyre jobban a torkomba kúszik. Próbálok mély levegőt venni és ellazulni. Közben azon kapom magam, hogy már az előttem induló srác van a startkapuban. Aztán egy pillanattal később már én jövök. Beállok a rajthelyre, lassan, mélyeket lélegezve. A bírónő keze vállamon landol, arra tippelek, hogy visszaszámol - szerencsére sokat hallgattam Mo-Do - Eins, Zwei, Polizei című számot... Aztán a kéz elemelkedik és én beletaposok! Próbálok egy stabilan kontrollálható tempót tartani, nem kockáztatni rögtön az elején. Az első három kapunál könnyű hibázni, mert nagyon csúszik a meredek pálya, és a kanyarok szűkek. Túl vagyok a felső részén, jön a két döntött kanyar... vagy legalábbis ami maradt belőlük. Most inkább hófalnak tűnnek, így támasztéknak használom őket. Utolsó kapu és sprint a célba! András kiabál, én is... Hiba nélkül lejöttünk mindketten, és a speaker szerint „zergut” idővel.

 

Elkap minket a versenydrukk

A második, egyben utolsó körre úgy megyünk fel, hogy megpróbálunk kicsit többet beleadni és ezzel kicsit kockáztatni. A rajtkapunál ismét emelkedik a pulzus, de most kevésbé van a torkomban. 3... 2... 1... Kicsit nagyobb tempóval indítok. Aztán a pálya közepén az egyik balos kanyarban jobban kicsúszik alólam a bringa segge, mint kellene... Épp, csak egy pillanatnyi megállással összeszedem és ugrom vissza a nyeregbe. De a lábaim nem találják a pedált egyensúlyozás közben. Nem akarok megállni, viszont muszáj visszalépnem, máskülönben csak totyogok a pályán. Végül sikerül két kapu között fogást lelnem. Az utolsó kanyar is megvan, tépem a kormányt, taposom a pedálokat, sprintelek... ZIEL! Két másodperccel ugyan, de rosszabbat mentem, mint első körben. Hát ez van. Végülis valójában nem világkupán vagyunk, de azért a versenyszellem dühöng bennem a hiba miatt.

 

White Down Forrás: Mozgásvilág.hu

 

Eredményhirdetés

Bő fél órával később, a zsúfolt hüttében, a szinte vágható füstben (hihetetlen, de nincs nemdohányzó rész) veszi kezdetét az eredményhirdetési ceremónia.

"Style" (a jelmezek rangsorolva - a legvagányabb kosztümben versenyző csapat nyer),

"Speed" (a két mért futam időeredményeinek összesítése alapján növekvő sorrendben rangsorolva - a leggyorsabban teljesítők nyernek), és

"Team Spirit" (a két mért futam időeredményeinek különbsége alapján növekvő sorrendben rangsorolva - a két legjobban hasonlító kört produkáló csapat nyer) kategóriákban érkeznek a legjobbak.

Mi elégedettek lehetünk. Annak ellenére, hogy András eddig még nem nagyon síelt kapuk között, én pedig nem bringáztam havas fekete pályán, mégis összejött a 20. helyezés a „Speed” , illetve a 12. helyezés a „Team Spirit” kategóriában, ezzel a középmezőnyben végezve, a bő harmincas mezőnyben.

Összességében egy nagyon jó hangulatú verseny a White Down. Aki egy különleges versenyre vágyik, elérhető közelségben, az jövőre ne hagyja ki. Irány Semmering!

Olvass többet a témáról: fatbike

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.