Országúti kerékpár teszt kezdőknek - Merida Road Race Lite 901

Simon Ádám
Simon Ádám - Támogatott tartalom
2012/06/14
Az országúti bringázásba  még azok is belevághatnak, akik hozzám hasonlóan csak tv-ben figyelték előtte az országút körversenyeket...

Átlagbringás országúton

Már egy óra tekerés bebizonyította nekem, hogy az országútizás még az én sportom is lehet. A kezdőknek azért némi bátorság fontos a hazai közelekedési viszonyok, és utak minősége miatt. Ha az előbbi megvan, már csak ideális országúti kerékpárra van szükség: a Merida Race Lite 901-es modellje annak tűnik.

Országútizás nem csak komoly állóképességgel, vagy csapatban tekerve nagy élmény. A két hetes teszt időszak alatt rájöttem, még azok is belevághatnak, akik hozzám hasonlóan csak tv-ben figyelték előtte az országút körversenyeket, érzékük és állóképességük sincs hozzá, csak nagyon tetszik nekik ez a mozgásforma a sebesség, és a száguldozás miatt.

Nyilvánvaló, hogy amikor az ember utcai átlag bringásként, vagy montisként először a lehetőség közelébe kerül, hogy egy országúti kerékpár nyergébe pattanjon "baljós" előérzettel mászik fel az ujjnyi vékony gumival ellátott bringa magas és keskeny nyergébe. Az első lábcsapások azonban teljesen feledtetnek mindent, csak az élvezet marad, a könnyed suhanás élménye. 

A korábbi montis, cross kerékpáros tapasztalatoktól nagyon eltérő benyomást tud tenni egy hosszabb országútis tekerés, mivel ezen kerékpár könnyed súlya, áttétele, kialakításából adódóan érezhetően sokkal haladósabb tempót diktálhatunk. A két típusú bringa közti különbséget pedig még érezhetőbbé teheti, ha országútizás után pattanunk vissza montink nyergébe- olyan lesz mintha csigatempóba tekernénk, pedig beleadunk mindent. 

Egy montis virsligumikkal

Az előítélet veszélyes, én is a csapdájába estem éveken át! Montisként az erdő puha talaját, a gyökereken és köveken való átbucskázásokat, a flikk flakkos ösvényeket, a fák nyújtotta hűsítő árnyékot (ésatöbbi) az aszfalton való tekeréssel szemben mindig is előnyben részesítettem. Ám most eljött a nap, amikor az elvek dőlni látszanak, ugyanis közeli barátságot kellett kötnöm egy országúti kerékpárral a céges triatlon váltó miatt.

Az első utam a bringával meglehetősen kis sebességgel telt, ugyanis a fékek használata idegen volt számomra, Úgy jellemezném, hogy “lassú” fék - nem ám úgy van, hogy behúzom és megállok. Talán ezt volt a legnehezebb megszoknom, minden más országútis érzéssel hamarabb tudtam azonosulni.

Mountainbike-os alapokkal a hátam mögött igen jó érzés volt aztán később tempót tekerni a bringával, hiszen a könnyű váz és a vékony kerék miatt azonos erőkifejtéssel jóval nagyobb teljesítményt tudtam nyújtani. Emelkedőn felfelé sem volt igazán, ami lassította volna a kerékpárt, el is könyveltem magamban, hogy mászni jó! Önbizalomhiányban szenvedőknek kifejezetten ajánlom az országútizást, hihetetlen gyorsan lehet vele eredményeket elérni. A vékony kerék miatt sem kell parázni, nekem legalábbis ezzel volt a legkevesebb gondom. Amit mindenképp megjegyeznék, hogy kanyar előtt kifejezetten ajánlatos az intenzív lassítás, mert azt viszont éreztem, hogy a kanyarba való bedőlési szög a kicsi tapadási felület miatt jóval kisebb, mint a montinál.

Összességében az általam tesztelt  Merida Race Lite 901 országúti kerékpár kellemes élményeket hagyott bennem, az aszfaltos életérzés minden edzéssel közelebb férkőzött hozzám. Jó, hogy csak úgy hangtalanul siklik és nem darál, hamar gyorsul és száguld, ha akarom. A fejlődés napról napra érezhető volt, minden nap egy kicsivel többet engedtem meg magamnak és a bringának, ami készségesen segített ebben, nem okozva csalódást egy percre sem.

Merida Road Race Lite 901 

A palettán, a vázanyagok közti hierarchiát alapul véve, a karbon modellek alatt elhelyezkedő alumínium gépeket két családba osztotta a Merida a különböző célcsoportok eltérő igényei szerint. A Race szériát, mint azt a neve is mutatja, kimondottan versenyzésre, teljesítményorientált felhasználásra szánták a mérnökök, míg a Ride csoport a kényelmesebb, túrázós országútisokat célozza meg. Ez a különbség nemcsak a váz kialakításában, geometriájában, de a felhasznált kiegészítőkben is megmutatkozik. 

 A Race vázak a karbon modellek versenyeken évek óta jól bevált, egységesített versenygeometriáját kapták, melyet a Merida legjobb, Prolite 66-os aluból készült, háromszorosan húzott falú, könnyített csöveiből raktak ki. A különböző Shimano szettekkel szerelt kerékpárok színvilága, festése a felszereltségi szint függvénye.

A vázak közös jellemzője az enyhén ejtett felsőcső és hogy a váz adott pontjain fellépő terhelésekhez igazodva különböző formájú és falvastagságú csövekből készülnek, melyeket aztán egy speciális hegesztési eljárás segítségével tisztán, egyenletesen illesztenek össze. A struktúra egyik legszebb részlete pedig egyértelműen a lapított felsőcső, melyben a karbon vázakhoz hasonlóan a hátsó fékbovden rejtetten fut, letisztult képet és eleganciát kölcsönözve a bringáknak. 2012-re új, könnyebb full karbon villával szereljük a bringákat már Shimano Sora felszereltségtől kezdődően és egységes, könnyített Race Lite vázakkal.