Menü

2006.04.05.     Hozzászólás 0

Országos Kerékpáros Körtúra Élmények 2003 - I.

Immár harmadik éve járjuk az országot csomagosan az Országos Kerékpáros Körtúra keretében. Hogy mi is az az Országos Kerékpáros Körtúra (OKKT)? Néhány szóban a történetéről: Az ország leghosszabb, legrangosabb kerékpáros jelvényszerző túrája. A túra az országot, egy megadott útvonalon - melytől természetesen el lehet térni - körbejárja az országot. 1966-ban indult útjára a Magyar Természetbarát Szövetség Kerékpáros Bizottsága révén.



Az öt szakasz a jelenlegi - 2000-ben kiadott - túrafüzet alapján: • I. szakasz: Budapest - Miskolc (477 km)
• II. szakasz: Miskolc - Nyíregyháza (554 km)
• III. szakasz: Nyíregyháza - Szeged (634 km)
• IV. szakasz: Szeged - Zalaegerszeg (896 km)
• V. szakasz: Zalaegerszeg - Budapest (739 km)
Tulajdonképpen ezzel az írással az a célom, hogy népszerűsítsem, megismertessem másokkal is e remek, bár hosszú, országismertető túrát. Felfogható ezen írás egyfajta túranaplónak is, mely a mi élményeinket tükrözi.

Az előző két év során sikerrel teljesítettük az V. a IV. valamint az I. szakaszt, így már csak a II. és a III. szakasz első kétharmada maradt hátra. Számunkra talán a legnehezebb szakasz, hiszen a Nyíregyháza - Szeged útvonal a nagy Magyar Alföldön megy keresztül, s ettől jobban féltünk, mint egy tartósabb emelkedőtől. Később kiderült, a félelmünk lényegében alaptalannak bizonyult, itt is megtaláltuk a táj szépségét.
Hangsúlyozom, hogy a túra során - bár az ember nagyon szeretné -, de képtelenség minden nevezetességet fölkeresni, meglátogatni, így mi sem tudtunk mindent fölkeresni. Ennek ellenére túránk során rengeteg szakrális emlékekkel, műemlékekkel, természeti szépségekkel találkoztunk, így azt hiszem gazdagabbak lettünk egy hatalmas élménnyel, s ami a legfontosabb: két keréken, saját erőnkből tettük meg a mintegy 1300 km-es távot.
Előkészületek
Már az év elején tudtuk, hogy most már befejezzük a körtúrát! A klub programtervezetével egyeztetve ki is tűztük a túra időpontját: 2003. augusztus 10-21. A túrára négyen jelentkeztek (beleértve önön magamat is), de mint szokott lenni, egyikünknek közbejött valami, így mindössze hárman vágtunk bele a nagy vonulásba. Fölszerelését mindenki maga cipelte kerékpárján, az éjszakákat sátorban töltöttük, hol kempingben, hol valamelyik folyó partján. A csomagos vándortúrákra kitaláltunk egy sajátos, új elnevezést: ez lett -cipeld a házad- mozgalom.
1. nap (augusztus 10.) Kora reggeli gyorsvonattal indultunk Budapestről felmálházott kerékpárjainkkal. Sajnos a MÁV unintelligenciáját, tehetetlenségét ismételten bizonyította, de ennek ellenére sikeresen lejutottunk Miskolcra. Az aznapi útvonal a következő volt: Miskolc - Sajószentpéter - Kazincbarcika - Múcsony - Izsófalva - Ormosbánya - Rudabánya - Felsőkelecsény - Zubogy - Ragály - Trizs - Aggtelek (65 km, szint: 400 m) Az első szakaszból már ismert Miskolc nevezetességeit most nem néztük meg, inkább mihamarább nekivágtunk utunknak. Hamar a 36-os úton karikáztunk Kazincbarcikáig, ahol végre elhagyhattuk a Borsodi-dombság iparterületeit, és belevághattunk az Aggteleki-karszt gyönyörű hegyeibe. A hegység 300-500 m magasságú középtáj, a Bódva és a Sajó közé beszorított hegység. Mesterségesen leválasztott része a szlovák oldalon elterülő Szlovák-Érchegyégnek. Alapja a középkori triász mészkő és dolomit. Az idők során rögökre szakadozott. Az OKKT útvonalától mi egy csöppet eltértünk, s Rudabányát céloztuk be. A bányászatáról híres-hírhedt területen vágtunk keresztül, miközben mindenütt a lepusztulást, az elhagyatottságot éreztünk. Az Ásványmúzeum megtekintése igen érdekes volt, hiszen láthattuk a Rudapitekus maradványait, s szebbnél szebb kristályokat. E rövid kulturális ismerkedést követően Felsőkelecsény felé vettük az utunkat. Egy rövid emelkedő, majd egy gyors ejtőzést követően máris az aggteleki országúton találtuk magunkat. Innen már meg sem álltunk Aggtelekig. Mivel ez volt az első túrázási napunk csomagokkal, így - bár tudtunk róla - így is meglepett minket az a pár kilométer emelkedő, mely Trizst követte. Szállásunk a Baradla-barlang előtti kemping területén volt. Gyönyörű füves terület, nem messze a szlovák államhatártól. Mivel igen hamar megérkeztünk, így volt időnk a környéken körülnézni, bár a barlangba már nem tudtunk bejutni. Csodálatos naplementét nézhettünk meg a sziklaképződmény tetejéről. Ahogyan a vörösre izzó tűzgolyó érintőt vett a táj lombkoronáján, a fényes fénylándzsái átszűrődtek lombozaton és sejtelmes meleg fénybe öltöztette a tájat, melegség és boldogság töltötte el az ember szívét. A környék lassacskán elcsendesedett, nyugovóra tért. Így tettünk mi is.
2. nap (augusztus 11.) A reggel friss illatai, a harmat tisztasága és a madarak koncertje keltett bennünket. A mai távunk során kitekertünk az Aggteleki-karszt hegyei közül, majd a Csereháton, a Rakaca patak völgyében vágunk át. Éjszakánkat a Hernád partján, Gibártnál töltöttük. Útvonalunk: Aggtelek - Jósvafő - Szin - Szinpetri - Perkupa - Szalonna - Meszes - Rakacaszend - Rakaca - Szászfa - Krasznokvajda - Felsőgagy - Alsógagy - Baktakék - Fancsal - Encs - Gibárt (90 km, szint: 200 m) A Cserehát 250-300 m közötti dombos vidék, Hernád és a Bódva által határolt háromszögben. Legmagasabb csúcsa az 520 m magas Szár-hegy, mely a Szalonnai-hegység néven emlegetett gerinc legmagasabb tömbje (a Rudabányai-hegységtől a Rakaca patak vágta el). A hegység dél felé fokozatosan -elolvad-- és részévé válik az Alföld É-i részének. A dombvidék mintegy hidat képez a robusztus Bükk és a merészebben magasló Zempléni-hegység között. Aggtelekről - nem meglepetésképpen érve minket - ki, jobban mondva fel kellett tekernünk. A táj intim szépsége, a gyönyörű kilátású hegyi utak mind magával ragadott minket, s nem is bántuk, hogy emelkedik az út, mert így többet tudtunk elraktározni a táj szépségéből. A Baradla-barlang Vörös-tói bejáratánál megpihentünk. Innen egy hatalmas lejtőn keresztül beszáguldottunk Jósvafőre, de előtte azért megnéztük a barlangrendszer itteni bejáratát is. A település nevezetességei közül a festői kis utcában, a Jósva patak partján lévő Tájházat néztük meg. Hétfői nap lévén a kis település kihalt, nyugodt volt. Egy kisebb, kanyargós, dombokkal övezett völgyben tekertünk a 27-es útig, ahol a vasúttal is és a Bódva patakkal is találkoztunk. Perkupa után értünk a már említett Szalonnai-hegység és a Rudabányai-hegység közti természetes átvágáshoz. Az alig több mint 4 km-es út után megérkeztünk a környék talán leghíresebb településére, Szalonnára. A település kis dombjának tetején áll a XII. sz-ból való református templom. A jelenlegi egyhajós keletelt középkori templom első építési periódusa a rotunda építésével kezdődött. A XIII. sz során e körtemplomot bővítették nyugat felé, így a rotunda eredeti bejárata megsemmisült, de vélhetőleg darabjait visszaépítették a jelenlegi templombejárat kövei közé. Jelentős emléket képez a templom falán található falfestmény, mely a szíriai eredetű Antiochiai Szent Margit legendáját mutatja be. A bővítés során a festménysorozat egy része megsemmisült. A régi körtemplom mellé, mely a bővítés után már a szentély szerepét töltötte be, épült föl a XV. sz elején sekrestye épült. 1808-ban lebontották, nyomai a szentély É-i oldalán láthatók. A török háborúk után a templomot a református egyházközösség vette kezelésbe. A templomnak nincsen tornya, helyette egy szép harangtorony áll a kerítőfalon belül. Látnivalók sorában még nem végeztünk, hiszen hamarosan elértük a csodálatos fekvésű mesterségesen, a Rakaca patak vízét felduzzasztásával létrehozott Rakacai-víztározót. A tározótól nem messze fekszik Rakacaszend. Nevezetességét az útról, tőle jobbra, a domb tetején a fák koronája között szerényen megbújó református templomát már megpillanthatjuk. A XII. sz-ban már állt itt templom. Keletelt patkóívű szentéllyel rendelkező templomot a XIII. sz-ban a D-i oldalára bővítették, egy másik, négyszögzáródású, immár nagyobb és hosszabb templommal. A XVI. sz végén újabb bővítés következett: a patkóíves templomrészt bővítették Ny felé. A XIX. sz-ban az eredeti patkóíves templomrész állaga rohamosan fokozódott, így bontását határozták el. Ugyanakkor a D-i oldali templomot bővítették Ny felé, így alakult ki a kosáríves apszisa a mai templomnak. A műemléki föltárás során e részletek kiderültek, és igyekeztek megmenteni, láthatóvá tenni e részleteket. A templomon belül érdekes hatást kelt az É-i falon található három ablaknyílás lenyomata, mely a XII. sz-i templom D-i ablaknyílásai voltak. A mai bejárat a bővítés során keletkezett, melyet a XIX. sz-ban befalaztak, és a régi négyszögletes szentély (a K-i oldal) falán nyitottak egy újat. Gyönyörű festett famennyezettel rendelkezik a templom. Falfestménytöredékei a XIV. századból valók. Érdekesség, hogy egy teljes alakot ábrázoló fiatal püspökszentet is ábrázoltak a templomban. A kultúra és a történelmi ismeretanyag bővítés után, immár fáradtan tekertünk tovább a Rakaca-völgyében. A terepviszonyok kedvezőek voltak, így a természet szépségében gyönyörködtünk. Baktakék településen megpihentünk, s innen már egy-egy domb között kikukucskálva megpillanthattuk a merészen magasodó, tiszteletet parancsoló Zempléni-hegység erőteljes csúcsit, mely holnapi napunk nagy csatája lesz...
3. nap (augusztus 12.) Kemény és megerőltető napra ébredtünk. Ma várható túránk legmeredekebb szakasza, de egyúttal a legszebb része is. Hideg reggel volt. A levegő annyira lehűlt, hogy a Hernád, mely tőlünk 15 m-re békésen folydogált, egyszerűen gőzölgött. Aznapi útvonalunk: Gibárt - Abaújkér - Boldogkőújfalu - Boldogkőváralja - Vizsoly - Vilmány - Göncruszka - Gönc - Telkibánya - Abaújvár - Kéked - Hollóháza (68 km, szint: 650 m) Aznap reggel is emelkedővel kezdtünk. Érdekes és mint fővárosi (melyre sajnos nem mindig büszke az ember...) meglepődve tapasztaltam, illetve tapasztaltuk a következőt: egy jó 6-10%-os emelkedőn másztunk fölfelé Gibártról kifelé, s mögöttünk egy helyi sárga busz jött. Mivel csomagokkal voltunk, valamint még csak egy kilométert tettünk meg, így az átlagnál sokkal lassabban tekertünk. Buszosunk pedig nem dudált, nem idegeskedett, nem tolt le minket! Egyszerűen megvárta míg fölérünk a tetejére, akkor már jól kilátott, és teljes sávváltással megelőzött minket. Sőt, mivel föltartott pár autóst is, ők is szépen sávváltással előztek meg minket, s egyiknek sem jutott eszébe ránk dudálni, integetni. Hogy is van ez? Itt megy, Budapest 100 km-es körzetében már nem? Miután fölocsúdtunk e kellemesen ért közlekedési morálból jókedvűen tekertünk Boldogkőújfaluig, ahol végleg betekertünk a Zempléni-hegységbe. Jellegzetes vulkáni képződményei pont a vulkáni tevékenység következményei. Hazánk legfiatalabb vulkáni területe, bár ez is erősen lepusztult felszínű. Alapkőzete a vulkáni tevékenység következménye, így andezit és riolit. Az utóvulkáni tevékenységnek köszönhető az ércesedés (pl.: Telkibánya), kaolin és bentonit keletkezése (pl.: Mád) illetve a melegvízi források (pl.: Gönc). Boldogkőváralja csodálatos várát belülről is megtekintettük. A lepusztult vulkáni dombon elhelyezkedő, hajóra emlékeztető csodálatos vár megragadott bennünket. A 367 m magasan fekvő várnak a történelem viharában sok gazdája volt, többek között Zsigmond király, Hunyadiak, Szapolyai János és a Rákóczi család, míg nem 1702-ben a császári csapatok végleg el nem pusztították. A várból elénk táruló gyönyörű kilátás miatt megéri a bejárathoz vezető rövid erős emelkedővel tarkított út szenvedései. A vár tüzetesebb megismerése után visszatértünk a Gönc felé vezető útra. Hamarosan újabb nevezetességhez értünk: a Károli bibliát őrző vizsolyi református templomhoz. Első temploma a XIII. sz folyamán épült szász (német) telepesek által behozott "minta" szerint. A rövid, egyhajós templom, a hajótól valamivel keskenyebb köríves szentéllyel rendelkezett, román stílusban épült, de már megjelentek a gótika jegyei is (szentély külseje vakárkádos díszítésű). A XIV. sz során kicsinek bizonyult már a templom, így a hajóját meghosszabbították. Az új bővítmény már gótikus stílusban épült, a régi templomrész eltörpült mellette. A D-i falán csúcsíves ablakok épültek, a bejáratot is ide helyezték, a régit pedig befalazták (nyomai jól kivehetők a D-i oldalon). Kicsivel később megépült a Ny-i oldalra a zömök torony is. A bejáratot a torony alá helyezték. A reneszánsz idején a korábbi síkmennyezetet fölváltotta a hornyos keresztboltozat. Bár újra csak a hegység szélén tekertünk, már érződött a hegy domináns léte: egyre több bukkanóval kellett számolnunk. Göncre érve a legmelegebb déli idő csapott le ránk. Hűsítő érzés volt bemenni a múzeumként (tájházként) működő huszita házba. Itt őrzik az Európa szerte elismert űrmértéket, a gönci hordót, mely 136,7 literes volt. A település templomának lelkésze volt Károli Gáspár, az első magyar fordítású biblia írója. Törekedtünk rá, hogy ne csak a Körtúra útvonalát járjuk be, hanem annál egy kicsit bővebb, tágabb kulturális élményben legyen részünk. Így történt, hogy Telkibánya Ásványmúzeumának megtekintése után visszafordultunk és Abaújvárnak vettük az irányt. A kis Cserenkő patak halastava mellett elhaladva nekivágtunk első igazi 10%-os emelkedőnknek. Sehol egy fa, így a tetejéről kitűnő kilátás nyílt a környékre. Abaújvárt elérve egyúttal a határfalvak sorozatát is elértük. Néhol pár száz méterre, néhol pedig kilométerekre volt tőlünk a határ.
Egy közepes méretű domb megmászását követő lejtőzés után beértünk Kékedre. Mivel fél öt múlt, már nem volt nyitva a XVI. sz-i, két saroktornyos, késő reneszánsz várkastély. Sajnos ezt az élményt lekéstük. Már aznapi végcélunk közelébe voltunk. Így lelkesen és újult erővel indultunk Hollóháza irányába. De lelkesedésünk hamar alábbhagyott: a majd 5 km hosszú fokozatosan emelkedő (először csak 6%, majd tartósan 10%, egy-egy szakaszon 12%-os) emelkedő fogadott minket. Mire a több mint 260 m-es szintkülönbséget megmásztuk folyt rólunk a víz, így a tetején negyed órás pihenőt tartottunk. Jócskán hat óra körül jártunk, de még mindig meleg volt. Az aszfalt még fűtött, így arra feküdve hamar megszáradtunk. A testi fáradság, a táj szépsége a közelgő nap vége együtt fantasztikus hangulatot eredményezett, azt sem bántuk, hogy kifáradtunk a hegy megmászása során. Lászlótanyára nem másztunk már föl, így egyenesen legurulhattunk a gyönyörű fekvésű Hollóházára. Éjszakai szállásunk egy kis kempingben volt, a településen belül.
Folyt. köv.
Forrás:goliatka.fw.hu

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.