Menü

2005.10.21.     Hozzászólás 0

Moha 100 teljesítménytúra 2005-ben

- Egy szeptemberi „élménybeszámoló”, Góliát tollából –

Nagy örömömre szolgált, hogy megint járhatok országunk egyik legszebb táján, a Keleti-Bakony vonulatain, ráadásul teljesítménytúra keretében. Eredetileg a 150-es távra kívántam elmenni, de a körülmények máshogy alakultak.
Reggel a 7 órás vonattal mentem le Gruppettos túratársaimmal Székesfehérvárra vonattal. Kellemes, kora őszi, napsütéses reggelünk volt.

Ajánló: kerépár boltok

Fehérvárra csak egy megálló volt az út (+ egy óra), így igazából egész hamar leértünk. Innen két keréken gurultunk Moháig, mely 12km volt. Már az északi horizonton látni lehetett a változás jeleit: méregfekete felhők egy szabályos K-Ny-i felhővonal mögött. A hideg északi szél egyre erősebb és keményebbé vált, így igazi erőproba volt Moháig eljutni (főleg, hogy végig a csapat élén mentem, mivel kell valaki, aki elvezeti a rajtig őket?!).
Mire a rajthelyre értünk áthaladt rajtunk a beharangozott frontvonal. Aki egy kicsit is figyelt az égre, és nem csak É-nak, de D-nek is figyelt, igen szép látványba lehetett része: az éles frontfelhőzet kettévágta a környéket, lett egy D-i napos, és egy É-i esős. Mire 9 óra lett és a rajtra sor került szépen elkezdett szemetelni az eső. Alig értük el a bodajki elágazást rázendített: ömleni kezdett. Igazából semmit sem láttunk sem a környékből, sem az útból, hiszen csak ömlött és ömlött az eső nagy szemekben. Először csak a bukósisakról kezd folyni a víz, aztán egyre többet ver föl az első kerék, mely szépen lassan, de annál biztosan tölti föl a cipőt hideg vízzel. Végezetül az esőkabát is beadja a derekát: belülről az izzadság kezdi nedvesíteni a ruházatot. Bodajk határáig esett (12km), majd mintha ollóval vágták volna el, elállt, s nem is kaptunk többet a mai napon. De a rettenetes É-i szél az meggyötört minket: Egészen Rédéig - kis megszakításokkal - szembe kaptuk az egyre hidegebb és hidegebb szelet. Röfikével tekertem végig a távot, akivel igen jól el lehetett beszélgetni, nem sietett sehova, egyszóval tökéletes túratárs volt.
Első magánmegállásunk a Bakonycsernyén volt, ahol egy kis frissítőt vettünk magunkhoz. Folytattuk utunkat a szeles és most már csupán erősen borongós időben. Egyre több és több emelkedő következett, mígnem Szápár és Csetény között felhőbe burkolódzva felbukkant a szélerőmű hármas lapátja. Elmentünk előtte és a panoráma mellőle még ily zord időben is fönséges volt: egy hatalmas mélyedés tárul az ember látómezeje elé, melynek peremét a párás, nyirkos levegő homályba veszejtett. Dudarig jó néhány erősebb és kevésé erős dombot kellett megmászni. Itt volt az első ellenőrző pont (szegények, hogy fázhattak!).
Áthaladtunk Bakonyoszlopon, majd hamarosan fölbukkant tőlünk balra a felhőbe burkolódzó Cseszneki vár. Egy kis emelkedő következett, mely 82-es főútra ért ki, melyről - rövid időre - Győr-Moson-Sopron megyébe jutottunk át. Rédén - mely már Komárom-Esztergom megye területén van - volt a következő ellenőrző pont, ahol Magyar Turistás csokit is kaptunk. Itt tartottuk egyúttal a második magánpihenőnket is. Megnyugtattak bennünket, hogy nem vagyunk nagyon messze az élbolytól sem.
Miután kipihentük magunkat haladtunk tovább, még mindig szembeszélben. Szerencsére hamarosan elkanyarodtunk K felé, Kisbér irányába. Itt vált el a 100 és a 150-es táv egymástól. Hamarosan újabb jobbkanyar következett Bakonyszombathely központjában, ahol is a harmadik ellenőrző ponthoz jutottunk. Egy kis krémesezés után folytattuk utunkat, immár a kerékpáros számára legritkább jelenség kíséretében: hátszéllel. Mit sem kell mondanom Ácsteszérig emelkedett az út, s ezen szinte könnyedén fölfújt minket Kálmán dühöngő ereje. Bakonycsernyéig erőteljes lejtőzés következetett, melyet különösen élveztünk. Innen már minden ismerős volt, s szó szerint könnyedén ment. Nem kellett sok és Mohán jártunk ismételten.
Célban Jót beszélgettünk, majd egy sörre átmentünk Gruppettosok a kis kocsmába, majd visszatekertünk Fehérvárra. Szokás szerint vonatunk 10 percet késett, de legalább megjött. Fáradtan és áthűlve érkeztünk meg Kelenföldre (többség itt szállt le). Búcsúzás majd ki merre lát alapon szétszóródtunk.
Csak gratulálni tudok sporttársaimnak, akik képesek voltak ebben a nem épp ideális időben is kerékpárra szállni és végigtekerni a 100 és különösen a 150-es távot.
Forrás: goliatka.fw.hu

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.