Menü

2013.02.11.     Hozzászólás 0

Merida sajtó- és teszttábor 2013. - 1. rész

Fókuszban az országút és a Lampre-Merida, Olaszország első számú kerékpáros alakulata.


Február a tél utolsó, vagy a tavasz első hónapja. Attól függ, hogy honnan nézzük. Innen, Mallorcáról inkább az utóbbi tűnik igaznak. A leszállás során jó volt a zöld növényzetben gyönyörködni, tudva azt, hogy kilépve a gépből 10 fok feletti hőmérséklet vár majd minket. Nos, így indult a Merida 2013-as nemzetközi sajtótábora.

A folytatásban, a reptérről egy rövidebb buszúttal meg is érkeztünk a sziget másik végébe, Alcúdiába. Még a buszból nézve kezdett elkapni az az érzés, hogy nem akárhová jöttünk, ugyanis az előző napon fejeződött be a Mallorca Challenge kerékpárverseny, melynek hagyatékaként a hotel előtt várt minket a Garmin, a Lotto, a Lampre-Merida és a Green-Edge busza. Azok a buszok, azokkal a kerekesekkel, akik az idei Girón, a Touron és a Vueltán fognak majd versenyezni. A mai (szombati) napon pedig szó szerint a Sky csapatába futottam bele, a fiúk azonban a hegyekben edzettek - mint később megtudtam - és néhány autón kívül nem láttam mást.

 

Országúti kerékpáros edzés Meridán

Még több képért klikk ide!

 

De kanyarodjunk vissza az elejére: Mallorca a bringások paradicsoma. A szállodában mindenki biciklit tol, mindenki futni jár, vagy a 25 m-es medencében edz. Vacsoránál WorldTour csapatok versenyzői, kisebb csapatok kerekesei, válogatottak és edzőtáborozó fiatalok jönnek szembe. Mindez persze nem véletlen, hiszen a szálló szorosan együttműködik egy kerékpár kölcsönzővel, ahol több száz karbon bringa közül lehet választani és kibérelni egyet egy hétre, ami nagyjából annyiba kerül, mintha repülőn a sajátot utaztatnánk ide. Az, hogy szerviz, hogy túravezetők, hogy pumpa, hogy tároló van az alap, és az hogy "izo", víz vagy tea közül lehet választani, mi kerüljön a kulacsba, banánt és sütit tesznek ki az asztalra a bringásoknak, már csak hab a tortán. 

 

Egy ilyen karbon gépre mi is azonnal lecsaptunk érkezés után és azonnal el is vittük egy szeles körre. Másnap, azaz február nyolcadik napján, 10-kor indultunk edzeni. Persze ez igaz volt az egész hotelre, így a táv első 20 km-ét a Lampre-Merida csapata mögött tehettük meg. Akkor bulvárkodok egy kicsit: Petacchi utolsónak indult, ráadásul sisak nélkül edzett, Pozatto olyan nyugodtan ment elöl, hogy fotózni is tudtunk hátul, Matteo Bono arca pedig már rég nem látott borotvát.

Persze dolgozni jöttünk ide, így az esti kötelező programként egy spanyol est keretében el „kellett” mennünk a Lampre-Merida csapatbemutatóra. Borzalmas, ki dolgozik péntek este? A műsort a Merida nagykutyái kezdték, ismertették a gyárat, megtudtuk, hogy a Merida ázsiai komplexumaiban évente nagyjából 4 millió kerékpárt gyártanak! Azaz, kevesebb mint három év alatt egész Magyarország Meridán ülhetne. Én például el is fogadnám az új Time Warpot…

Ezek után jött a Lampre. Ez a több mint 20 éves csapat a világ egyik legjelentősebb kerékpáros alakulata. Itt tekert például Gilberto Simoni, Maurizio Fondriest, Oscar Camenzind, jelenleg pedig nem kisebb nevek, mint a 2004-es Giro, 2008-as Amstel Gold Race győztese, Damiano Cunego, vagy a sprinterkirály Alessandro Petacchi, de itt van Filippo Pozzato, Michele Scarponi, Matthew Lloyd és még sorolhatnám… Szóval nekem, földi halandónak, aki a 2004-es Girón kezdte el nézni az országúti kerékpározást, ez egy nagy élmény volt. A srácok egyébként rendkívül kedvesek és szimpatikusak voltak. Mosolyogtak, fotóztatták magukat, türelmesen beszélgettek az újságírókkal és a rajongókkal. Az interjúk során Pozzatót valósággal sajnáltam. 10-15 ember vette körül, az arcában ugyanennyi diktafon és szó szerint sarokba szorítva válaszolt több mint egy órán keresztül a kérdésekre. 

 

Merida TT Warp a tengerparton

Még több képért klikk ide!

 

Szombaton prezentációval indult sokak számára a másnap. A német tervező, Jürgen Falke ismertette a gyártási technológiát, majd fél órát beszélt az új időfutam gépről, ami a német sajtótesztek szerint a világ egyik legjobb időfutam váza, köszönhetően az aerodinamikájának és a merevségének. Az előadás végeztével előjegyeztük magunkat egy Merida Scultura (országúti csúcsváz) teszttekerésre. 

Hát nem volt semmi. Őszintén? Életemben nem ültem ilyen jó bringán. Az élményt csak cizellálta, hogy elektromos Ultegrával szerelték a gépet, ami gyors és pontos volt. A Lampre színekben tündöklő, 7 kilónál is könnyebb csodával jó másfél órás kört tettünk meg a végén egy kisebb sprinttel. 

 

Ebéd után, délutánra vége volt a kötelező programoknak, így volt időm futni egyet. Sajnos edzés közben szomorúan láttam, hogy a Lampre-Merida csapatbusz és mögötte a 3 csapatautó elhagyja Alcúdiát, így a tábor hivatalos országútis része lezárult. Holnaptól, az egyébként szintén itt tartózkodó Merida-Multivan csapata kerül előtérbe, a világbajnok Gunn-Rita Dahle és a szintén világbajnok José Hermida vezetésével. Alig várom a folytatást!

Olvass többet a témáról: merida, útibeszámoló

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.