Lilla, a déhás lány

Szia Lilla, először is szeretnénk gratulálni a sikeredhez! Azoknak az olvasóknak a kedvéért, akik kevésbé követik nyomon bringás versenyeket, elmondanád, pontosan mit sikerült most elérned?
Köszönöm szépen! Andorrában sikerült bronz érmet szereznem a 2015-ös downhill világbajnokságon junior női kategóriában.

Kezdjük az elején az egész történetnek, hol, és hogyan kezdtél el bringázni?
Egy masszőr ismerős, illetve a bátyám kerékpár szeretete adta meg az első lökést, és próbáltam ki ezt az egész dolgot, mint sport aztán szépen jöttek a versenyek, először talán a mátra maratonon álltam rajthoz 2008- ban, utána jött a többi, főleg cc versenyeken indultam, amivel tavaly sikerült is kijutnom Kínába az ifjúsági olimpiára, és ezen kívül több bajnoki címet is nyernem. Jelenleg is a Cube-Csömör csapatánál vagyok és rengeteget köszönhetek nekik.

Kép forrása: Nagy Zsolt - Kimura

Az itt elért sikerek nem motiváltak arra, hogy folytasd, és előbb U23 majd felnőttben bizonyíts?
Ez egy jó kérdés, vegyes érzelmek vannak bennem, azt hiszem ez majd ki fog derülni a későbbiek során, de az az egy biztos hogy a sikerek motiválják az embert.

Mi vitt rá, hogy kipróbálj technikásabb, veszélyesebb versenyeket?
Ez már nagyon régen érlelődött bennem, kiskoromban is napokat álltam a motocross pálya szélén és csak vágyakoztam és vágyakoztam, aztán a bringa egyik szakága adta meg azt az élményt amit talán mindig is kerestem. Mindig jobban vonzottak az izgalmasabb lefelék, az adrenalin, a gyorsaság, aztán ezt szerencsésnek mondva magamat sikerült is kipróbálnom.

Persze ezekre fel is kell készülni, egy hozzád hasonló fiatal lány hogyan tudja ezt megtenni? Kik segíttetek az utadon?
Hát nem egyszerű, rengeteg barát, edző, a szülők segítettek ezen az úton éveken keresztül, ami talán ki is fizetődött most. Sokszor nem volt egyszerű az évek alatt, de most azt tudom mondani hogy megérte, és köszönöm mindenkinek aki ehhez hozzá segített!

Kép forrása: Lilla Instagram

Többször is bringáztunk már együtt, például Schladmingban, akkor is mindenki csodálkozott a felkészültségeden, és a fiúkat megszégyenítő sebességeden. Hogy érezted a vébén magad? Milyen volt az a verseny a hazai közeghez képest?
Hát a hazai versenyek összehasonlíthatalanok egy vb-vel szemben, de azt hiszem az összes többi verseny is. Ez az év legnagyobb versenye, mindenki ott van, mindenki minél jobb eredményt szeretne elérni ez érezhető a hangulaton is, számomra teljesen új volt az hogy olyan emberekkel bringázhattam még ha csak edzés is volt, akiket amúgy a tv-be csodálok, de egy kicsit meg is szeppentem, ami talán nem is csoda,hisz ilyen meredek pályát még életemben nem láttam és ilyen emberekkel sem bringáztam. Az edzések vegyesen mentek, ahogy a pálya állapota is változott, de a vége fele mindig magamra találtam szerencsére.

Mennyire lett volna reális a győzelem, hogy látod?
Ezen nem is gondolkoztam, borzasztóan örülök az eredményemnek. Az igaz hogy volt a döntő körömbe egy szép kis esésem, ami hagyott jó pár másodpercet a pályában, de ki tudja a többi lánnyal is mi volt.

Hogyan tovább, mik a terveid a jövőben?
Ez még egy jó kérdés. Egyelőre örömmel nézegetem az érmem, aztán majd meglátjuk mit hoz a jövő.

Mit javasolnál azoknak a lányoknak, akik most kezdenek el montizni, akár maratonon, akár valami extrémebb szakágban?
Azt, hogy ne féljenek azt csinálni, amit szeretnek és élveznek, és ha lehetőségük van próbáljanak ki minél több féle szakágat.