Menü

2006.12.15.     Hozzászólás 0

www.gyorgyigabor.hu

Kerékpártúra javaslatok Szlovéniába! - IV.

Keresztül Szlovénián.
T
úráim során 3 útvonalon keltem át Szlovénián, mivel az ország déli részén nem vezet K-NY irányú út, az autópályán pedig nem kerékpározhatunk, ezen kívül szóba jöhető 4 útból hármat be is mutatok (A fentebbi leírásokban már szerepeltek a Ljubljana és Adria közti utak, így azokat nem ismételem meg.):

    -Dráva mentén Ausztriába (külön fejezetet szenteltem neki)
    - Kranj - Kamnik - Stahovica - Radmirje - (Logarska dolina: Radmirjétől oda-vissza 68 km) - Nazarje - Velenje - Dravograd (határon át Ausztriába, vagy folytatás a Dráva-parton) = 124 km (Logarska dolina nélkül)


Utunk - mint sajnos nem egyszer Szlovéniában - útkeresgéléssel indul. A Kamnik és a reptér (az is arra található) táblákat követve ugyanis az autópályán kötünk ki, így én 1999-ben csak emberektől kérve útbaigazítást találtam meg a Kamnikba vezető utat. A reptér felé a toronyegyenes út kb 8 km hosszan nagyon enyhén, de lejt. Jól lehet haladni. Érdekes, hogy Kranj (397m) és Kamnik (378 m) között egy kisebb lapályon hajtunk át, így kilométerről-kilométerre érdekes, ahogy távolodunk a Júliai-Alpoktól és - továbbra is síkon - közelítünk a Kamniki-Alpok felé. A Kamniktól északra emelkedő hegyek valahogy számomra elütnek a többi környezőtől; nagyon megtetszettek. Kamnikból ha északnak tartunk, és a Szlovénia egyik gyöngyszemét, a Logarska dolinát is fel szeretnénk keresni, Stahovica felé kerekezünk tovább. A falutól oda-vissza 8 km-es kitérőt tehetünk közvetlenül a Grintavec alá. Stahovicától keletnek haladva utunk a lankásan emelkedő völgy fölé néhány száz méterrel magasodó hegyek között vezet. Barátságos vidék: elszórtan kis falvakkal, tanyákkal, kis gazdaságokkal találkozni. Sehol sem nehéz emelkedőn - első szerpentinek csak pár kilométerrel a hágó előtt kezdődnek - érünk a 902m magas Crnivec hágóra. A 10%-os lejtőt előjelző tábla megnyugtatólag hat: megfelelő irányból kapaszkodtunk fel a hágóra :-) A hágó ezen oldala nyíltabb, mint a nyugati; még barátságosabb; erről mezők is akadnak. 6 km meredek lejtőt követő enyhébb gurulás során Gornji Grad bazilikája érdemel figyelmet. Radmirjébe érve csatlakozunk a Logarska-dolinát Nazarjével összekötő főútba.

Kitérő a Logarska-dolinába Gyönyörű patakvölgyben sík és lankásan emelkedő úton kezdjük meg utunkat. Kb. 5 km múltán a völgy beszűkül; a sziklák tövében, néhol szűkített ( 1999-ben mintha szélesítették volna) kocsiúton pedálozunk; a patak is jobban zubog. Lucét elhagyva az út továbbra is kellemesen emelkedik (ideális terep hobbykerekesek, kocabringások számára is), néhol fahidakon keresztezi a patakot; pár kilométeren szűk szurdokban tör magának utat. Ahogy a völgy picit kinyílik, a magas, sziklás hegyek előtt, fenyők között egy kecses, magas templomtornyot pillanthatunk meg: így köszön be Solcava (680m). Hiába haladunk 2000m-t ostromló hegyek tövében, az út továbbra is alig emelkedik. Logarska dolina pár háza közé érve a továbbhaladásért belépőt szednek. Bár a feltáruló panoráma (2300-2500m magas hegyek, zöld mező, kacskaringózva a hegyek között eltűnő út: foto) annyira lenyűgöző, hogy gondolkodás nélkül kifizetnénk a díjat, kellemes meglepetés, hogy kerekeseknek ingyenes a behajtás, de prospektust ők is kapnak.

Az út még 7 km-n aszfaltozott (sokkal tovább nem is vezethet, mert ott már ösvények indulnak a csúcsokra), első két kilométere sík, majd 4km-nél már emelkedőn érünk a Planicev dom turistaházhoz. A hátralevő 3 km felfedezésre vár (1999-ben hosszú napom és a felhős idő miatt nem hajtottam tovább).

Radmirjétől Mozirjéig (12 km) teljesen sík úton, gyorsan fogynak a kilométerek. 2 km-rel a várost elhagyva Velenje felé fordulva 2km közepes emelkedő vár a kerekesre, igaz utána pár kilométeres lejtőn lehet gurulni a Gorenje hűtő névadó településéig. Velenjébe lankás emelkedőn érkezünk; a város innenső szélén kilométer-hosszan a Gorenje hűtőgyár kíséri utunkat. Velenjétől Dravograd (és az osztrák határ) felé a Paka patak kezdetben lankásan emelkedő völgyében kerekezünk. 11 lankás kilométert követő 2 km-n 8%-os emelkedővel érünk Mislinjába, a tetőre. Innen már csak gurulni kell - 23 km-t - Dravogradig.

 

    - Sík, gyors folyóparti utakon hazafelé, Magyarországra

Ljubljana - Litija - Hrastnik - Lasko - Celje - Rogaska Slatina - Lepoglava (HR) - Varazdin (HR) = 138 km (a horvát határig)

Bár ennek az útnak az elejéről (Litijáig biztosan) a kerékpárosok ki vannak tiltva (tábla jelzi), ha az ember gyorsan szeretne Magyarországra hazajutni, ez a legideálisabb út. A szuper minőségű úton Zagorjéig 54 km-t tehetünk meg síkon. Jól lehet haladni ! Az út kb 800-1000m magas hegyek között, a Száva folyó partján kanyarog. Litiján megtalálhatjuk a Száva gumigyárat. A folyót keresztező hídról, eelőre és hátra is szép kilátásban lehet részünk. A továbbiakban az út picit jobban összeszűkül és vadregényesebb válik: a meredek hegyoldalak mind sziklásabbak (foto). A zagorjei (276m) és a hrastniki leágazás közötti 10 km-n az út természetközeli, barátságos jellegét sajnos teherautók, gyárak, vizierőmű teszi tönkre. Hrastniktól - hogy egy hegysoron átkelve a Savinja folyóvölgyében folytathassuk a könnyed kerekezést - pár kilométer emelkedőt kell leküzdeni. A kaptató kezdeti 2km-e lankás, ám Hrastnik végén kb 1 km meredek szakasszal fordul keleti irányba. A lankásan folytatódó emelkedő kellemetlen és (főleg hosszúságával) váratlan meglepetése a Brdce végén kezdődő kb. 1-1,5 km hosszú, meredek szakasz. Rövid gurulást követően a Savinja kellemes - északnak tartó - völgyében pedálozhatunk újabb 17, szinte sík kilométert. Útközben egy söréről híres, de nagyon kedves, rendezett, virágos városka, Lasko érdemel figyelmet. Celje városból először a dombtetőn álló várat pillantjuk meg. Celjétől (241m) keletnek fordulva jóformán egészen Horvátországig enyhén hullámos, kellemes út vezet: kétoldalt alacsony dombsor, barátságos falvak és az utat kísérő vasútvonal. Sentjurt elhagyva (véget ér a Vogljana patakvölgy) mind gyakrabban találkozni 0,5 - 1 km-es emelkedőkkel, lejtőkkel. Rogatecet követően a vasúti sínek mellett már síkon (néhol akadnak kátyuk az úton) érünk a határra. Horvátországban - ha Magyarországra tartunk - Lepoglava felé érdemes hajtani, arrafelé 100 km-n belül a letenyei határra érhetünk. 7 km kerekezést követően érkezünk a Lepoglavára vezető út leágazásához, bár megtalálni igencsak nehéz (1/4 órámba telt). 2000-ben az utat néhol felbontották, ám később sem örültem neki, mert rücskös-fajta volt. Lepoglavától a főúton már végre jól lehet haladni a sík, néhol lejtős úton. Varazdintól már el sem lehet téveszteni a Magyarországra vezető utat.

Györgyi Gábor

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.