Menü

2006.12.04.     Hozzászólás 0

www.gyorgyigabor.hu

Kerékpártúra javaslatok Szlovéniába! - III.

Ljubljanában
Szlovénia fővárosa sok, szépen kiépített kerékpárúttal rendelkezik. Főbb utak mentén a járdától elkülönült bringaút vezet, külön kerékpároslámpákkal. Sokan közlekednek drótszamáron. Mivel a kerékpárutak jó minőségűek és minden kereszteződésnél fel- és lehajtó rámpával segítik a közlekedést, nem sokkal lassabb, mintha a kocsik között tekernénk. Érdemes a bringautakon kerekezni !

Az Adriára tartva 3 útvonal közül választhatunk:

    * Ljubljana - Vrhnika - Logatec - Postojna - Senozece - Villa Opicina - Trieszt (I) - Portoroz (SLO)= 155 km

Rendezett, széles főutakat kísérő kerékpárúton hagyjuk el Szlovénia fővárosát(298m). A város szélétől Vrhnikáig (293 m) az autópálya mellett kerekezünk 15 km-t. A kisvárost követőn néhány nem túl meredek hajtűkanyarral kezdődik meg a hegyek közé vezető felkapaszkodás. A 2-3 km emelkedőt fennsík-szerű kerekezés váltja fel, sajnos az út néhol pár kilométeren át még régi: betonlapokból összerakott. Kiábrándító! Logatecet elhagyva az út egy hegyoldalban szinte síkon vezet, csak kisebb emelkedőkkel, lejtőkkel találkozni. Szép, csendes tájon vezet. Postojna előtt néhány emelkedős kilométer vár a kerekesre: igaz, hogy nyomni kell a pedált, viszont a fenyők illata, a virágok, napsütés, nyugalom kárpótolja az embert. Gyönyörű vidék!(a Szlovák-paradicsom Dedinky - Grajnár hágó útját, illetve a Tátralomnic - Csorba-tó utat idézte) Postojnát (554m) elhagyva egy 10-15 km hosszú medencében pedálozunk nyugatnak: a TV toronnyal a tetején, de alakja miatt is a Plesa hegy hívja fel magára a figyelmet. Az olasz határig az út váltakozva sík, illetve enyhén lejt, kivéve a Sezanát követő 5 km-es lejtőt. Az utolsó kilométereken már érezni a tenger közelségét, előrefelé nem is látunk már hegyeket, de északnak, vagy délnek tekintve is már csak 400-70m magasra emelkednek. Az olasz határtelepülésen, Villa Opicinában, ahol az út balkanyarral kezdi meg tengerszintig való ereszkedését, egy emlékmű valamint csodás kilátás várja az utazókat. A közepesen - 4-6% - meredek lejtőn 316m magasságból ereszkedünk le Triesztbe; kezdetben 2*1, majd lentebb már 2*2 sávos úton. Trieszt déli része hatalmas ipari városrész. Gondolom a kikötő miatt települtek ide raktárak, feldolgozó- és egyéb gyárak. Én ugyan ellenkező irányba haladtam 1999-ben, ám arrafelé rendőrök igazítottak útba és parancsoltak le a főútról. Mást nem találtam. Dél felé, Szlovéniába visszatérve első útbaeső város Koper, a szlovén kikötőváros. A települést elhagyva a forgalmas út helyett mindenképp érdemes a mellette haladó kerékpárutat választani (még én is így tettem). A következő megállást, nézelődést érdemlő település, Szlovénia utolsó két tengerparti üdülőhelye: Portoroz és Piran. Portorozban "csodás, díszes lámpákkal, pálmákkal, virágokkal elválasztott kétszer két sávos út vezetett a gyönyörű szállodák és a tengerpart, strand felé." - írtam 1999-ben. A félsziget végében Piran már egy csendes, hangulatos kis falucska. Szép sétányokat, fürdőhelyeket is találni.

 

    * Ljubljana - Vrhnika - Logatec - Postojna - Pivka - Illirska Bistrica - Rupa (HR) - Rijeka = 125 km

Ljubljanától Postojnáig az előző bekezdésben leírtak szerint haladunk. A barlangjáról híres város végén - ha Rijekába tartunk - délnek, a Rijeka, vagy Pivka, illetve Illirska Bistrica táblákat követjük. Rossz időszakban - nyári csúcs idején (hétvégén; nyári szünet elején ?) - hatalmas forgalommal is találkozhatunk, mely élvezhetetlenné teszi a kerekezést. (pl: 2003. jún.20. 21, szombat) Pivkáig (570m) kisebb dombok, hegyek között szinte síkon, picit emelkedve vezet az út. A várost követően 10 km-n közepes, majd enyhén lejtő patakvölgyben érkezünk Ribnicába, ahonnan tulajdonképpen a határig, sík, illetve picit emelkedő úton kerekezünk dombok, mezők és 1000m alatti hegyecskék között. A horvát határtól (466m) már csak 17 km választ el a tengertől, ennek első fele alig lejt, ám az utolsó 5-6 km-n már jóformán pedáloznunk sem kell; a kezünknek több dolga akad a fékezéssel. A tengerpartra évre délnek tartva Isztria mentén folytathatjuk a kerekezést, Lovrantól enyhén, de hosszan emelkedő panorámaúton, míg kelet felé 13 km-n belül Rijeka központjába érünk.

 

* Ljubljana - Ribnica - Kocevje - Delnice (HR)- Lokve - Rijeka = 143 km + 1550 m szint

Ljubljanát K-DK-nek hagyjuk el a Novo Mesto, vagy Kocevje táblákat követve. A skofljicáni elágazástól kb. 3 km-n át az út enyhén hullámzik, ám utána megkezdődik az egyenletes emelkedés. A táj hamar alpesi jelleget áraszt: meredek, fenyvesekkel borított hegyek, meredek legelőkkel, elszórt házikókkal. Kb. 5 km emelkedő után fennsíkon folytatódik a kerekezés, majd Ortnektől - patak mentén - már enyhén lejt az út. Kiérve a szűk völgyből, Ribnica völgye már jóval szélesebb; mindkét oldalán 1000-1200 m magas hegyek emelkednek. Errefelé már alig van forgalom, kedves kis falvakon át vezet a majdnem sík út. Kocevjét elhagyva pár sík kilométer után az út hirtelen komoly emelkedőbe vált: 2,5 km alatt kapaszkodik fel a határ előtt emelkedő hegysorra. Ezek a hegyek már a túloldali - általam nagyon kedvelt - Delnice környéki hegyek (Gorski Kotar) hangulatát, jellegzetességeit mutatják: az egész a Bükkre emlékeztet: lombos fák, borókák, néhol sziklák és az út is fennsíkon halad. Élvezet erre kerekezni; ideális bringás-vidék. Banjaloka (nem pedig Banja Luka !) falu környékén a fák között apró részleteket elcsípve már érezni lehet, hogy az út bal oldalán mély, sziklás völgy húzódik; az út szinte a meredek hegyoldal tetején táncol. Nova Sela után már rá is lehet látni a völgyre, ahová aztán pár kilométer múlva meg is indul meredeken a lejtő: lent a Kolpa folyó, szemben meredek hegyoldal, sziklákkal, és egy vár is akad. A Kolpa folyón kb. 250-300m magasságban kelünk át. Horvát oldalon egy kis mellékúttól eltekintve nincs sok választásunk a továbbhaladást illetően: néhol 10%-os meredekségű emelkedőn kell felkapaszkodni Delnicébe. Megéri ! Az emelkedő számomra a Szlovák Paradicsom útjait idézte: csendes, szinte forgalommentes út, erős erdei illat, néhol vízcsobogás. A kaptatón háromszor is kitették a 10%-os táblát, és ennek megfelelően 24 kg-os csomaggal 30*24 ill. 30*34-es áttétellel küzdöttem le.

Delnicét (698 m) már 1200m magas vadregényes hegyek övezik; ideális kirándulóparadicsom. (visszafelé Skradig hasonló jellegű a táj) 5 km enyhén hullámzó út után érünk a Lokve-tavi leágazáshoz. Innen oda-vissza 6 km-es kitérővel fel lehet keresni a duzzasztott Lokve-tavat, amelyet később föntről is meg fogunk csodálni. A tó végében emelkedik a Risnjak Nemzeti park névadó hegye. Visszatérve a főútra, 2,5 km közepes (kb 4-5%) emelkedő vezet a tóra nyíló parkolóhelyig. A továbbiakban kb 7-800m-es magasságban hullámzik az út, mígnem megérkezünk a tiszta időben (és inkább délelőtt) szép tengeri kilátást nyújtó, 881 m magas Gornje Jelenje hágóra. A nyeregből 200m-t délnek - Krk felé - kell gurulni, hogy megpillanthassuk az Adriát. Gyönyörűen kivehető Isztria keleti partja, valamint Krk és Cres szigete. A Rijekába tartó lejtőt választva 11 km hosszú, nem túl meredek lejtő következik. Félúton, kiérve a lombos fák közül észrevehető az éles váltás a növényzetben. Míg fönt, a hegyek közt minden sokkal zöldebb, lent fű is sárgább, a növények is szárazabbak. Pár kilométernyi sík kerekezés, majd az autópálya keresztezése után ismét lejt az út. Nemsokára nem túl mély, de szűk sziklaszorosban gurul a kerékpár, ahonnan - akárcsak filmet látnánk - bukkan elő a sziklák közt egy viadukt mögött Rijeka néhány magas toronyháza.

 
Folyt. köv.

Szólj hozzá!

Hozzászólás írásához csak add meg a becenevedet és találd el a kék sisakot!
Add ki magadból a gondolataidat bátran, de a stílusodért nem vállalunk felelősséget!
Az E-mail címed nem jelenik meg a hozzászolások között.